Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

•p és útifűkivonat

gyszerhirdetések között

c.

lai

int

lig

a

'.ét,

zet

Hirdetések a múlt század utolsó éveiből

ak

fotás

:at,

srróa

íe- '.ét, bel ze- :et, le- i as siók ■ok ri>P;yíár

i”~

~>e(6i

rer

10k-,

lár

iái

sei

löt

ipi es ■sű

y-'

Az igazsághoz tartozik az is, hogy az alkoholizmus elterjedéséhez maga az orvostudomány is sokban hozzájárult! A növényi gyógyszerek leggyakoribb oldószere az alkohol bor) volt, pusztító járványok idején megelőzésre pálinkát ajánlottak az orvosok, a tokaji bor hosszú ideig szerepelt a hivatalos gyógyszerkönyvben, s így mem kell meglepődnünk, hogy 1898-ban, Korányi Frigyes egyetemi tanár a kőbányai malátasört gyógyszerként ajánlotta!

Szinte gyógyszertönténeti adattárnak is megfelel a Máriacelli gyomorcseppek egész hasábos hirdetése a Vasárnapi Újság 1885. évi 30. számában.

Vannak azután kevésbé bizalomgerjesztő hirdetések is, mint a következők: a párizsi Pilules Orientales utolérhetetlen női keblek fejlesztésére, szilárdítására és helyreállítására (Vasárnapi Újság, 1907), az elhízás elleni Pilules Apollo „tengeri növények alapján van összeállítva a párizsi orvosok által jóváhagyva.”

Komoly kritikát is -tartalmaz a budapesti Kristály ásványvíz hirdetése: „De nagy baj, hioigy még mindenféle asz,tál i vizet is hoznak forgalomba, és elnevezik ásvány- vagy forrásvíznek, habár nem igaz! Az ilyen kétes vállalatok közönséges vezetókvizet vagy mocsaras talajvizeket töltenek, és az üvegek, a töltőgépek, az üvegzárak stb. tisztátalan kezelése is okozhat fertőző betegségeket.”

Franki Antal szegedi gyógyszerész „Megvádolt gyógyszerészek” c. cikkében (Orvosi Hetilap, 1928. évf.) a kuruzsló hirdetéseket „közegészségügyi bűnös kinövések” elnevezéssel illette. \

Dr. Fazekas Árpád

a szokatlant. Éppen a Vér- násszal kapcsolatban mondottam nemrég, hogy olyan műveket kelil alkotni, amelyekkel szolgáljuk, és nem kiszolgáljuk a közönséget. És meggyőződésem, hogy egy egyszerűbb zenehallgatási kultúrával rendelkező közösség autentikusabb lehet abban, hogy fennmaradjon egy mű. Gyermekkoromban Szeged volt az a nagyváros számomra, ami a kultúra fellegvárát jelentette. Sose felejtem el azokat az élményeket, amelyeket a szabadtéri játékok egy-egy előadásán szereztem, vagy amit éreztem, amikor először megálltam a Fogadalmi templom előtt; mert vidéken ennél csak kisebbeket lehet látni. De még ezeknél is jóval szubjektivebb az a hálaérzet, amellyel a szegedi klinikára gondolok, ahol több életveszélyes műtétet hajtottak végre feleségemen, akiinek visszaadták az életét.

— Jelen volt a szegedi Vérnász-előadást előkészítő próbákon?

— Többnyire nem, mivel egyidőben Budapesten folytaik a próbái negyedik operámnak, az Ecce homonak, amelynek januárban lesz a premierje. Félelmetes kikapcsolódás zeneszerzőként

szembesülni a negyedik opera bemutatója előtt a negyedszázaddal ezelőttivel. Nem kritikailag természetesen. csupán látni, hogy met- től meddig jutottam. Bárdos Lajos mondotta egyszer, hogy azok a jó művek, amelyek legalább a ruhatárig megváltoztatják az embereket. Nos, bevallom, a tizenötödik bemutató előtt, és ismét a magam hazájában, sőt a szű- kebb szülőföldem közelében, nem kevés izgalommal várom, hogy meglássam: menynyire bizonyul életképesnek ennyi év eltelte után is az első operám; hogy beszélnek-e l majd róla — legalább a ruhatárig.

A

z újjáépült ' Szegedi Nemzeti Színházban az első operabemutató október végén volt, Szokolay Sándor csaknem negyedszázaddal ezelőtt komponált Vérnász című operájának premierje. A mű ősbemutatója 1964-ben volt Budapesten. Szeged a második magyar város, ahol a nagysikerű kompozíció színre kerül. Mert a Vérnásznak, amely a fővárosban tíz esztendeig maradt műsoron (ami páratlan egy 20. századi opera

— Mit vár az újjávarázsolt

színházban megelevenedő operától? ,

— Olyasféle summázást várok, ami a darab két évitizednél hosszabb életét, az ez alatt megérlelődött értelmezésekéit összegezné. Arra vagyok kíváncsi, hogy Oberfrank Géza, aki nemcsak karmestere, hanem rendezője is ezúttal a műnek, olyan Vérnászt visz-e a színpadra, milyent még nem láttak sehol; érdekel, hogyan birkózik: meg önmagával, hisz az operajátszás történetében a karmester és a rendező több,Beszélgetés Szokolay Sándorral

esetében), ez lesz a tizenötödik bemutatója...

