Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

1986. november 1. Kelet-Magyarország 3 Megduplázott tőkés export Dollár tollkabátból Az idén 1985-höz képest várhatóan megduplázza tőkés exportját a Nyír­bátori Ruhaipari Szövetkezet. A 156 tagú kollektíva NSZK-beli, svájci és olasz piacokon 18 millió forint értékű árut értékesít. Készülnek a tolikabátok Sok m kevés K evés olyan téma akad manapság, mely jobban fog­lalkoztatná a megye la­kosságát, mint a zöldség­gyümölcs helyzete, a fel­vásárlás, az árak kérdé­se. Érthető volt hát az ér­deklődés, ami a megyei tanács csütörtöki ülésén megnyilvánult, amikor Lakatos András megyei tanácselnök-helyettes a ta­nácstagok elé terjesztett beszámolóhoz néhány ki­egészítést fűzött. Elsősor­ban az idei esztendővel foglalkozott, hiszen ez áll most legközelebb minden­kihez — s termelőként vagy fogyasztóként, de va­lahogyan mindannyian ér­dekeltek vagyunk ebben. Nem lenne hely most arra, hogy részletesen fel­idézzem a tanácselnök-he­lyettes szavait — csupán néhánv részletét írhatom le. f-.olt többek között a legnagyobb gondról, az al­máról. Az idei mintegy 550 ezer tonnás termés jó közepesnek mondható, nem túl sok, nem túl ke­vés — mégis sok-sok gondot jelentett és jelent. Elsősorban az volt a prob­léma, hogy hiába szedték le az almát a termelők, hiába vette volna át a felvásárló — sajnos, mint már ezt hosszú évek óta megszoktuk (ha egyálta­lán meg lehet ezt szok­ni...) a vasúti szállítás akadozott — nem volt elég vagon. A megyének 252 ezer tonnás exportkötelezettsé­ge van az idén — s ebben jelenleg 185 ezer tonná­nál tart, ennyi ment ki, ha nehezen is. Most már átalakult a helyzet — mondta —, mert üresen álló vagonok is akad­nak ... Azt írtam az előbb: se nem sok, se nem kevés az alma. Ezzel vitába lehet szállni, mint ahogyan so­kan meg is tették — hi­szen erősen úgy tűnik, hogy ez a közepes termés igenis sok: túltermelés van. Az országban körülbelül 1 millió 100 ezer tonna alma terem — tehát a fe­lét Szabolcs-Szatmár adja. Ez tényleg sok, ha figye­lembe vesszük, amit a MÉM osztályvezetője mondott a tanácsülésen: ennyi almának egyszerűen nincs ma piaca. S főképp nem úgy, hogy az alma döntő többsége jonatán — mely ma már idejétmúlt, kevésbé keresett fajtának számít. S itt lép előtérbe a má­sik nagy gond: a fajtavá­laszték. Üj fajtákat kí­vánnak a vevők — ez ma már egészen világos. A szovjet partner például azt mondta: annyi jona­tánt vesz át, amennyi más fajtát tudunk mellé ten­ni... De nem tudunk. Itt újra tovább szőhetjük a gondolatot: akkor tehát telepíteni kell az újabbak­ból, hogy pár éven belül átalakulhasson, az almavá­laszték. S enki se arra gon­dol, hogy ugyanazt telepítsék, amit ed­dig — hanem a kivágott jonatánfák helyére: mást. Hogy mit? Erre persze nem könnyű a válasz — de azt hiszem, nem is a hírlapíró hivatott erre. Mindenesetre az újfehér­tói növénynemesítő szak­emberektől érdemes taná­csot kérni — mint aho­gyan ezt már több me­gyénkben tsz megtette ... (tgy) — A szövetkezetnek főként a tolikabátok és -dzsekik gyártása hoz szép eredmé­nyeket — közli Bállá János- né, a szövetkezet elnöke. — A korábbi évekhez képest kisebbek a német és a sváj­ci megrendelések, de az olasz cégekkel (Faciba, Llgron) egyre gyümölcsözőbbek a kapcsolataink. Konilex üzemszervezéssel A Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezet az idén a terve­zettnél is többet: 24 ezer 500 tolikabátot gyárt. Erre csak egy új, komplex üzemszer­vezési eljárás bevezetésével válhattak képessé. A szövet­kezetben korszerű munka- módszereket, új norma- és minőségellenőrzési módszert alkalmaznak. Az új munka- szervezés tulajdonképpen a mozdulatelemzéses módszer továbbfejlesztett változata. A dolgozók nagyobb anyagi ér­dekeltségével, továbbá a munkaidő jobb kihasználásá­val 20 százalékos termelé­kenységnövekedést értek el. Az érdekeltségnövekedés fon­tos eleme az, hogy az embe­rek nap mint nap precízen nyomon követhetik: mennyit és milyen minőségben ter­meltek, és azért számukra mennyi munkabér jár. — Ä sikerhez a kollektíva lelkesedése is kellett — emlí­ti Bállá Jánosné. — Ugyanis elég sokat túlórázunk. Azon­ban az ezzel együttjáró több­letbérköltséget önerőből nem tudtuk volna fedezni. Az ex­portképes termelés fejleszté­sét hosszabb távon elősegítő pályázati rendszer keretében (a többlet exportárbevétel alapján) a kereskedelempoli­tikai alapból jelentős anyagi támogatást kaptunk, 286 ezer forint bérpreferenciában ré­szesültünk. Így az évi 47 ezer 302 forint keresetszintet 53 ezer 312 forintra növelhet­tük. Élénk a kereslet Immár több külkereskedel­mi vállalattal állnak kapcso­latban. Például a tollkabát- üzleteket a Hungarotex bo­nyolítja le, amely örül a nyír­bátoriakkal történő együtt­működésnek, annál is inkább, mivel a tolikabátok iránti ke­reslet élénk. Ezek után néhány szó ar­ról: milyen is a tolikabát? A vásznát, alapanyagát Ja­pánban gyártják. A víz lepe­reg róla. A kabát belsejét különleges vegyszerekkel ke­zelt libapehellyel tömik ki. Előnyös, hogy ezt az idén a Hungaroféder nevű, magyar —osztrák érdekeltségű toll­feldolgozó vállalattól sikerült beszerezni. A tollkabátgyár- tás komoly szervezőmunkát igényel, mert az alapanyaga mint említettük, japán, a raj­ta lévő húzózárakat és más kellékeket Belgiumból és Ausztriából, a címkéket, illet­ve márkajelzéseket pedig Olaszországból kell beszerez­ni. A saját zsebén érzi... Az üzemben magasabb technikai színvonalat igye­keznek teremteni. Az év utol­só negyedében olasz szalag­közi vasalókat állítanak mun­kába. .— A tőkés piacokon és egyre inkább másutt is, csak kiváló minőségű termékeket lehet eladni — veszi át a szót Tölgyes István műszaki veze­tő. — Kezdetben az új tech­nológia megtanulása nehézsé­geket okozott. De az embe­rek megtalálják a számítá­sukat: 5—8 ezer forintot ke­resnek, igaz, jelentős túlórá­val. Most már mindenki a saját zsebén érzi: milyen a kézügyessége, a hozzáállása, a munkafegyelme. Az új szer­vezési módszer nyomán a kö­vetelmények kiegyenlítődtek. Megszűnt az a gond, hogy valaki túl sok munkával túl keveset keres és fordítva. Egy nagy, fényes teremben mosolygós asszonyok, lányok kezében, gépen készülnek a tolikabátok. Kecskés Piroska férfiszabó, nyírbogáti lakos 9 éve dolgozik a szövetkezet­ben. — Havonta 6—7 ezer fo­rintot is megkeresek — mondja, miközben a kezében fürgén forgatja a kabát gal­lérját és elejét. — Naponta átlagosan 3 órát túlórázok. Nem szívesen, de szükség van rá. Ettől függ, hogy jö­vőre lesz-e elég munkánk. Az új munkaszervezés jobb a réginél. A munkadarabok pontosabban, folyamatosan haladnak kézről kézre. A Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezet már a jövő évi kapacitásának lekötéséről folytat előrehaladott tárgya­lásokat. Cselényi György 'Szilánkok Rács Amikor megírtam, hogy az idős emberek félnek a nyugdíjasházban nyitva hagyni az ablakot, a váro­si tanács illetékese példás gyorsasággal válaszolt: lesz rács. Rajta nem is múlott. Ez akkor derült ki, amikor valaki a házból a jó hír után hónapokkal szerkesz­tőségünkbe jött, mondván: még mindig nincs semmi. Kiderült, valahol az IKSZV táján akadt el a dolog. Ma már újabb jó hír. Lesz rács. Már nem akad el az ügy. Többen kísérik figyelem­mel. Mindebből az is kide­rül: nem is olyan könnyű rács mögé kerülni. Dugó Hasznos bolt nyílt a kö­zelmúltban a Jósavárosban, az Etelköz és Ószőlő utca sarkán. Autóműszaki. Min­dent elrendeztek, csupán az itteni közlekedés gubancai­ra nem számított senki. Mert gubanc az van. Nem a bolt hibája ez, hanem az autósoké, akik ott állnak meg, ahol éppen akarnak. így aztán veszélyes helyze­tek, dugók sora nehezíti a közlekedést. Két dolog kel­lene: az idejárok ismerhet­nék a KRESZ-t (nem hát­rány!), valamint kitehetné­nek egy táblát, a gyengéb­bek kedvéért. Ez nem ron­taná az üzletet, de javíthat­ná a közielfedési morált. (Ez sem utolsó szempont.) Semmi Nem értek a futballhoz. A múltkor mégis belecsep­pentem egy közvetítésbe. A mieink vesztésre álltak. Meglehetősen vergődő játék közepette. És ekkor a kö­zönség egy része kiabálni kezdett: mindent bele! El­gondolkodtam. Ex nihilum nihil fit. Semmiből nem lesz semmi! Ha a minden sem­mi, akkor a beleadott sem­miből se lesz valami. Nem is lett. Ekkor jöttem rá: jó játék a foci. Kihozza az em­berből a filozófust. Várom a következő meccset. Mert Philosophia perénnis. A fi­lozófia örök. Gondűző Vasárnap délután úgy kettő felé, a Gondűző kocs­mából kitettek egy embert. A ház elé, a fűre. Totálká­ros volt. Ott maradt, fekve, kivivői visszatértek a tett színhelyére. A delikvens minden gondja száműzve volt. Ugyanis addig szolgál­ták ki, amíg teljes lett a si­ker. A lelkiismeret látható­lag nem űzte se azt, aki mérte, se azt, aki nézte, se azt, aki kivitte. Gondolom, a fő az volt, hogy kifizette a cechet. A többi magán­ügy. Magánügy? Kérdések Az egyik munkásművelt­ségi vetélkedőn, sok más mellett ilyen kérdéseket tet­tek fel. Mondja meg, hogy ezernyolcszáz valahányban milyen hosszú volt a ma­gyarországi vasúti pálya? Mondja meg, hogy ezer­nyolcszáz valahányban mennyi volt Arany János évi jövedelme. A munkapad mellett nyolc óra hosszat dolgozó asszonyok, akik ezt követően otthon, a kertben és ki tudja még hol tevé­kenykednék, persze nem tudták. Erről csak egy kér­dés jut az eszembe: a kér­dés összeállítója mondja meg, mikor és hol járt munkások között, s vajon ő tudta volna-e a választ, ha nem olvassa azt a forrás­munkát, amiből kinézte. így a vetélkedőt a kérdező nyer­te. Bebizonyította, hogy mindenkinél okosabb. Neki legyen mondva. (bürget) Bevallott jövedelmek JÚLIUS ELSEJÉTŐL új intézmény nevét tanulhat­tuk meg: Szabolcs-Szatmárban is létrejött az Adómeg­állapító Hivatal, a megyei tanács pénzügyi osztályának szakigazgatási intézménye. (A központ a Szarvas utca 38. sízám alatti épületben található. Itt intézik a kis­iparosok ügyeit és a forgalmi adó befizetésével kap­csolatos kérdéseket. Minden egyéb adózási üggyel a Széchenyi utca 41. alatti irodákban foglalkoznak. A pos­tacím pedig: 4401 Nyíregyháza, postafiók 186.) Az Adómegállapító Hivatal a kiskereskedők és kis­iparosok adóközösségeitől és az illetékhivataltól vett át feladatokat. Az új intézmény tevékenységét Bereczky Károly hivatalvezető segítségével mutatjuk be olvasó­inknak. Az államigazgatás korszerűsítésének részeként zaj­lik az adórendszer egységesítésének folyamata. Ennek egyik lépéseként szűnt meg a KIOSZ és a KISOSZ adó­közössége, s került immár állami szervhez az állami feladat ellátása. Az egyéni vállalkozók adóztatásában azonban nem szűntek meg a társadalmi vonások sem. A két érdekképviseleti szerv ugyanis tanácsadó testü­letet és véleményező bizottságokat hozott létre, ame­lyek segítik az Adómegállapító Hivatal munkáját is. A nyár közepétől ez a hivatal végzi a kisiparosok és kiskereskedők, a szerződéses, illetve átalányelszámo­lásos üzemeltetők, egyes szellemi tevékenységet végzők (például orvosok, állatorvosok, tervezők), valamint eseti adózók — ilyenek a szeszt értékesítők, virágtermelőik, káposztasavanyítók és mások — általános jövedelem- adójának és a lakossági forgalmi adónak a megállapí­tását, valamint ez utóbbi beszedését is. (A jövedelem- adót továbbra is a helyi tanácsokhoz, míg a forgalmi adót a hivatal 802—407 759—0897 számú számlájára kell fizetni.) A HAT ÉS FÉLEZER KISIPAROS, a közel ezer- háromszáz kiskereskedő adózásában lényeges változás nem történt. Az egyéb tevékenységet folytató egyéni vállalkozók esetében azonban sok minden módosult azon felül is, hogy az adóbevallást két példányban kell beadniuk. A szerződéses, vagy átalányelszámolásos üze­meltetők például — ha nem kötelezettek önadózásra — választhatnak a kivételes és az átalányadózás között. Lényeges tudnivaló, hogy az átalányelszámolásos egy­ségeknél a dolgozók egyénenként adóznak! Emiatt az­tán a könyveiket is úgy kell vezetniük, hogy azok tük- - rözzék az egyéni részesedést is az adóköteles jövede­lemből, vagy az árbevételből. Az adózási forma az ilyen egységekben csak egyforma lehet minden dolgozóra nézve (önadózó, kivetése, vagy átalányadózás), és a dol­gozók egyénenként kötelesek adóbevallást adni. Érdemes megemlíteni, hogy egyes szellemi tevé­kenységeket folytatók (írók, műfordítók, népi iparmű­vészek stb.) általában adólevonással, vagy az alkotó- közösségeken keresztül adóznak. Ha azonban közvet­lenül értékesítik termékeiket (például népművészeti vá­sárokon vagy saját műhelyben), akkor adóbevallást kell készíteniük, s a hivatal állapítja meg adójuk ösz- szegét. Ilyenkor a forgalmi adót is itt kell bevallani, s befizetni. Annak ellenére, hogy az adóvizsgálatot továbbra is az illetékhivatal munkatársai végzik, az Adómegál­lapító Hivatalnak is feladata az ellenőrzés. Ez főként segítő jellegű. Igyekeznek meggyőződni arról, miként tesznek eleget bevallási kötelezettségüknek, tájékozód­nak az adózók körülményeiről, s megnézik, hogyan vég­zik a könyvvezetést, számlázásokat. A cél az — éppen a segítségadás miatt is —, hogy a hivatal munkatár­sai minden egyes adózóhoz legalább két-három évente eljussanak. _ MEGYÉNKBEN NEM JOBB, NEM IS ROSSZABB az adómorál, mint másutt az országban. Gyakori a hiá­nyos adóbevallás, s előfordul, hogy egyáltalán nem tesznek eleget e kötelezettségüknek. Ilyen esetben a hi­vatalnak kell megbecsülni a jövedelmet, és lényegesen megemelt összegben kivetni az adót! Sajnos az sem ritka, hogy a közületek feledkeznek meg a kötelező adatszolgáltatásról, pedig ez is hozzájárulna, hogy valós jövedelmeket állapíthassanak meg, s így igazságosabb közteherviselés alakuljon ki. Papp Dénes Naponta 700 garnitúra rakodólapot készítenek a FEFAG vásárosnaményi rönkfeldolgozó üzemében. Képünkön: Ho­moki József és Daruka József a rönköket méretre vágják. (Farkas Zoltán felv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom