Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
II hétvégi melléklet A kulturális örökség vállalása* Gondolatok a régi és egy új Bessenyei Körről A Bessenyei Kör mintegy félévszázados irodalmi, művészeti és közművelődési tevékenysége Nyíregyháza város kultúrtörténetének szerves része, jelentős fejezete. A Kör a millenniumi eszmék országos kisugárzásának idején, a vidéki értelmiségi erők megszerveződésének, illetve a szórakozásra-műve- lődésre vágyó városi közönség kialakulásának eredményeként 1898. január 21-én alakult Nyíregyházán, működési alapszabályát a belügyminiszter április 25-én hagyta jóvá. 1940. szeptember 27- től Bessenyei Társaság néven folytatta munkáját. Tevékenysége, szervezeti élete 1949. december 20-án, az utolsó közgyűléssel szűnt meg. Az ekkor hozott ún. önfeloszlató határozatot a hivatalos szervek 1951. január 13- án erősítették meg. Eszmei örökösök A Szabolcsvármegyei Bessenyei György Művelődési Kör immár 38 éve megszűnt létezni, tehát történeti jelenség. S az országban működő irodalmi társaságokkal, vidéki közművelődési egyletekkel együtt sajátos fejezete a magyar irodalomnak. Ma már Nyilvánvaló, hogy a város és a szülőmegye lényegében vállalta és intézményei révén részben átvette a Bessenyei Kör egykori feladatát, amelynek lényegét az Alapszabály II/5. paragrafusa így fogalmazott meg: „A Kör célja: A Bessenyei kultusz ápolása és a Kör működési területén az irodalomnak, művészeteknek, tudománynak művelése.” Ma ezt a munkát a megye más szervezeti formában: a TIT, a népfront, a főiskola, a múzeum és egyéb intézmények szakosított, de alkalmi közreműködésével igyekszik elvégezni. E helyi művelődési kör tevékenységét a ma élő nyíregyháziak közül még az idősebb korosztályok is csak a II. világháború idején, tehát a 40-es években ismerhették. Az újabb nemzedékek pedig alig tudnak valamit a létezéséről, hiszen az iskolai anyagból és a helyi kiadványokból nem sok tájékoztatást kaphattak. A Bessenyei Kör tevékenységének színvonala, politikai: tartalma és művészi értéke minden történelmi szakaszban elsősorban attól függött, hogy mennyire lelkes, hozzáértő és ambiciózus értelmiségi gárda kezében volt a vezetés. Ez a felismerés kap hangot a Bessenyei Körrel csak érintőlegesen foglalkozó, korábbi művelődés- illetve váro&történeti kiadványokban is. A város iránt , elkötelezetten Valóban azt látjuk, hogy egy-egy tehetséges főtitkár irányítása alatt a művészi és közművelődési munka fellendült, mások idején viszont csak formális munka folyt. Az is egyértelműen kiderül, hogy néhány nagy egyéniség nemcsak lendületet, de stílust is.tudott adni a munkának. Ilyen meghatározó egyéniség volt a század első két évtizedében a Kör főtitkára, Popini Albert tanár, író és műfordító; vagy az ismeret- terjesztő, majd az irodalmi szakosztály vezetője, Vietó- risz József költőtanár. A második nagy korszak értelmiségi vezetői Klekner Károly •(Részletek a szerző Bessenyei Kör története című munkájának előszavából) orvos és Kardos István városi kulítúrtanácsos voltak. A Kör szellemi irányítását a 30-as években Spányi Géza orvos és Belohorszky Ferenc tanár és szerkesztő vették át. Az utolsó periódusban pedig Merényi Oszkár tanár és Szalontai Barnabás, akkor megyei tisztviselő (később a Báthory Múzeum igazgatója) próbálkoztak a Kör életben tartásával, a Bessenyei bi- centenárium megrendezésével. A Bessenyei Kör immár csaknem 40 éve nincs jelen a város életében, önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon Nyíregyháza irodalmiművészi fejlődése megérez- te-e egy ilyen rendszeres és összefogott tevékenységet folytató, önálló irodalmi folyóirattal (Szabolcsi Szemle 1934—44) rendelkező, Bessenyei kéziratokat és irodalmi kiadványokat megjelentető, népfőiskolát létrehozó és zeneiskolát fenntartó, országos művészeti fórumokkal és más megyék irodalmi társaságaival kapcsolatot tartó, választott társadalmi vezetéssel működő művelődési egylet hiányát? Ideje lenne újjászervezni Igen. A múlt ugyanis itt él a jelenben és törődést követel magának. Jelenkor! társadalmunk nem is zárkózik el a múltban vállalt értékek gondozásától. Ezt az sír fölé 1982-ben Nyíregyháza Városi Tanácsa állíttatott süt- tői márványból síremléket, s azt a város akkori tanácselnöke, Gyuricsku Kálmán avatta fiel. A Bessenyeii Kör vette újra programjába a városlakók egykori álmát: a kultúrpalota felépítését és tervezte többször is Bessenyei műveinek a kiadását. Ezeket az elképzeléseket is jelen korunk valósítja meg. így például az 1972 óta a Bessenyei nevét viselő tanárképző főiskola 1978-ban Némedi Lajos debreceni egyetemi tanár és Margócsy József főigazgató összefogásával jelentette meg a 200 éve kiadatlan Toleran- tia című Bessenyei esszékötetet. A jelen tehát igyekszik törődni a múlttal, vállalja és gondozza is a szellemi örökséget. A hagyományápolásnak a városban több intézményes pártfogója van, ám mégis azt kell mondanunk, hogy az alkatai akciók ellenére sincs igazi gazdája. Ez ügyben a Bessenyei Körnek a következő fejezetekben feltáruló félévszázados története bizonyára számos példával és tanulsággal szolgál. A működése során előforduló hibáinak megmutatása és követésre méltó erényeinek számbavétele ugyanis azt a felismerést sugallja — s ezt a felismerést más vidéki városok példája csak megerősíti —, hogy ideje lenne újjászervezni és mai igények szerint működtetni egy új Bessenyei Társaságot. alábbi példák is bizonyítják. Ismeretes, hogy 1899-ben Nyíregyháza város közönsége közadakozásból állítatta fel Bessenyei szobrát (képünkön). Ezt a Nyíregyháza egyik jellegzetességének tekinthető Kallós-szobrot, amelyről már legendák születtek a városlakók ajkán, azóta is minden évben megkoszorúzzák és éppen napjainkban — 1986 őszén — került sor a szobor restaurálására. 1913-ban a Bessenyei Kör helyezett emléktáblát a ti- szaberceli szülőház falára. 70 év múlva, 1983-ban pedig a Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumok Igazgatósága újította fel eredeti szépségében ezt a házat, s Korcsog András államtitkár adta át újra a közművelődésnek. Az is közismert tény, hogy 1940-ben a Bessenyei Kör kezdeményezte és valósította meg Bessenyei hamvainak Nyíregyházára hozatalát, s a 1986. októberében Győrött megrendezték az Irodalmi Társaságok I. Országos Találkozóját, amelyen Köpeczi Béla művelődésügyi miniszter a megnyitó beszédében hangsúlyozta, milyen fontos szerepet tölthetnek be napjainkban az irodalmi társaságok az értékmegőrzés és a hagyománytudat kialakítása terén. Ügy érzem, ahogy a kaposváriak Berzsenyi Társasága, vagy a sátoraljaújhelyiek Kazinczy Társasága éppen jelen karunkban (1985. április) találta meg a hagyományőrzés terén azokat a sajátos feladatokat, amelyeket más intézmények eddig egyáltalán nem vagy csak mellékesen tudtak elvégezni, úgy egy újjászületett Bessenyei György Irodalmi Társaságnak is bizonyára lenne helye, tennivalója Nyíregyháza és a megye szellemi életében. Bánszki István LÁTOGATÓBAN a pszichiáternél Kinyíltak az utolsó ajtók a nagykállói elmegyógyintézet zárt osztályán múlt év nyarán. Bátran nevezhetjük történelminek ezt az intézkedést, mert ezzel megdöntötték egy szellemet, amely évszázadokon át tartotta magát; száműzték a kényszerzubbonyt, a zárt osztály fogalmát. Meggyőződéssel vallják, hogy a konzervatív szellemet is örökre kitilthatják a frissiben modernizált intézményből. Ebben kezdeményező és ösztönző szerepet vállalt dr. Horváth Endre igazgató főorvos, aki egyidejűleg megyei pszichiátriai és alkoholágiai szakfőorvos is. Mindössze négy éve került Szabói cs-Szat- mánba az ország másik végéről. Veszprém és Vas megyében szerzett tapasztalatok alapján igyekezett nálunk meghonosítani a korszerű elmegyógyászatot. — Pedig soha nem készültem erre a pályára — vallja több, mint negyedszázados orvosi praxis utáin. Az élet nagy kérdésied izgatták, filozófusnak akartam jelentkezni. Pápán a bencés gimnáziumban mi voltunk az utolsó nyolc osztályos diákok. Államosították az iskolát, és akkoriban sokat vitatkoztunk a darwinizmusról, az élet keletkezéséről. Filozófiai viták határmezsgyéjén állítunk, de az egyetemnek nem kellettünk, így ©gy évig dolgoztam egy erdőgazdaságban. Már középiskolás karomban feltűnt, hogy társaim gyakran fordultak hozzám problémáikkal, olyan lelki ,,iszemétláida”-f éle lehettem, aki időnként még hasznos tanácsot is adott. Akarva-akaratlanul közeledtem a lélekgyógyászaihoz, és a következő évben a budapesti orvostudomány-egyetemre adtam be a jelentkezési lapot. Sikerrel, s 1959-ben avattak orvossá. Mit tesz az élet? Akkor egészségügyi szervezésből megbuktam, hamarosan azonban szak vizsgáz tam ebből a tudományágból. Letettem a pszichiátriai szakvizsgát, és a rehabilitációs szakorvosi képesítést is megszereztem. A voit pápai diák, érthetően, szülőföldjén keresett állást. Részese lehetett Vas- megyében, Simaságon a megyei munkaterápiás intézet megszervezésének, ahol tanítómesterétől!, Lesch Gyula igazgatótól leste el a nálunk még kialakulatlan szervezeti forma működésének csiinjáit-bínjét. Később ő maga tíz esztendőn át igazgatta az intézetet. Ezután útja a Veszprém megyei Dobára vezetett, ahol a pszichiátriai betegek foglalkoztatását szervezte meg munkatársaival együtt. — Már dunántúli szolgálati helyeimen 'találkoztam Nagykálló nevével. Hívtak többször ebbe az intézménybe. Végül úgy döntöttem, hogy érzek még magamban annyi erőt, kezdeményezőkézséget, hogy megpróbálom az ország másik felén, több évien át szerzett tapasztalataimból a sikereseket meghonosítani. Éppen akkor kezdődött a nagykállói intézmény rekonstrukciója. A kétszáz éves épületen az utóbbi száz évben nem történt ilyen mérvű felújítás. A hatalmas kórtermeket a mai igényekhez igazodva több kicsire apróztuk, komfortosabb lett a gyógyászat is. Elkezdtünk mi is foglalkozni a védömunkahelyek szervezésével. Ez csak nálunk újdonság, nyugaton már megszokott dolog, hogy a gyógyult elmebetegek önmagukat eltarthatják. Változatlanul nagy fantáziát látok a rehabilitációjukban. Mondok egy példát, anélkül, hogy megsérteném az orvosi titoktartást. Az egyik elmeszociális otthonban élt egy huszonéves férfi, viszonylag jó testi egészségben. Irdatlan fizikai erejét nem tudta a semmittevésre ítélt hétköznapokon hasznosítani. Kirágta a vaskerítést, hogy bebizonyítsa: ő is tud valamit. Mi idevettük az intézetbe. Most duplán viszi az ételhordókat. Nem lenne hová mennie. Itt otthonra ás értelmes elfoglaltságra lelt. Hihetetlenül fontos, hogv a gyógyult elmebetegek visszataláljanak a társadalomba, pozitív szerepeket vállaljanak és eaáltal kivívják társaik megbecsülését. Enélkül mindenfajta gyógyítás csak írott malaszt marad... Ma még az alkoholbetegeket itt gyógyítják. Egyre nagyabb a társadalom részéről az igény, hogy mielőbb munkába álljanak, lehetőleg minél egészségesebben, örvendetes az is, hogy egyre többen önként jelentkeznek, hogy szabadulni kívánnak káros szenvedélyüktől. Öröm és gond ez, mert éppen a fele ágy áill rendelkezésre a megyében az alkoholbetegek részére, mint ameny- nyit a számuk indokolna: a 180 helyett 90 ágy van. — Ezt nem a számuk, hanem a felderített alkohoiibetegsógek száma indokolja — magyarázza Horváth főorvos. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO közzétett egy felmérést. Azt tapasztalták, hogy a civilizált országokban, az iparilag fejlett körzetekben, a lakosság 2 százaléka alkoholista. A gyümölcstermelő, szeszfőző vidékeken ez a duplája. Fordítsuk akkor ezt le Szabolcs-Szat- márra. A 600 ezier lakosból 12 ezer, de inkább a második statisztikát alapul véve 24 ezer alkoholbeteg van! Legfeljebb 3 ezret ismerünk közülük, s minimum 9 ezer gyógyításra szorul. Van egy elképzelésünk a nagykállói körzeti orvosokkal, mégpedig a komplex szűrőszolgálat keretében hepato- toxiikológiafi vizsgálatot végzünk, s megnézzük a falu felnőtt lakossága májának állapotát. Egészségvédelmi tanács alakult hazánkban a közelmúltban. Nagy társadalmi programot vállaltak fel, hiszen a lakosság halálozási aránya több, mint elgondolkodtató. — örvendetes, hogy végre valahol kimondták: az egészség védelme, megőrzése nem egészségügyi feladat! Ezzel nem a mi felelősségünket csökkenti a határozat, hanem leszögezi, hogy az egészség megóvásában kinek-kinek megvan a maga egyéni tennivalója. Hisz az orvos többnyire már a beteg emberrel találkozik. Nenvégiben amerikai szociológiai felmérést olvastam, és akkor fogalmazódott meg bennem, jó lenne hazai viszonyok közt is lemérni: a környezet mennyiben befolyásolja az ember életének alakulását. Arra gondolok, hogy minden nagyvárosnak megvan a maga Rózsadombja és Harlemé. Nyíregyházán ez, azt. hiszem, a Korányi lakótelep és a Guszev. Micsoda ellentétek pár kilométeren belül! Pedig meggyőződéssel állíthatom, hogy az ott élők jó része ugyanolyan tagja lenne a társadalomnak, ha sorsa születai máshol engedné. — Nyáron megrázó élményben volt részem. A Vöröskereszt meghívására ott lehettem Kisvárdán a beteg gyerekek táborában. Hoztak egy csoportot a Guszevböl, állítólag szipózó, dohányzó, alkoholt fogyasztó, úgynevezett nehéz gyerekekből. Megnyilvánulásaik alapján bepillanthattunk a guszevi családok életébe. Az volt a meglátásunk, hogy ezek a gyerekek semmivel sem rosszabbak, mint a város más részén élő társaik, csak hiányzik életükből a családi harmónia. Nem érdeklődnek irántuk, nem érzik magukat fontosnak a családban. Ha ezek a gyerekek találnának valamilyen életvezérlö eszmét, tehetségük magasra juttatná őket. Volt egy fiú, aki otthon péntektől hétfőig csavargóit. Járta a diszkókat, bolondja a zenének._ Ha bekerülne egy zenekarba, élete álma válna valóra. Az egyik kislány olyan hajlékony volt, mint a gumilabda. Ügy bréketni még senkit nem láttam. Befizettünk neki egy balett-tanfolyamra. Járt. egy 'ideig, de hamarosan otthagyta. Egyszerűen kiutálták. A balett világa ma még nem ismeri a barna bőrt... Felesége a családvédelmi közbont munkatársa, éppen Guszev gondjainak enyhítésén fáradozik. Ök ketten, s ha valaki még csatlakozna hozzájuk, felmérnék ennek a városrésznek a szocializációját. Horváth főorvosnak nagy szerepe van abban, hogy a megyében örvendetesen gyarapodik az alkohol-utógondozás részeként működő klubok száma. 'Nyíregyházán kettő, Nagykállóban, Tiszavasváriban, Nyírbátorban, Mátészalkán. Vásárosnaményban, Kisvárdán találkoznak rendszeresen a gyógyult alkoholbetegek, és megpróbálnak áj távlatokat nyitni egyéni sorsuk alakítására. Éppen a napokban járt egy országos tanácskozáson Velencén, ahol a klubmozgalom hazai helyzetét és a további feladatokat vitatták meg. A gyógyítás napi tennivalói mellett Horváth főorvos fáradhatatlanul böngészi a nemzetközi szakirodalmat. Sváb nagyapja utódaként jó nyelvérzéket mondhat magáénak, anyanyelvi szinten beszél németül, jól társalog franciául és szótárazva olvas angolul. A könyveket úgy forgatja, hogy közben jegyzetel. A rádió a szobájába hozza az operairodalom klasszikusait, a zene megnyugtatja, teljes kikapcsolódást nyújt számára. Számtalan előadást tart. minden fórumon igyekszik felhívni hallgatósága figyelmét, hogy vakvágányra sodorja magát a társadalom, ha konzerválódnak az újkeletű jólét tényei. Közérthetően beszél, közvetlen. Nem azért nem fogadják meg a tanácsát, mert nem értik, hanem kinek-kinek magának kell eljutnia a felismerésig, mit engedhet meg büntetlenül saját egészségével szemben. Horváth főorvos legalább fogódzót ad az induláshoz. Tóth Kornélia 1986. november 15. ©
