Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
Divatlevél Párizsból Sportbundák Első képünk: DIOR: Szőrméből és bőrből kombinált divatos csuklyás blúzon felgombolható vagy nyitott nyakkal. Nagyon csinos kiegészítője a válltáska. Második képünk: Jacques JEKEL: Nagyon kellemes külsőt alakítottak ki ezekkel az együttesekkel. A maneken sportbundája bő vonalú, patentzáras, s két nagy rávarrott zseb díszíti. Érdekessége még a hátul mélyen elhelyezett övpánt. A férti ún. pilótagalléros blúzkabátja napjaink divatja. Az ötletes, mutatós, hasznos ruhadarab egv patentas mellzsebbel, két bevágott oldalzsebbel, érdekes övtartóba csúsztatott pánttal készült. Harmadik képünk: Jacques JEKEL: Célszerű, korszerű dohány színű dzseki, mély karkivágással, divatos sálgallérral, bevágott zsebekkel. A kabáthoz a legmegfelelőbb kellékeket és kiegészítőket társítottak. Kovács Mari C HINT CITROM Vitamin és Illatszer Nálunk is megterem — persze védett körülmények között — a citrom. A citrom hazája Délkelet-Azsia. Az irodalomban először a régi Kínában, Konfucius történelem- könyvében egy botanikai felsorolásban említik. Az időszámítás előtti utolsó évszázadban a kínaiak több fajta citromot fejlesztettek ki. Volt külön étkezési és külön gyógyászati célra termelt citromfajta. De több mint 2000 év kellett ahhoz, hogy a gazdag vitamintartalmú citromot a Skorbut ellen eredményes gyógyszerként alkalmazzák. (A skorbut étkezési hiány betegség.) Szinte követni sem lehet azt a kalandos utat, melyet a citrom bejárt. E savanyú gyümölccsel való ismeretségüket a görögök Nagy Sándornak köszönhetik, aki Perzsiából hozta magával. A zöldes-sárga növényt, amely a cédrushoz hasonló illatú volt. „ked- ron”-nak (cédrusnak) nevezték el. Ebből lett a rómaiak elnevezése szerint citrus, és így az egész növényfaj elnevezése is ebből származik. A cédrusolajhoz hasonlóan a mérgezések gyógyítója és ellenszere volt. A csodaszép iát, melynek fényes levelei, üde virágai kellemes látványt nyújtottak, mágikus erővei is felruházták, és mítoszokkal övezték. ' A zsidók azt tartatták, hogy Adám nem almába harapott a bűnbeeséskor, hanem egy citromba. E savanyú élvezetért azután keserűen kellett megfizetnie. Manapság a zsidóknál sátoros ünnepeken a citrom jelentős helyet foglal el. „Adam”-rtak vagy „paradicsomi almának” nevezik. Kellemes illata miatt szívesen szagolgatták a görögök. Limonádé helyett ezért parfümöt készítettek belőle. A citromolaj a régi görög felső tízezer kedvelt illatosító szere volt. A limonádé „felfedezőjének’' az arabokat tartjuk, majd az itáliaiakat, akik körében szintén kedvelt ez az ital. A citrom lassan elterjedt az egész világon, s India, Perzsia után meghódította az arab országokat is. Az arabok az előkelőségektől megkívánták, hogy a konyhaművészetben is megfelelő jártassággal rendelkezzenek. Szakácskönyveket szerkesztettek, amelyekben a citrom fontos szerepet kapott. Az arab hódítók mindenhova magukkal vitték á citromot, így Egyiptom. Eszak- Afrika, Spanyolország és Szicília az éppen kellemesnek nem mondható látogatóknak köszönheti a citrom megismerését. Csekély az fllDS-fertözés veszélye Egy amerikai kutatócsoport New York-ból az orvosi szaksajtóban beszámolt arról, hogy 38 AIDS-es beteg 101 olyan családtagját vizsgálták meg, akik legalább 3 hónapon keresztül szoros családi közösségben éltek beteg családtagjaikkal. Többségükben igen szegény családokról volt szó, akik szűk lakásban éltek együtt, AIDS-betegségben szenvedő családtagjaikkal. Közösen használták a konyhai edényeket és a WC-t is. A családtagok között a szokásos érintkezési formák, arcon csókolás, ölelés is rendszeres volt, mégis csak egyetlen 5 éves gyermek mutatott pozitivitást az AIDS-et okozó HTLV—III vírussal szemben. De ez a kislány is kábítószeres szülők gyermeke volt, aki minden valószínűség szerint már a születésekor AIDS-ben szenvedő anyjától kapta a fertőzést. A kutatók éppen ezért határozottan azt állítják, ha az AIDS-ben szenvedő családtagok között nincs szexuális érintke- zés, és nem használnak kábítószeresekként közös fecskendőt, gyakorlatilag nem áll fenn fertőzésveszély. Ugyanezt az álláspontot képviseli a San Francisco Generál Hospital főorvosa is, aki hangsúlyozza ugyan, hogy az USA-ban szaporodik az AIDS-es megbetegedések száma, de ez kizárólag az úgynevezett rizikócsoportokra korlátozódik. Ezek elsősorban kóros, vagy a normálistól eltérő szexuális praktikákat űző homoszexuálisok, és azok, akik AIDS-sel fertőzött vért kaptak. Ugyancsak erősen veszélyeztetettek a kábítószeresek, akik vírussal fertőzött injekciós tűt használnak. Heteroszexuális, ’ tehát férfi és nő közötti nemi kapcsolat bár ritkán, de okozhat fertőzést, ám ilyenkor szinte kivétel nélkül mindig a férfiak fertőzik a nőket. Ugyancsak előfordul, hogy az AIDS-ben szenvedő anya magzata a méhen belül, vagy a szülés során fertőződik, San Franciscóban 1750 — AIDS-betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozót vizsgáltak meg, akik állandó szoros kapcsolatban voltak — természetesen szexuális kapcsolat nélkül — az AIDS-es betegekkel, de mindössze két embernél észleltek HTLV— III pozitivitást. Náluk sem lehetett megállapítani, hogy mikor és hol tettek szert erre a pozitivitásra. Mindkét kutatócsoport az AIDS megelőzésének kulcsát a következőkben látja: 1. Szigorúan és következetesen kell szűrni a véradók vérét HTLV—III vírus szempontjából. 2. Különösen a homoszexuálisok között kell állandó és hatásos propagandát folytatni, hogy kerüljék az állandóan cserélődő szexuális kapcsolatokat. 3. A kábítószereseket óvni kell attól, hogy közös tűt és fecskendői használjanak. Mindkét amerikai orvoscsoport hangsúlyozza, hogy a tömeghírközlő eszközöknek hangfogót kellene tenni a szájukra, és a tömeghisztéria-keltés helyett, a megelőzésnek a felsorolt módjait kellene propagálni. (Dr. Szendéi) Pástétom História és receptúra A hazai háziasszonyi szó- használatban a pástétom valamilyen fűszerezett hús-, máj-, zöldség alapanyagú pépet, kenhető krémet jelent. A szó ilyesfajta használatában nem lenne semmi elgondolkodtató, ha nem tudnánk, hogy a .kifejezés a XV. század körül.átvett, újlatin keletkezésű „pastata” szóból ered, és ez angol ,,pasty”, holland ,,pástéi”, francia ,,paté”, olasz „pasticció”, német ,»Pastete” alakjában egységesen olyan sült tésztát jelent, amelyet hússal, hallal töltve tálalnak meleg fogásként. A. pástétom hazai átlényegü- lése sem egyértelmű. A hivatásos, szakképzett szakácsok ugyanis kezdettől máig a tésztában sült hús-, máj-, halkeveréket nevezik — és ha kell — készítik pástétomnak, ha ma nem is azonos a tésztája azzal a leírással, amely a Csáktornyái Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyvében ekként szerepel: ,,Végy szép tiszta lisztet, csinálj tokmány- nyal jó kemény tésztát, halat vagy húst azonképpen belecsinálhatsz . . .** Másik leírása szerint: .,Végy rozslisztet, csinálj igen kemény tésztát, tiszta vízzel jól meggyúrd, aztán a vadhúst, ha temérdek, a rostélyon pirítsd jól meg, a késsel a húsosát egynéhány helyen által verheted. Aztán spékeld meg az ő módja szerént szép szalonnával, sózd meg, és amikor a tésztába akarod lenni, tégy zsályalevelet közibe, borsold bővön meg, borsot és szekfű- vet, amennyi elég, tégy bele és csináld be a . tésztába, amint annak a módja.” Bornemisza Anna asszony 1680-ból keltezett szakácskönyve 45 féle „pástétumot” ismertet, amelyek kivétel nélkül arról tanúskodnak, hogy ez az étek el nem lehet tészta nélkül. Mutatóba érdemes megidézni az egyik — igencsak laktatónak ígérkező — leírást. „Csinálja tésztát vízzel és liszttel. Nyújtsd ki szép vékonyon. Kend meg az olvasztott szalonnával. Hajtogasd egymásra, hadd álljon egymáson: vastagon légyen, mint az karod. Metélj aprón benne, akar apró, akar nagy pástétumokhoz légyen, és ha ki akarod nyújtani, mártsd meg a kezedet olvasztott szalonnába, hogy az kezeidhez ne ragadjon. Csinálj ismét pástétumot fehér tésztá- bul: tedd belé a másikot, melyet szalonnával csináltál — és vagdalt hússal megtöltheted. Csinálj federet a tésztábul. Kenj papírosat meg faolajat és rátöltvén a pástétumot, vesd az kemencébe ...” Mikor és miért hagyták el a háziasszonyok a pástétomból a ..pastatát” az étek eredeti karakterét? Utólag csak azt lehet megállapítani, hogy a nem hivatásos szakácsok, hanem hagy gyakorlatú háziasszonyok írták le század eleji szakács- könyvekben. Ma, az általánosan helyénvaló, a szénhidrátokat csökkenteni szándékozó korszakban helyes-e feleleveníteni néhány „klasszikus” pástétomot? Talán igen. Ugyanis a hús-, hal-, májpép vékony tésztaburka a kenyerei helyettesítheti. Valamennyi receptnél megtakaríthatjuk a tésztakészítést a mirelit sós leveles vajas tésztával. Saját tésztát 25 dkg lisztből, 15 dkg margarinból. 1 tojásból kevés sós vízzel gyúrjunk, és néhány órát pihentes- st^k a hűtőben. CSIRKÉM AJ AS TÖLTELÉK: A fél kiló csirkemájról a szíveket levesszük (majdani leveshez a mélyhűtőbe tesszük). A májakat tejjel leöntjük es néhány órát bennehagyjuk. Utóbb lecsurgatva nyersen ledaráljuk. Hozzámorzsolunk két — a májas tejben megáztatott — zsemlét, adunk bele sót, majoránnát, kevés őrölt fehér borsot, 5 dekányi nagyon apró kockákra vágott füstölt szalonnát, kávéskanálnyi vöröshagymakrémet. A tésztával az őzgerinc formát fél centi vastagon kibéleljük, mielőtt a tölteléket beletennénk olajjal vagy olvasztott vajjal vékonyan megkenjük és megtöltjük, a tetejét tésztával befedjük úgy, hogy a peremeket összetapasz- szuk. Bemelegített sütőben háromnegyed órát takaréktűzön, majd 20 percig nagyobb lángon sütjük. Kiborítva hidegen vagy melegen tálaljuk. HÜSPÁSTÉTOM-TÖLTELÉK: kisebb (félkilós) pulykamellet a csontjáról lefejtjük vagy fél •kg sovány sertéshúst finomra darálunk. Hozzáőrlünk 1 gerezd fokhagymát és diónyi vöröshagymát. A darált húshoz adunk két púpozott evőkanálnyi zsemlemorzsát, 1 tojást, kávéskanálnyi Piros aranyat, sót, pástétomfüszert, kevés őrölt borsot. A hosszúká^sütőformát kibéleljük a tésztával, és a „bélésre” hajszálvékony füstölt szalonna szeleteket fektetünk. A húspépet erre töltjük. Beborítjuk a maradék tésztával, és bemelegített — de nem forró —. sütőben előbb háromnegyed órát takaréktüzön, majd nagyobb lánggal további 20 percig sütjük. Ha a tészta teteje túl gyorsan pirulna, az utolsó fázishoz takarjuk be alufóliával. Családi neveléselmélet Az a bizonyos „kemény kéz“ A szülői hatalomra építő nevelési elvek alapja az a még napjainkban is so.k helyütt uralkodó felfogás, miszerint a gyermeket csak kemény kézzel, szigorral lehet xé- nevelini a jóra, és leszoktatni a rosszról. E felfogás hívei a gyermeknevelésiben a gyermek feletti hatalom hangsúlyozására •építenek, előszeretettel alkalmazzák a testi fenyítést, az erőszakos parancsolgatást, a megfélemlítést és a fenyegetést. A szülő ezekkel a nevelési esziközökkel azonban többnyire csak azt éri el, hogy az így nevelt gyermek pusztán félelemből tesz eleget a követelményeknek, hiszen a biztosan várható büntetés elriaiszitja attól, hogy olyat tegyen, a sít a szülei megtiltottak neki. Az a gyermek, aki gyakran éli át a testi fenyítés fájdalmast, a fenyegetettséget, az erőszakot, maga is agresszívvé válik. A büntetést, a testi erőszakot, a fenyegetettséget a gyermek korlátozásként élá át, és ez a korlátozás (frusztráció) okozta kínos feszültség csap át agresszivitásba. A keménykezű, hatalmára építő nevelő azonban a gyermekben feltámadó agresszivitást újra és újra letöri, bünteti. így az is érthető, hogy az agresszió nyiltam, egyenesen a büntető, személy jelenlétében ál tatában nem nyilvánul meg, ám ha kikerül az ellenőrző pillantások alól, a felgyülemlett indulatait 'gátlástalan, f éli ki a gyermek. Valószínűleg ez történik azoknál a gyermekeknél is, akik otthon meghúzzák magúikat, ám az iskolában, óvodában a közösség rémei. Hiába tiltakozik a szülő, hogy „otthon olyan jó ez a gyerek mint egy falat kenyér”, nyilvánvaló, hogy ő maga a ludas a gyermeke körül kialakult helyzetben. A gyermek azonban előbb-utóbb annak is megtalálja a módját, hogyan „büntesse vissza ' kerülő úton az agresszív szülőket. Hihetetlen jó érzékkel rájön arra, hogy milyen viselkedéssel bosszanthatja a szüleit. Nyafog, maiksaes- kodik, dacol, vagy azzal bünteti a szülőt, hogy nem eszik, egyszóval nunden eszközt megragad, hogy szülei türelmét próbára tegye. A későbbi években is megfigyelhető, hogy az így nevelt gyermek általában minden hatalmat képviselő személlyel szemben ellenálló, az óvodában és az iskolában féktelen, és éppen úgy megkísérli a hatalmas- kodást, a zs a rno koskod ást társaival szemben, mint ahogyan azt vele itette a ’ szülő. Az agresszív szülök közvetlenül mintát is nyújtanak gyermekeiknek. Az a gyermek, áki elszenvedte a verést, átélte az erőszakot és a félelmet, ha társaival erőszakoskodik, már tudja, hogy a bántalmazott félből milyen érzéseket, élményeket vált ki, és így a kezdetben még öntudatlan gyermeki erőszakoskodás tudatos agresszivitássá, zsarnoksággá, kegyetlenkedéssé alakul át. A hatalomra építő, agresszív, rideg nevelő tehát csupán azt éri el, hogy a gyermek félelemből fogad szót, és nem azért, mert lelkiismerete parancsára hallgat. Holott a gyermek- nevelés egyik legalapvetőbb célja az. hogy a gyermek bensőleg fogadja el a felnőttek által felállított normákat, és így felelősségteljesen, lelkiismeretesen viselkedjék. Ne a külső fenyegetés és a büntetéstől való félelem 'irányítsa tetteit, hanem a belső meggyőződés. A helyes nevelői magatartás célja éppen az, hogy megalapozza a gyermek lelki ismeretének kialakulását és fejlődését. A szeretetre építő nevelés alkalmas csak arra, hogy a szülők ezt a célt elérjék. Az ilyen szülők meleg érzelmekkel fordulnak a' gyermek felé, leggyakrabban alkalmazott nevelői eszközük a dicséret, amit szóban, mosollyal, gyengédséggel fejeznek ki. Ezt' azért hangsúlyozzuk, mert a dicséret ezen formái sokkal hatékonyabbak a cél érdekében, mint az ajándékokon vagy pénzen vett •engedelmesség. Ha a gyermek helytelenül viselkedik, a szülő természetesen kifejezheti csalódottságát, amely a gyermekben megbánást ébreszt, s mivel kapcsolata a szüleivel a 'kölcsönös szereteten alapul, i gy eks zilk foi engesate In i őket, jóvátenni a hibát. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. december 13.®
