Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-16 / 295. szám
1986. december 16. Kelet-Magyarország 3 Azt vesszük, amire szükség van! Asszonyok a pult előtt Megfontolt költekezés Rengeteget szidjak boltjaink árukínálatát. Mégis kevés az az ember, aki ne tudná egyszerre elkölteni a fizetését — sok fontos, no meg fölösleges holmira — annyi a csábító portéka a pultokon. Ilyenkor karácsony táján nem is olyan könnyű ellenállni a díszesen csomagolt ajándékok vonzásénak. Főleg azoknak lehet nehéz, akik a kereskedelemben dolgoznak. Nem élünk nagy lábon — Ha valaki akarja, le tudja győzni a kísértést — hallottuk Szakács Józsefné- tól, a nyíregyházi Centrum Áruház eladójától. — Én is szívesen megvenném itt a vegyes osztályon az ezer forintos távirányítású autót, vagy a 3 ezer forintos Legót gyermekeimnek, de nekünk túl borsosaik ezek az árak. Attól nem félek, hogy egy is a nyakunkon marad — sőt, még több elkelne a drága játékokból. Szakácsék szerény karácsonyra készülődnek. Mint a legtöbb fizetésből élő család, ők sem (tudnak nagy összegeket félretenni az ünnepekre. — Nemrég első eladó lettem az osztályon, fizetésemelést is kaptam. így a prémiumelőleggel együtt 3800 forintot keresek. Ez a pénz a kötelező kiadásokra —■ rezsire, lakástörlesztésre — sem elég. — Férjem — aki a KÖJÁL raktárosa — 5200 forintot hoz haza. Mivel három gyermekünk van, alaposan még kell gondolni, mire mennyit költünk. Nem élünk nagy lábon, de azért nem panaszkodom. Az idén is lesz karácsonyfánk, ünnepi vacsoránk, s ajándék is kerül mindenkinek a fa alá. Helye van minden fillérnek a nyírpazonyi Borbély Györgyné családjában is. A fiatalasszony óvónő, Nyíregyházán dolgozik a Malom utcai óvodában. Fizetéséből háromtagú családot tart el. — Sajnos rosszall sikerült a házasságom. Elváltam, egyedül nevelem a kislányomat. Édesanyámmal élünk együtt, aki ugyan jövedelemmel nem rendelkezik, de nélküle nem tudom, hogy boldogulnék. Van egy kis kertünk, amit hárman közösen művelünk. A termést eladjuk, így egészítjük ki a fizetést. Muzsika ajándékba Nincs semmi szégyelleni való abban, hogy Borbélyék elég nehezen, jönnek ki a pénzből. Pedig csak a legszükségesebbekre költenek. — Például a szórakozásról le kell mondanunk. Évente egyszer-kétszer ha eljutunk moziba. Az étterem luxus: együtt még soha nem voltunk vendéglőben. Nagyobb baj, hogy drága a ruházkodás. Editkének siem kapok ezer forintnál olcsóbban csizmát, ami ráadásul legfeljebb egy télen, ha kitart. A kiadásokról közösen határozunk. Ez azért jó, mert. a gyermek is pontosan tudja a tehetőségeinket. Olyan még nem fordult elő, hogy követelőzött vólna. Mivel Borbélyéknál mindenki tud minden fillérről, nehéz meglepetést szerezni. Szokás szerint valami apróságot — például könyvet — vesznek egymásnak. Az igazi meglepetést Editfce tartogatja. Mióta hegedülni tanul, karácsonykor muzsikával kedveskedik a felnőtteknek. Megadják a módját Ahány ház, annyi szokás. Mogyorósi Béláné már hónapokkal ezelőtt megkezdte a készülődést az ünnepekre. Az asszony a konzervgyár árukiadója, férje sofőr a FE- FAG-nál. Bujról kisvonattal járnak be Nyíregyházára dolgozni. Mogyorósiné szereti az utazást. Ilyenkor megpihen egy kicsit, s jut ideje gondolkodni a család dolgain. — Ketten 9 és fél ezer forintot keresünk. Annyi a kiadás, hogy mellékes nélkül nem tudnánk boldogulni. Évek óta foglalkozunk alma- és paprikatermesztéssel, meg jószágtantással. A pluszjövedelemből csinosítottuk a házat, vettük a bútorokat meg a háztartási gépeket. Mivel karácsonyra vendégeket is várnak, a háziasz- szony élőre takarékoskodott az ünnepre. — Szeretjük megadni a módját! Disznót vágunk, szép fát állítunk, és megajándékozzuk egymást. Természetesen csak olyasmivel, amire szükség van. A kislányomnak új kabát kell, a férjemnek egy pulóvert néztem ki. Én pedig egy meleg csizmát szeretnék. A családtagok zsebpénzükből spórolják meg az ajándékravalót. Mogyorósiné büszkén újságolja, hogy nemrég „Kiváló dolgozó” kitüntetést kapott — az ezzel járó jutalom jól jött az ünnepek előtt. Házi Zsuzsa mik vannak l A kárki is találta ki a pénztárcát, nem voll rossz ötlet, hogy a pénz csak egyik oldalon jön ki belőle, a másik oldalát — többnyire az alját — bevarrták, vagy beragasztották. Persze a feltaláló akkor még nem tudta, hogy mostanára ha alul-felül jön a pénz, az is kevés lesz. Azt meg pláne nem, hogy eltűnnek az apróbb papírpénzek, s a fémpénzek — immár aprópénz gyanánt — nem lesznek tekintettel a pénztárca stabilitására és olykor kiszakítják azt. A múltkor egy bőrjavító kisiparostól kérdeztem: mennyiért javítaná meg a bukszámat, mert sajnáltam egy újért 400 forintot, de azt mondta, ilyen aprósággal nem foglalkozik. Mondom, megadnék egy százast is azért a három-négy öltésért, de így sem vállalta, mert ő — ezt mondta — újat szokott venni, ha az övé kiszakad. Tulajdonképpen magamtól is kitalálhattam volna. Aki ilyen munkát nem vállal el egy százasért, nyilván könnyen telik neki az újra... O lvasom az újságban, hogy a piros házi tapétabolt gazdáját megbüntették, mert kevesebb adót fizetett, s hogy ne kelljen a különbséget legombolnia, megpróbálta néhány „Bartókkal” elsimítani az ügyet. Olvasom a rendeletet, hogy ki nem lehet kiskereskedő, s megtudom, hogy akit végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek. Olvasom tovább az ítéletet, s kiderül: a kiskereskedő felfüggesztettet kapott, tehát maradhat a pult mögött. Olvasom tovább a rendeletet, s kiderül: mérlegelés kérdése, hogy a hozzá hasonló esetekben mi lesz a következmény. Látom, hogy a piros házi tapétabolt nyitva van. Gondolom, a tanácson most mérlegelnek. Mint a kereskedő, hogy bevallja, Tízszer több munkás KÖZISMERT, HOGY MEGYÉNK az ország iparilag legfejletlenebb területe volt és maradt -mind a mai napig. Az ötvenes évek első felében mindössze két országos beruházás gazdagította megyénket: a dohánybeváltó és fenmentáló vállalat és a v- szalöki vízi erőmű. Az akki ■ ri helyzetet jól jellemzi az a tény, hogy a minisztériumi ipar munkáslétszáma nem érte el a 3 ezer főt, a (tanácsi iparé az ezret, a szövetkezeti iparé pedig alig haladta meg a másfél ezret. A legnagyobb ipari üzem a Nyíregyházi Dohánybeváltó -és Fermentáló Vállalat, valamint a Kisvárdai Vulkán Vasöntöde volt, mintegy 800 —900, illetve 600 fővel. A megye jelenlegi legnagyobb gyárában, az Alkaloidában akkor még 200 munkás sem dolgozott. ^ A megyében 1960-ban az ipari keresők aránya mindössze 9 százalék, a mezőgazdasági keresőké 67 százalék volt. Az ország beruházásainak értékéből jóval kisebb arányban (2 százalék) részesedett, mint ahogy azt területe (6 százalék), vagy népessége indokolta volna. Számottevő előrelépés csak a 60- as években, annak is a második felében történt. Az évtized első felében megépült az ezer főnél többet foglalkoztató Nyíregyházi Konzervgyár és elkezdte termelését a gumigyár, amely több mint kétezer főt foglalkoztató gyárrá fejlődött. AZ IPARI FOGLALKOZTATOTTAK száma évi átlagban 6 százalékkal emelkedett és 1965-ben már meghaladta a 20 ezret. A foglalkozási goindok azonban alig enyhültek, továbbra is sokan hagyták el a megyét iés az ország más területein helyezkedtek el. A Politikai Bizottság 1965. augusztus 31-i határozata ezért is tekintette át a megye helyzetét és szükségesnek ítélte a fejlesztések meggyorsítását, a terület fokozott iparosítását. A hatá- , rozat után számos kormány- intézkedés született, több üzem települt a fővárosból a megyébe. Az elmaradott területek fejlesztésének támogatására iparfejlesztési alapot létesítettek. A támogatásokkal és kedvezményekkel 1966—1975 között több mint 4 milliárd forint értékű beruházás valósult meg, amely- lyel mintegy 20 ezer új ipari munkahely jött létre. A legnagyobb fejlesztéseket a Papíripari Vállalat, a Csepel Motorkerékpárgyár, a MET- RIPOND; a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat végezte. A VAGÉP-ből kivált a Hajtómű és Felvonógyár, a gépállomások átszervezésével ne vallja, fizessen, ne fizessen ... N emrég temetésen jártam. Megrendítettek a gyászolók könnyei, meghatottak a bánatot kifejező gyászének hangjai, a szeretet, a kegyelet virágai, csak éppen elérzékenyülni nem tudtam. Mert közben a temetés közreműködőit is láttam, akik olimpiai válogatottunk egyenruhájára emlékeztető formaruhában tüsténkedtek a koporsó körül. Értem