Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-28 / 280. szám
1986. november 28. Kelet-Magyarország 3 Az ország poromén Esély egy jobb lépésre A nyolcvanas évek elején még „csak” a környező hal kis falu fogyatkozott, de tavaly már Csengerben, a székhelyközségben is csökkent a népesség. Másfél évtized alatt a hét településről csaknem kétezren mentek el, azaz minden ötödik lakos vándorbotot fogott. Ez a vidék nem képes megtartani, mert nem tudja eltartani az embereket. Nemcsak az országnak, a megyének is a peremén vagyunk. Vonal a végeken , — Igaz-e, hogy ha például Szamosbecsen a gátőr véletlenül melléteszi a telefon- kagylót, akkor gyakorlatilag elvágta a falut a világtól? — kérdem félig komolyan Veréb Józseftől, a Csengeri Nagyközségi Közös Tanács főelőadójától. De mindjárt meg is bánom az élcelődést. — Ez nem tréfa, tényleg így van. Tudniillik a társközségekben egyetlen vonalra vannak rákötve a készülékek. Ami azzal jár, íhogy ha valakit hívnak, akkor mindenütt csörög a telefon; egyszerre csak egy készüléken lehet beszélni, de azt aztán minden telefontulajdonos végighallgathatná, ha akarná. Körkapcsolás magyar módra .. . Különben délután négy óra után már csak a segély- kérő~telefon működik a falvakban, és sajnos nem mondunk újdonságot vele, hogy egyik-másik települést — de akár Hajdúszoboszlót is — sokszor egyszerűbb megjárni, mint telefonon meghívni. — De most végre javulni fognak az eddigi áldatlan állapotok. A jelenlegi 400-as telefonközpont helyett ezres épül. A fejlesztés 17 millióba kerül. Ebből a gazdálkodó szervezetek magukra vállaltak 2,1 milliót, a tanács 800 ezret, és együtt elvégzünk ötöt és fél millió forint értékű társadalmi munkát is, vagyis megássuk a kábelek lefektetéséhez az árkokat. De most már hátráltat bennünket az időjárás, a múltkor meg azért kellett leállnunk Szamosbecs és Csengersima között félúton, mert a postának elfogyott a kábele ... Igazság szerint a postával már 1984-ben megkötötték a szerződést a körzetkábelek kiépítésére, illetve bővítésére, s a kivitelezésnek is el kellett volna tavaly kezdődnie, de végül csak az idén augusztusban került sor a munka megkezdésére. A teljes befejezés 1990-re várható, ekkorra készül el a posta műszaki épülete is, Csengert pedig távhívás köti majd össze a megye és az ország többi részével. De ez már a jövő — térjünk vissza a jelen gondjaihoz. Lépéshátrányban A térségben három termelőszövetkezet birkózik a rossz földekkel, az újra meg újra támadó belvízzel. Ipar csaik Csengerben van, de önálló üzem ott sem található. Jellemző, hogy a nyírbátori cipőgyár csengeri üzemének letelepítése egy csapásra 25 százalékkal növelte az iparban foglalkoztatottak arányát. A kereskedelmi hálózat korszerűsítése régóta esedékes, ennél már csak a szolgáltatás fejlesztése sürgősebb. No és iskola is kellene, hiszen az itt élők egynegyéde Űj lakások Csengerben. gyermekkorú, hat tanulócsoportot pedig csak szükségtanteremben tudnak elhelyezni. Felújításra szorul az épület Csengersimán, Csengerújfalu- ban. Ideje bővíteni a művelődési házat, méltó körülményekre vár a könyvtár — a volt Szuhányi-kastélyban szemelték ki a helyét. Esélyek — Nézze, nekünk valóban nagyon sok a behoznivalónk, de végre esélyünk is van rá, hogy ez sikerül — árnyalja derűsebbre az eddig meglehetősen sötétnek tetsző képet Apáti György, a nagyközségi közös tanács elnöke. — Ebben a tervidőszakban ugyanis több pénz áll rendelkezésünkre, mint a megelőző háromban együttvéve! Mi szeretnénk ezt a 64 milliót minél okosabban felhasználni. ígéretet kaptak egy — férfiakat foglalkoztató — középüzem létesítésére, ami égetően fontos lenne. Talán sikerül a cipőüzem bővítése is, ami még több lánynak-asz- szonynak adna kenyeret. — Építünk továbbá egy tornatermes általános iskolát. A KIOSZ egyetértésével tervezzük a szolgáltatóházat, mert innen még egy cipőjavítás miatt is Mátészalkára vagy Fehérgyarmatra kell utazni... A tervidőszak végére minden községünkben lesz vezetékes víz, Csengerben csatornázunk, elkezdődik a gázgerincvezeték építése. A helyi áfésszel közösen szeretnénk tető alá hozni a 750 négyzetméteres ABC-áru- házat. Fölötte bérlakások lesznek, ezeket fiatal házasoknak, letelepülni kívánó szakembereknek szánjuk, hiszen vagy négyszázan most is ingázni kényszerülnek. Lakásra, telekre elsősorban Csengerben van igény, ahol többen élnek, mint a hozzá tartozó hat falucskában együttvéve. A társközségekben letelepülni szándékozóknak akár ingyen is adnának telket, hiszen némelyik faluban egész esztendő eltelik anélkül, hogy akár egyetlen új ház épülne. ★ A tanács ambiciózus terveiből aligha lehetne valóság a lakosság igen komoly áldozatvállalása nélkül. Ezreseket kell leszurkolni a szennyvízcsatorna megépítéséhez; a Csengerújfaluban lakókat vízműfejlesztési hozzájárulás terheli, hat községben vállalták a 900 forintos település- fejlesztési hozzájárulást is .. . És akkor még nem vettük számításba a gázvezetéket, amelynek majdani esetleges bekötése ugyancsak nem kis összegbe fog kerülni — erre a gazdálkodó szervezetek 21 millió forintot áldoznak. Gönczi Mária Morognak a gazdaságok Fulladozunk a léalmában ? Az alma művi tönkretétele folyik — elégedetlenkedett Lenti István a kálmánházi Rákóczi Tsz kertészeti ágazatvezetője. És bár a főkertész éppen a Zöldérttel nincs kiegyezve, általában is elmondható, hogy a mező- gazdasági üzemek morognak a felvásárló cégekre, leginkább a léüzemekre, hiszen nagyon nehezen tudnak a megtermelt léalmától megszabadulni. — Olyan szép gyümölcsünk volt, hogy egy pártatlan zsűri is nagy elismeréssel nyilatkozott róla — folytatta az ágazatvezető. — Ennek ellenére rendkívül keveset sikerült exportálnunk, a Zöldérttel kötött szerződés szerinti mennyiség felét sem szállíthattuk külföldre. — Ébredtek volna fel hamarább Kálmánházán, igényeltek volna vagont akkor, amikor kellett és kezdtek volna csomagolni időben — jött a kiközvetített panasz- kodásra a válasz Peimli Lászlótól, a Zöldért nyíregyházi alma tárolójának vezetőjétől. Hogy melyiküknek van nagyobb igaza, a tsz vagy a Zöldért képviselőjének, ki tudja? Mindez csupán abból a szempontból érdekes, hogy rávilágít a léalma-túlkínálal egyik okára: az elmaradt exportra. Hiszen egy-két hét várakozás után a legszebb exportgyümölcs is csak a léalmahalmokat növeli. Pedig sajnos már túlságosan is gondoskodtak a sűrítmények alapanyagáról, az idei kiadós jégverések. Idegesek a gazdaságok, hiszen a legtöbb helyen még mindig nyakukon a sok alma. Benne áll a pénzük, ezért természetes is, hogy elégedetlenek a feldolgozók diktálta átvételi ütemmel. Gyorsítani szeretnének. De a léüzemek kapacitása véges. — Épp most tettem le a telefont — fogadott Mátészalkán Gariscsák Sándor, a Szatmárkert társulás ügyvezető igazgatóhelyettese. — A barabási tsz kérte, hogy emeljük meg számukra a napi átvételi adagot. Hiába. A legnagyobb jóindulattal sem tudjuk megtenni. Ügy próbálunk segíteni partnereinken, hogy megegyezünk: ők betárolják az almát a saját telepükön, mi pedig — bizo-; nyos feltételek szerint — elő- re kifizetjük az árát. A nyíregyházi konzervgyár nem finanszírozza a termelőknek a tárolást. — Időarányosan ennyi sűrítményt még soha nem gyárliludulat vau, kapacitás niacs I szerződéseket teljesítik e Piaci mechanizmusok? tottunk — módja Rudi Béla vezérigazgató. — összesen 79 ezer tonnára kötöttünk szerződést, ebből már 65 ezer tonnát átvettünk. Mi több, fogadtunk olyan almát is, amire előzetes egyezség nem volt. Nem hiszem, hogy bármiben is elmarasztalhatok volnánk. őszintén szólva e cikk írója sem hiszi, hogy a léüzemek elmarasztalhatók lennének. A léalmára szerződésben vállalt kötelezettségeiket igen jól teljesítik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy szeptemberben — a gazdaságok taktikázása miatt — még alig-alig tudták magukat alapanyaggal ellátni, akkor tényleg nem vethető semmi a szemükre. Mellesleg a feldolgozók még annak idején eleve több alapanyagra szerettek volna szerződni. Hogy aztán a dolgok úgy alakultak, hogy egyes tsz-eket a léalmába fulladás veszélye fenyeget..., erről igazából egyik fél sem tehet. Persze valószínű az is, hogy a túlkínálatot — ármegállapításkor, szállításütemezéskor — a maguk hasznára fordítják a léüzemek. Miért is ne tennék? Lehet, hogy ezen az őszön hasonlít valami a piaci mechanizmusokra ? Sztancs János A HUNNIACOOP kis vár da i Üzemében műszakonként 44 ezer baromfit dolgoznak fel konyhakészre. (Császár Csaba felvétele) Megan Nyíltan feltárni a valóságot Vállalkozás — türelemmel T ürelmes embernek ismerik Tálas Miklós szobafestő-mázoló kisiparost. Talán ezért, a felgyorsult tempójú világunkban egyre ritkábban tapasztalható tulajdonságáért is sokan kedvelik. Kisiparos társai is megbecsülik, hiszen évek óta a KIOSZ nyíregyházi alapszervezetének vezetőségi tagja. Mesterségének is kiváló művelője. Sok energiát fordít az utánpótlásra is, az évek során több mint húsz tanuló sajátította el keze alatt a szakmai ismereteket, szerzett mellette szakmát. S'nem is akármilyent. Volt közöttük olyan, akii megyei szakmunkás-versenyen első, országos versenyen pedig kilencedik lett. Tálas Miklós néhány éve még keményebb fába vágta a fejszéjét. Kisegítő iskolásakon szeretne segíteni, fejlődésükben gátolt gyermekeknek szeretne szakmát adni. — Rendszeresen festem a, nyíregyházi kisegítő iskolát — mondja. Elnézem az itt tanuló gyermekeket, és amióta betettem az intézetbe a ■lábam, foglalkoztát, hogy hogyan segíthetnék rajtuk. Elképzelésem szerencsére találkozott a KIOSZ kezdeményezésével. Azt javasolták, próbáljunk az itt tanuló gyermekekkel egy-egy szakmát megszerettetni, és megtanítani őket a fogásaira. Ha más nem, legalább betanított segédmunkás legyen így belőlük. Az elgondolást itatt követte. Néhány év alatt Tálas Miklós hét kisegítőiskolást vett -maga mellé. Ezek a gyerekek a kisegítő iskola elvégzése után a további hetedik, nyolcadik osztályt úgy sajátítják el, hogy közben valamilyen szakma — jelen esetben szobafestő — alapismereteit igyekeznek megtanulni. (A tanító mester ezért a tevékenységéért az idén a pedagógusnapon Kiváló Munkáért kitüntetést kapott.) — Ezeknek a tanulóknak a hatvan százaléka kiváló szakmunkás lehet — tanúsítja Tálas Miklós. Iigaz, több türelem kell hozzájuk. Felfogóképességük lassúbb. De érdemes velük foglalkozni. Legtöbbjük különleges kézügyességgel rendelkezik. Igen tisztelettudóak, szófogadók. Ezek a tulajdonságok sok imái fiatalból már hiányoznak. A szakmunkásképző iskolában viszont nehezebben állják meg a helyüket. A társadalomnak jobban kellene segíteni őket. Érdemes lenne korrekciós osztályt indítani számukra a szakmunkásképző iskolákban, ahol megkülönböztetett türelemmel foglalkozhatnának velük. T álas Miklós elgondolkozik, — majd hozzáteszi: — Többet kellene tenni azért, hogy ezek a gyerekek megtalálják a helyüket az életben és ne vesszenek el. (bodnár) A gyűlés olyan volt, mint minden gyűlés, azzal a különbséggel, hogy eljött a felső intézmény képviselője is. A gyűlést Szczawnica nyitotta meg, azután Lilka asszony kapott szót, aki elkezdte felolvasni a jelentést az igazgatóság eredményeiről. Minden szépen ment j. maga útján, ahogyan az úristen elrendelte, amikor egyszercsak a képviselő váratlanul félbeszakította Lilka asszonyt és szót kért. — Tessék, csak tessék — mondta Szczawnica, az elnök —, parancsoljon, majától értetődik .. . A képviselő felment az emelvényre. — Barátaim — mondta — ezt nem kell felolvasnom, ez blabla! — Hogy micsoda? — kérdezte megdöbbenve Lilka asszony. — Fantázia! — folytatta a képviselő. — Ideje ennek véget vetni. Arról beszéljünk, ami van. Eddig meséltünk, most vége a mesének. Most a nyíltság következik! — Ez részeg? — kérdezte Solowieczyk asszony az elnöktől. — Rosszabb — válaszolt csendesen az elnök — józan. A felső intézmény képviselője fejtegetni kezdte: — Például itt egy parkról volt szó, holott semmilyen park sincs. — Hogyhogy nincs? — kérdezték többen is a teremben. — Ügy, hogy nincs — mondta a képviselő. — És ezt minden jelenlevő tudja, jobban mint én, mert önök laknak itt nem én. A háztömb körül szemétdombok vannak. — Hát, ez tény — ismerte be Solowieczyk asszony. — De a tényeknek nem kell feltétlenül elhomályosítaniuk a valódi képet — mondta bizonytalanul Sczawnica, az elnök. De a képviselő ezt elengedte a füle mellett. — Itt nem épül és soha nem épült se park, se könyvtár, se óvoda, se művelődési ház, a pénzt ellopták. Ez az igazság — monta a képviselő. — A fűtőtestek csöpögnek — mondta akkor valaki a teremben. — Lift nem működik — tette hozzá Lilka asszony. — Csend legyen! — mondta az elnök. A képviselő még mondott néhány szót, ezután a vita váratlan irányban folytatódott, helyeselték, hogy vége a félrevezetésnek, és mindent nyíltan az emberek tudomására hoznak. Mert az őszinteség mindennél fontosabb. És természetesen örvendetes dolog. De azért régebben jobb volt. Park, könyvtár, óvoda ... W i
