Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. október 25. 0 szomszédunkban lakott Boros bácsi, a cipész, két házzal lejjebb dolgozott Bartos bácsi, a suszter a város felé lakott a Kossuth gimnázium egykori igazgatója, a sarkon Majsi, a vendéglős, velünk szemben Friedmann bácsi, a kerékpárjavító műszerész, egy kicsit arrébb Varga, a cigányprímás és sorolhatnám napestig.' A Bagolyvárban, vagyis a támasztják, próbálják elhitetni velük, s önmagukkal az ott lakók, ez megvédi a -további gyors romlástól. Nem, itt ez nem lehet védőesaköz, az emberfeletti erő mindent tönkretesz, ha nem vigyáznak eléggé. Közel van a buj- tosi tó, magas a talajvíz. Selyem utca 12. szám alatti házban öt lakás volt. Kertje is volt, igaz nem túl nagy, de volt. Mindenki kiszakított belőle egy daráb virágoskertet, tavasztól őszig lehetett benne munkálkodni. Csuha néni, az ötgyermekes anya volt mindig a beszerző, ő hozta az évelő töveket, meg a sarkantyú, petúnia magvaérzem most is, amikor hirtelen megtorpanok. A feliratot, a nyitott ajtót keresem, hiába. A testetlen, függöny nélküli ablakon kukucskálok be, szerteszét pénztárgépek, írógépek, mindenféle masina, zöldségnek nyoma sincs. Lám, kinőtte magát az üzlet — vagy talán nem volt kereslet? — műhely vált belőle. levél, s valahogy talán ez az évszak illik legjobban a Buj- itosihoz. Az elmúlás, megkockáztatva, az elhalás időszaka. A piciny, két, olykor három ablakos házacskák mélyen a földbe ülve viaskodnak a napfénnyel, de rendre a természet ikerül ki győztesen. Némelyik ház falát már vastag oszlopokkal Krúdy nyomában út. Az első neve a Városi, aztán sorban a többi: Strand, Lófürösztő, Csendőr, Négyméteres. Még ma is sokan peoáznaik ezekben, habár nincs már bennülk nemes hal, csak amolyan szemét. Kárászok, keszegek; ritkán megakad a horgon egy kisebb ponty, vagy ki tudja milyen. Leginkább csak az időtöltés vonzza ide az embereket, s van olyan, aki a tiszai horgászás előtt kis halért jön, mondván, csukázni kiválóan megfelelnék az itteniek. Most sem tudok elszakadni a múlttól. Ugyan sohasem voltam szenvedélyes horgász, sőt a -gyerekkoron túl egyszer sem csapott meg ennek a szenvedélynek a szele, de valamikor a hatvanas évek közepén, -úgy tízesztendős -koromban nekem is volt mogyoróvesszőből készült horgászbotom, rajta három méter -ny-lonzsinór, -s a biztonság -kedvéért egy befőt-tes üvegem. A barátokkal, a szomszédokkal sok -délutánt töltöttünk a Lófürösztő partján — ez volt a kedvenc heGerbár Sándor kislányával döstek ki a kisasszonykák és régen porrá válott gavallérjaik, hogy népük kezdőbetűit a padba, vagy a hársfa kérgébe bevéssék. A lehemper- gett fűben tanultak a diákok, akik mostanság kopaszfejű, mély emberek. Ország bölcsei, város vezetői. De halálos párbaj is történt a Bujtoson, jobb erről ma már nem beszélni." Mit szóljon a ma embere, ha félévszázaddal ezelőtt már úgy látta Krúdy, eltűnt a Bujtos. Mert a Bujtos ma van igazán eltűnőben. Aki évek óta nem járt erre, csak a helyet jól ismerővel induljon a felfedező útra. Kezdjük el mi is a sétát. Ám mielőtt még megtennénk az első lépést, kötelességemnek tartom megjegyezni, nem valami nosztalgikus sétára gondolok, viszont ha mégis az kerekednék ki a végén, az nem a véletlen műve. (Hiszen nem lehet elfeledni azt a húsz évet, amit a Véső és a Selyem utcán töltött e sorok írója. Márpedig ezek az utcák a Bujtos szélét nyaldossák. S hogy hol van (volt) a Véső utca? Bizony már csak nyomaiban létezik, s az a lakóház valahol a XXI. »század épülete, a művelődési központ helyén állott. A Selyem utca pádig most éppen a régi szülői házzal kezdődik. Mikor legutóbb a késő nyárutói őszben megláttam, fájt Jellegzetes bujtosi házsor a Belső körúton Horgász a városi tayon. (A szerző felvételei) Habár, akii eladni szándékozik a házát, -úgy tantja, itt -még -sohasem volt víz a pincében. Persze, ez a -rendkívüli