— Valóban igen sok európai nagyvárosban, de még Ohaio államban is bemutatták első operámat — mondotta Szoíkolay Sándor —, amely persze nekem olyasféleképpen kedves, mint az első szülött gyermek. Kissé bélyegemmé is vált ez a különös sikersorozat, mert ami -ilyen fogadtatásban részesül, az legalábbis gyanús. Hogy ennek a szokatlan sikernek mi lehet az alapja, azt annak idején nem tudtam megítélni, én csupán vakmerőén írtam egy operát Lorca drámájából, ami hátborzongatóan megrázott, s amelyet a nemrég elhunyt kedves barátom, Koróda András vezényelt és vitt sikerre Budapesten, és amelyet azután egymás után bemutattak különböző országokban, különböző felfogásban természetesen. (Ezek közül csak az említett Ohaio állambeli és a belgiumi Gent-i bemutatót nem láttam, de például Leningrád- ban három szereposztásban került színre.) A budapesti premiert követően Kóródi Andástól — másodkarmesterként — éppen Oberfrank Géza vette át a mű vezénylését, aki most a szegedi bemutató karmestere.

nyíre valamelyest szemben állt egymással. E szemben állásból persze mindig létrejött egy kényes egyensúly, amelyhez azonban ebben az esetben két ember energiájára van szüksége a rendezőkarmesternek. Oberfrank Gézáról tudni kell, hogy évekig zenei vezető vöt a berlini Komische Operben. közvetlenül Felsenstein mellett, aki gyakran igen meredek elképzeléseket mert megvalósítani.

— Mennyire vállalja ma pályakezdő, első operáját?

— A Vórnászban még a Verdinél, Puccininál is előforduló kétütemes ismétlés volt egyik jellemzője a stílusomnak, amitől mára kissé eltávolodtam. Azonban éppen a szegedi operában Vaszy fogadhatóvá a művet, hiszen az ismétlés, az újrahallgatás, újralátás a művészetben igen fontos. Persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy a zenehallgatási kultúra bizonyos erőfeszítést igényel. De éppen a szegedi oparában Vaszy Viktor óta és Pál Tamás idején is gyakran mutattak be kortárs operákat. Kultúrában sajnos nagyon főváros- centrikus ország vagyunk. Szeged azonban — ez a szülőföldemhez, Kunágotához viszonylag közeli nagyváros — mindig mente vállalni az újat,

Hűteremnézőben Huszár Istvánnál

ár István Diósgyőrön tt, tanítóképző okleve- rzett, és sokáig tanított, a a Magyar Népköztár- Uüvészeti Alapjának tag- 1-tól szabadfoglalkozású, zág legtöbb városában ár kiállítása, Nyíregy- többször is. Alkotásai külföldi múzeumban is álhatók.

nében, a Bethlen Gá- i padlástérben festői iség fogad. Eszközök, íömkelege. Ám semmi ileges. Ecsetek, tubusai, két hatalmas tü- »rtréfestészet 'kellékei, itt és befejezett műheverő és egy gitár, etlen hangú felirat te- i szólítja fel a műte- togatót, ami másféle lkat is sugall. Huszárt izetót valami furcsa % veszi körül. Kora ozhatatlan, szakálla, se a prófétákat juttat- ber eszébe. Képeiből írok fiatalság szelleme A sugárzás, igen ez zőbb ismérve Huszár

festményekből annyi energia sugárzik, a fesitő képes belemondja. — Az alko- festőt nem lehet kü- tani. Az értelem szeretet nélkül törvénytelen. A szeretet értelem nélkül viszont döre. Ezekhez jön még az akarat, ami magában önpusztító is lehet. Az értelem megadja az akarat irányát, a szeretet pedig a tartalmát. Értelem, szeretet, akarat. így működik ez a szentháromság, ami a festészetnek is alkotó eleme.

Huszár István filozofikus alkat. Metafizika, keleti bölcsesség, vagy valami egészen sajátos önmagának kreált filozófia? Nehéz lenne ezt kideríteni. Elmondja, hogy mostanában a Tibeti halottaskönyvet olvasgatja, azt az emberiség történetének bölcsőkorából származó könyvet, ami talán több mint tízezer éves. A könyvben olvasottak összecsengnek azokkal a gondolatokkal. amelyek ismét divatosak lettek a halállal kapcsolatban. Aztán az energiamezőkről beszél, a Védák könyvére tér át, amelyben egy évezredekkel ezelőtt ideérkező vagy távozó űrhajóról is szó van. Az asztrológia is érdekli. Ezek után már azon sem csodálkozom, hogy a művész rendszeresen jógázik, sőt mi több, ez hozzátartozik az alkotás folyamatához.