én, hogy a temetkezési vállalat újítani akar, de azért bele kellene törődni, hogy a gyász színe továbbra is a fekete és nem a dzseki, hanem az öltöny marad. Balogh József létrejött a Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat. Nyírbátorba cipőgyár települt, Mátészalkán a Szatmárvidéki Faipari Vállalat beruházásaként elkezdte termelését a Szatmár Bútorgyár. Eközben az Alkaloidában is több száz millió forintos fejlesztések történtek. Kisvárdán megépült a ViLLamosszigetelő és Műanyagipari Vállalat új gyára, kiemelkedő volt a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárának fejlesztése. Ebben az időszakban már a külföld is fokozottabban érdeklődik megyénk termékei iránt, melyek mintegy ötödé határainkon túl talált gazdára. Elsősorban a Taurus Gumigyár, az Alkaloida Vegyészeti Gyár, a Nyíregyházi Konzervgyár és a HA- FE exportált sokat. A cipőipari vállalatok és a cipőipari szövetkezetek termékei meghódították a világpiacot. A 70-ES ÉVTIZED elsősorban a könnyűipari fejlesztések időszaka volt. Nagyhalászban új profilként honosodott meg a zsákgyártás. A HÓDI KÖT Fehérgyarmaton és Tiszalökön létesített női munkaerőt foglalkoztató üzemeket. Bővült a VOR nyíregyházi gyára, új üzem épült Vásárosnaményban. Az évtized végén mintegy fél- milliárd forintos beruházással létesítették Üjfehértón az Üjpesti Gyapjúszövőgyár telepét, j_ahol fésűs és kártolt gyapjút, illetve gyapjú típusú szöveteket készítenek. Textilipari üzemek kezdték meg működésüket Nagykál- lóban és Demecserben. Erre az időszakra esik két másik fontos beruházás is, az 1 milliárd forintba kerülő mezőgazdasági abroncsgyár Nyíregyházán és a 700 millió forintos költséggel megépült faforgácslapgyár Vásárosnaményban. A felsorolt fejlesztések azonban nemcsak új munkahelyeket, hanem egy új kultúra térhódítását is jelentették e tájon. Az ipariműszaki kultúra meghonosodásával megváltozott a társadalom osztály-, rétegtagozódása. Gyorsan nőtt a munkásság és az értelmiség száma és aránya, csökketjt a szövetkezeti parasztságé. Az iparosodott településeken nemcsak szükségessé, hanem nélkülözhetetlenné is vált a Üjfehértó, szövőgyár (jávor) közművesítés, ami gyökeresen átalakította a lakosság életkörülményeit. Az iparosítás hatására ma már mintegy 56 ezren dolgoznak a megye iparában. Az ötvenes évek közepéhez képest a gépek hajtóereje nyolcszorosára, a felhasznált villamos energia 23-szorosá- ra emelkedett. A 80-AS ÉVEK ELEJÉN a gazdasági építőmunka feltételeiben bekövetkezett változások hatására, a munkahelyteremtő beruházások aránya csökkent, az intenzív fejlesztések kerültek előtérbe. Szabolcs-Szatmár megye iparában is elsőrendű követelménnyé lépett elő a minőség javítása, a termelési szerkezet korszerűsítése. A továbblépés egyik akadályozó tényezője a telepi ipar nagy aránya. A foglalkoztatottak mintegy fele ugyanis olyan üzemekben dolgozik, ahol a vállalati központ megyén kívül van. Az ipar, de az egész megye szakemberellátottsága a dinamikus fejlődés ellenére is kedvezőtlen, különösen kevés a felsőfokú végzettségű műszaki és pénzügyi szakember. A korábbi területi aránytalanságokon sokat sikerült javítani, de a megye keleti térsége, főleg a határ menti területek — részben az ipar hiánya miatt — még ma is a gazdaságilag elmaradott körzetekhez tartoznak. A hátrányok csökkentését, a korábbiaknál gyorsabb fejlődést a jelen tervidőszakban már kormányprogram is szavatolja. A MEGYE IPARA 30 év alatt nagy utat futott be, amit az is bizonyít, hogy termelési értéke 1955-ben nem érte el az 1 milliárd forintot, ami 1985-ben már meghaladta a 38 milliárdot. Néhány termékből meghatározó a termelésünk, a mosó- és mosogatószer mintegy harmadát, a tehergépkocsi-abroncsköpeny negyedét, a férficipő ötödét itt állítják elő. A nagyszerű eredmények ellenére mindannyian tudjuk, iparunk nem problémamentes, de ezek a gondok más minőségűek, más nagyságrendűek, mint akár a tíz évvel ezelőttiek voltak. A néphatalom megvédése után, társadalmunk újjászületésének 30 éve alatt Szabolcs-Szatmár- ban is gyökeresen megváltozott az élet. Mire jutottunk 30 év alatt, milyen újabb gondjaink vannak? Erre válaszol sorozatunk.