száraz ősz neki-k kedvez, ilyenkor valóban nem jön fel a víz. De -emlékszem én arra, hogy a kisréten nyáron sárkányt eregettünk, s cuppogott a mezítelen lábunk a -fűben, ahogy szaladtunk. Az István utca végén lakik G er bár Sándor és bevallása szerint -két esztendővel ezelőtt, amikor vette ezt a házat, azzal kezdte, hogy a-lá- szigetelte a falakat. Azóta már ihíre-hamva sem lenne a háznak. Kipofozta az egyszerű -kis épületet, csinos, -takaros porta kerekedett belőle. Még egy szobát szándékozik mellé építeni, már megvette a téglát is. Akkor -igazán összkomfortos lesz a -háza, s marad a Bujtoson Pedig nem idevalósi, csak idecsöppent, s -ha minden- igaz — -mert ő úgy hallotta —, ehhez a területhez húsz évig -hozzá sem nyúl a tanács. Szeret itt lakni, -mert tíz perc járásra sincs a városközpont, s ez nagy dolog, -mondja. A Bujtos-ról írva, nem lehet szó' nélkül hagyni a tavakat. Mert ugye mégis ez az igazi Bujtos, mindenki ezt ismeri Bujtos nalk. De vajon hányán tudnánk -elsorolni a v-izek neveit, ahol megtanult Balczó Bandi úszni, ahonnan elindult a világhírnév felé? Mert itt egy egész tórendszer húzódott valamikor, amíg ketté nem vágta az új négyes lyünk. Amikor valakinek egy tíz centiméteres keszeg megakadt a -horgán, -bizony kikiáltottuk h-orgászkirálynak. Nem volt menekvés, egy fejessel kellett megünnepelnie zsákmányét. Aztán otthon, éjszaka nem győztünk vakarózni. Testünk -olyan volt a sok szúnyogcsípéstőil, mint amikor bá-rányhimlősök voltunk. Viszketett, de a -másnap délután már megint ott ért bennünket a tó partján. Nehéz elszakadni a víztől, de folytassuk a sétát. A Belső körút visszavisz a Hunyadi utcára, onnan már csak egy ugrás ismét a Selyem utca. Gondolatban még sorra veszem a többi utcát: a Liliomot, a Szegfűt, a Nefelejcset, a Mák utcát, az ezeket keresztező Géza és István utcákat, aztán a László utcát, amely ma a körút, a -négyes főút egy része. Lám ez vitte közülük a legtöbbre, de ez most már igazán nem bujtosi utca. S nem szabad -kifelejteni a felsorolásból a Jég utcát — -hej, de sokszor korcsolyáztam itt a -buj-tosi tavon, a régi térképeken pedig itt egyenesen városi korcsolyapálya volt! —, az Agyag utcát. Néhány kisebbnek már a neve sem jut eszembe, de -tisztán -látom magam előtt azokat is. Ősz van a Bujtoson. S ez az ősz valóban a Krúdy által megírt -elmúlásnak a jele, ám -kezdete lehet a buj- tosi tavasznak. Sípos Béla kát, palántákat. Állandóan tett-vett a virágágyások körül, s majd elfelejtettem, ők mindig tartottak disznót. Korán, november 7-én vágták az első malackát, aztán karácsonykor még egyet. Hiába, az éhes gyerekszájak megkövetelték a zsíros falatokat, talán legjobban Laci fiúk. Nem véletlenül hívtuk őt Daginak. Vele történt az az eset is, valahogy lemaradt a Sóstón az akkor még közlekedő villamosról. Sírva elindult gyalog, de nem az országúton, hanem a sínek között. Mire hazaért, csak a fürdőnadrág maradt rajta, mindent eldobált útközben, úgy megizzadt. Utána az anyjával mentek vissza és keresték meg a ruháját. Ám sétát ajánlottam, nem nosztalgikus visszaemlékezést. Hagyjuk el a Selyem utcát, forduljunk jobbra a Tavasz utcába. Mindjárt az elején ott van az egykori mérlegjavító műhely omladozó, roskadozó épülete. Már többször toldották, foltozták, most egy gmk-nak ad otthont. Az öblösen kiszélesedő utca semmit sem változott. Ugyanolyan földes, poros, de a forgalomtól elzárt helyen dúsan pompáznak a gyomok. Bizony megérett már egy rendezésre ez a terület — habár ezt a Bujtos szinte bármely pontjáról elmondhatnám. Pálfalvi néni az öt szám alatt lakik és ő úgy tudja, két éven belül bontják a környéket. Nem szívesen költözne el, mondja, öregségére semmi kedve felpakolni, tovább- állni. ő már itt akar megnyugodni. Ismét egy emlék nyomako- dik elő. A túloldalon laktak Bilifedőék. Csak így egyszerűen, mert az igazi nevük nem jut hirtelen eszembe. S hogy miért Bilifedőék? Mert a két fiúnak bili formájú kalapja volt... Azt hiszem tovább kell folytatni. Akkor még gyerekek voltunk. A Tavasz és a Hunyadi utca sarkán valaha zöldségbolt volt. Vajon megvan még? Szaporázom a lépteimet, kíváncsiságom egyre nő. Egy piciny helyiség jelenik meg a szemeim előtt, ahol még nappal is égett a villany. Az ajtón kiáradó friss zöldség, meg zeller illata keveredett a rohadt káposzta szagával, vegyesen már nem is volt olyan kellemetlen. Talán ezt Kicsit elszontyolodok, mert arra gondolok, vajon hány ilyen meglepetés ér még? Ezen a ponton, a Hunyadi utca túloldalán a kiserdő található. Oda jártunk fára mászni, meglestük a madarak fészkeit, de bizton állíthatom, a tojásokat, a fiókákat sohasem bántottuk. A mi udvarunkon is volt két, sőt három hatalmas fa. A nyárfa volt a legnagyobb, szinte beborította az udvar légterét. Az olajfa kisebb volt, s végül az ecetfának csak az árnyékos fal tövében jutott hely, viszont ott is kellemesen, jól érezte magát. Szóval ezek a fák sem kerülték el sorsukat, amikor csak tehettük, a tetejükön csüngtünk, ott ismertük meg először az élővilágot. Láttuk a fiókáit féltő anyamadarat, ahogyan az élelmet hordta csemetéinek. Nem volt az a pénz, amiért hozzányúltunk volna. Még jobban óvtuk, mint maga a madár. Kíváncsi vagyok, milyen ma a volt Munkás, most Dózsa stadion. De nekem, s nekünk csalk bujtosi pályaként marad meg emlékezetünkben. Arra veszem az irányt. Az Ibolya utca egyenesen odavisz. Az utcán változásnak' nyomát sem látom, hacsak nem annak veszem az egyiík oldalon húzódó hővezetőket. Ámbár ez csak a bujtosi utcán húzódik keresztül, az örökösföldi lakótelepen nyílik meg először. A házak ugyanazok maradtaik, persze kicsinosítva, előttük virágágyások. A stadion kerítése már messziről feltűnik. Bizseregtet az az érzés, hogy hamarosan látni fogom, ahol először ültem le nézőtéren fooimeccsen, ahol oly sokszor játszottunk az utca- bajnokságban Lenin tér csapata -néven. A látvány elszomorító. Bedűlt kerítés, -korhadó deszkák, gyomos focipálya várt. A sókkal szebb napokat megért és még -most is jobb sorsra érdemes stadionnak (?) úgy -tűnik, -nincs gazdája. Pedig ha másra nem, tömegsportra lehetne használni. Reméljük, -nem kerüli el sorsát, a későbbi városliget szerves része -lesz, — ha addig el nem enyészik. A stadion volt a másik kellemetlen meglepetés. Ősz van, október közepe. A nyárfákról hull a rozsdás A Bujdos a moyfl csártölgyei/■ vei, lecsapo/-U lattan vadon|ÉJ[ M. jaival, bujká/ / lásra alkalmas berkeivel ott kezdődött, ahol az utolsó nyíregyházi telek végződött. A Krúdy-kert- ből egy dudvás, feneketlen árkon át egyenesen a ködjárta, még holdvilágos időben is boszorkányosán elhagyott Bujdosra lehetett jutni. Ugyanezért nem is volt kerítése errefelé a kertnek.” A Nagykállói utcán a nagymama szalonjából, a búboskemence védettségéből egyenesen az álmok világába léphetett Krúdy Gyula. Nála jobban senki nem szerette, nem ismerte a Bujtost, mindig a legkedvesebb hangon szólt róla, s keservesen, amikor ... „... eltűnt a Bujtos, diákoknak, varrólányoknak és halálos párbajoknak találkozóhelye. A Bujtos, amely a város alatt terült el gyümölcsöskertjeivel, rakétás szüreteivel, dzsungelre emlékeztető vadonjával és titkos sétaútjaival, a régi Nyíregyháza sok szerelmét látta. Ide szöka szívem. A jobb sorsra érdemes épület kapuján keresztben két vastag gerenda, se ki, se be. Az abiakszemek vaksin világítottak, a tetőt megbontotta az idő keze. Talán, talán hamarosan helyreállítják, s akkor az egykori nappali szobában majd ezrek gyönyörködnek a művészi alkotások sokaságában. Barangolás Mert képtár lesz a Bagolyvárban.) Sétát ígértem, hát sétáljunk. De nehezen visz tovább a lábam. Jólesik visszaemlékezni. A csendes, rozmaringillatú Selyem utcában, néhány percre a városközpont* tói, de mégis távol a zajától, mindenki ismerte egymást. A
