Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

1986. november 7. Kelet-Magyarország 3 Hagyomány már, hogy ünnepeinken elisme­rést, kitüntetéseket ny újtanak át a munkában, a közéleti tevékenységben kiváló teljesítményt nyújtó dolgozóknak. Közülük mutatjuk be Őt szabolcs-szatmóxi ember életútját, munkáját. Elismerés a társadalomtól A tsz tehenésze :■: x:::: • •' : A tanszékvezető Forrása: az élmény Az autószerelő Őrizni az egyetértést — Az akikori kocsiparkot, azokat az öszvérmegoldáso­kat össze sem lehet hason­lítani a maival — emlékezik Nádasi József autószerelő. Az emlékek a negyvenes évek végéhez vezetnek visz- sza, de Nádasi József vala­mivel hamarabb, 1943-ban ismerkedett az autószerelő szakmával. Kevesen voltak még akkor Nyíregyházán, akik a motorizáció elkötele­zett hívei lettek. Neki is megváltoztatta első terveit a világégés, hiszen katonaság, fogság következett, azután került haza ismét, hogy újra találkozzon a DKW, BMW és Opel még mindig futó márkáival. Egy kitérő, két évig kato­náskodott ismét, de amikor leszerelt 1951-ben, már csalá­dot is alapított. Maradt a ! szakmában, előbb a mai XIII. számú Autójavító elődjénél, majd az állatfor­galmi vállalatnál, hogy utá­na, 1962-ben meggyökeresed- 1 jen a megyei tanács gará­zséban. Ha csörög a vekker Messzire hallatszik a moto­ros fűrész visítása és a levá­gott vastag rönkök tompa puffanása. A Kertben néhány gyerek egy kiszabadult sül­dőit ülldöz. Mozgalmas kép fo­gadja Vámosatyán a Bocke- reki erdő tövében a látoga­tót. A gazda, Gergely József takarékos mozdulatokkal tesz-vesz, de azért látható­lag kiveszi a részét minden 'teendőből. — Néhány hete itthon va­gyok, mert az orvos pihenőt írt elő — adja magyaráza­tát annak, hogy nem mun­kahelyén, a barabási Lenin Termelőszövetkezet tehené­szetében találjuk. — A szí­vem rendetlenkedik, kímél­nem kellene, dehát ki bírja a tétlenséget... Vigyázni, azért vigyázok. Sétálunk a tágas gazdasági udvaron. Több istálló is van, az egyikben fényes szőrű nö­vendék üsző ropogtatja a szénát, a másikban két tehén. Jó tejelők. A sarokban beé­pített fejőgép. — Az első fejőgépet ón kap­tam ’71-ben. Sokan ellenez­ték a tehenészetben. Aztán csak néztek a jószág mellől, amikor én karba tett kézzel fejtem, ök meg izzadtak to­vább. No de nem sókóig. El is terjedt hamar. Azóta egyfolytában a tehe­nészet ad munkát Gergely Józsefnek. Előtte fogatos volt, tehát az állat szeretete sók­kal régebbi keletű. Másfél évtized nagy idő. Különösen, ha hozzátesszük — amint Gergely József is mondja, de egyáltalán nem panaszkép­pen — minden reggel fél négykor csörög a vekker. Persze hiába, mert akkor már ébren vannak Gergelyéknél. És mindez egy hónapból 30- 31 napon keresztül. Egy lel­kiismeretes gondozónak hiába pünkösd és karácsony, a rá­bízott állatok megérzik, ha idegen hang szói rájuk. Akár a tejtermelés is visszaeshet. Ez azonban nem történt meg sohia. A hűséges munka mellett a munkahelyi kitar­tás is erénye Gergely József­nek. Ma ugyanis nem tola­kodnak az állatgondozói posztra a fiatalok. Pedig en­nek is megvan a maga szép­sége, mint minden másnak, amit kedvvel csinál valaki. És a jutalma sem marad el a példamutatásnak. Ottjá”- tunkkor nagy izgalomban volt a család. A gazda a fő­városba készült. Ott kapta meg November 7. alkalmából a TOT kitüntetését, a Kivá­ló Termelőszövetkezeti Mun­káért elismerést. Volt kivel megosztani az örömöt. Két nagy gyerekü kön és három unokájukon kívül még tizenöt fiatal em­ber. Nevelt gyerekek. Hár­man most is itt téblábolnak a kisebbekből, a többiek már kirepültek. Három bányász kéredzkedik haza éppen egy levélben, a többieknek is gyakran terítenek Gergely' József asztalánál. Visszajár­nak, hazajárnak. É. S. Élete, politikai és közéleti pályafutása tipikus, egy a messziről indult parasztfia­talok közül. Valkó Mihály nem tanárnak, a politika tu­dományával foglalkozó tan­székvezetőnek készült, ha­nem cipésznek. A tiszanagy- falui szegény paraszt szülők gyermeke akkortájt, 1947-ben igazi karriernek tartotta, hogy cipészsegéd lehet. — Csakhogy engem a munka mellett a fiatalok vál­tozó sorsa is kezdett érdekel­ni, a népi ifjúsági szervezet, majd az EPOSZ titkára let­tem Nyírteleken, később a körzet titkáraként jártam a vidéket. Közben búcsút mondtam a cipészeinek, öt- venben beléptem a Nyírtele­ki Szabad Nép Tsz-be és dol­goztam a földeken, mint a többi tsz-tag. Márciusban felvettek a pártba tagjelölt­nek, három hónap múlva már a titkári teendőket is el kellett látnom. Ekkor nősül­tem meg ... Minden felgyor­sult körülöttem... ötvenegy' elején két hóna­pos pártiskolára küldték, oda, ahol jelenleg tanszékvezető­ként dolgozik. Egyszer üzen­tek érte: hívják a járási párt- bizottságra, járási ifjúsági titkárnak szemelték ki. Nem akarta vállalni, de akkor még nemcsak az egyén dön­tött ilyer ügyekben, a párt­taggyűlés megszavazta, már­pedig menni kell. . . így lett járási ifjúsági tit­kár, majd ötvennégyben öt hónapos pártiskolára küld­ték, s a .DISZ, a Dolgozó If­júsági Szövetség ifiegyei bi­zottságára került. Itt érte az 56-os ellenforradalom. No­vember 5-én már részt vett a párt újjászervezésében, Ba­rabáson és más községekben érvel, vitatkozik, politizál, tiszta szóval, őszinte ember­séggel és hallgatnak rá az emberek. Az óruházigazgató-helyettes A vásárlók kedvére Ha úgy vesszük, csak sod­ródott az eseményekkel, ami­kor szakmát választott, de visszatekintve az eltelt húsz évre, biztosra vehetjük, hogy jól döntött. Nem csak ő ér­zi így. hiszen az ünnep alkal­mából miniszteri kitüntetést vehetett át kiváló munkájá­ért. Hargitai Tiborról, a .Nyírfa Áruház igazgatóhe­lyetteséről, illetve — hivata­losan — áruforgalmi vezető­jéről van szó. Az érettségi évében, 1966- ban még egészen másfelé vitték a vágyai, a vitorlázó- repüléssel is foglalkozó vas- váris diákot. Aztán mégis maradt a földön ... (A régi szerelem persze nem múlt el nyomtalanul, a sportrepülés legifjabb vállfáját kezdte el immár felnőtt fejjel: szabad idejében motoros sárkánnyal valósítja meg az ősi, emberi vágyat.) Nagybátyja taná­csára választotta a kereske­dői pályát. Másfél év alatt szerzett szakmunkás-bizo­nyítványt rádió-villamossági eladóként, aztán különböze­tivel letette a szakközépis­kolai érettségit is. Mindezt természetesen munka mel­lett, a pult mögül iskolába járva. A magasabb szakképzett­séggel egy idő után új be­osztás is járt, hálózati el­lenőrként dolgozott tovább az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál. 1974 hozott újabb változást Hargitai Ti­bor életében. Nem túlzás azt mondani, hogy a megye lakosságának életében is vál­tozást jelentett ez az eszten­dő, legalábbis ami a keres­kedelmi ellátás színvonalát illeti. Ekkor adták át ugyan­is a Nyírfa Áruházat, Nyír­egyháza népszerű üzletét. Az akkor még a harminc éven is jócskán innen lévő fiatal­ember komoly megbízatást kapott. Az üzemeltetési osz­tály élére nevezték ki. 77- ben már igazgatóhelyettes lett, idén pedig áruforgalmi vezető. (Természetesen ezek­hez a posztokhoz tovább kel­lett folytatnia a tanulást; idő­közben felsőfokú áruforgal­mi szakvizsgát tett.) A vá’lalat első igazi áru­házának a működtetése so­rán teljesen újszerű felada­tokat kellett megoldaniuk a Nyírfa vezetőinek, így Har­gitai Tibornak is. Az ^eltelt évek eredményei bizonyítot­ták, hogy jó kezekbe került az áruház (s ezáltal a vá­sárlók) sorsa. Idén például négyszázmillió forintos for­galmat terveznek, de az áru­forgalmi vezető szerint még korántsem merítették ki tar­talékaikat. A vállalatvezetés bizalmát is jelzi, hogy 1986- tól egy új, korszerű üzemel­tetési formát, a nyereségér­dekeltségi rendszert kezdték alkalmazni. A nagyobb ön­állóság — ahogyan Hargitai Tibor megfogalmazta — elő­relépést hozott az amúgy sem kiemelt bért élvező ke­reskedők anyagi megbecsü­lésében. A több munka, a jobb eredmények a fizetése­ken is érződnek, s egyálta­lán nem mellékes szempont, hogy ezáltal a vásárlók is jobban járnak. A kínálaton is látszik, hogy érdekelteb­bek új beszerzési lehetőségek felderítésében a Nyírfa dol­gozói. Szereti a munkáját, hogy­ne szeretné (másként bizto­san nem maradt volna meg két évtizeden át egyazon vál­lalatnál), de fontos a család — felesége és két kisiskolás lánya — és a kikapcsolódás is. P. D, — Aztán megint egy kité­rő következett a pályámon, a moziüzemi vállalathoz ke­rültem műsor-csoportvezető­nek. Tizenegy hónapig dol­goztam itt és mondhatom, nagyon sokat tanultam, egy más világgal ismerkedtem meg, rengeteg filmet meg­néztem. Volt egy év, amikor a megyei pártbizottságon dolgoztam, öt és fél évig az MHSZ megyei elnökhelyet­tese voltam, majdpedig hat­vanhárom őszén az akkori pártiskola tanára lettem, s hatvannyolcban, amikor egye­sült az esti egyetem és a párt­iskola a megyei pártbizottság oktatási igazgatósága néven, kineveztek a munkásmozga­lom története tanszék vezető­jének. Azóta is ebben a mun­kakörben dolgozom... Munka mellett, felnőttként érettségizett le, elvégezte az esti egyetem általános tago­zatát, a politikai főiskola szakosítóját, s 65-ben meg­kapta a felsőfokú iskolai végzettségnek számító dip­lomáját. Mégsem érezte elégnek a felkészültségét. Felvették a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem levelező tagozatára, ahol hat- vankilencben megszerezte második diplomáját, elvégez­te az egyetem pedagógiai szakát. Szőkébb érdeklődési-kuta­tási területe, amelyről publi­kál is, Csehszlovákia szocia­lista fejlődésének története. A népfront megyei béke- és barátsági bizottság elnöke, a TIT megyei szervezete nem­zetközi szakosztályának ve­zetőségi tagja. Részt vesz a Debreceni Akadémiai Bi­zottság politikatudományi munkabizottságában. Felesége az egyik nyíregy­házi ABC-ben pénztáros, van két felnőtt, házas gyermeke, négy unokája. Szabad idejé­ben olvas, barkácsol, s min­den évben igyekszik egy-egy külföldi országba eljutni. A személyes élményeket sem­mi sem pótolja — vallja a Népköztársaság Csillagrend- jével kitüntetett Valkó Mi­hály. P. G. A szociális otthon igazgatója Két végén égeli a gyertyát... Az ősz haj megtéveszt. Bí­ró István, bár fürtjei már deresek, fiatalember. Nagy pillanathoz érkezett el teg­nap: megnyitották a hodá- szi szociális otthont, és ő, mint az intézet igazgatója, Kiváló Munkáért kitüntetést vehetett át. 220 idős ember­nek tudnak tényleges ott­hont teremteni Hodászon. — Hosszú története van ennek — idézi a régmúltat és nem tudni, hogy saját pálya- választására vagy az otthon létesítésére gondol először. — Nyíregyházán érettségiztem a közismert „kefében”, de az ott szerzett tudásból talán csak a számolásnak és a könyvelésnek vettem hasz­nát. Rögtön az egészségügybe kerültem. A győrteleki szo­ciális otthonban majd csak minden posztot megjártam. Voltam először orvosírnok, könyvelő, raktárkezelő, mun­ka- és tűzvédelmis, majd fő­könyvelő. Jó tíz éve lehet­tem már az otthonban, ami­kor felvetődött '"a gondolat, hogy Hodászon is nagy szük­ség lenne egy hasonló intéz­ményre. Bíró István megkapta az otthonteremtés lehetőségét. Igaz, elborzadt, amikor kör­bejárta a majdani intézetet. A hatalmas park közepén egy kastély és néhány épü­let, amelyet a Szamos menti Állami Tangazdaság már nem tudott hasznosítani. Nagy lendülettel vágott a nehéz feladatnak. Jó part­nerra leltek a szálkái építő­ipari, szövetkezetben, akik a romos épületeket helyreállí­tották és összkomfortossá tették. — A komplex szociális el­látásnak mind a négy ele­mét megtalálhatjuk ma Ho­dászon. Mindenekelőtt teljes körű az itt élő emberek fi­zikai szükségleteinek kielé­gítése, az egészségügyi gon­doskodás mellett nem feled­kezünk meg pszichés igénye­ikről sem. S ami igen-igen fontos és humánus dolog: foglalkoztatjuk az otthon la­kóit. Harmincötén vállalnak munkát a helyi tsz ládaüze­mében. Hogy valóban otthonosan érezzék magukat az embe­rek, nem elég hálószobáról, ebédlőről gondoskodni, ösz- szegyűjtöttek vagy nyolcvan régi népi használati tárgyat, guzsalyt, szenesvasalót, ge­rebent, szövőszéket, lóvaka- rót, dagasztóteknőt és egy tájszobát rendeztek be. Já­tékterem, büfé és az elma­radhatatlan orvosi rendelő jelenti a biztonságot. Gon­doltak a szépítkezni vágyók­ra, fodrászműhely is talál­ható itt. Felesége főnővér. Két gyer­meket nevelnek. — Ahhoz, hogy valójában otthon érezzék magukat éle­tük alkonyán itt az embe­rek, még csak most kell iga­zán sokat tenni. Két végén égetjük a gyertyát, hogy fé­nyénél minél többen érezzék a szeretet melegét... T. K. — Csakhogy akkor jóval rosszabb körülmények között dolgoztunk. A Síp utcán szorongtunk, a kocsik száma egyre több lett, bizony, ha egy motort ki akartunk ven­ni, akkor az utcára álltunk ki különben nem fértünk volna. Most viszont, a Soltész Mi­hály utca beugrójában már modern körülmények között dolgozhatnak a szerelők. A feladat is változott, mert a közületeknél csökkentették a személygékocsik számát, így a tanácsi intézmények Vol­gáit, kisbuszait és a Ladákat is javítják. — Van aki azt mondja, ne­künk könnyebb, mert nem teljesítményben dolgozunk — jegyzi meg. — De, ha reggel valamelyik tisztségviselőnek indulnia kell, várják másutt, akkor nem hivatkozhatunk arra, hogy nem értünk rá rendbe tenni a kocsijiát. — Én csak tíz éve jutot­tam saját autóhoz. A tanácsi garázsban az egyetértés szelleme ural­kodik, brigádba tömörültek a gépkocsivezetők és a szere­lők. Nemcsak a közvetlen környezet rendezettsége mu­tatja áldozatkészségüket, hanem a karbantartásában is segítenek, a sóstói tovább­képző intézetben is vállaltak társadalmi munkát. — Ez az összhang jó, ilyen helyen dolgozik szívesen az ember — vélekedik Nádasi József, akinek csütörtökön este a hivatalos ünnepség után családi körben felesége, fia, lánya, két unokája gra­tulálhatott a Munka Érdem­rend bronz fokozatához. L. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom