Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
A francia forradalom idején a népszerűsítő ismeret- terjesztő törekvések szolgálatába állították a naptárakat hazánkban is. Ez időtől fogva valóságos naptárirodalom fejlődött ki. Számos időjárási, asztrológiai jóslás, egészségügyi szabály látott napvilágot a naptárokban. Hosszú ideig a lőcsei kalendárium volt a leghíresebb honi kiadvány. Manapság nem az olvasmány, sokkal inkább a látvány miatt és praktikum (időbeosztás, elfoglaltság bejegyzése) céljából folyamodunk a naptárakhoz. Felismerve ezt az igényt, a Képzőművészeti Kiadó évről évre sokféle képes kiadványnyal csábítja a vásárlókat. Az idén 14 féle fali, 8 féle asztali, 5 féle határidő napBájos a veszprémi állatkert medvebocsainak fényképeivel illusztrált gyermek-falinaptár. S hasznos a kifestőkönyvként is használható gyermeknaptár. ötletes a Reklám anno című, a Széchényi Könyvtár számolócéduláit reprodukáló asztali naptár, amelyben a század- forduló szellemes reklámrajzai szerepelnek. A kiadónál elkészítették már az 1988-as naptárak terveit is. Ezek között bizonyára sok sikeres, lesz. Vasarely, Gross Arnold, Csohány Kálmán, Tornyai János, Benczúr Gyula nevét említjük, vagy az Iparművészeti Múzeum kincseit, a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményét, amellyel illusztrálni kívánják kiadványaikat. De adjuk vissza a szót az erdőről hazatérő jobbágynak. „Én míg beérkezém az falura, tehát addig mind az kállaink (tudniillik a katonák), s mind az őrök (mármint a faluban lévő dézsmaszedők) fegyverre költenek, s az kállaink szidalmazták őköt, hogy bizony beszállunk, bestye lélek kurva fia. Ott megállók azután nézni, mit csinálnak és az egyik lovas felénk jőve, az szablyára veté az kezét, s aztmondá: talám reánk akartok támadni? De mi csak veszteg állottunk, s ő is visz- szatére, s mi is hazamenénk. Aztán lövés esék, az harangot is félreverték. Úgy kimenők, mi dolog légyen az lövés, mondák, hogy az őrzőkhöz lűttenek. Kérchy Boldizsár is úgy kapott (fogott) fegyvert, úgy jött ki, de senkit nem bántott, csak csillapította őköt.” Ez utóbbi mondat olyan refrén, melyet minden későbbi vallomáste- vő elismétel. Később meglátjuk, miért. Az lovasok szablyát rángattak... Ezt látta a fiatal jobbágy, kinek a vallomása a jegyző feljegyzésében átírva igazán szép régi tiszta magyar beszéd, szemléletes, értelmes és íze van a szavaknak. Legfeljebb hiányosan értjük, ami időközben másutt történt. Ezalatt ugyanis az a négy lovas kállai katona mikor a faluba ért, szállást keresett, s természetesen a dézsma- házba szerettek volna beszállni, ahol enni s innivaló bőven volt. Koszti Lukács, aki a kovácsműhelynél ácsorgóit másokkal együtt, ezt a jelenetet a következőképp látta. „De az őrző az kaput megállotta. Azt mondotta, hogy ide nem szállasz, mert mikor seregek jártak, itt akkor is nem szállottak.” (Ti. Szatmár elfoglalása után Kemény János seregében lévő kurtán yok). Mikor a kölcsönös szitkozódásokra került a sor, „az őrző osztán úgy ragada egy széket, s az székkel kergeti ki az udvarÚj szovjet gobelinek A MŰCSARNOK KIÁLLÍTÁSA Negyvenhat nagyméretű textil falikép tölti meg a Műcsarnok három nagy termét. Orosz, baltikumi, grúz, ukrán, möldáiviiai, közép-ázsiai gobelinművészek legújabb alkotásai. A művek különböző köztársaságok, különböző iskolák képviselői, mégis van bennük valami közös, a tartalom méltóság- teljes komolysága, a forma dekorartivdtása, az anyagok és a technikák változatosé ága. Színes látványban van része annak, aki felkeresi a január 