Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

KM HÉTVÉGI melléklet 1986. november 22. A városi íőkeitész — Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mond­hatnám: most már vain kit szidni a nyíregy­háziaknak, ha egy-egy fasort látnak dőlni, ha a parkok nem úgy alakulnak, ahogyan azt ők szeretnék, vagy bajok vannak a köz- tisztasággal. De távol állijon tőlem az efféle — az. hogy Nyíregyháza városának ez évtől fökertésze van, nagyon is jó dolog, hiszen most már jól képzett szakember kezében futnak össze a megyeszékhely „zöld ügyei". Az, hogy az ilyen dolgokban ön, Barcsai Miklósáé dönt, gondolom nem jelenti azt, hogy úgy határoz, amiképp a kedve diktál­ja ... — Szó sincs ilyenről — nagyon is sok szempontot kell figyelembe vennem. Hoz­zám tartoznak a város zöldterületeinek gondozásával, fejlesztésével kapcsolatos ügyek, a köztisztaság és a temetők rendjé­nek felügyelete. — Beszéljünk a zöldterületekről, hiszen ez időnként nagyon is az érdeklődés hom­lokterébe kerül. Például, ha kivágnak egy- cgy fasort, sőt, néha egyetlen fa miatt is magasra csapnak az indulatok. — Ez érthető és tulajdonképpen rokon­szenves dolog. Védik az emberek a zöldet, szeretik a fákat (most persze, a jóérzésetek­ről beszélek, nem a facsemete-tördélők­ről...). A fellobbanó tiltakozás viszont nem könnyíti meg a dolgunkat. Igen nehéz megértetni a közvéleménnyel, hogy Nyíregy­háza parkjaiban, utcáin a fák bizony java­részt elöregedtek, s gondoskodni kell a a pótlásukról, helyettesítésükről. így hát, ha fűrészt látnak, máris tiltakoznak. Éppen ezért különös óvatossággal kezeljük ezt a kérdést, semmiképpen se akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy hübelebalázs módjá­ra vágunk ki fákat. — Komoly vitákat kelt a kérdés: egy­szerre vágjuk-e ki a fasorokat, s úgy pó­toljuk. avagy szakaszosan, mondjuk minden másodikat-harmadikat kivágva? — A vita még nem dőlt el. Én sem va­gyok biztos abban, hogy egyik vagy másik módszer a legmegfelelőbb-e. Pár évet várni kell még ahhoz, hogy meglássuk. Minden­esetre úgy látom: a meghagyott nagy fák árnyékában nem fejlődnek úgy a kiültetett csemeték, mintha hasonló kis fák között növekednének . .. '— A nyíregyházi parkokról megoszlanak a vélemények. A többség azonban hangu­latosnak, szépnek tartja legtöbbjüket. Mi az ön véleménye — a szakember szemével nézve, hogy festenek parkjaink? — Bizony itt is érvényes, amit mondtam: alapos megújulásra van szükség. Ennek első lépéseit már megtettük, ha kicsik is e lépések. A Benczúr térre gondolok — ezt- most újítják föl, s a rekonstrukció a Besse­nyei 'térre is kiterjed, összesen több, mint két és fél milliót költ a város erre. — Ügy tűnik, nem olcsó mulatság a park­építés ... — De nem ám! Főképp nem olcsó egy új park létrehozása. Gondoljon csak bele: jó termőföldet kell leteríteni, hiszen többnyire építési terület volt előzőleg az új park he­lyén. Ez már eleve nagy költség — 15 kilo­méterről hozzák a földet, s a szállítás nem olcsó. Egy köbméternyi föld idehozatala mintegy 130 forint. S ez csak négy-pt négy­zetméterre elegendő. Ha ehhez hozzávesz- szük, hogy milyen drágák az építőanyagok —- 'burkolólapok, utak építése, és így-íg.v to­vább, akkor bizony egy új park négyzetmé­tere 4--500 forintra rúg . . . — Mennyi ma Nyíregyháza zöldfelülete? — Nehéz erre választ adni. ^ de mondok egy számot: egymillió 300 ezer négyzetmé­tert tartunk számon. Ebben persze nincse­nek