Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-24 / 276. szám

1986. november 24. Kelet-Magyarorggág A levegő országntjaia Utólag már nagyon ne­héz meghatározni az élmé­nyek nagyságát, de dr. Kes- selyák Mihály állítja, hogy a sok között két igen jelen­tős akadt. A legelső, ami­kor önállóan vezethette vi­torlázó repülőgépét, a má­sodik pedig, amikor meg- tarhatta első előadását a főiskolán. Teljesen felesleges olyan kérdést feltenni neki, hogy mit szeret jobban, a kated­rát-e, vagy pedig a repü­lést, hiszen aki ismeri, az azt is tudja, hogy a körü­lötte kialakult körbe mind­kettő beletartozik. A Nyír­egyházi Mezőgazdasági Fő­iskola 45 éves docensének az életében meglehetősen kis szerepe van a véletlen­nek. Szerette a sportot, a tornát, a modellezést. — Élvezettel végeztem a tornagyakorlatokat, korábbi iskolámban, a szegedi Rad­nóti gimnáziumban, később pedig modellező lettem, majd a sportrepülők társa­ságában találtam magam. Első éves műegyetemista korában oltotta magába a repülés szeretetét, Farkas­hegyen végezte első szárny- próbálgatásait, egy Pionír gép hátán emelkedett elő­ször a levegőbe, azóta sem tágított mellőlük. Amikor már egy éve tudhatta ma­gát repülőnek, birtokosa volt a sportrepülők C vizs­gájának. A következő év­ben már az ezüstkoszorút is megszerezte. Mire a mű­szaki egyetemet befejezte — ahol mint repülőmérnök végzett — ismert pilóta lett. Az esztergomi repülőgép­gyárban tervezőmérnök­nek szólították, a repülőté­ren pedig oktatónak, hi­szen nemcsak repült, taní­tott is. És talán a sportban végzett pedagógiai mun­kája is segítette, hogy már a legelső ízben is sikerrel oldja meg feladatát a nyír­egyházi katedrán. — 1970-ben tartottam meg első előadásomat, na­vigációt, motortant oktat­tam, miközben a levegő or­szágújáról beszéltem. Har­minc, éles eszű hallgató fi­gyelte a szavaimat. Néhány kollégám megdicsért a nyu­galmam miatt, én azonban tudtam, hogy ezt a repü­lésnek köszönhetem. Aztán így folytatta: — Nagyon szép feladatot végzek, a jövő sólymait ne­velem. Minden szép és fel­emelő, amit csinálok. Sze­retek tanítani, szeretek ne­velni. Témám, a repülés szerepe a mezőgazdaság­ban. Közel 20 esztendeje vá­logatott kerettag, ekkor indult az első versenyén is. Fokozatosan javultak az eredmények. — Jó fizikumú, biztos ke­zű pilóta — állapította meg korábban, első tanítója, Szentgyörgyi Tibor. — A nyugodt, kiegyensú­lyozott docensek közé tar­tozik — vélekednek róla a nyíregyházi főiskolán. lyiond'ják: keveset repül! Ő állítja, annyit, amennyi a jó teljesítmény elérésé­hez szükséges. Tudják ró­la, mindenkor kipihent ál­lapotban megy a felegek­be. — Az esetleges siker — az én esetemben — nem függ össze a repült órák számá­val. — Mflyen érzés a repülés — kérdezzük tőle? — Magasztos, felemelő érzés fog el, amikor fel­emelkedem, elhagyom a földet. Odafenn, már fnin- den a mozdulataimra tör­ténik. Egy igazi repülős sztorit kértünk. Gondolkozott. — Akad néhány, előfor­dul, hogy az ember pilla­natnyilag nem úgy dönt, ahogy a legjobb lenne. Egyik versenyen, a Cserhát­vidéken leszállás' közben, szembeszél miatt erős me­rülésbe kerültem, alig tudtam átsiklani a domb­vonulat fölött. — Soha nem ... ? — Kár folytatni — vá­gott közbe. — Az ember bí­zik magában, bízik mások­ban, ismeri a technikát, a repülés csinját-binját, ak­kor mitől félne? Az idén magyar bajnoki címet szerzett a Standard osztályban. Harminc pilóta küzdelmében bizonyult leg­jobbnak. A romániai ver­senyen a középmezőnyben végzett, de itt az időjárás akadályozta a jobb ered­mény elérését. Dicséri a 15 méter fesztávú Jantar—2 gépét, amely világszínvona­lat képvisel. Kesselyák Mihály eddig 1800 órát töltött a levegő­ben, több mint 3 ezer fel­szállással rendelkezik. Mintegy 15—20 géptípus szerepel az aranykoszorús pilóta szakszolgálati enge­délyében, kinek az áhított gyémánt megszerzéséhez már csak az 5 ezer méter magasság hiányzik. Jó a kapcsolata klubtársával, Bo- rosnyay Károllyal, sokat segítik egymást, a földön és a levegőben. A vitorlázó pilóta leg­szebb álma, nagy távolsá­got repülni. Vajon Kesse­lyák Mihály is ezt vallja? — Sok apró dolog össze­tevője eredményezheti a sikert — fogalmaz. — A magyar bajnokságon, hár­man voltunk, akik végig­repültük valamennyi szá­mol. Évente nyolc hetet tölt a levegő országútjain. Ez azt jelenti, hogy továbbra is megmarad a katedránál és, hogy a fellegeket is kíván­ja ostromolni. Igen azt je­lenti, mert Kesselyák Mi­hály aranykoszorús repü­lő életében a sport és a ta­nítás megbonthatatlan egy­ség. Kovács György Az országos bajnokságra készül Krakomperger László Az egészséges ifjúságért Gond van ifjúságunk egészségével, kondíciójával, fizikai álla­potával. Ez statisztikai felmérések alapján számszerűleg is bizo­nyítható. Okait kutatva összetett, több kórokozós gócot találunk. Közöttük ott lapul az iskolai testnevelés, a diáksport helyzete. Mindig örömteli a hír, amely iskolai diáksport egyesület meg­alakulásáról tájékoztat. Egyre bővül azoknak az általános és középfokú iskoláknak a száma, amelyek így is bizonyítják, ten­ni akarnak. Azért, hogy diákja­ik többet, rendszeresebben, nem kizárólag edzés- és mérkőzés- szerű formában mozogjanak, sportoljanak. örömmel tölt el az ilyen hír, ám ekkor egy kétkedő hang szó­lal meg bennem: ilyen egyszerű lenne a megoldás, csupán szer­vezeti változásra volt szükség? Természetesen nem csupán er­ről van szó. Am miért ne legyek optimista, hiszen a világon sok ördögi körnek volt már pofon egyszerű, éppen ezért váratlanul könnyű a megoldása. A tanrendben szereplő torna­órák száma, a mindennaposodó testnevelés önmagában már nem tudja elérni célját. Így a diákok szervezetének is szüksége van az alapmunkaidőn kívüli túlórára, másodállásra, ..géemkázásra”. Utóbbi formájának tekinthetjük a megszületés utáni állapotban lévő diáksport egyesületek által kínált lehetőséget. Nemcsak fo­ci és kézilabda meccsekre gon­dolok: játékos vetélkedőkre, él­ményt nyújtó kirándulásokra, amelyek rendszeres mozgáslehe­tőséget kínálnak azoknak, akik­nek szükséges. Ezek valamivel „meg tudják fogni” a fiatalokat. Nagyszerű ötletnék tartom a szülők gyermekeikkel közös ren­dezvényekre történő becsalogatá­sát a tornatermekbe, az iskolai sportpályákra. No erre azonnal lecsapott ágáló énem: tornate­Róluk van szó. Testnevelési óra egy szatmári kisiskolában. (M. K. felv.) rém, sportpálya, szertárak fel­szereltsége — egyik kényes pont­ja az előrelépésnek. Való, az iskolai testnevelés ko­moly létesítményhiánnya! küsz­ködik. Még jó néhány iskolában tartják szükségteremben, folyo­són vagy mindig a szabadban a foglalkozásokat. Am nem csupán Adidas szerelésben, és D-típusú tornateremben lehet sportolni, mozogni. A pedagógiát, pszicho­lógiát tanult testnevelők jól tud­ják, hogyan lehet a gyereket megnyerni az ügyhöz. Emlék­szem, alig vártuk a tornaórát, hogy Molnár Pista „bácsi” vic­celődjön, kiabáljon, hátba verjen és simogasson, egyszóval velünk legyen. Igen, ez is nagy probléma, és szerintem nagyobb fajsúlyú, mint hinnénk. A testnevelő tanárok személye, varázsa, kiválasztása és képzése. Sorolhatnám még a betegség kiváltóit, ám a felismerésen már rég túl vagyunk. Az orvos­lás, a kezelés, a gyógyítás útját kell keresnünk. Es a felelősség nemcsak az AlSH-n, az iskolán, a diáksport egyesületen, a taná­ron van. Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy ilyen elszo­morító a helyzet, és ebből adó­dóan mindannyiunknak tennünk kell az ügyért. Nem halogatva, és nem is keveset. Ezért volt éppen erről is szó az Állami Ifjúsági és Sporthiva­tal legutóbbi sajtótájékoztatóján. (M. L.) A súlyemelők doyenje, legöre­gebbje Krakomperger László. A súlyemelést 1973-ban, a 110-es szakmunkásképzőben kezdte Su­ba Ernő keze alatt. A mindig mosolygós, 29 éves sportoló nős, kisfia idén született. Khaki, ahogy a többiek becézik, egyéni .leg­jobbja szakításban 122, lökésben 157, összetettben 275. (A két fo­gásnemben egyéni csúcsát egy versenyen belül még nem sike­rült elérni, ezért gyengébb 4 kg- mal az összetett eredménye.) Súlycsoportjában, a 67,5 kg-ban Kerek és Romhányi között dől­het el az aranyérem sorsa a ma­gyar bajnokságon. A nyíregyhá­zi fiú a fennmaradó dobogós helyért küzdhet. Ezen a verse­nyen a hazai közönség előtt sze­retné 280-ra javítani egyéni leg­jobbját. A hátralevő időben a szakítást gyakorolja a legtöobet. mert hiába a rutin, a sokévi ta­pasztalat. ha ebben a fogásnem­ben egy régi beidegződést, az ol­lózást nehezen tudja helyettesí­teni a beütéssel, a szabályos mozdulattal. Hasonlóan Mészá­roshoz. az utánpótlás egy cso­portjának edzéseit irányítja. És azért illik példát mutatni a ta­nítvány oknak, akik árgus sze­mekkel figyelik majd mesterüket a december eleji viadalon. Jókedvű társaság gyülekezett szombaton reggel a nyíregyházi stadion tekecsarnokában. Mint kiderült, a Taurus által rende­zett „Szeret ön tekézni ?” tömeg­sportverseny sok érdeklődőt von­zott. Jöttek a város minden ré­széből, sőt a nyírbátoriak neve­zésével megyei jellegűvé bővült az esemény. A pályán aztán pa­rázs, izgalmas csatározás alakult. Dőltek a bábuk, olykor az is­mert „malac” is megjelent az eredménytáblán, mintegy jelez­vén, a dobó kilencet ütött! Mire eljött a lusta ebédidő, az is ki­derült. hogy a verseny „nagy hármas’’ csatározás végén a Ful­lajtár András vezette MÉSZÖV nyerte az amatőrök részére ki­írt versenyt a Nyírbátor és a Stadion együttese előtt. A töb­biek ..a részvétei a fontos” ala­pon kedvükre mozoghattak — az egészségükért. Dőltek u bábuk Képünkön az esemény egy pillanata látható. (Fotó Jávor L. felv.) Fotós szemmel a BS-ben Fotóriporterünk Császár Csaba a Budapest Sportcsar­nokban járt, megörökített né­hány pillanatot a FIFA nem­zetközi teremlabdarúgó tor­r»*i *•» r* T

Next

/
Oldalképek
Tartalom