— Addig nem kezdek el festeni, amig nem látom belülről az egész kompozíciót. Ha már látom a képet, akikor már csak fel kell dobálni a színeket, formákat. A meglátásban segít a meditáció. Fejes Endre regényében, a Rozsdatemetőben Hábatler Jancsi azt mondja Reich Katónak: Nem azért

szeretlek, mert szép vagy, hanem azért, ha lehunyom a szemem látlak, ha kinyitom a szemem, látlak. Hát nem csodálatosan fogalmazta meg Fejes a szerelem lényegét? így vagyok talán én is a képeimmel. Nem kezdek addig hozzá, míg nem látom. A lélek békéjét, a harmóniát jelenti nékem a jóga.

— Ha már a szerelemről esett szó, portréidon többnyire csak nőket látni. A férfiakat mintha tudatosan mellőznéd. Mit jelent számodra a nő?

— A nő a beteljesülés. Az alfa és az ómega. Egyszóval mindent. A nő ad lendületet a munkához, ő viszi tovább az életet, ő készteti a férfiakat cselekvésre, kitartásra, jóságra. Egy mai hasonlattal; a nő adó-vevőkészülék, a férfi csak vevő, azaz befogadó.

— Sok barátod van?

— Sokan vannak körülöttem, gyakran látogatnak meg fiatalok, színészek, költők, vagy a művészet iránt érdeklődők. Ez nagyon jó dolog. Általuk kapok jelzéséket a kor hangulatáról, jelenségeiről. Barátom már kevesebb akad, a barátság ritka dolog. Barátomnak azt tudom, akivel, ha tízezer év múlva találkozom, abban a pillanatban fel tudom fogni, hogy mit gondol és hogyan gondolkodik, és szinte azonnal egy hullámhosszra kerülök vele. A problémáit az embernek magának kell megoldania. A végső, sorsdöntő kérdések megválaszolásával egyedül marad az ember.

— Művésztelepekre jársz?

— A lengyelországi Julinba szoktam ellátogatni egy nemzetközi művésztelepre, ahova a franciáktól a belgákig sok más nemzet művészei jönnek el. Barátságok, kapcsolatok szövődnek itt, s ez nagyon jó dolog, mert tudni, hogy mi történik a világban, a képző- művészeti életben.

— Mondják, divatos festő vagy.

— Nem nagyon érdekel engem a divat, a siker. Kísérletező alkat vagyok, s remélem a közízlés csiszolásához is hozzájárulok. Sohasem állapodtam meg valami kidolgozott vagy jól bevált módszernél. Mindig keresem a kifejezés új eszközeit. Mindennel meg kell küzdeni, de rossz, ha egy képen az izzadság erezhető.

— Az úgynevezett aranykorszakodról pedig sokan azt tartják, hogy a közönség kiszolgálása volt.

— A téma kívánta meg az arany szín alkalmazását. A Jézus Krisztus szupersztár sorozatban alkalmaztam először.

— Mit tartasz a festészetedben a legfontosabbnak?

— Leglényegesebb, ha sikerül az embereknek örömet

szerezni. Ha nemcsak a szemükkel látják a képet, hanem a szívükkel is. Örülök, hogy sokfelé elkerülnek a képeim. Ez annyit jelent, hogy az ember szét tudja osztani szeretetek önmagát.

Huszár István a legtöbb műfajban otthonos. Készít freskókat, sgnaffitokat, portrékat, triptichonokat fest függönyre, fára, falra, sőt szobrászkodik is.

— Szeretném, ha néhány év múlva egy nagyobb kiállításon mindenből mutathatnék be valamit. Érdekelnek a megformálás lehetőségei. Nagyon szeretnék még nagy képeket festeni, akár falra is, mert általában a szokványos kis méretű képek megkötik az ember kezét. A nagyobb felület próba is egyben, hogy mire képes az ember, mire futja tehetségéből.

Huszár István most egy triptichont készít. Az anyaság, a gyermekáldás csodája, a család harmóniája fedezhető fel rajta. Finom, megnyugtató színekkel festi a képet. A mátészalkai kórház pszichoterápiái osztályára készül, abba a kórházba, ahol a fájdalom nélküli szülést alkalmazzák. Talán a kép is segít ebben.

Bodnár István

____________:.............................. .....— ■ ■■

1986. december 13.. ti!) tijtTfilnáini i3p

w£n(IS{|fi8lllf 88 C

néni kiszolgálni

a közönséget