benne sok utca fasorai, füve — csak azt számoltam ide. amit több-kevesebb rendszerességgel, de gondoz a város. Illetve: gondoztat — a közterület-fenntartó válla­lattal. — ön alaposan ismerheti a város park­gondjait, hiszen ezelőtt a közterület-fenn­tartónál dolgozott, s ezekkel foglalkozott. — Tíz évig voltam ott, azelőtt pedig Mis­kolcon, hasonló munkakörben. Szeretem a parképítést-gondozást. Jóleső érzés látni, hogyan álakul ki egy puszta területen egy szép zöldfelület... — Ebben a munkakörben gondolom, ke­vesebb az ilyen közvetlen élménye. Sajnos, ez igaz — de kárpótolhat az, hogy szélesebb az áttekintésem, hogy . . . no, de persze, ez fejfájást >is jelent némiképp. Elsősorban amiatt, hogy bizony kevés a pénzünk. Távolról se jut minden helyre, ahol kellene. — Bizonyos kategóriák szerint osztották föl a várost... — Négy kategória van. Az elsőbe tarto­zik a város központja. Itt fordítunk a leg­több gondot és pénzt a parkokra, s a tiszta­ságra is. Szeretnénk, ha legalább a centrum olyan élményt adna a városlakónak és a látogatónak egyaránt, ami kellemes benyo­mást kelt. A második kategóriába tartoznak a városi díszterek, és a központon kívüli parkok. A harmadikba a városból kiinduló főbb útvonalak környezete, a negyedikbe pedig minden más . . . — A lakótelepek? — Azok a harmadikba tartoznak. A ne­gyedik kategória azt jelenti, hogy az ilyen helyeken a fű évi három-négyszeri kaszá­lásától eltekintve nem tudunk gondozásra költeni. — S ez azzal jár, hogy bizony romlik a színvonal. — Nem tagad haitó. — Van a városnak átfogó parkosítási-fa­ültetési terve? — Nincs, pedig nagyon kellene. A közte­rület-fenntartónál van egy lassan húszéves terv, ezt néha előveszik. De nagyon fontos lenne egy átfogó, részletes terv! Hiszen any- nyi a városban az újonnan beépített terü­let . . . — Milyen fafajok kerülnek az utcákra- terekre ? — Nyíregyháza klímája majdhogynem sivatagi! Kevés a. csapadék, a magas hőmér­séklet a jellemző. Az akácok kiválóan meg­felelnék, a legjobban a japánakác. Ez vi­szont virágzása idején mindent elborít szir­maival! még a közlekedést is veszélyezteti néhol. A v.örös tölgy, a juhar megfelelő, s a celtisz is jól megél. Viszont komoly gond: az utak mentén sok helyütt nem ültethe­tünk fákat — a földben húzódó közművek miatt. Ide legfeljebb cserjék kerülhetnek. Példa— sajnos, lehangoló példa — a Rákóczi út sivársága . . . Tarnavölgyi György /------------------------------------------------------------------------------------------------------------------S Szépen magyarul — szépen emberül Miután felborzoltuk kísérte­ties címünkkel kellőképpen az olvasó idegeit, siessünk kije­lenteni. hogy nem akarunk Karinthy Frigyes-féle „szelle­mes” jelenetet rendezni. s nem a szellemekről, a fanto­mokról, drakulákról és egyéb sirontúli lényekről kívánunk beszélni. Inkább azokról a szavakról — kizárólag e vilá­gi szempontból — elmélkedünk majd. amelyeknek egyik tagja (általában az első) a szellem, illetve a fantom. A szellemautók azok. ame­lyek rossz látási viszonyok közepette is világítatlan lám­pákkal haladnak. Vezetőik a szellemautósok. Az ő „roko­naik“ a szellem- vagy fantom­kerékpárosok, akik a sötéte­dés után is lámpa nélkül köz­lekednek. így több országúti baleset előidézői is lehetnek. Sokak számára rejtély az elektromos áram, ám a villa­mossági szakemberek nagyon jól ismerik a fantom szót. Egy külső szemlélő számára kissé bizarrnak hangzik a fan­tomképzés szó. Bármilyen ki­váló is az iskolarendszerünk, ott még nem tartunk, hogy kísérteteket is képezzünk (vagy továbbképezzünk). Nem is ezt jelenti, hanem azt, hogy két, egyrríástól független áram­körből — vezeték felhasználása nélkül — áramkört létesítet­tünk; ezt viszont fantomáram­körnek nevezzük. Magát a fantom szót használják mind az orvosi, mind a mezőgazda­sági szakirodalomban. így a test (rész) nek az orvosegyetemi oktatásban használatos modell­jét, illetőleg . a mesterséges megtermékenyítés előkészíté­sére használt modellt egyaránt fantomnak nevezik. Az orvosi nyelvben használatos, illetőleg onnan terjedt el a következő összetett szó: fantomfájdalom. Ez a műtéttel eltávolított (rendszerint végtag) helyén érzett fájdalmat jelöli (elvég­re nem fájhat, ha már nincs ott). A fantom is, a szellem is ál­talában az utótag nem valódi, a szokásostól eltérő voltára vonatkozik. Ezt a szerepet töl­tik be, nyelvtanilag szabályo­sak. Veszélyesek legfeljebb csak az országúti fantomok lehetnek. Nyelvünk talán az ő szerepüket találta el legjobban. Mizser Lajos EGY MAI CLOWN Az alkotóművészek közül minden bizonnyal a legki­szolgáltatottabb a filmren­dező. Egy festő vagy egy író aligha tehet szemrehányást másoknak, ha nem remekmű került ki a keze alól, de a film első számú alkotója mindig egy kisebb létszámú hadsereg munkáját irányítja, s közülük bárkinek a hibája végzetes módon befolyásol­hatja a végeredményt, az al­kotást. Ezért fordul elő elég gyakran, hogy a rendező egyszerre több feladatot is vállal, mert így a részlet- mozzanatok közvetlen alakí­tására is lehetősége nyílik. A leggyakoribb az a mai filmkészítési gyakorlatban, hogy a rendező (egyedül vagy másokkal iközösen) jegyzi a forgatókönyvet is. Ritkább megoldás, de azért akad rá példa, hogy e két feladat mellé egy harmadi­kat is magának sajátít ki, a főszerep megformálását. A filmtörténet azt bizo­nyítja. hogy a három kulcs- mozzanat halmozói légin • kább a filmkomédia meste­rei. Közülük a leginkább fi­gyelemre méltó ebben a te­kintetben (is!) Chaplin, aki több munkájában még egy további feladatot, a zene­szerzőit is magára osztota. De hozzá hasonlóan járt el Jacques Tati és a nálunk kevésbé ismert, pedig igazán eredeti humort képviselő Pi­erre Eteix (akinek néhány munkájával a megyei film­klubok tagsága a most futó sorozatban megismerkedhet majd), és a maiak közül Woody Allen. Hogy miért éppen a komé- dia területén a leggyakoribb ez a jelenség, arra kézenfek­vő magyarázat, hogy e műfaj (igényes változataiban min­denképp) a legérzékenyebb a koherencia legkisebb sérü­lésére is. E sérülés forrása néha az, hogy a forgató­könyvíró ötletét a rendező másképpen értelmezi, de ha a kettő ugyanaz a személy, akkor ilyen hiba nem for­dulhat elő (hacsak az ötlet maga nem vérszegény). A feladathalmozó rende­zőkről azért aktuális most szót ejteni, mert közülük Woody Allen Zelig című filmje nemrég került a mo­zikba, az Annie Hall pedig ma este látható a televízió­ban, de egyébként is a nem éppen adonisi küllemű clown több filmje alapján már ko­rábbról jól ismert a hazai nézők előtt. Érdekes módon a kiemel1 kedő komikus egyéniségek­hez mindig kapcsolódtak olyasfajta külsőségek, ame­lyek a figurát jellegzetessé lették. Chaplint a kalap, a görbe hot és a bajusz. Tátit a különös járásmód és a pi­pa, Woody Allent pedig a vörös haj, a vastag szemü­veg és a kockás ing. Hatá­suk titkát persze aligha ér­demes ezekben a külsőségek­ben keresni. Ami mindegyi­küket az átlag fölé emeli az az, hogy képi világuk mö­gött rendkívüli emberi me­legséget sugárzó, jól kiolvas­ható filozófia rejlik, amely humorba ágyazott optimiz­must áraszt, hitet kölcsönöz a mindennapok gond jai közi csetlö-botló kisembernek, hogy van esélye a megmara­dásra, az apró örömök eléré­sére. E lényegi azonosság mel­lett azonban Woody Allen világa sok mindenben külön­bözik a nagy elődökétől. Ilyen különbség mindenek­előtt az önéletrajzi jelleg. A Manhattan filmes önéletrajz, és hasonló jellegű az Annie Hall is. Az alkotói személyi­ségnek az ilyesfajta előtérbe helyezése valódi veszélyek­kel járhat a művész szama­ra. de Woody Allen tudja az egyetlen módszert, amellyel el lehet kerülni a buktató­kat. Egyéniségének legvon­zóbb vonását, öniróniáját használja eszközül minden helyzetben. „Hogyan bízhatnék meg egy nőben, aki olyan pasas­ba szeret bele, mint én!” — mondja önjellemzésül az Annie Hall elején, és hasonló az, amit az őt intellektuális­nak, töprengő egyéniségnek nevező riporter számára mondott: „Tréfál? Bizonyára a szemüvegem téveszti meg . . . Valójában én spor­tos alkat vagyok.” Woody Allen humora in­tellektuális humor, amely főként a dialógusokban, a szövegben ölt testet, ellen­tétben Chaplinnel és Tátival, akiknél inkább a szituációk és a mozgás hordozzák az ötleteket. Korábbi filmjei alapján kialakult a színész-rendező­ről a nézőkben egy kép, s akik ehhez igazítják várako­zásukat a Zeliggel kapcsola­tosan, csalódni fognak. Itt a szellemes kiszólások, az öt­letpetárdák helyett egy igen kesernyés filozófia bontako­zik ki arról, milyen esélyei vannak az embernek önma­ga vállalhatóságában, illetve hogy a körülmények mikép­pen kényszeríthetik szemé­lyisége feladására, az „átvál­tozásra”. A film több rétegű gondolati építménnyé válik azáltal, hogy megszólal ben­ne a más filmjeiből is ismert zsidó-problematika (a leg­szélsőségesebb ötlet ebben az összefüggésben az, hogy Zelig—Woody a Hitlert kö­rülvevő barnaingesek sorai­ban látható), és az állandó átváltozás kérdése végül a színészi létforma lényegét is kifejezi. Woody Allen bőbeszédűsé­ge a túl gyors egymásután­ban készített filmekben is kifejezésre jut. Ez óhatatla­nul felületességhez vezet. Életművében éppen ezért vannak gyengébb darabok, de a Zelig és az Annie Hall nem tartozik közéjük. Hamar Péter Köpeczi Béla ez évben megjelent könyve (A magyar kultúra útja) híven mutatja művelődésünk negyvenéves fejlődését. Vázolja a társa­dalom — gazdaság — kul­túra összefüggéseit, szól a szocialista művelődéspolitika főbb jellegzetességeiről és szakaszairól, statisztikai táblázatokat, bibliográfiát közöl. A gazdag és változatos tartalmú könyve néhány megállapítására szeretném felhívni az olvasó figyelmét. A szerző a magyar kultúra világban elfoglalt helyét mu­tatja be — 1984-es statiszti­kai adatok alapján. Hetvennégy országgal volt kulturális és tudományos, illetve műszaki-tudományos egyezményünk, köztük tizen­négy szocialista és negyven­négy fejlődő országgal. Tag­ja voltunk az összes jelentős tudományos, oktatási és kul­turális nemzetközi szerve­zetnek. Kilenc kulturális in­tézetünk működik külföldön. A közösen kutatott témák száma 2441. 19,4 százalék nem szocialista országgal. Vásároltunk száztizenhárom licencet 594 millió forint szerződés szerinti értékben. ebből hatvankilencet — 430 millió forintért — fejlett tő­kés országból. Eladtunk negyvenegyet 95,7 millióért, ebből .tizenkilencet 44,5 mil­lió forint értékben — fejlett tőkés országnak. Magyarországról 23 123 esetben utaztak tudományos céllal külföldre, 60,3 százalé­ka szocialista országba tör­Kulturális kapcsolataink tént. Külföldi felsőoktatási intézményben ezerháromszáz magyar hallgató tanult. Na­gyobb részük a Szovjetuni­óban, kesebb részük az NDK-ban és más szocialista országban. A szocialista országok — Tőként a Szovjetunió — nagy segítséget nyújtanak a tudo­mányos utánpótlásban, min­denekelőtt az aspirantura- képzéssel. A magyar felsőok­tatási intézmények is szíve­sen fogadnak külföldi diá­kot, számuk az utóbbi évek­ben kétezerötszáz körül mo­zog. A szerző adataiból kiol­vasható. hogy a szocialista országokkal a legintenzíveb­bek a tudományos kapcsola- . tok. Javulás tapasztatható a kétoldalú kapcsolatokban, a sokíüdaiw (együttműködés több formális vonást őriz. A tőkés országokkal fokozato­san fejlődik az együttműkö­dés. A fejlődő országokkal' elsősorban a tudományos to­vábbképzésben és a műszaki együttműködésben jöttek lét­re kapcsolatok. A külföldi kultúra ma­gyarországi jelenlétét jól szemlélteti a kiadott köny­vek száma: orosz és szovjet szerzőtől száznegyvenhat müa| jelent meg, német nyelvűtől? 103, egyesült államokbelitől hatvanhat, franciától h-etven, angoltól száztizenkettő, cseh­szlovákiaitól hatvankilenc, romániaitól hetvenöt. A leg­több külföldi szerző műve o szépirodalomhoz és az ifjú­sági és gyermekirodalomhoz tartozik. A 193 bemutatott játék­filmből 160 volt külföldi: harmincnégy szovjet, het­venhét francia, tizenkilenc amerikai, tizenkét olasz, tíz­tíz lengyel és csehszlovák. 185 külföldi szerző művét, hatvanhét operát és balettet kötöttek le belföldi előadás­ra. Bemutattunk hatvankét külföldi kiállítást, fellépett hazánkban a Svéd Királyi Színház, a Brénai Táncszín­ház, Rainer Goldberg. J. Nyeszterenko, J. Obraco- va, Doráti Antal, Cziffra György, Kobajasi, a Sibelius- vonósnégyes és még sokan mások. A kulturális értékek cse­réjében a fő figyelem a szo­cialista országokkal fennálló együttműködés elmélyítésére irányul: értékeik minél na­gyobb, számban legyenek je­len kulturális életünkben és jussanak el a szélesebb tö­megekhez. A múlt évben Budapesten rendezték meg a helsinki zá­róokmányt aláíró harmincöt ország kulturális fórumát, amely az alkotói szabadság, a terjesztés mellett a kultu­rális együttműködés kérdé­seivel foglalkozott. Ez a ta­nácskozás a politikai és ide­ológiai eltérések mellett fel­hívta a figyelmet a kuLtúra összekötő, közvetítő, embere­ket közelhozó szerepére. A kevésbé elterjedt nyelveken jelentkező kultúrákat támo­gatni kell i — fogalmazták meg —, hogy bekapcsolód­hassanak a nagy európai kultúrába. Mindezek bizonyítják, hogy a magyar közönség szívesen veszi a széles körű tájékozta­tást és él a lehetőségekkel. A magyar kuLtúra — külföl­dön — pedig nem csupán a magyar nép életéről vall, ha­nem a szocializmus építésé­ről is.- Ezént is fontos a kul­turális együttműködés, amelyben részt vállaltak Szabolcs-Szatmár megye tu­dományos, kulturális intéz­ményei is. Egyre mélyülő és szélesedő kapcsolatokat tar­tanak a testvérmegyék ha­sonló intézményeivel, művé­szeti csoportjaink, együtte­seink a magyar kultúra kö­vetei számos más európai országban is. T. L. Szellemek és fantomok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom