Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-17 / 270. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. november 17. Diagnózis a magányról Gyurkovics Tibor: Bombatölcsér című drámája a Hérics Zsigmond Színházban Minikosár és virágtartó A szövetkezetben készül az új termék. (Jávor László (elv.) Hatalmas bombatölcsérré változott jelképe. :n november elején a nyíre -;yházi színház. Valamennyien, nézők — a szereplőkkel együtt — úgy érezhettük, egy kísérlet alanyai és résztvevői lettünk. Lelkünk, személyiségünk belső sebei sejlettek fel a színpadon, Gyurkovics Tibor Bombatölcsér című drámájában. A szerző, mint tette ezt eddigi műveiben — regényeiben, novelláiban, drámáiban, verseiben — önmagunk szembesítésére késztet és kényszerít. Egyfajta öndiagnózisra, lelki kórkép megállapítására, felmutatására, hogy abból ki-ki vonja le a saját maga számára érvényes tanulságot. Ha van ereje és képes rá ... A drámát híre megelőzte, jó és kevésbé jó vélemények kísérték a nyíregyházi bemutatóra. Mint erről annak idején lapunkban is hírt adtunk, a Móricz Zsigmond Színház társulata az előző színházi évad után, mintegy nyári vállalkozásként a Gyulai Várszínház kérésére, Lé- ner Péter rendezésében a gyulai várszínpadon mutatta be először a darabot, amelyről azt is tudni kell, hogy a szerző a hatvanas évek végén írta. Miért nem mutatták be a fővárosi színházak az egyébként népszerű szerző Bombatölcsér című drámáját, miért kellett várni húsz évig — titok marad. Léner Péter végül is megtörve a hallgatást, kézbe vette a némaságra ítélt drámát, s Gyulán színre vitte. Most pedig úgy vélte, a nyíregyházi közönséggel is megismerteti a művet és beiktatták az 1986— 87-es színházi évad műsorrendjébe. Az iménti kérdésekre — a késedelmes bemutatásra — a darabnak, az előadásnak kell válaszolnia, hisz minden egyéb csak meditáció lehet, akár a szerző részéről is, aki a darab műsorfüzetében azt mondja: „Azt hiszem, a sötét tónustól féltek leginkább a rendezők.” Tegyük hozzá, előző műveiben is jócskán él a sötét tónusokkal, maga nyilatkozta az egyik alkalommal, hogy „felhasításszerűen érzékeltetem azt, amit látok, egy varjút, egy fát, egy embert, a szerelmemet...” Ismerői úgy vélekednek munkáiról, hogy egyik legjellegzetesebb képe a beke- rítettség, „Kafkai folyosókon kering fel és alá, anélkül, hogy akár egy pillanatra is felsejlene előtte önmarcangoló vándorlásának végpontja vagy célja.” Az emberi kapcsolatok, egyben az önmagunkkal való szembenézés vizsgálata áll a középpontjában a Bomba- tölcsér című drámájának is, amelynek hőse egy mérnök, aki évek, évtizedek után sem tud szabadulni második világháborús élményétől. Személyiségének tartópillérei meglazulnak, képtelen megoldani családi és munkahelyi gondjait, emberi kapcsolatait kuszaság, rendezetlenség, szélsőség jellemzi. Gyurkovics Tibor nem akar és nem is adhat receptet, megoldást. Egy diagnózist mutat fel, a magány egy arcát a sok közül, s ránk bízza a folytatást ... A dráma atmoszféráját, feszültségét kiválóan aknázza ki a rendezés. Már az első jeleneteknél megadja azt a vibrálást, amely nélkül nincs drámaiság. Igazi konfliktusba azonban önmagával keveredik a főhős, így inkább a monodrámákra emlékeztető elemek dominálnak a színen, amelyek jórészt megkötik a rendező kezét. Az önmarcangoló, saját lelki energiáját felélő, önmagát kiúttalanságra ítélő főhőst valós figurának, élő jelenségnek érezzük, mégha nem is teljesen abban az értelemben, ahogy az író megalkotta. Feszültségektől terhes korunkban sokan hordoznak magukban különböző bombatölcséreket, lelki, érzelmi sérüléseket, amelyek labilissá, zilálttá teszik személyiségüket, alkalmazkodóképességüket, s képtelenné teszik őket arra, hogy viszonylag kiegyensúlyozottan éljenek, s megtalálják a hétköznapi boldogságot. A darab főhősének személyiségében is kell, kellett, hogy legyen egy belső adottság a labilitásra, mégha elhisszük, hogy léteznek akár életre szóló, meghatározott élmények, amelyek súlyától nem, vagy alig tud szabadulni az ember. A rendezés nem tér el az írói szándéktól, nem formálja át a főhős jellemét, viselkedésének alaprúgóit, de hangsúlyosan él a kontraszt hatással, mégpedig a főhős öccse és barátja, az ügyvéd belső karakterének felerősítésével. A két személyiségtípusból kellene talán összegyúrni egy „igazit”, gondolja a néző, s talán nem lenne olyan távoli az áhított szeretet, vagy a boldogságvágy, az élet tartalmas megélése ... A maiság, az időszerűség színvonalas megjelenítését, a torzult etikát reprezentáló vállalkozói magatartásban érzékeljük bizonyítva, hogy a szerző és rendező együttél napjaink erkölcsi, magatartásbeli gondjaival. A dráma azonban inkább gondolatiságával, etikai; lélektani, érzelmi erejével köti le a figyelmünket, mintsem a drámáktól megszokott történésekkel. Még a második rész első felében sikerül egy ideig fenntartani az első jelenetekben észlelt vibrálást, aztán fokozottan „elcsendesedik” a darab. Úgy tűnik, mintha a második rész első felénél már-már befejezte volna a szerző a darabot, hisz utána már lényeges dolgok nem történnek. Talán ennek is tulajdonítható, hogy a rendezés a kelleténél jobban „alkoholosra” vette a figurát, igyekszik ezzel is motiválni, átszínezni a figura mozgatórugóit. Ez viszont más megvilágításba helyezi az egész személyiségképet, erős kontúrokat rajzol, vajon a védettség hiánya szükségszerűen vezethet-e mindig az alkoholhoz, vagy sem. Biztos kézzel választotta ki a társulat tagjai közül a A piac él. Embereket vonz a tömeg, az eladói és vevői szándék mellé hozzácsapódik a kíváncsiság. így alakult ki a hármas tagozódás: vannak őstermelők, kereskedők és múlatják körülöttük az időt érdektelenek, a vásári ka- valkádra kíváncsi kíbicek. A nyíregyházi nagybani piacon két ember beszélget. Az egyik imént érkezett. A másik a mázsa mellé jött, ott megnézte miként mérték le és pakolták a Barkaszba a 100 kilogramm kelkáposztát: — Mennyiért adta az a nő? rendező, Léner Péter Jászai- díjas a Bombatölcsér szereplőit. A főhős Kamarás Béla mérnököt Csikós Sándor alakítja, s ráillik a szokásos megjegyzés: eszköztelenül, saját belső értékeiből építkezve fogadtatja el, s valljuk be, bizonyos fokig szeretteti meg velünk az önmarcangoló, elmagányosodott figurát. Nincs köftnyű helyzetben, mert a főhőst statikus jellemmel áldotta meg a szerző, amely mégsem jelent egysíkúságot a kiváló színész játékának köszönhetően. Kon- rád dr„ Kamarás barátja: Gyuricza István — mint vendég — ezúttal is bizonyítja kiváló karakterizáló tehetségét. Már az Űrhatnám polgárban láthattuk: jelenléte új színt hozott a társulat életébe. Szigeti András Jászai-díjas Ferenczi szerepében néhány villanással eleven, mindennapi figurát rajzol elénk. Varjú Olga önmagát kereső — a főhőssel lelkileg leginkább rokon — Masája játékának lírai tónusával fogja meg a nézőt, míg Horváth István Köhler szerepében a rideg eleganciával vállalatot vezető, érzelemmentes ember típusát jelenítette meg. Kamarás Tamás szerepében Safranek Károly a befeléforduló, az egyértelmű, radikális megoldásokat kereső testvért állította színre, míg Mester Edit Baba, Stettner Ottó a pincér szerepében ajándékozott maradandó perceket a nézőknek. A darab díszleteit — a dráma hangulatának megfelelő mértéktartással Székely László Érdemes művész, a jelmezeket Mialkovszky Erzsébet Érdemes művész tervezte, a zenei szerkesztő Palásti Pál. A bemutató előadás alapján elmondhatjuk, a színház jól tette, hogy a már „megtanult” és Gyulán bemutatott drámát átmentette és „beemelte” az idei színházi évad előadásai közé, hisz a ma színpadán helye van minden etikai, társadalmi értékeket hordozó műnek, mégha az nem is sikeredett remekműnek. A Bombatölcsér, nem gondoljuk, hogy Gyurkovics Tibor legnagyobb hatású drámája, ezért elsöprő sikert aligha arat a nyíregyházi színpadon. Páll Géza — Hét forintért. Kilencre tartotta, hétért odaadta. A maga káposztája sem ért többet. — Az biztos lopta. Csak az kótyavetyéli el az áruját, aki nem dolgozott meg érte. — Maga tudja — mondja a kíváncsiskodó, és megy tovább, mert odébb hasas zsákokból középkorú asszony szobamérlegen burgonyát mér: — Így szaporátlan. Ott a piaci mázsa, miért nem azon mérlegel, az pontos is. — Hogy még azért is fizessek? „Bmaliijá” ötletből sikeres tersét A megye mezőgazdasági üzemeiben az elmúlt öt éV~ ben lendületesen fejlődött az ipari termelés. Szfikségsze- rüen arányaiban a könnyűipar nagyobb, hiszen ehhez fölös számmal akad könnyen betanítható munkaerő, másrészt varroda, fonoda, cipőüzem létesítése faluhelyeken nem kíván óriási tőkebefektetést. Viszont, ha már van ipar valahol, cseppet sem könnyű annak megtartása, fejlesztése. Ez utóbbira példa a kállósemjéni Űj Élet Termelőszövetkezet műanygg- üzeme. Papp Andrásnak, a műanyagüzem vezetőjének említem: láttam Nyíregyházán az egyik virágboltban, hogy valaki tucatszámra vásárolt műanyag virágtartókat, örült a hírnek. Az előd kőből, az utód műanyagból — Ott tartunk, hogy a megrendelések már folyamatosan érkeznek. A virágtartók készítése szeptember 1-től folyamatos üzemben történik. Miről is van szó és milyen is az a kelendő virágtartó? Aki még nem ismerné, hagyatkozzék az emlékezetére. Egykor a talpas, töl- cséres virágtartókat kőből faragták. Kocsifeljáróknál, városokban, tereken, kegyhelyeken azonos alakban, de különböző méretekben sokhelyütt alkalmazták. A minta tehát egy ilyen kőből faragott nyílt téri virágtartó volt. A műanyag sokszorosítás több színben és nagy tömegben történik. — Virágtartóink sikerét én azzal magyarázom, hogy praktikus, könnyű és olcsó, bárhol helyezik el, tetszetős. Kertben, udvaron, de a házak teraszán, vagy a lakásban jó helyen van. Munkateremtő piachódító A műanyagra, a műanyagutánzatokra általában fenntartásokkal néz az ember, így voltam magam is, amikor az említett virágtartókA középkorú asszony a desiere burgonyát 6 forintra tartotta, ötért mérte. Tucatnyi zsákkal hozott, és nem viszonteladók vették meg, hanem olyanok, akik saját háztartásukhoz „spájzolják” a télire valót. Húsz-, harminckilós tételeket vettek, és hiszik, hogy így olcsóbb. Délután öt óra van, már sűrű a homály, helyenként sötét van a világítás ellenére is. Eladók és vevők cserélődnek. A kereskedők almára, körtére rá sem néznek, kilenc forintra tartják a de- lkseszt, 12 forintért adnák a starkinzont, 10 forintot kérnek a jonatánért. A három forint ötven filléres káposztának, a harmincforintos gyökérnek, a tizenkét forintos sárgarépának nagyobb a keletje. — Van itt minden. De fokhagyma és vöröshagyma, ami nagyon kellene, az nincs. Maga mit vesz? — kérdezi egy nézelődő. Nem veszek semmit. Nézem mint cserél gazdát a nagyszemű napraforgó 20 forintért, és arra lennék kíváncsi, ki veszi meg a re- kesznyi paradicsomot, kilogrammját 40-ért. Lám, a babra nem alkusznak. Hatvan forintért nem kell, bezzeg tavasszal nyolcvan-ki- lencven forintért vették, vitték. (S.) bői néhányat egy irodában láttam. Kerestem valami kifogásolhatót, de nem találtam. Úgy volt jó virág és virágtartó, ahogyan elrendezték. Viszont a műanyagüzemről még beszélgettünk. '— öt éve létesítettük az üzemet. A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalattól vettünk át gépeket. Akkor az volt a legfőbb törekvés, hogy az asszonyoknak munkát biztosítsunk. Ez az elv ma sem változott, talán csak annyiban, hogyha már van az üzem, használjunk ki minden lehetőséget a termelésfejlesztésben, a piac megszerzésében. A Hungáriával kooperációs szerződésünk volt. De mára már a kapott gépeket újakkal egészítettük, ki, a sajáterős fejlesztés egyre jelentősebb. Az, aki nincs a szakmában, nem tudja, milyen drága egy új termék felszerszámozása, milyen hosszú időt kíván egy új és bonyolultabb szerszám elkészítése. A virágtartónál a szerszámkészítést sikerült gyorsan és jól megoldani. A Nyolcezer forint bizony sok egy féldeciért — alighanem ez villant át valamennyiünk agyán, mikor az egyenruhás főhadnagy- n/ő ismertette a maga hozta szabálysértési határozatokat. Hasonló megállapításokat többször is lett volna okunik tenni, nekünk, akik hallgatóként vettünk részt kedden egy Tiszavtasváiában tartott szabálysértési tárgyaláson, ugyanis öt el marasztaló döntés született. . . No, de ne vágjunk a dolgok közepébe! Házhoz msgy a hatósúg 9 — kérdezem dr. Pókáné dr. Magyar Máriát, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetőjét, míg kollégái hozzákészülnek a tárgyaláshoz. — Ha nem is házhoz, közelebb az érintettekhez — mondja —, hiszen munkánk eredményessége fontosabb, mint a kényelmünk. — Miért eredményesebb, ha az elkövető lakhelyén bírálnak el ügyeket, mintha bent a rendőrségen tennék? — Maradj urak a konkrét esetnél. Tiszavasváriban az utóbbi Időben elszaporodtak a közlekedési szabályszegések, több lett a baleset. Azért szerveztünk ide nyilvános helyszíni tárgyalást, hogy híre keljen a városban, milyen joghátrányokkal jármaik a szabálytalanságok, s az itteniek tanuljanak a más kárán. — A büntetések tehát nőm ön- oélúaik, megtonló jellegűek, a további szabálysértések megelőzését is szolgálják — fűzöm tovább a gondolatot. — Így van — telepszik le mellém Kása András százados. — Persze az is egyfajta joghátrány az elkövetők számára, hogy közvetlen lakókörnyezetük tudomást szerez cselekményükről, ezért a büntetések kiszabásánál erre is tekintettel vagyunk. Öt csat... Az eljárás főszereplője Kovács Dezsőné főhadnagy, szabálysértési előadó, sorra veszi az ügyeket, melyekben dönteni kell: R. Gáboir ittasan vezette segiéd- motonkerékpáinját, mikor igazoltatták. Azt mondja, munka közben „vél étiemül” hörpintett le egy fél dieci pálnikáft, s hozzáteszi, nagyon rosszül érintené, ha bevonnák a jogosítványát, mert messze lakik munkahelyétől, s motorral jár dolgozni. Tény gyártás megkezdése sem oko- zott nagy gondot, eddig 30 ezer virágtartó már elkészült. Felkínálták — kellett — Alig három hónap alatt dicséretes teljesítmény, de hogy történt a piackutatás? Reklámja nemigen volt az árunak. — Megkerestünk néhány kereskedelmi vállalatot, máshová mintakollekciót küldtünk azzal, hogy győződjenek meg a kereskedők, kell-e a vevőknek az árunk. A felkínálásra megrendelés volt a válasz olyannyira, hogy a három műszakos termelés az indokolt. Ennyi a hamar megkedvelt műanyag virágtartók sztorija. Ott, ahol mini műanyag kosarakat, százezerszám szövőgyári szükségletre orsókat készítenek, egy „bombajó ötletből” sikeres termék lett. azonban, hogy néhány hónapja volt már hasonló ügye. K. István pótkocsis traktorral közlekedett úgy, hogy előtte sört ivott. Mentségére letgyen mondva, azt hitte, aznap már nem ke!ll munkába mennie — úgy hívták be vezetői, mert valaki kidőlt a sorból. I. Bertalan vezetői engedély nélküli motorozás miatt került a hatóság elé. Arra hivatkozik, tud vezetni papír nélkül is, s hogy most akar járni vezetőd tanfolyamra. Báír a hallgatóság jót derül, mindez aligha írható a javaira, de az sem, hogy nincs személyi igazolványa, s nem is tett semmit azért, hogy legyen, amióta elhagyta.. B. Sándor egy miskolci forga- lomirányitó-lámpa pirosát hagyta figyelmen kívül. Hosszasan nézegeti ia szabálytalanságát megörökítő fotókat. Nem emlékszik az esetre, de a bizonyíték előtt meghajlik. B. Gábor azzal vétett a közlekedés biztonságát óvó előírások ellen, hogy kivilágítatlan biciklivel kerekezett. Elismeri, hogy hibát követett el, de arra a kérdésre nem tud megnyugtató választ adni, miért nem pótolta a saját bevallása szerint másfél éve lelopott világító berendezést. ...egy tanulság Míg a főhad nagy nő a határo- zaitOkait készíti, Kosa százados szól méháTiy szót: — Szemléletváltozásra van szükség — mondja többek között. — Jó lenne, ha mindenki belátná, akkor Is be kell tartani az előírásokat. ha nincs ott a rendőr, aki szánton kémé őket. Hiszen a szabályok értünk vannak. nem ellenünk. Még akkor is, ha megszegésük következményei kellemetlenül érintenék egyeseket, mint az említett esetek szereplőit. R. Gábornak nyolcezer forintjába került az a bizonyos fél ded. emellett kénytelen lesz 10 hónapig gyalog járni, s tíz napra munkahelyén Is kifüggesztik az elmarasztaló határozatot; a sör- szerető traktoros hatezer forintot fizet, és öt hónapig nem ül- neta munkagépére; I Bertalanra háromezer-ötszáz forint bírságot szabtak ki; háromezer forintért ment át a piros jelzésen B. Sándor; ia sötétbe burkolózó kerékpáros pedig hatszáz forintot fog fizetni, s e tényről ismerősei is tudomást szereznek, hiszen a határozat öt napig ki lesz függesztve munkahelyén. A döntéseket valamennyien tudomásul vették. Czine Gáspár Fokhagyma, hagyma nincs, az almára rá se néznek A piacról élünk Seres Ernő Ha nincs ott a rendőr