4-ig nyitva tartó Szovjet gobelin című kiállítást, amely válogatás a nemrég Moszkvában megrendezett tárlat anyagából. A szovjet gobelin a maga nemében egyedülálló jelenség a világban. Nem azért, mintha a szovjet textil iparművészek nem ismernék, s olykor ne alkalmaznák a külföldi iskolák eredményeit, jellegzetességeit De különbözik azoktól tematikus voltában, figurális képi ábrázolásában, s nagyfokú érzelmi telítettségében. Nagymértékben támaszkodik és merít a népi hagyományokból — témában, formában, anyagban, szövésmódban egyaránt. Ezek a hagyományok legmélyebben a közép- ázsiai és a kaukázusi köztársaságok szőnyegeiben élnek. (Címképünkön: Lilita Posz- tazsa: Ünnep. Alsó képünkön: Vjacsaszlav Begidzsanov és Natalia Begidasanova: Halott természet.) AHi hétvégi december I w így éltünk 1644-ben Szabolcsban „Mai kj alatt babomra való okatt ?” Kalendárium, azaz csízió Jjj Régi és új naptárak Az elsőt 1592-ben Debrecenben adták ki Nem tudjuk pontosan, mikor történt Ibronyban az eset, de valamikor 1644 mozgalmas őszén, talán mikor Jár- my Ferenc Regéc várát foglalta el, talán mikor Tisza- lucnál Homonnai János országbíró a fiatal Zrínyi Miklóssal és a minapi kállói kapitánnyal, Barkóczy Lászlóval szétverte Ibrányi Mihály nagyváradi vicekapdtány seregét, mikor Lórántffy Zsuzsanna Kálióig menekült. (Mennyi ismeretlen ismerős név!) Mindezekről azonban a falubeliek keveset tudtak, csak azt tudták, háború van, többet kell adózniok. Aztán lövés esék... Egy őszi délután bezörgettek Bagoly Mihály ibronyi jobbágy portájára. Hogy miért? Inkább mondja el ő maga: „Az szolgabíró szolgája jőve hozzám, hogy az bíróhoz menjünk, az adót ha megadná, elvinné, mert sietteti az vármegye. Szedésére menék el véle az bíróhoz és azt az adót olvasom vala, kapu után három forintos adót.” Mialatt a bírónál a krajcárokat rakosgatják, Kércs felől egy fiatal jobbágy tart haza egy szekér tüzelővel. „Én az erdőn voltam, — ezek az ő szavai, — onnat hazajövök vala, láttam, hogy az kérési úton jöttének haton, az kettejük közülük erősen benyar- gala az falura.” Benn a faluban a 70 éves Bíró György fát vágott az utcán mikor a két lovas hozzá jött. Megszólították: „Bátyja, melyik az ibíró háza?” Bíró György: „Én raeg- mutatám az bíró házát, melyik volt, osztán bemenének az bíróhoz.” A rovásszedők már ott voltak. rúil. Azok osztán az lovasok az utcán szablyát rángatta- nak. Én tiltottam őköt: Uraim, miért mentetek az szállásokra, mert mikor 300 kur- tány volt is itt, azok is nem mentenek az őrzőkre hatalmaskodni, hiszen ha mi dolgotok volna, falu volna ez azon az házon kívük is.” „Az bajuszát ellőtték" Itt a szenvedélyek le is csillapodhattak volna, a katonáik elmentek a dézsma- háztól, s a bíró házában elmesélték Menyhárt diáknak a tizedesüknek Bori Istvánnak a történteket. A bíró házában tudjuk meg a fejleményeket magának a bírónak a szájából. „Az őrök is oda jövőnek, minthogy rajtunk 16 szekeret kértenek (ti. a kállai katonák a falutól), s az őrök . megkérdezték tűlök. hogyha vagyon-«, jó uraim, leveletek urunk őnagyságától (Rákóczy Györgytől) vagy az nemes vármegyétől, azmi mellett kéritek az szekereket, mert miniket őrizni rendelt ide urunk őnagysága. De az számtartóval lévő katonák meg kardjokat oldalukon megütvén, azt mondották: Ez a levél!” „Mindjárast az őrzőn kapdosván — veszi át a szót Bagoly Mihály, — az egyiket számtartó uram megragadó, azt mondván: Kösd, kösd az este lelket, elviszem Kallóba. Az másik őrző szablyát rántván az társát megszabadító. Az kállaiak mindjárt hozzá lűttenek, az őrzőnek az bajuszát ellőtték.” A bíró és Bagoly Mihály azután nagy nehezen, miután a hús megsült, pecsenyével és borral lecsillapította Menyhárt diákot, s a kállai katonákat, még a szekereket is megígérték. Jóllakva a kállai katonák megváltoztatták eredeti szándékukat, nem maradtak a faluban éjszakára, de mielőtt útnak eredtek volna, — Apagyon keresztül Kalló csak a második szomszéd, — egyiküknek eszébe jutott: „Nosza térjünk meg, lövődözzük meg őköt!” A történelem alatti történeleminek ez az epizódja nem került volna feljegyzésre, ha hazatérve a kállai katonák nem akarják megszépíteni a történteket, a vicekapitánynak, Babay Istvánnak. — főkapitány nem volt, Rákóczy az átállt Barkóczy László helyébe takarékosságból nem nevezett ki jóidéig senkit, — egész másképpen adták elő az eseményeket. Babay István kérésére u. i. a vármegye kivizsgálást indított Kérchy Boldizsár ellen, hogy fellázította volna a falut a Itáliaiak ellen, s bűntársaival ők támadtak s sebesítették meg az egyik katonát. Sőt „ha házban nem szorultak volna az urunk őnagysága szolgái, mind megölték volna őket.” A hazugság oka nyilvánvaló, neim merték bevallani, hogy a dézsmaháznál történt a sebesülés. A falu egyetlen, jelentéktelen kisnemese, Kérchy Boldizsár, ki csupasz kardjával ott hadonászott a jobbágyok között, így lett a kállai katonák bűnbakja. A vármegye azonban, a tanúkat meghallgatva, felmentette. Nyolcvan-száz évvel ezelőtt az emberek azért vették kézbe, azért forgatták a naptárakat, kalendáriumokat, hogy hasznos gazdálkodási és egyéb tanácsokat merítsenek belőlük. A naptárak népi hiedelmek, babonák leírását, álomfejtéseket, csillagjóslást és olvasmányt kínáltak az egyszerű embereknek. Mint aranyi más kulturális örökségünknek, a naptáraknak a története is a rómaiak korába vezet. Annak idején nem az időszámítás és időmegállapítás céljára készültek a naptárak, hanem az adósságok visszafizetési határidejének rögzítésére. A legfontosabb nap a hónap kezdő napja, a kalendae volt (inpen a kalendárium elnevezés). A legfontosabb napokat hónapok szerint latin versekbe szedték, amelyeket a kezdő szavakról Cisió Janus néven neveztek. A Cisió a Circumisio Christi-t (Krisztus körülmetélése), a Janus a január elsejét jelentette. A Cisió szó nálunk is meghonosodva csízió formában tovább élt kalendáriumok, álmoskönyvek megnevezésére. A legrégibb magyar cizio a 16. századi kéziratos Peer kódexben található. Az első nyomtatott naptárt 1592-ben Debrecenben adták ki. tár és számtalan piaikát és kártyanaptár közül válogathatunk. A kiadó profiljaiba tartozó témák leginkább a falinaptárakon jelennek meg. Gyönyörű a középkori magyar festészet két kiválóságának, Kolozsvári Tamás 1427-ben és MS mesterek 1506-ban festett oltárképeit reprodukáló kiadvány. A Kovács Margit agyagszobraival illusztrált naptárat szinte napok alatt elkapkodták az üzletekben. (Kár, hogy a reprodukciók néhol elvágják a szobrokat talpazatuktól, s csak felső kétharmaduk látható egyik-másik lapon.) A napjainkban újra divatos szecessziónak hódol a francia Eugene Grasset nőalakjaiból összeállított falinaptár. A magyar térképfestészet egyik legjobb korai mestere volt Mészöly Géza, alföldi, balatoni tájai naptárillusztrációnak is reprezentatívak. Jó ajándék külföldi ismerőseinknek a Magyar városok (Budapest, Eger, Esztergom, Kecskemét, Kőszeg, Pécs, Sopron, Szeged, Veszprém) látképeit felvonultató magyar, angol, német, orosz nyelvű feliratos, és a Népvi- seletek-Magyar lakodalmi öltözetek című falinaptárak. Koroknay Gyula
