Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-12 / 266. szám

1986. november 12. Kelet-Magyarország 7 Kő kövön... Nem mondok újat vele, hiszen nagyon sok ember­nek alkalma van tapasz­talni, milyen durván visz- szaélnek némelyek az egyik legtiszteletremél­tóbb érzéssel, a kegyelet­tel (is). Halottak napja táján szinte kivédhetetlenül fel­tűnnek a virágokkal, sír­csokrokkal, gyertyákkal szemérmetlenül üzletelők. De vannak ennél rosszab­bak is, akik ráadásul egész éven át folytatják áldatlan tevékenységüket, amit a köznyelvben egy­szerűen csak lopásnak szokás nevezni. Mi is többször teret adtunk már olvasóink felháborodásá­nak, hogy lopják a teme­tőből a virágot, a koszo­rút, a rózsatöveket, a ki­ültetett facsemetéket. Ar­ra is volt példa, hogy mi­közben hozzátartozója sír­ját tette rendbe valaki, ellopták a pádon hagyott táskáját, iratokkal, pénz­tárcával együtt... Az Sz. I.-né nyíregyhá­zi olvasónk levelében le­írt esethez hasonló azon­ban a mi gyakorlatunk­ban — legalábbis eddig — még nem fordult elő. Történt pedig a követ­kező. Kedves halottja van az ismerős budapesti há­zaspárnak az itteni közte­metőben. Egészségi álla­pota miatt a házaspár az idén nem tudott Nyíregy­házára utazni, hogy rend­be tegye a sírt. Ezért megkérték Sz.-nét, legyen segítségükre, mint az már máskor is előfordult. Így is történt. Október 29-én Sz.-né rendbe tette a sirt, majd két nap múlva ki­vitte a virágokat. Legna­gyobb megdöbbenésére a sírról hiányzott a sírkő. Előbb arra gondolt, talán lejárt a megváltott idő, és eladták a sírhelyet. Ér­deklődésére a gondnoksá­gon közölték, erről szó sincs, 1990-ig ők nem há­borgatják meg a sirt, s az eltűnt kőről sem tudnak semmit. „Visszamentem a meg­csonkított sírhoz” — írja a továbbiakban Sz.-né — „az alapkő ott maradt, de a sírszélességű, és kb. 60— 80 cm magas követ, me­lyen fehér márvány táblá­ba volt vésve a név: Gyurkó Miklós, Meghalt 1946. VIII. parcella, 5-ös sírhely. A síron ott vol­tak a lábnyomok, mert egy ember azt nem tudta leemelni, és csak kocsival tudták elvinni. A szom­szédos sír mellett volt egy hölgy, aki mondta, hogy még 30-án ott volt a sír­kő. Teljesen meg voltam semmisülve, még most sem tudtam túltenni ma­gam azon, hogy vannak ilyen emberek... S még az, hogy a temetőből ki lehet mindent vinni?" Hát éppen ez az. Az emberek olyanok, amilye­nek. Becstelenek mindig voltak, s a jelek szerint mindig is lesznek. De hogy több ember, feltehe­tően kocsival vagy valami más szállítóeszközzel min­den feltűnés nélkül kivi­hessen egy sírkövet a te­metőkertből?! És hogy az ilyesmire még vevő is akadjon ... Ehhez már nincs is mit hozzátenni. Gönczi Mária TOVÁBB NEM HALOGATHATÓ Tudom, nagyon sok asszony megírhatná ezt a le­velet, amit én most elkeseredésemben írok. Mert csak az asszonyok a megmondhatói, mit szenvednek (gyer­mekeikkel együtt) az iszákos, izgága, kötözködő, sem­minek sem örülő „társ” mellett. Nagyon szeretném, ha nálunk is mielőbb bevezetnék az alkoholos italok áru­sításának korlátozását. Véleményem szerint az árusítás­ból fakadó haszonnál nagyobb jelentőségű az a kár, ami az itallózásból származik, gondolok itt az elfoglalt kórházi ágyakra, az orvosoknak az alkoholistákra for­dított, gyakran sajnos eredmény nélkül maradó, ren­geteg munkájára, a balesetekre, a szétesett vagy lát­szatházasságban élő családokra stb. Sajnos, gyakran nem is tudják az emberek, hová forduljanak segítségért, mert azért mindenkinek még­sem szeretnék kiteregetni a szennyest. Kinek lehet például bejelenteni a zugpálinkafőzést? Pontosan hol találhatók a családsegítő központok és más, szóba jö­hető szervezetek? A hivatalos szervek keltsenek több bizalmat bennünk, kerüljenek közelebb a lakossághoz, tudassák, hogy hol találhatók meg. „Anonymus” (Olvasónk terjedelmes levelének csak néhány rész­letét közöltük, úgy gondoljuk, sok igazság van benne, noha a megoldást mi bonyolultabbnak látjuk, mint le­vélírónk.) két, ami sajnos szinte lehetet­len. Mondanom sem kell, mindig nemdohányzó kocsi­ba szállók. A baj az, hogy egyesek fittyet hánynak a tiltásra. Én már többször megpróbáltam, hogy figyel­meztessem a magukról meg- feledkezőket, de mivel vála­szul legtöbbször minősíthe­tetlen ledorongolást kapok, újabban már szólni sem me­rek. Véleményem szerint ez elsősorban amúgyis a kalau­zok kötelessége lenne, hiszen nekik kell ügyelniük arra, hogy az utazók megtartsák a szabályokat, s ha nem így tesznek, büntetést is kiróhat­nak a renitensekre. Mégis azt tapasztalom, hogy nagyon sokszor a kalauz is szó nél­kül elmegy a nemdohányzó kocsiban füstölgők mellett. Ezúton kérem a vasút ille­tékeseit, hívják fel minderre a kalauzok figyelmét, akik igen sokat segíthetnének az egészségüket féltő utasoknak. Németh Gábor , Nyíregyháza Szerkesztői üzenetek Füle József, Nyirpazony: A községi tanács is foglal­kozik azzal a gondolattal, hogy Kabalás belterület le­gyen, ez egyike soron kö­vetkező feladataiknak. Na­gyobb fejlesztésre azonban egyelőre nincs itt mód, an­nál kevésbé, mert tavaly elkészült a vízvezeték-háló­zat, megoldották a személy- szállítást, van szilárd útbur­kolat, nyilvános telefon, is­kola, és jól ellátott élelmi­szerbolt hivatott a körülbe­lül 300 ottani lakos ellátá­sáról gondoskodni. N. M., Nyíregyháza: Amennyiben munkáltatója átutalja az OTP-nek a meg­ígért anyagi támogatást, nem lesz további akadálya az adásvételi szerződés megkötésének. Cs. J.-né, Búj: Mivel szakmunkástanuló gyerme­ke után családi pótlékot fo­lyósítanak, ezért nem jár az olvasónk levelében em­lített ösztöndíj-kiegészítés. K. János, Vásárosnamény: Ha a részmunkaidős dolgo­zó a hét minden munkanap­ján dolgozik, a szabadság ugyanolyan mértékben ille­ti meg, mint a teljes mun­kaidőben foglalkoztatott dolgozókat. Átlagkereset (a rendes szabadság idejére) viszont csak a munkaidővel arányos időre jár. Tehát ha például valaki napi négy­órás munkaidőben dolgozik, akkor egy szabadságnapra is négyórai átlagkereset il­leti meg. Papp Béláné, Or: Az ille­tékes tanácsnak nincs tudo­mása arról, hogy önök ki­fogásolták volna a fia szá­mára vásárolt lakás műsza­ki állapotát. A tanács egyébként csak a lakás ve­vőjét — azaz olvasónk fiát — jelölte ki, az esetleges hiányosságok pótlása a ki­vitelező szövetkezet felada­ta. A tanács birtokában lé­vő iratok szerint azonban a lakást 1984 áprilisában át­vették, s be is költözött a tulajdonos. SZOMSZÉDOLÁS Felvetődött nálunk, a Mé­cses klubban — amelynek nyugdíjas nyíregyházi peda­gógusok a tagjai —, hogy jó lenne szétnézni egy másik, hasonló közösségben. Előbb Sárospatakon próbálkoztunk, de mint kiderült, az egyéb­ként igen szép művelődési házban nem működik nyug­díjasklub. Ezt követően jutottunk el Nyírbátorba, ahol nagy sze­retettel fogadtak bennünket, sok klubtag jött el a találko­zóra. Elbeszélgettünk, milyen a klubélet náluk, hogyan ter­vezik, miként teszik tartal­massá, egyben szórakoztató­vá a foglalkozásokat. Voltak a mieinkkel egyező és ter­mészetesen eltérő tapasztala­tok is. A tapasztalatcserét kö­vetően ellátogattunk a múze­umba, majd a Bóniba, ahol a gyárban folyó munkával is­merkedtünk. Reméljük, leg­közelebb mi láthatjuk vendé­gül Nyíregyházán a nyírbáto­riakat. Még annyit meg kell mon­danunk, hogy a sárospataki kiránduláshoz a tanárképző főiskola, a nyírbátorihoz pe­dig a megyei-városi művelő­dési központ adott autóbuszt, amit ezúton is köszönünk. Tóth Lászlóné klubvezető varosunk névjegye Nyíregyházi képeslapot ke­restem az egyik ABC-ben. Kérésemre a levelemhez mel­lékelt, foszladozó, töredezett, kopott képeslapot kaptam, a 110-es szakmunkásképző kol­légiumának „látképével”. Csak ezért vettem meg a sze­rintem réges régi, fekete-fe­hér képeslapot — aminek eredeti ára 3 forint volt, de most ötért adták —, mert ilyesmit (szerencsére) már ritkán kap az ember . . . Nem is küldtem el Szolnokon ta­nuló gyermekemnek, ne szé­gyenkezzék, hogy szülőváro­sában ilyen képeslapot (is) árusítanak. A lapon külön­ben is csak két-három szó férne el, mert a tervezők nagyvonalúan négy nyelven is közlik, mi látható az eny­hén szólva is szerény kivite­lű képeslapon. Az ilyen kártyákat szerin­tem már rég ki kellett volna vonni a forgalomból. Az ilyesmivel is törődni kellene valakinek, ha már a boltnak mindegy. Egy vásárló (Véleményünk szerint olva­sónknak igaza van, az ilyen képeslap valóban méltatlan városunkhoz. Idekínálkozik az az észrevétel, hogy bár az iménti példa kirívó, az en­nél szebb, frisseb lapok kö­zött is mintha aránytalanul sok lenne az amolyan „sem­mi különös” vagy egyenesen jellegtelen panelépületeket megörökítő felvétel, ami szin­te bármelyik városban ké­szülhetett volna ... Ennél azért több büszkélkedniva- lónk is van már.) KI SZÓLJON? Egészségi állapotom miatt, ha csak tehetem, nem uta­zom. Időnként mégis kényte­len vagyok vonatra szállni, ami legtöbbször valóságos megpróbáltatás számomra. Ugyanis kerülnöm kellene a füstös, rossz levegőjű helye­Az illetékes válaszol CSAK A V1ZMUTARSULAT Tudomása szerint egy kis­iparos vállalkozott arra, hogy a nyíregyházi Gombódás-dű- lőben élő mintegy 30 család számára elkészíti az ivóvíz- hálózatot. Lehetséges-e ez? — érdeklődött egyik olva­sónk, aki azt is tudni szeret­né, hogy a hozzájárulási díj megállapításánál figyelembe veszik-e vajon a telek széles­ségét. Az ügyben a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság­hoz fordultunk, s ők a követ­kezőkről tájékoztatták szer­kesztőségünket Nyíregyháza-Oros, így a Gombódás-dűlő terveit is 1974-ben készítette el a Ke­let-Magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat. A lakosok tartózkodása miatt viszont a Gombódás-dűlőben nem ke­rült sor a megvalósításra. Az idén egy vízvezetéksze­relő kisiparos valóban meg­kereste a telektulajdonoso­kat, és ígéretet tett, hogy az érintett lakosoknak folyómé­terenként 821 forintos árban elkészíti az utcai ivóvízháló­zatot. A telek szélességétől függő összeget egy összegben kellett volna kifizetni. A rendelkezések értelmében azonban közüzemű vízellátá­si, csatornázási, építési mun­kákat kisiparos egyáltalán nem vállalhat. Mivel tehóLaz utca az oro- si vízműtársulat érdekeltségi területe, ezért — a lakosok kérésére — csak ők építhe­tik meg az ivóvízhálózatot. A társulat a közelmúltban meg is kereste az érintette­ket ez ügyben. Az érdekelt­ségi hozzájárulás egységesen 16 ezer forint lenne, mert ez az összeg — az előírások ér­telmében — a beépített tel­keknél független a telek szé­lességétől. Azonban — anyagi helyzetétől függően — a tár­sulat részben megelőlegezhe­ti az érdekeltségi hozzájáru­lást, amit így több évig, rész­letekben is lehet törleszteni. , A fentiek alapján a Gom­bódás-dűlőben a vízvezeték­hálózat vízműtársulati for­mában előreláthatóan meg fog épülni, a társulati tör­vényben szabályozottak sze­rint. Hallgatás — beleegyezés Perben a szülőkkel L. A. nyíregyházi levélírónk testvére jelentős összeget adott kölcsön édesanyjuknak, aki ezt a pénzt nem adta vissza. Vásárolt azonban levélírónk számára egy személy- gépkocsit, amelynek értéke csaknem eléri a kölcsön ősz- szegét. A testvér ekkor ügyvédhez fordult, akitől tavaly ősszel levélírónk megkapta a felszólítást, miszerint 15 na­pon belül fizessen meg testvérének egy bizonyos — az ajándék értékét megközelítő — összeget. Erre nem került sor, mire megjelent a végrehajtó, majd letiltották levél­írónk fizetésének 33 százalékát. Jogos-e, hogy azt az ősz- szeget, amit annak idején testvére adott kölcsön édesany­juknak, most rajta akarják behajtani? — kérdi levélírónk. Ha minden valóban úgy történt, ahogyan azt levél­írónk közölte, akkor véleményünk szerint jogtalanul kö­vetelik tőle a pénzt. De a levélíró is elkövetett egy nagy hibát: vagy nem ügyvédi, vagy nem kizárólag ügyvédi felszólítást kapott, hanem valószínűleg fizetési meghagyást a bíróságtól. Ab­ban pedig világosan benne van, hogy az a személy, akit fizetésre felhívnak, amennyiben nem ért egyet a követe­léssel, a fizetési meghagyás kézhezvételétől számított 15 napon belül írásban — amit három példányban kell be­nyújtani — ellentmondással élhet a bíróságon. Aki ezt el­mulasztja, az valójában elismeri tartozását, s a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik, és ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek. Ha viszont az illető ellentmondással él, akkor a bíróság szabályszerű tárgyalást tart. Meg kell mondanunk, levélírónk most már legfeljebb perújítással élhet, amit azon a bíróságon kell előterjesz­teni, amelyik a fizetési meghagyást kiküldte. K. Gy.-né mátészalkai lakos a házasságkötése után férje szüleihez költözött, máshol nem lévén számukra al­kalmas lakás. A fiatalasszony és az anyós között azonban olyan rossz kapcsolat alakult ki, hogy néhány hónap múl­va a házaspár elköltözött, ezúttal a fiatalasszony szülei­hez. Az elköltözéskor az anyós nem volt hajlandó kiadni a házaspár holmiját, a nászajándékba kapott ágyneműt, készleteket stb. sem. Követelheti-e anyósától mindazt, amit ott kellett hagynia? — érdeklődik levelében a fiatal- asszony. Az elmondottak alapján a férj édesanyjának semmi­féle jogcíme nincs ezekre az ingóságokra. A fiatal pár köl­csönre vásárolta a bútort, ók fizették a részleteket is, így tehát a bútor az ő tulajdonuk. Az ajándékba kapott holmi úgyszintén, mert az ajándékozás tényével megszerezték annak tulajdonjogát. Mindebből következik, hogy az anyós ellen pert lehet indítani az ingóságok kiadása végett. Ha a bútorokat idő­közben esetleg megrongálták volna — mint azt levélírónk feltételezi —, akkor vagy a bútor árát, vagy pedig a ron­gálás miatt bekövetkezett kór megtérítését kérni lehet. T. J.-né nyíregyházi olvasónk hasonló ügyben kérte tanácsunkat. A különbség annyi, hogy az esküvő után az ifjú pár a feleség szüleihez költözött, s a fiatalasszony a saját szüleivel került konfliktusba. Ennek is költözés lett a vége, a házaspárt az egyik rokon család fogadta be, ideiglenesen. A szülők igen rossz néven vették lányuk döntését, és a fiatalasszony személyes holmiját sem ad­ták át. A szülőknek természetesen ehhez sincs joguk, még ak­kor sem, ha a holmi egy részét ők vásárolták gyerme­küknek. Sajnos, ezúttal sincs más lehetőség a visszaszerzésre, mint a peres eljárás. De bízunk benne, hogy mire e sorok napvilágot látnak, a fiatalasszony már kibékült szüleivel, és nem kerül sor egy szülő—gyermek közötti bírósági el­járásra, ami rendkívül sajnálatos lenne. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom