Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

Divatlevél Párizsból Gyermekek — felnőttesen A párizsi szaküzletekben — iskolakezdéskor — nagy a forgalom. A kicsinyek di­vatja egyre változatosabb és kényelmesebb lett. meg­kívánja ezt a gyermekek teremtette életmód: semmi­féle összepréseltségei, me­revséget nem szeretnek. A divatban utánozzák a fel­nőtteket. Az iskolás korú gyerme­kek ruházatából ismertet­nek választékot az alábbi képek. (Marese, DD Junior, Jean Bourget, MF Buart Holtz modellek.) Kovács Mari Fekete kisestélyi A szolid kisestélyi ma már nem hiányozhat annak a nőnek a ruhatárából, aki színházba, koncertre vagy egyéb rendezvényekre jár. S ilyenkor, ősz elején, amikor indul a színházi évad, érdemes varrni egy időtálló fazont. Legdivatosabb az egyszerű szabású kis fekete ruha, amely a teltebb alakot is karcsúsítja. Anyagául nem gyűrödő, jó minőségű kelmét válasszunk. Ne sajnáljuk drágább anyagra a pénzt, gondoljunk arra: ha egyszer egy bizo­nyos összeget rááldozunk, több évig nem lesz gondunk. A megadott szabásmintán 1 kocka — 5 négy­zetcentiméter. Modellünk elkészítéséhez 140 cm széles anyagból 2,50 m szükséges. Nagyon szép hatású például selyemzsorzsettböl. Ha áttetsző az anyag, szükség szerint szatén alsószoknyát viselhetünk alatta. A bemutatott ruha kimonóujjal, csónakkivá­gással készült. Derékban gumírozott, és a ki­egészítőkkel harmonizáló különféle öv díszítheti. Ha horgolt csipkegallérral, kötött csipkesállal, stólával vagy kendövei, díszzsebkendővel visel­jük, romantikus jellegű. Ha arany színű kiegé­szítőkkel „dobjuk fel”, kicsit feltűnő, elegáns, egyúttal most nagyon divatos. Szűk szaténnad­rággal a kis fekete ruha tunikaként is visel­hető. Egy másik variáció az ízléses művirággal való díszítés. Nemcsak a kivágásban mutat jól, hanem a hajban, övre tűzve Is. A merészebbek úgy is variálhatják a szoknyarészt, hogy az elöl vagy oldalt magasan felhasított. Szüretelik a „jótékony”, gyógyszernek is beillő szőlőt. A szőlő egyike a legkiválóbb gyümölcseinknek, fogyasztását nemcsak zamata teszi különösen élvezetessé, hanem sokféle táp­anyagtartalmánál fogva jelentős védőtáplálékunk is. A szőlőnedv­vel számtalan ásványi anyag jut szervezetünkbe, a benne lévő hatóanyagok semlegesítik a tes­tünkben képződő különböző sa­vakat, megakadályozzák a húgy- savas lerakódásokat, s ilyen módon elébevágnak az esetlege­sen fellépő anyagcsere-betegsé­gek kialakulásának. Cukor és vitaminok A szőlő igen gazdag cukorban. Ez a cukortartalom azonbn - meglehetősen ingadozó. Általá­ban a csemegeszőlőben 16—20 százalék cukor van, de meleg ősz idején még ennél Is sokkal több lehet benne. E cukortarta­lom jelentősége akkor derül ki igazán, ha összehasonlítjuk a többi gyümölcsével. így például a számunkra néha olyan édes görögdinnyében csak 7 száza­lék, a sárgadinnyében 9 száza­lék, a szilvában 11 százalék, az almában átlagosan 13 százalék cukor van. A szőlőnél eukordú- sabb gyümölcsöt csak az aszalt gyümölcsfélék között találha­tunk. A cukortartalomban szere­pet játszik az is, hogy napos vagy árnyékos oldalon termett-e, továbbá függ a talajtól, sőt at­tól is, hogy a fürt milyen ma­gasan helyezkedik el a föld fel­színétől, annál édesebb ugyanis, minél magasabban terem. A szőlőnedv értékét jelentősen fokozzák a különböző ásványi anyagok, tekintélyes mennyiség­ben tartalmaz meszet, magnézi­umot, foszforsavat. Egészségünk­nek használ vastartalmánál fog­va is, amely a vörös vértestek festékanyagának képzését segíti elő. Végül nem hiányoznak a szőlőből a vitaminok sem, kimu­tattak benne kevés A-vitamln- ná alakuló karotint, nyomokban B-vitaminféleségeket és megle­hetős mennyiségben C-vitamint, ez utóbbiból 10 dekánként kö­rülbelül 4 milligrammot. Gyógyhatású gyümölcs A szőlő nemcsak élvezetes, tápláló gyümölcs, hanem kiváló gyógyszer is. A szőlőkúra rég­óta ismert gyógymód, sikerét azonban sok körülmény befo­lyásolja. Elsősorban a szőlő mi­nőségétől, az adagolás módjától függ, de emellett figyelmet kell fordítanunk a kúrával kapcso­latos étrendre, sőt még az élet­módra is. A szőlő fogyasztása számtalan betegségben szenvedő számára ajánlott (például: vese­baj, köszvény, máj- és lépba- jok gyógyításakor), talán leg­gyakrabban szerepel a hizókü- ráknál és a fogyókúrázók ét­rendjében. Ez utóbbi talán igen ellentétesen hangzik —. de a valóságban így van. Ha hízókú­rára van szükségünk, akkor le­hetőleg édes. gazdag cukortar­talmú fajtákat választunk ki, de emellett gondoskodjunk arról is, hogy a kisérő étrend lehető­leg kalóriadús legyen. Ha vi­szont fogyásra határoztuk el magunkat, erre a savanykás szőlő alkalmas. A savanykás szőlő ugyanis az átlagosnál ke­vesebb cukrot, de annál több savat tartalmaz. Ez a sav erő­teljesen Izgatja belünket, és gyorsítja a bélmozgást. S itt persze csekélyebb táplálóértékü- nek kell lennie a kísérő étrend­nek is. A szőlőkúra titkai Nem mindegy azonban, hogy milyen^ szőlőfajtával végezzük el a szölőkúrát. A kúra céljaira legjobbak a nagy szemű, vékony héjú, kevés magvú, nem túl­érett és nem túl vizenyős fehér csemegeszőlők. Azért kell a sző­lő érettségi fokára ügyelnünk, mert az éretlen szőlőben sok a sav, és ez könnyen bélhurutot okozhat. De még az érett szőlő fogyasztásával is vigyázni kell, és a kúrát nem szabad rögtön nagy mennyiséggel megkezdeni. Legelőször is figyeljük meg. mi­ként viselkedik gyomrunk a szőlővel szemben. A szőlőkúra egyes adagjainak mennyisége kezdetben 20—30 dekagramm le­gyen, s a napi összmennyiség az első napokban ne haladja meg az X kilogrammot. Három­négy nap múlva másfél, pár nap múlva két, ritka esetekben két és fél kilogrammra is felmehe- tünk naponta. Akkor járunk el legcélszerűbben, ha a szőlőt üres gyomorra fogyasztjuk, te­hát vagy az étkezés előtt egy órával, vagy az étkezés után másfélékét órával, ugyanis az üres gyomorba kerülő szőlő al- kotórészei jobban értékesúlnek. A szőlőkúránál legjobb a szőlőt lassan elfogyasztani, héj és le­hetőleg magvak nélkül, tehát csak a nedvét és húsát nyeljük le. A sok héj és mag ugyanis — különösen az első napokban — kellemetlen teltségérzetet, gyo­morégést, böfögést, étvágyatlan­SÜLT BURGONYA TOJÁSSAL Hozzávalók: 1 kg burgonya, 2 evőkanál olaj, 2 dl tej, 2 ká­véskanál liszt, 2 db tojás, 1 fejj vöröshagyma, só, bors, snid- ling, 30 dkg paradicsom. A főtt, meghámozott burgo­nyát karikára vágjuk, és az ap­róra vágott hagymával forró ola­jon megpirítjuk. A tojást. a lisztet és a tejet jól kikeverjük sóval, és apróra vágott snidling- zölddel ízesítjük. Ráöntjük a burgonyára és rántotta kemény­ségűre sütjük. A paradicsomot felszeleteljük, olajban megsüt­jük és sóval, borssal ízesítjük. A sült burgonyára tesszük tá­laláskor. Könnyű vacsoraétel. FASÍROZOTT VÁLTOZAT Hozzávalók: 12 kg sertés- vagy marhahús, 1 db zsemle, 1 egész m tojás, reszelt vöröshagyma vagy 1 gerezd fokhagyma, só, bors, 4 db főtt tojás, petrezselyemzöld, olaj a kisütéshez, zsemlemorzsa. Ságot, felfúvódást okozhat. Ügyeljünk arra Is, hogy a gyü­mölcs ne legyen túl hideg. Fo­gyasztás előtt a szőlőt langyos vízben meg kell mosni. Ugyan­csak tanácsos a szőlőevés után kevés kenyeret vagy kétszersül- tet fogyasztani. A szőlőkúra át­lagosan három-négy hétig tart, és a gyógymód vége felé a na­pi adagot lassan csökkenteni kell. A szőlőkúra kísérő étrendjé­nek összeállításánál kerülnünk kell a túl zsíros, erősen fűsze­rezett ételeket, a durva, rostos főzelékeket, a salátákat, továb­bá mindent, ami savanyú, így többek közt az ecetet és a cit- romot is. Tartózkodnunk kell a tejtől, a tejes ételektől, de még a sörről is le kell mondanunk. Ezzel szemben beiktathatjuk ét­rendünkbe a tojást, a húst, a sovány sajtot, a burgonyát, a rizst, a darát. A rövidebb-hosszabb ideig tar­tó szőlőkúra mindnyájunk szá­mára csak egészséges lehet. A megfelelő orvosi ellenőrzés mel­lett tartott szőlőkúra nemcsak a beteg, hanem az egészséges szervezetre is jótékonyan, fris- sítőleg hat. A darált húshoz hozzáadjuk az áztatott zsemlét, az 1 tojást, a kávéskanálnyi vöröshagymát, sózzuk, borsozzuk. Nyolc .gom­bócot formálunk, morzsában megforgatjuk és mindegyik kö­zepébe nyomunk egy fél tojást, vágott felületével lefordítva. Bő olajban kisütjük. Tálaláskor a tojás látható részére vágott pet­rezselyemzöldet szórunk. Salátával önálló ételként, de főzeléken feltétként is tálalhat­juk­TOJÁSKRÉMES SZENDVICS Hozzávalók: 3 db főtt tojás, 3 kávéskanál tejföl, 3 dkg vaj, só, bors, szardellapaszta. Sós keksz vagy rozskenyér, díszítéshez: zöld paprika, paradicsom vagy retek. A főtt tojássárgákat összeke­verjük a tejföllel, vajjal az ap­róra vágott, vagy reszelt tojás- fehérjével, foval. borssal fűsze­rezzük, szardellapasztával ízesít­jük. A jól kikevert krémet rá­kenjük sós kekszre vagy a rozs- kenyérből kiszúrt kis lapocs­kákra. Tetejére díszítésként zöld paprikát, paradicsomszeleteket, retekkarikákat vagy apróra vá­gott metélőhagymát teszünk. GOMBÁS RIZZSEL TÖLTÖTT CSIRKE Hozzávalók: 1 pár rántani való csirke, 15 dkg gomba, 15 dkg rizs, 2 dkg liszt, 2 dkg vaj, másfél dl tej, 2 evőkanálnyi tej­föl, 1 db tojás, 1 db tojássárga, petrezselyem, só, bors, csirke- máj, 8—10 dkg zsír, 1 dl bor. A megtisztított csirkének a melle két oldalán, a combtövéből a szárnyáig és a nyakától a szárnyáig a bőre alá nyúlunk egy kanál nyelével, így készít­jük elő a töltésre. A töltelék készítése: megfőz­zük a rizst, megpirítjuk a fel­szeletelt gombát, sóval, borssal, petrezselyemzölddel ízesítjük. A főtt rizzsel összekeverjük, majd hozzáadjuk a következő­képpen készített mártást: a 2 dkg vajat, a 2 dkg liszttel fel- hevitjük, a tejjel föleresztjük és addig főzzük, míg az edénytől elválik. Hozzáadjuk az egész to­jást, a tojássárgát, a gombás rizst, az apróra vágott főtt csir­kemájat, s megsózzuk: összeke­verve a bőr alá töltjük. A ma­radékkal a hasüreget is megtölt­hetjük. A nyílásokat bevarrjuk. A csirkéket megsózzuk, tepsibe tesszük, forró zsírral leöntjük és sütőben lassú tűznél sütjük. Közben borba mártott tollkenö- vel kenegetjük és a zsírjával lo­csoljuk. Sütés után 10 percre szeletelhetjük. Idénysalátával, kompőttal tálaljuk. Másaiposság—undarérzet — ÄLDH Miért kevesebb Japánban az alkoholista? Egyre többen vallják — éspedig megbízható vizs­gálatok alapján —, hogy az alkoholizmus létrejöt­tében az örökletes ténye­zőknek is nagy a jelen­tőségük. A kromoszómá­inkban foglalt egyes gén­jeink szabják ugyanis meg a különböző fehér­jékből épült enzimek képződését, amelyek kü­lönböző anyagok lebon­tását, méregtelenítését végzik szervezetünkben, így megállapították, hogy a japánok 50 százalékánál a négy aldehid-dehidro- genaze-izoenzim egyike, az ALDH hiányzik, és éppen ez az egy felelős az alkohol lebontásáért. Ha hiányzik ez az enzim, ak­kor alkoholfogyasztás után az alkohollebomlás egy bizonyos fokon megáll, aminek az lesz a követ­kezménye, hogy olyan fo­kú másnaposságot érez az ember, ami távoltartja őt jó időre az ismételt al­koholfogyasztástól. A ja­pánokkal ellentétben az európaiaknál és az ame­rikaiaknál megvan az a gén, amelyik az ALDH-t termeli, és ezért nincs olyan mértékű undorér­zetük, másnaposságuk ki­adós alkoholfogyasztás után, hogy legközelebb ne Limának újra. Az alkohol lebomlása két lépésben történik. El­sőnek az alkohol-dehidro- genals (ADH) acétaldehid- dé bontja, majd ezt kö­vetően az előzőkben em­lített ALDH ezt acetáttá bontja tovább. Ha ez a második enzim hiányzik, nagy lesz a vérben az acetaldehid-koncentráció, amelynek hatására töb­bek között adrenalin sza­badul fel, amely — el­lentétben az alkohollal — ingerlékenységet és sok más egyéb kellemetlensé­get okoz. Fordítva: ha kellő mennyiségű ALDH van, vagy akár még a kelleténél több is, akkor az acetaldehid gyorsan tovább bomlik. Mivel az acetaldehid okozta kelle­metlenségek megszűnnek, megszűnik az alkoholun­dor is. Normális mennyiségű ALDH-val bíró egyéneken is kifejlődhet az alkoho­lizmus, ha az acetaldehid okozta kellemetlensége­ket erőszakkal újabb al­koholfogyasztással pró­bálják leküzdeni. Az így túlzott mértékben fo­gyasztott alkohol károsít­ja az ALDH enzimet, és ezért még nő a vérbeli acetaldehid-koncentráció, és miatta a rossz közér­zet is. Ezzel megindul az ördögi kör: az alkoholis­ta már reggel újra iszik és egyre többet. Ha sike­rül a normális ALDH-val bíró alkoholistát legalább 10 hétig távol tartani az alkoholtól, akkor az ALDH-termelődés és an­nak acetaldehid-ibontóké- pessége ismét normálissá válik. Érdemesnek lát­szik -tehát megvizsgálni az alkoholisták ALDH-vi- szonyait, mert valószínű­nek látszik, hogy az elvo­nókúra sikerének tartós­sága ezzel az örökletes té­nyezővel is összefüggés­ben állhat. Dr, Szendéi Receptajánlatok HM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. október 4. © | yédótáplálékünk> fl SZŐlŐ dÍCSCfttS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom