Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
Kl HÉTVÉG MELUÉfCLE? FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK Kalandok, bulik, balhék FEMINA-anekdotagyűjtemény 1968-tól ismert a megyében a Femina zenekar. A nyírbogdányi fiúkból alakult együttes alapító tagjai azóta már igencsak felnőttkorba léptek, de a csapat — változó felállásban — azóta is hallatja hangját. Ifjúsági oldalunk vendégszerzője tizenhét esztendeig muzsikált a Femina gitáros-énekeseként, s bár most a Vekker tagja, szívesen emlékszik vissza a korábbi évekre. Boros Ferenc nem volt rest, papírra vetette humoros emlékeinek egy részét. Pop-anekdotáiból közlünk most egy kis válogatást. Mi jól szórakoztunk rajta, reméljük olvasóink is élvezettel olvassák! P. D. A kezdeti időszak után, (amikor a kisbíró kiérdemesült dobja volt a ritmusszekció, az állványul szolgáló szék karfája a cintányéK), sikerült összeszedni a cuccokat, s egy iidő után már működési engedéllyel is rendelkeztünk. Űj lehetőségek nyíltak: más helységekben is felléphettünk. Csak a szállítással akadtak bajok... ★ A szerződés szerint a megrendelőnek kellett szállításról gondoskodnia, de már besötétedett, és még sehol semmi. Végre motoros jő a hírrel: elindult a jármű a zenekarért. Rövid idő múltán tényleg bevágtatott egy pótkocsis traktor! Nem volt mit tenni, felkerült a platóra a szerelés, majd az akkori ■ --.oririt öltözött, fehér is hány kilométer után megmakacsolta magát. A későbbiekben az autó javítása, tolása és .egymás hülyeségei jelentették a szórakozást. Ha néha véletlenül ment a kocsi, négy-öt kilométeres sebességgel, akkor előtte meneteltünk, indulókat énekelve. Nyolc körül már egészen jól belejöttünk a tolás-javítás- menetelés szisztémába, bár a sötétség kissé zavarólag hatott. Kilenc óra tájban elkezdtünk stopolni, és hírvivőket küldeni. Tíz 'körül végre megérkeztünk. Mindenki kinn állít a kultúrház előtt. Nem tudtuk, miért. Hogy móresre tanítsanak bennüna jobb sorsra érdemes War- szawában. Hét fiú, négy lány és a .teljes szerelés.) A hangulat remek volt, csak az árnyékolta be, hogy közben már jó másfél órás késésben voltunk, ráadásul a sofőr szivatóval közlekedett, s időnként majd megfulladtunk a benzingőztől. Végre beértünk a teljesen nép télén községbe. Fény csak a kul- túrháznál volt, ahol viszont rengeteg ember várakozott, ki-ki vérmérséklete szerint. Közeledtünkre .megbolydult a tömeg, és elindult felénk. Pánik lett úrrá rajtunk, felkészültünk egy kiadós verésre. A legközelebb álló férfi egyszer csak feltépte az ajtót . . . Lusta volt, a halálra keresett dobos! k A közkedvelt bálok gyakori kísérőjelensége volt annak idején egy-egy kiadós verekedés. Ugyanolyan jellemzője volt ez a hőskornak, mint az, hogy a zenekarok tevékenysége vetekedett egy manufaktúráéval. Mindenki fűrészelt, reszelt, forrasztott: terem közepén. A többiek .rendületlenül táncoltak tovább, mi pedig bősz zenével próbáltuk elterelni a figyelmet. Amikor viszont a közönségnek már a kilencven százaléka verekedett, mi is dalt cseréltünk. Ekkor többen megrohanták a színpadot,. de csak, hogy minden faanyagot magúikhoz vegyenek* és újult erővel vessék magukat a küzdelembe. Már vagy tíz perce zajlott az irtózatos adok-ka.pok, de mi annál nagyobb .átéléssel fújtuk a dalt: „Mikor elalszol, álmodj velem . .. ” ! ★ A nyolcvanas évek elej>én a mi, szabadtéri bulijainkat •is diszkónak nevezték. Este héttől tízig játszottunk ezeken az Igen kedvelt összejöveteleken. (A népszerűséghez hozzájárult, hogy a fü- ves-fés részeken, kellő világítás hiányában egyéb romantikus szórakozással is összeköthették a „diszkót”.) Dgy kellemes, nyári estén történt, — amikor már eléggé összemelegedtek a párok, s zenénkkel mi is igyekeztünk segíteni őket —, hogy, mint egy szürrealista filmen, vagy egy rossz álamban, megjelent egy srác — lovon! Egyenest a táncolok közé! A tömeg sikongatva rohant ■egyik helyről a másikra J nyomában a muzikális paripával, és sajátosan diszkózó lovasával. Mindenre felkészült, megedzett együttesünk nem állt .le. Játszottunk tovább, igaz az ismerős dallamokra teljesen új verssorok ■megütközve hallgatták a hozsannát, merthogy még a színpad közelében sem .láttak nőt. Csak az tűnhetett fel nekik, amint az előbb még vadul integető énekes csendesen somfordái a színfalak mögé ... ★ A zenekar egyik tartópillére, szólógi tarosunk 1976- ban éppen katonaidejét töltötte. Itthon volt, s az a ritka eset fordult elő vele, hogy a színpadon mások zenéltek, ő pedig lentről hallgatta őket. N.em is bírta sokáig; felébredt benne a zenászösztön. Az ismerős társaság beleegyezett, hogy játsszon vettük néhány számot. Azt persze ■rögtön látták, hogy abban a pillanatban nagy technikai bravúrokat nem várhatnak tőle, ezért egy egyszerű, lassú számat választottak. Az „Asszony feketében” címűt, a Uriah Heeptől. így sem volit minden zökkenőmentes, de a refrénig eljutottak valahogy. Ekkor aztán zenészünk megint elkezdte a refrént, aztán megint — talán tízszer, talán hússzor, ki tudja .már, hányszor egymás uitán. A zenekar tagjai végül megelégelték a dolgot, és egyszerűen lementek a színedről. Hősünket azonban semmi nem zavarta. Egy szál gitárral, teli torokból, rendületlenül nyomta a dallamot. A közönség egy emberként figyelte, meddig bírja még. Többen felhívták a csak az történt, hogy eg ismeretlen, megszállott zene barát könnygázzal segített elő, hogy 'igazán átérezzü ezt a szép muzsikát. ★ Játszottunk mi régi beat számot, popzenét, kémén rockot, countryt, rock an< rollt és mindenféle slágere két, de egyszer majdnem megoldhatatlan feladat el állítottak bennünket. Hé férfi jött fel a színpadra „Fogadtunk a barátommal hogy elhangzik-e ma ez é ez a dal. Nem szeretném, ht veszítenék, és Önök szégyen ben maradnának!” — mond ta egyikük. Mielőtt szólhat tam volna, már el is távoz talk, s a kezemből egy papír pénz esett ki. Mindent a kö zönségért’ jelszóval elvonul .bunk szünetben a vécére hogy megbeszéljük a kér számot. Végűi is úgy oMottul meg a dolgot, hogy eljátszottunk egy rock and rollt egy Mary nevezetű .hölgyről majd megszólaltam: „Hölgyeim és Uraim! (A közönséf már ekkor értetlenkedvt kapta fel a fejét.) Engedjél meg, hogy az előbb felidézett hölgyhöz egy szerenádot .intézzünk!” Meghajoltam, és a meglepett popperek, csövesek megkövültén hallgatták a .legújabb zenei törekvésit „Vágyom egy nö után, egy nő után ...” k Hosszas rábeszélés után (■egy barátunkról volt szó) kivételt tettünk, s életünkben egyetlen egyszer elvállaltunk egy lakodalmat. Biztosítottak bennünket, hogy csupa fiatal lesz, és csak popzenét kell játszani. Később értem oda, a zenét már messziről hallottam, de csodálatos módon, a zenekart sehol sem láttam. Nem csoda, mert egy tornác volt a ~Wqn másfél méter iHöö. iiove-r&es tó £.3
