Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-04 / 260. szám

1986. november 4. T Kelet-Magyarország / Jegyzet/ II termelő nem kereskedő HáxUeartok tarvazéae óm tóiasítéaa Ültessünk gyümölcsfát! Most van itt az ideje a gyümölcsfák ültetésének, felvéte­lünk is igazolja, hogy a gyümölcsfalerakatokban nagy a A gyümölcsfaültetés leg­megfelelőbb ideje az ősz, ezen belül is október végétől november közepéig terjedő idő. (Ettől függetlenül a téli fagyok beálltáig még ültethe­tünk fákat, azon túl már nem.) Az ideális időszakban ültetett csemeték gyökérse- bei beforrnak, megindulhat a gyökérképződés is. Tavasszal — amint a föld fagya kien­ged — az ősszel ültetett cse­mete képessé válik a víz és a tápanyagok felvételére, így időben fakad, ennek meg­felelően már az első évben erőteljesen fejlődik. A házikerti gyümölcsösök létesítésének első lépése a fák helyének meghatározá-. sa. Ez a kitűzés. Ezt úgy vé­gezzük, hogy a telek terüle­tére 6 méteres sor- és 4 mé­teres tőtávolság esetén úgy­nevezett 60X40-es hálózatot tűzzünk ki. Az alaphálózat négy sarkát messziről is jól látható, élénk színű csíkozás­sal befestett, magas karóval jelöljük meg. Ezt követően a kijelölt pontok közé kétol- dalról pontosan beosztott ül­tetőhuzalt feszítünk ki. A hu­zalon a fák helyét egy-egy kis csomóval, vagy színes festékkel jelöljük. A jelzés­helyeken ezután kis jelzőka­rókat szúrunk le, ezek jelö­lik a fák helyét. A kitűzést követi a talaj- előkészítés. A jó talajt gö­dörásással biztosítjuk a gyü­mölcsfák számára. Az ültető- gödör nagysága legalább 120X120X 60 centiméter le­gyen. Ennél áshatunk na­gyobb gödröt, de kisebbet le­hetőleg soha. A gödörásás­hoz alkalmazhatunk ültető­lécet. Az ültetőléc olyan spe­ciális eszköz, amely legalább két méter hosszúságú, tíz centiméter széles, és a két végén, valamint a közepén félkör alakú bemetszések van­forgalom. nak kialakítva. Az ültetőléc használata úgy célszerű, hogy a léc középső bemetszését a fa helyét jelölő karóhoz il­lesztjük, majd a két végét segédkaróval biztosítjuk. Ez­után már nyugodtan elve- hetjük az ültetőlécet, és meg­kezdhetjük a gödörásást. A kiásott gödör felett a fa pon­tos helye meghatározható, ha a segédkarók közé vissza­helyezzük az ültetőlécet. A gödörásás akkor szak­szerű, ha külön kupacba rak­juk a feltalajt és külön ku­pacba az altalajt. A talaj kü­lön kupacolása azért lénye­ges. mert a feltalaj kerül a gödör aljára, összekeverve komposzttal vagy szerves trágyával. A korábbi altalaj a fa elültetésekor felülre ke­rül, az lesz az új felszíni ré­teg. Fa ültetésekor munkánk alapelve legyen, hogy az olt­ványok gyökérzetéből csak a sérült részeket vágjuk le. Hogy a gyökérzetet védjük a pajorok ellen, célszerű és ajánlatos a fák gyökereit 0,2 százalékos Ditrifon 50 WP rovarölőszert tartalmazó agyagos pépbe mártani. Ügyeljünk arra, hogy az olt­ványt mindig olyan mélyre ültessük, mint amilyen mé­lyen a faiskola földjében volt. A gyökerek közeit por- hanyós feltalajjal úgy töltsük ki, hogy a gyökerek között hézag ne maradjon. Ezt segí­ti elő az is, ha a fát le-fel- mozgatva meg-megrázzuk, így a gyökerek közé egyenle­tesen tömörül a föld. A tö­mörítést azzal is segíthetjük, hogy a földet megtapossuk. Annak érdekében, hogy a fiatal fákat, a fák gyökereit az esetleges téli fagyoktól megóvjuk, a fák tövét fel- csirkézzük (felkupacoljuk). Dr. Széles Csaba (—< Ha nem erjed a must... Az erjedés bonyolult folyamat. Csak abban az esetben indul meg és zajlik le akadálytalanul, ha az élesztők élet­működésének feltételei megvannak. Ha valami zavarja, aka­dályozza ezt, nem indul meg a folyamat, az erjedés meg­áll. A leggyakoribb, hogy nincs meg az elszaporodáshoz szükséges 15—18 Celsius-fo- kos musthőmérséklet. Ilyen­kor nem tehetünk mást, fel­melegítjük a mustot a kedve­ző hőfokra, vagy megpróbá­lunk a Szőlészeti és Borá­szati Kutató Intézettől (Kecs- kemét-Kisfái) hidegtűrő faj­élesztőt beszerezni és ezzel újra megindítani az erje­dést. A felmelegítésre kályhát (lehetőleg fatüzelésűt) hasz­nálhatunk. De még egysze­rűbb, ha a mustot melegít­jük fel. Lehetőleg ne a teljes mustmennyiséget melegítsük, mert elpusztítjuk benne az erjedéshez nélkülözhetet­len élesztőket. Csupán a must egy részét hevítsük 60 Celsius-fokra és ennek a hi­deg részbe való bekeverésé­vel próbáljuk emelni a hő­mérsékletet. A hidegtűrő fajélesztők ál­talában 6—10 C-fokon er­jesztenek. Száz liter musthoz 5 liter erjedő anyaélesztőt szükséges adagolni. Az erjedés megindulását gátolhatja, ha a mustot túl- kéneztük, vagyis mérés nél­kül, nagy adag borként ke­vertünk bele. Ekkor kénes- savtűrő fajélesztő adagolá­sával segíthetünk. Gyakran a túl nagy cukortartalom (szabálytalan javításakor) is akadályozza az erjedést. Eb­ben az esetben nagy cukor- tartalmat (26—28 mustfokot) tűrő fajélesztővel szükséges erjeszteni. Gondot okozhat a magas alkoholtartalom is. Ennek előjele a must erjedésének leállása. Csak úgy segíthe­tünk, ha alkoholtűrő faj- élesztővel oltjuk be a félig erjedt tételt. Amikor a túlkénezett must hideg pincébe kerül, csak ké­nessav- és hidegtűrő fajélesz­tő adagolásával segíthetünk. Növényvédőszer-marad- vány is gátolhatja az erje­dést. Legerősebb az erjedés­gátló hatása a diklofluanid (Euparen) és a ftálimid ha­tóanyagú permetezőszereknek (Ortho-Phaltan) van. Ezeket eredményesen el tudjuk tá­volítani a mustból bentoni­tos kezeléssel. De ezt erjedés előtt kell elvégezni. Erre a célra a Neoder IBS vagy De­rítőn készítményt használjuk. Előtte ajánlatos kikérni bor­szakértő tanácsát. (Például ilyet vállal a Vinokon, Buda­pest, Hungária krt. 196/b. Te­lefon: 415-799). A növényvédőszer-marad- vány úgy kerülhet a mustba, hogy nem tartottuk be az élelmezésegészségügyi vára­kozási időt. A fémionokat tartalmazó must sem szokott kierjedni. Ezek úgy kerülnek bele a mustba, ha nem meg­felelő edénybe gyűjtjük, vagy tároljuk a szőlőt (vas, alumí­nium, cink és réz bevonatú edény). A must ugyanis ezek­kel érintkezve egy idő múlva kioldja a fémeket, ezek pedig gátolják az élesztők működé­sét. Az erjedő anyaélesztőt mindig a beoltásra szánt must tetejére öntsük, ne ke­verjük el. Az erjedés megin­dulásáig az erjesztőedényt tartsuk nyitva, hogy az élesz­tők kellően el tudjanak sza­porodni. Az erjedés vége fe­lé érdemes üvegkotyogót tenni a hordóra, mert ez megakadályozza, hogy az edénybe káros mikroorga­nizmusok jussanak. Abban az esetben, ha a must erjedése azért akad meg, mert az élesztők oxi­génhiányban szenvednek, a mustot levegőztetve fejtsük át, szellőztessük, vagy önma­gára fejtsük. Ha nem sikerülne megál­lapítani az elmondottak alapján a megakadt vagy meg sem indult erjedés okát, min­dig sürgősen forduljunk szakemberhez, ne várjuk meg, amíg nagyobb baj lesz. A Túr partján Kis árnál Háziasított vadkacsák A Túr kisari folyásánál, a part menti bozót alján vad- kacsafészekre lelt Tóth Gyula fehérgyarmati lakos. A vad- kacsákat hazavitte, s „össze- harátkoztatta” a házi kacsá­val. Az eredmény nem ma­radt el, pár nap múlva há­zi vadkacsatojásokat talált az ólban. Időközben 15 tojásból kikeltek a kacsák. Közülük 6 házi kacsa, 9 vadkacsa. A háziasított vadkacsák előnyös tulajdonságokkal rendelkez­nek: gyakrabban raknak to­jásokat, igénytelenek. (Mol­nár Károly felvétele) E lmúlt a nyár, az ősz és szinte minden kisáru- termelő elkészítette már a maga mérlegét. Kiala­kultak az olyan vélemények, miszerint aki idén uborkát, dohányt termelt, az jól járt. Keresett cikknek számított a cseresznye, meggy, jól jöve­delmezett a málna, de aki paprikatermesztéssel, para­dicsommal foglalkozott, az mérget nyelt, ráfizetett a boltra. Mindez szóba került a kál- lósemjéni Üj Élet Termelő- szövetkezet telephelyén is, ahol Fodor György háztáji agronómus volt a legfőbb szóvivő, de véleményt mond­tak azok is, akik idén do­hányt, paprikát, paradicso­mot avagy fekete szedert ter­mesztettek. Igazi nagy gon­dot csak a paprika értékesí­tése jelentett. A háztáji 32 hektár paprika termesztésére szerződött. A szerződött ter­més 150 tonna alma alakú és 150 tonna tv. (tölteni való) paprika volt. Ezt a mennyi­séget a tényleges termés jó­val meghaladta. Amit a háztáji agronómus és a beszélgetőpartnerek mindenekelőtt szóvá tettek, az a felvásárlás szervezetlen­sége és vontatottsága volt. Kifogásolták a szerződéstől eltérő feldolgozást és nem utolsósorban a felvásárlási árakat. Mindezt térték an­nak ellenére, hogy az általá­nostól eltérően a kállósemjé- niek a megtermett papriká­jukat aránylag jól eladták. Négy partnernek, a nyíregy­házi konzervgyárnak, a me­gyei Zöldértnek, a pécsi Zöl­dértnek és a nagykőrösi kon­zervgyárnak szállítottak, ösz- szesen 380 tonna paprikát. Mi okozott hát csalódást, bosszúságot? Mindenekelőtt a már említett szervezetlen­ség. A háztáji agronómus és mások is kénytelen-kelletlen az országot járták, mindig úton voltak, hogy a termést időben és elfogadható áron elhelyezzék. Kereskedtek a termelők is, maszekoknak árulták a paprikát, mindegy, milyen áron, csak vigyék. Az erőfeszítés tehát nagy volt, eredménnyel is járt, mégis, ennek ellenére is tönkrement legalább 150— 200 tonna paprika. Ez volt. Jogos tehát a kívánság, ha a Konzervgyárak, feldolgozó- üzemek, forgalmazó szervek a jövőben is akarnak papri­kát, legyenek rugalmasab­bak, korrektebbek. Főként azt vegyék figyelembe, hogy a termelő az termelő és nem kereskedő. A paprikaharc utórezgései még nagyok, még nem ültek el és meglehet, beszédtéma marad esztendők múltán is. Ettől függetlenül (szintén szóba került) már gondolni kell a közeljövőre. Mert ba­jok voltak a megtermelt zöldség forgalmazásával, szó sincs arról, hogy a háztáji gazdaságokban tömegesen fel­hagynak vele. Kállósemjén- ben erről az volt a véle­mény: jövőre is termelnek paprikát, de lehet, hogy ki­sebb területen. Több híve lesz a paradicsom- és a do­hánytermesztésnek. Termé­szetesen a területnagyság függ majd a szerződésektől. ■ termeltetői szerző­déskötéseknek hamar itt lesz az ideje. Év végén, év elején már jelent­keznek a gyárak, a kereske­delmi szervek igényeikkel. Okulva az idei év problémá­iból — ez is elhangzott Kál- lósemjénben — a termelők megalapozottabb szerződése­ket kívánnak kötni. Szeret­nék, ha a termeltetésre vo­natkozó okmány végre főbb lenne a szükséges formalitás­nál. A terület, a termés, a minőség, de az átvétel és az ár is kötelező érvényű le­gyen. Mindkét fél kötelezze magát arra, hogy eleget tesz annak, amit vállal. Így ha az érdekek egybeesnek, lesz áru és meglesz a termelői kedv, az igyekezet. Egy rossz év után főként az utóbbira lesz szükség. (s.) ' Csak szakértői vizsgálat után fogyasszuk Az avar a gombák melegágya A Illa pereszke. Szürke tölcsérgomba. Októberben, novemberben már gyakoriak az éjszakai fagyok. Az erdő talaja mégis lassan bűi le, a vastag avartakaró lehűlé­sét a lebomláskor felszabaduló hő is mérsékeli. Ezért találunk sok gombát az erdőkben, köz­tük a pereszkefélék és tölcsér­gombák egyes fajait. Szürke tölcsérgomba (Lepista nubelaris). A nyár végétől a tar­tós fagyokig terem. A vastag avartakarójú erdőkben tömege­sen jelenik meg. A hegyvidé­ken és alföldön egyformán gya­kori. Kalapja domború, begön­gyölt szélű, majd laposan kite­rülő, kissé tölcséresedhet. A ka­lap bőre finoman pettyes, szür­ke, szürkéskrém színű. Fehéres krémszínű lemezei alig lefutó- ak. Tönkje lefelé szélesedik, szürkésfehér, rostos, csíkos felü­letű. Húsa fehér, rugalmas, ké­sőbb elpuhul. Ehető, de csak ebből a fajtá­ból készült étel — túl erős Illa­ta és tömény íze miatt — egyes, túlérzékeny embereknek megárt­hat. Frissen vagy szárítva, leg­feljebb csak fűszerező érté­kű. A szürke tölcsérgombát 15— 20 perces főzés után, főzővizét leöntve, ajánlatos felhasználni, erős,illata miatt. Lila pereszke (Lepista nuda) és néhány hozzá nagyon közel­álló és ugyanolyan értékes faj élénk IbolyásllLa kalapjával már messziről magára vonja a fi­gyelmet. Csiperkeméretű kalapja és tönkje egyformán lila. Gal­lérja viszont nincs, s Illa leme­zein fehér színű spórák kelet­keznek. Ezért minél idősebb példányt vizsgálunk, annál vilá­gosabbnak látjuk a lemezeket, melyeken barna szín soha nincs. Erre nagyon fontos figyelnünk, mert barna spórás, barnuló le­mezű, hasonlóan Illa kalapú, tönkű fajok a mérgező pókhálós gombák és susulykák nemzetsé­gében is vannak, melyek még Ilyen későn is teremhetnek. A lila pereszke kalapja Idősebb korban fakulni kezd, a kissé karcsúbb termetű szürkéslila pe­reszke (Lepista sordida) kalapja viszont barnás lesz. Ennek húsa Is lila, kitűnő illatú és ízű. Lombos erdőkben, fenyőfák alatt egyformán gyakori. Ter­mesztésével Is kísérleteznek. Sárguló pereszke (Tricholoma scalpturatum) nyárasban, töl­gyesben tavasztól és tartós nap­pali fagyokig terem. Kalapja nemezesen szálas, finoman pik­kelyes, sötétebben vagy fakón szürke. Fehér lemezei sűrűn ál­lók. Tönkje fehéres, selymes, szálas. Idősebb korban sárgásán foltosodtk, főleg a kalap szálán és a lemezeken. Fehér húsa jő Ízű. Hozzá nagyon hasonló még a novemberben Is előforduló fenyőpereszke (T. terreum), amely kizárólag a fenyvesekben él, sohasem sárgul. Ez is érté­kes, ehető faj.- A fenyőpereszkénél mindig na­gyobb termetű, szürkésfehéren szálas kalapú szürke pereszkét (T. portentosum) néhol hópe- reszkének is nevezik, hiszen még a tél eleji havazásokat is be­várja, a hófoltokkal tarkított fe­nyőavaron Is gyűjthetik. Vigyá­zat! Az Ilyen szürkés, szálasán pikkelyes kalapú pereszkék kö­zött mérgező fajok is vannak. Bár ezek többnyire kesernyés vagy égetően csípős izükkel jel­zik a veszélyt. Szerencsére igen ritkák, mégsem szabad a késő őszi pereszkéket gombaszakértői vizsgálat nélkül elfogyasztani. Mandula Tamásné egészségügyi gombaszakértő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom