Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
Kelet-Magyarország 1986. október 11. at SZÜRET A BARABÁSI HEGYEN. A munkát. A jövő héttől a nyírbátori ha- várható hektáronként. Képeinken: ál- Lenl* Termelőszövetkezet 45 hektáros tárőrség katonái is szüretelnek. A jó talános iskolások segítik a szüretet. A szőlőskertjében megkezdődött a szőlő területen a hegyoldalban érlelődött sző- szőlővel telt konténereket a sóstóhegyi szüretelése. A tsz dolgozói mellett a he- lőből Beregszászi Pál ágazatvezető becs- borkombinátba szállítják. (Elet Emil lyi általános iskola tanulói is segítik a lése alapján közel 70 mázsás termés felvételei) Ki vigyáz az egészségügyiek egészségére? Demokratikus szellemben A kereset mellett a munkakörülményeknek van jelentős szerepe. Az egészségügyben végzett munka sajátos. Sok benne a kedvezőtlen és fokozott megterhelést jelentő feladat, melyeknek hátránya nem is igen szüntethető meg. Ezért öröm minden előrelépés, amely a könnyítést szolgálja. A fizikai dolgozók munkáját segítik az utóbbi évek szerzeményei. A betegemelő készülék, automata gépek, nővérhívó berendezés, takarítógépek, mind-mind a fenti célt szolgálják. Pénzzel, idővel gazdálkodni kell. Manapság még jobPÓNISZEMLE. A fajtiszta tenyésztés védelmére és a mennyiség, valamint a minőség számbavételére országos póniszemlét tartottak Debrecenben, az Agrártudományi Egyetem állattenyésztési tanszékének szervezésében. A tulajdonosok az ország különböző részéről ötven formás lovacskát hoztak a bemutatóra. Takarékosság— de nem minden áron Takarékosság és gazdaságosság, de nem minden áron — ez lehetne a mottója a Nyíregyházi Jósa András Kórház-Rendelőintézet VII. ötéves tervi munkaerő-gazdálkodási programjának, amelyet az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Sza- bolcs-Szatmár megyei Bizottsága legutóbbi ülésén tárgyaltak. Az elmúlt öt évben alaposan • megnőtt az intézet dolgozóinak száma. A növekedést több dolog is magyarázza. Legnagyobb mértékben a fejlesztések játszottak szerepet, de a jelentős szakmai programok beindítása, a tüdőszakkórház és az alapellátás kórházhoz történő csatlakozása szintén a létszám növekedését eredményezte. A fejlesztéssel párhuzamosan a betöltetlen állások száma is megnövekedett. Elsősorban a szakdolgozók és fizikai dolgozók körében jelentős a hiány, 54,7 százalék. Az üres állások szaporodásának oka az is, hogy az új szárny beindítása miatt a fenti munkakörökben volt szükség a legtöbb emberre. A gondok ellenére is örvendetes azonban, hogy évről évre csökken a munkaidőkiesés aránya, s egyre kisebb mértékű a fluktuáció. _ Ezért is emelkedett többek között az ügyeleti díjak ösz- szege is, elsősorban azokon a területeken, ahol az átlagosnál nagyobb a fizikai és pszichikai igénybevétel. Lehetőség nyílott a háromműszakos ápolónők anyagi megbecsülésére is. Bár az egészségügyi dolgozók fizetése közismerten alacsony, növelésére csak korlátozott mértékben nyílik lehetőség. Az elmúlt években a nyíregyházi intézet dolgozóinak jövedelme átlagosan 5325 forintra emelkedett. ban, mint korábban bármikor. Az egészségügyben történő gazdálkodásnak azonban van egy sajátossága: maga a beteg. Semmilyen szempont sem előzheti meg ugyanis azt az alapelvet, amely a beteg érdekeinek elsődlegességét hirdeti. A szakszervezeti bizottság ülésén az egészségügyi dolgozókat érintő foglalkozási megbetegedések alakulását is vizsgálták. Megállapították: az egészségügyben dolgozókat gyakran érik sajátos károsodások, amelyeknek száma az utóbbi időben emelkedést mutat. Bár a védekezés több irányú, mégis a közvetlen gyógyító munkát végzőket fenyegeti a legtöbb veszély. A foglalkozási megbetegedések között első helyen a fertőző májgyulladás szerepel. E betegség a laboratóriumokban, a sebészeten, a fogászaton, s újabban a belgyógyászaton dolgozókat fenyegeti leggyakrabban. A második helyen a tbc-s megbetegedések állnak, bár ez állítólag a bejelentési fegyelem növekedésének köszönhető statisztika. Sajnos az is kiderült: maguk a dolgozók sem vigyáznak kellőképpen saját egészségükre. Pedig ha valaki, hát ők igazán tudják: az időben felismert betegségek gyógyítása össze sem hasonlítható az elhanyagolt, későn észlelt bajokéval. Kovács Éva Érvek érvek ellen Vihar egy ZÖLDÉRT-bolt körül I A közelmúltban a Hazafias Népfront Nyíregyházán, a MÁV-kultúrotthonban az Árpád, a Toldi, valamint az Arany János utcán és annak környékén lakók számára 2 témában a Nyíregyházi Városi Tanács ülését megelőző vitát rendezett. Az egyik napirendi pont a megyeszékhely tömegközlekedése, a másik pedig a kereskedelmi ellátása volt. A kereskedelem kapcsán érdekes vita bontakozott ki arról, hogy a Zöldért a Toldi utcai boltját be akarja zárni. Á környéken sok nyugdíjas lakik, akik ragaszkodnak az üzlet további működéséhez. Érvek hangzottak el érvek ellen. Az idősek elmondták, nagyon kedvelik a lakásuk közelében található boltot, nem beszélve arról, hogy ott a szabadpiaci áraknál sokkal olcsóbban juthatnak zöldséghez, gyümölcshöz. Ezzel szemben a Zöldért illetékese az üzlet megszüntetésének indoklásául a kicsi áruforgalmat, a növekvő bérleti díjat, rezsiköltségeket, a bolt rossz technológiáját (a sok lépcsőt, a kereskedők rossz árumozgatási lehetőségét), a közelben található több zöldség-gyümölcs árusító helyet, valamint a vállalat gazdaságos működését célzó erőfeszítéseket említette, melynek része a számukra nem megfelelő forgalmú üzletek megszüntetése is. Egy idős ember felvetette: a vállalat esetleg a boltot tudatosan építette le. Meg azon az épületen, ahol a bolt található, komoly építés tart és a vásárlók az állványzat miatt az üzletet nem is nagyon tudják megközelíteni. A Zöldért szakembere a bolt tudatos leépítését cáfolta. A maga szemszögéből mindenkinek igaza volt. A tanácstag a választópolgárokat képviselve szerintem bölcsen foglalt állást. Mondanivalójának lényege az volt: mivel a környék lakói ragaszkodnak a bolthoz, azt egyelőre ne szüntessék meg. Az építkezés befejezése után várhatóan fellendül a forgalma, de ahhoz a Zöldértnek is többet kell tennie, például reggel hamarabb szállítani az árut stb. A vitában felvetetteket természetesen továbbítja a városi tanács illetékeseinek. Nekem a legjobban a nyílt, demokratikus légkörű vita, a nyomós érvek nyomós érvekkel való összecsapása tetszett. Jó lenne, ha az ilyenek száma szaporodna, mert a tartalmas viták garanciái a mindannyiunk előrehaladását, gyarapodását szolgáló döntéseknek. Cselényi György Százezer, újságpapírban Az alábbi történet négy szereplője nem „piti” bűnöző, nem a „megtévedtek” fajtájából valók, amit az is mutat, hogy az ügyükben első fokon ítélkező Nyíregyházi Városi Bíróság nyolc hónaptól hat évig terjedő végrehajtandó szabadságvesztéseket szabott ki rájuk. A négy nyíregyházi fiatalember ugyanis nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy bűncselekmények elkövetésével fogják biztosítani létfenntartásukat — a bűnözést életformájukká teszik. De kezdjük az elején! A „stratégia" A jelentős börtönmúlttal rendelkező O. János és az ugyancsak többszörösen börtönviselt Sz. László múlt év szeptemberében találkozott Nyíregyházán és megállapodtak, hogy magánlakások feltörésével fogják „megkeresni a kenyerüket”. Azt is megbeszélték, hogy a tervezett bűncselekményeket délelőtt vagy a kora délutáni órákban követik majd el, amikor á lakók többnyire munkahelyükön tartózkodnak, mégpedig úgy, hogy előbb becsengetnek, s ha senki nem nyit ajtót, behatolnak a lakásokba, és onnan elviszik a talált készpénzt és értéktárgyakat. Az első „akciót” szeptember 23-án bonyolították le: egy Kodály Zoltán utcai lakás ajtaját törték be, s onnan 100 forint készpénzt, egy rádiós magnót, egy kvarcórát, egy fényképezőgépet, egy zsebszámológépet és egyéb apróságokat loptak el, 9800 forint értékben. Két nap múlva a Kótaji út egyik házát „látogatták meg” hasonló módon, s több mint húszezer forintnyi ékszert zsákmányoltak. Az első nagy fogás Október elsején — a következő „kirándulásukon” először szegődött melléjük igazán a tolvajszerencse: a Leningrád utca egyik lakásában több mint 100 ezer forintot találtak újságpapírba csomagolva. Ezután jó ideig nyugton maradtak, csak november 22-én „álltak újra munkába”, s — nem hiába — néhány perc alatt 80 ezer forintot „kerestek”. Ennyi volt ugyanis az értéke azoknak az arany gyűrűknek, karkötőknek, láncoknak, fülbevalóknak, medáloknak, amelyekre a Szabolcs utcán akadtak. Az 1986-os év jól indult. Már az első „munkanapjukon” több, mint 200 ezer forinttal lettek gazdagabbak — kitartásuk jutalmaként. Történt ugyanis, hogy a ház, ahová január 6-án ablakon keresztül bejutottak, csupán 1000 forintot és egy karórát rejtett számukra. Nem keseredtek el: a Salétrom utcát keresték fel, s egy- ottani házban is szerencsét próbáltak. Ezúttal csak Sz. László hatolt be a házba, társa kint maradt „falazni". Sajnálhatja, mert így nem élhette át azt a boldogságot, amelyet Sz. érezhetett, mikor körbejárt a nem éppen szegények lakta lakásban. Felsorolni is sok lenne, mi mindennel távozott. Mégis, ízelítőül: egy Philips típusú rádiós magnó, 3 arany nyaklánc, egy arany karkötő, egy arany karikagyűrű, egy arany pecsétgyűrű, egy női irhabunda, hét gépkocsi-nye- reménybététkönyv, egy 102 ezer forintos bemutatóra szóló takarékbetétkönyv volt többek között az összesen 219 ezer forintnyi lopott érték között. Az ember úgy gondolná, hogy egy ilyen „zsíros falat” után, jó ideig nem kockáztatnak a bűnözők. De nem. Januárban ezenkívül még hét helyen „tették tiszteletüket”, s kis híján 200 ezer forintnyi értéket lovasítottak meg. Február elején — nem tudni: a „vállalkozás” fellendítése céljából-e, vagy merő felebaráti meggondolásból — a két betörő új társakat szervezett be a „buliba”: N. József és B. Csaba személyében. 14-én a két „törzstag”, B. Csabát vitte magával — Debrecenbe. Bizonyára egyhangúnak találták már Nyíregyházát. itt akadt meg először az eladdig olajozottan működő betörésgépezet — B. Csabának köszönhetően. Ugyanis a nagyravágyó, de tehetségtelen kezdők hibájába esett: önállósítani akarta magát. Besurrant a Lefkovics utca egyik házába, s készpénz után kezdett kutatni, amikor megjelent a tulajdonos és tetten érte. N. József már jobb tanulónak bizonyult: segédletével immár Nyíregyházán még két lakásból több miht húszezer forintot rámoltak ki „mesterei”. Bizonyára ő is felnőtt volna hozzájuk, ha vesz még néhány „órát”, a rendőrség azonban véget vetett a „tanfolyamnak”. Dönt a bíróság Így most egy darabig más irányú elfoglaltság elé kell nézniük valamennyiüknek — erről a büntetés-végrehajtási intézet gondoskodik majd. Hogy mennyi időre, még nem tudni, mert a Szabolcs-Szat- már Megyei Bíróság mondja majd ki az utolsó szót. Némi tájékoztatást ad azonban az első fokú bíróság nem jogerős ítélete is: O. Jánost hatévi szabadságvesztéssel valamint hétévi közügyektől való eltiltással sújtotta. Társa öt év nyolchónapi szabadságvesztés büntetést, és hatévi közügyektől való eltiltást kapott. A két utólag beszervezett elkövető közül N. Józsefet háromévi szabadságvesztéssel és négyévi közügyektől eltiltással büntették, a másik: B. Csaba pedig nyolchónapi szabadságvesztést és kétévi közügyektől való eltiltást lesz majd kénytelen elszenvedni, ha az ítélet rá vonatkozó részét nem fogja megváltoztatni a másodfokú bíróság. ★ Az esetnek megvannak a maga tanulságai — az érintettek számára legalábbis. De talán kínál néhány megszívlelendő konzekvenciát azoknak is, akik lakásában nem jártak még hasonló „látogá- tók”. Fülünkbe rágják a tévé reklámszövegei, kiveri szemünket a plakátok intő mondata: Vigyázzunk értékeinkre! És nem teszünk semmit. Nem arról van szó persze, hogy alakítsuk erőddé a házunkat, de mégis: talán nem egy betörőt elriasztana, ha nem lehetne játszva, egy szál csavarhúzóval, vagy spájszerrel behatolni sok lakásba. Más: a nyomozati iratok szerint a betörők a debreceni Bizományi Áruházban, és a debreceni óra- és ékszer- boltban értékesítették az ebül szerzett ékszereket. Vajon, ha holnap megjelenek egy szatyor karkötővel, nyaklánccal, vagy gyűrűvel, senkinek .nem tűnik fel, honnan lehet egy embernek ennyi dísztárgya? És ha István király koronáját viszem pénzzé tenni? Czine Gáspár Egy betörőbanda liindiklése ás bukása
