Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-20 / 247. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. október 20. A leleplezett „csoda“ A neve: bűvészet Döbbenetét, ámulatot, olykor félelmet kelt, de minden esetben jól szórakoztat. Pedig már olyan idős, mint maga az emberiség. A neve: bűvészet. Papírusztekercs örökítette meg Khe- opsz, egyiptomi fáraó bűvészének, De- dinek az alakját és „csalásait”. E szerint Dedit 110 évesnek hitték és azt terjesztették róla, hogy „naponta ötszáz egész kenyeret és egy egész marha- copibot eszik meg és száz kancsó sört iszik rá.” Nemcsak Egyiptomnak, hanem más országoknak, területeknek is megvolt a saját, ismert és csodált „istenük”. Az indiánok varázslói éppúgy bűvésztrükköket mutattak be, mint az indiai fakí- irok, vagy^ a kínaiak. Valószínűleg Magyarország apraja- nagyja látta már-mmmm v© sm sfawía» -swat «t is m>ssi»i legalább egyszer azt a varázslatot, amikor a bűvész összekapcsol hét, tizenkét fémkarikát. De vajon hányán ismerik ennek az Ősi kínai mutatványnak a forrását? önök elé tárjuk most a titkot, „a bűvészeti, szemfény- vesztési, mulattató és meglepő segéd és drága műszerek nélkül keresztül vihető ezermesterségek gyűjteménye” segítségével. Idézet a könyvből: „itt egy ügyes szemfényvesztés történik, mivel csak hat, egy darabból álló karikát vizsgáltatunk meg, míg a hetediket, melyen nyílás van, ügyesen elrejtjük. Két karika pedig már össze van kapcsolva, ami könnyebben fölfog- hatóvá teszi az összesek össze- fonásának a lehetőségét. Fődolog a művészre nézve, hogy kezeinek művésziesen gyors mozgását szónoki tehetségével támogassa”. Ezen kívül delejes-, optikai, meglepő, különös mutatványok, valamint gyűrűs-, kártya-, pénzes-, tojásos-, tüzes- kockás-, tintástrükkök és számos más megoldások kivitelezéséhez ad gyakorlati tanácsokat és magyarázatot „Bosko, az ügyes ezermester” című könyv. Ez az 1900-ban megjelent, ritkaságnak számító könyv csupán egy érdekesség Lendvai Géza bűvész archívumából. Csaknem ötszáz bűvészkönyv, hatszáz plakát, hetvenháromféle bűvészújság, több mint 350 jelvény és számos nagy magyar bűvész rekviziteit gyűjtötte össze ez ideig. Gyűjteménye a maga nemében egyedülállónak mondható; ismert az Amerikai Egyesült Államokban is. És, hogy nemcsak archívumosként dicsérhető, hanem bűvészként is, azt bizonyítja, hogy az olasz, az újzélandi, a kanadai bűvészklub tiszteletbeli tagjává fogadta. Legszívesebben galambokat varázsol elő a semmiből, vagy komikus számmal lép színpadra, amikor is Brigitta a társa. Több külföldi versenyen aratott sikert. Ö és másik társa, Danis bizonyultak a legjobbnak az 1984-ben, Karlovy Varyban megrendezett nemzetközi versenyen. Hazánkban negyvenöt hivatásos és mintegy 300 amatőr bűvész dolgozik. Klubjukat az 1874-ben Budapesten született Weiss Erik, művésznevén Harry Houdiniről nevezték el, aki a kiszabadulás specialistája volt. „Megbilincselve, lelakatolt ládában jeges folyóba dobatta magát; tizenöt perccel a gyorsvonat érkezése előtt a sinekre kö- töztette magát, vízzel telt üvegtartályba eresztette le magát fejjel lefelé, megbilincselt kézzel, lábbal. És mindenhonnan kiszabadult. Az élet fintora: nem életveszélyes mutatványai vitték a sírba, hanem vakbélgyulladásban halt meg, 1926-ban. Horváth Teréz Képünkön: Világsztár volt a magyar származású Houdini — a „szabadulóművész” — akit egy vakbélgyulladás vitt a sírba. Egy tévésorozat háttere Isaurct és társai Az egyik legnépszerűbb brazil író, Bernardo Guima- raes regényéből készült tévé- változat 15 részben mutatja be Isaura, a rabszolgalány sorsát. Isaura sorsa egyedi, hiszen minden kiszolgáltatottsága ellenére lényegesen jobb körülmények között él, mint a kor Brazíliájának rabszolgatársadalma. A rabszolgaság intézménye Brazíliában szinte egyidős az ország fölfedezésével. Brazíliába először holland rabszolgakereskedők szállítottak 1532-ben néger rabszolgákat kipróbálásra. Hamarosan kitűnt, hogy a néger rabszolgák erősebbek, szívósabbak. mint az indiánok, jobban bírják a trópusi éghajlat alatt rájuk kényszerítefct nehéz munkát. Ezenkívül a négerek saját hazájukban magasabb kulturális fokon éltek. A négerek nagyobb értékét mutatta, hogy a kezdeti időben, amikor indián rabszolgát öt dollárért lehetett kapni, egy felnőtt néger rabszolga hetvenöt dollárba került. A néger rabszolgák iránt nagy volt a kereslet. 1574-ben megérkezett Brazíliába az első portugál hajón szállított néger rabszolgaszállítmány, s utána 300 éven át a négerek millióit hurcolták a bah iái és a többi brazíliai rabszolgapiacra. A néger rabszolgák többségét Nyugat-Afrikából, főként a Guineái öböl környéki néger „királyságokból” (Benin, Sokoto. Asanti), valamint a portugál gyarmatról, Angolából szállították a portugál rabszolgakereskedők Brazíliába. A néger rabszolgák tömeges szállítása olyan méreteiket öltött, hogy Brazíliában a XIX. század elején a lakosságnak már kb. a fele néger volt. A 300 éves rabszolgakereskedelem során, becslések szerint három és fél millió néger rabszolgát importáltak Brazíliába. Az országban nem volt törvény, amely megakadályozta volna, hogy az ültetvényesek a rabszolgákat halálra dolgoztassák és kínozzák. A rabszolgarendszer védelmére speciális rendszabályokat és törvényeket dolgoztak ki és alkalmaztak. A rabszolganőknek a mindkét nemet egyaránt sújtó bánásmódon és megerőltető munkán túl minden megaláztatást el kellett szenvedniük gazdáiktól és a felügyelőktől. A rabszolgák elkeseredetten védekeztek. Napirenden voltaik a lázadások. A legjelentősebb brazíliai néger rabszodgafelikelés Palmares- ban tört ki. A néger rabszolgák fellázadtak, szabaddá tették magukat, majd az őserdőben önálló közösséget szerveztek. Táboraikat qui- lombónak nevezték. Az őserdőben létrejött quilom- bókból létrehozták a Pal- maresi Köztársaságot, ahol ősi afrikai szokások szerint szervezték meg közösségüket, amely 1630-tól 1697-ig állt fenn. Ganga Zumba, -a bátor és kiváló hadvezér irányítása alatt mintegy 20 000 volt rabszolga élt a köztársaságban. A függetlenségi és ellenzéki mozgalmak követeléseiben mind határozottabban szerepelt a rabszolgák felszabadítása. 1831-ben a brazil kormányzó tanács megtiltotta a néger rabszolgák behozatalát. 1871-ben a forradalmi ellenzék nyomására a kormány kiadta a „magzati szabadságtörvényt”, amelynek értelmében a rabszolga anyától született gyermekek szabadok, 1885-ben törvényt hoztak, amelyben minden 60 éven felüli rabszolgát szabadnak nyilvánítottak. 1888. május 13-án meghozták az ún. aranytörvényt, amelyben kimondták a rabszolgaság eltörlését, s milliónyi rabszolga azonnali, feltétel nélküli felszabadítását. Orosz Szilárd Bell, Edison, Puskás... A telefon útja A távbeszélés lehetőségére elsőnek Bourseul francia távirász gondolt. E gondolatát megkísérelte a gyakorlatban is megvalósítani, de nem sok sikerrel. A telefon szó is Bourseul-től származik, a tele (messze) és a fon (hang) szavak összetételeként. Az első használható távbeszélő berendezést Alexander Graham Bell készítette 1875-ben, és a két évvel későbbi telefon az Edison-féle szénmikrofonnal kiegészítve — alapvető működése tekintetében sem tért el a ma használatostól. Eleinte csupán két közeli hely — üzlethelyiségek vagy irodai szobák stb. —- között lehetett beszélgetést folytatni. Puskás Tivadar zseniális ötlete a telefon használhatóságát kiterjesztette, és ezzel elterjedését is meggyorsította. 0 a két készüléket ösz- Gzekötő vezetéket „elvágta”, és közéjük iktatta a központot. Ettől kezdve a készüléket nem egymással, hanem egy központtal kötötték össze; az egy-egy városban, körzetben levő készülékek vezetékeit egy központi helyre vezették, és ott a kezelők feladata lett, hogy a beszélgetés idejére kapcsolatot teremtsenek. Puskás Tivadar tervei szerint 1877-iben Bostonban- helyezték üzembe az első központot. Az első budapesti központ pedig a mai József Attila utcában 1881. május elsején kezdte meg működését. A fejlődés ezután gyorsabbá vált. Létrehozták az automata központokat, ahol már nem volt szükség kezelőkre, ma pedig már ott. tartunk, hogy az egész világ hívható a szobánkból, minden emberi beavatkozás nélkül, a hang pedig olykor műholdak közbeiktatásával teszi meg több tíz ezer kilométeres útját. 1986. október 20., hétfő KOSSUTH RADIO 8,20: Hogy tetszik lenni? — 8,59: Liszt: Via crucis. — 9,20: Versek. — 9,39: Ki kopog? — 10,05: Nyitnikék. — 10,35: Nóták. — 10.55: Kodály: Háry János. — 11,2(1: Kórusművek. — 11,34: Gösta Berling. Regény.— 12,45: Utak, ösvények. — 13,05: Előadóművészek albuma. — 14,10: Holnap közvetítjük. — 14,33: A béka. Novella. — 14,55: Édes anyanyelvűnk. — 15,00: Irodalmi évfordulónaptár. — 15,30: Kóruspódium. — 16,05: Szépen szólj! Diákműsor. — 16,30: Történelmi kalandok. Hangjáték. — 17,00: Eco-mlx. — 17,30: Táncház Pesten. — 18,00: Van új a Nap alatt. — 19,15: Visszaadni az emberek hitét. . . Dokumentumműsor. — 20,13: Népdalfeldolgozások. — 20,30: Egy óra Lukács Ervinnel. — 21,30: Tíz kérdés — a Legfelsőbb Biróság elnökéhez. — 22,20: Tíz perc külpolitika. — 22,30: Aranypataktól a rubirf diplomáig. Dokumentumműsor. — 23,29: Vivaldi-concertók. PETŐFI RADIO 8,05: Népzene. — 12,10: Operettfelvételek. — 12,25: Kis magyar néprajz. — 12,30: Népzene. — 13,05: Slágermúzeum. — 14,00: Kettőtől ötig. — 17,08: Újdonságainkból. — 17,30: ötödik sebesség. — 18,30: Tip-top parádé. — 19,05: Népdalok. — 19,30: Sportvllág. — 20,05: Rockújság. — 21,05: Es nálunk...? Műanyagok új szerepben. — 21,35: Hétfő este mindenkinek. — 23,20: Szórakoztató zene. — 23,50: Dzsessz- muzsika. 3. MŰSOR 9,08: Zenekari operarészletek. — 9,46: Komoly zene. — 11,00: Zengjen a muzsika! — 11,30: Szimfonikus zene. — 13,05: Pásztortűz fehér éjszakában. Kisregény. — 13,51: Romantikus indulók. — 14,10: Berg: Lulu. — 16,30: Könnyű zene. — 17,00: Iskolarádió. — 17,30: zenekari muzsika. — 18,30: Liszt: Via crucis. — 18,50: Egészségünkért! — 19,05: Századunk zenéjéről. — 19,35: Hegedűest. — 21,35: Zenekari muzsika. — 22,25: Helsinki rock- fesztivál. — 23,00: Operaáriák. nyíregyházi radio 17,00: Hírek. — 17,05:'Hétnyitó. Hétfői információs magazin. A tartalomból: Program- ajánlat. — Sportösszefoglaló.' — Fészekrakás ’86. Az év lakóházai. Riporter: Haskó József. — Hallgatóink leveleire dr. Orosz Gyula válaszol. — 18,00—18,30: Észak-tiszántúli krónika. — Lapszemle. — Műsorelőzetes. (A nap szerkesztője: Kolláth Adrienne) MAGYAR TV 18,30: Zenehétfö. Liszt Ferenc tiszteletére. Vezényel: Makiári József. — 19,20: Tévétorna. — 19,25: Esti mese. — 19,45: Híradó. — 20,00: Beszélgetés Forrai Miklóssal, a Liszt Ferenc Társaság elnökével. — 20,10: A TV Zenei Klubja. Liszt: Les Préludes. Vezényel: Mihály András. — 21,00: „Büszke hazát büszkén vallók magaménak”. Liszt .Ferenc nyomában Magyarországon. — 21,25: Vendégünk: Doráti Antal. — 21,45: Vers és muzsika. 2. MŰSOR 20,40: Birkózó-ábécé. — 21,00: Szabadfogású birkózó-világbaj- no leság. SZOVJET TV 12,30: Hírek. — 12,50: Dokumentumfilmek. — 13,25: Meseműsor. — 14,25: Anyák iskolája. — 14,55: Hírek. — 15,00: Párbeszéd a számítógéppel. — 15,30: Szóljatok, harsonák! — 16,15: Művészek a békéért. — 16,45: Világhíradó. — 17,00: Gyorsítás. — 17,30: Hírek. — 17,35: Orfeusz alászáll — film, 1. rész. — Közben, 19,00: Híradó. — 21,00: Világhíradó. — 21,25: Sohanapján — film. — 22,41: Hírek. — 22,46: Hangverseny. — 23,57: Dokumentumfilm. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: AZ EMBER, AKI TÜL SOKAT TUDOTT. Béke mozi: de. MACSKAFOGÓ. Du. MACSKAFOGÓ. Zárt- körű archív filmklub ' okt. 20- án 16, 18 és 20 órától. Móricz mozi: BMX BANDI20. hétfő 19,00 A BOLOND. Madách-bérlet. Az előadást csak felnőttek látogathatják. A szocializmus megújulásának útja (13.) Hz értelmiség és a kulturális politika A konszolidálódás legbonyolultabb feladata az értelmiség megnyerése, és egy hatékony kulturális politika megteremtése volt. Minthogy a kulturális életben a jobboldali erők november 4-e után is nagy aktivitást fejtettek ki, s erre az értelmiségi szövetségekben (írók, művészek, újságírók szakmai egyesületeiben) megszerzett legális politikai hadállásaikat kihasználták, 1957. január közepén ezek működését a kormány rendeletileg felfüggesztette. Ezután ellenforradalmi szervezkedés címén több írót, ' I újságírót letartóztattak és elítéltek. A burzsoá és revizio- | nista befolyás az értelmiség soraiban tudta legtovább meg- ! tartani erős pozícióit, és amikor ez fokozatosan gyengült’ is, még sokáig passzivitás jellemezte e köröket. Ilyen körülmények között különösen fontos volt, hogy | milyen elvi alapon és miféle módszerekkel lát hozzá a pártvezetés ahhoz, hogy előrelépjen. Az első, ami szembe- I tűnő volt — mert merőben különbözött az, értelmiségi és I kulturális politikában is addig megszokott szektás módszerektől —, hogy miközben a politikai vezetés türelmes volt és messzemenő tapintatot tanúsított, az elvekben sziklaszilárdnak mutatkozott. Még a szellemi élet legnagyobbjait, a legtekintélyesebbeket sem udvarolta körül, ha valamit ellenségesnek vagy a szocialista eszményekkel ellentétesnek, illetve politikai szempontból elfogadhatatlan- ! nak tartott, azt nyíltan szemébe mondta az ellenzékies- kedő vagy vitapartnernek. Találóan formulázta meg ezt a szilárd elvi magatartást Kállai Gyula, a párt Központi Bizottságának akkoriban e területért felelős titkára: „A múltban gyakran előfordult, hogy akivel együttműködtünk, azt nem bíráltuk, akit pedig bíráltunk, azzal nem működtünk együtt. Tudatában kell lenni annak, hogy az értelmiséget elsősorban nem anyagi és erkölcsi juttatások- ! kai lehet megnyerni. A kölcsönös bizalom csak elvi alapon fejlődhet ki, amely nem nélkülözheti az őszinte ba- ; ráti bírálatot sem.” Visszatekintve erre az időre, meglepőnek látszik, hogy az MSZMP vezetése viszonylag milyen hamar és milyen szívós tervszerűséggel látott hozzá a kulturális élet elvi, | elméleti kérdéseinek áttekintéséhez. Mindenütt a tudományos megalapozottságot ösztönözte, az egyes területek legjobb szakértőit — nagyszámban pártonkívülieket — bevonta a kérdések tanulmányozásába és az álláspontok kialakításába. E dokumentumok természetesen tartalmaztak csupán az időhöz kötött aktualitásokat is, voltak olyan megállapításai, amelyeket a későbbi kutatások módosítottak vagy korrigáltak. (Például Lukács György munkásságát nem helyesen értékelték, a szociáldemokrata pártnak a munkásművelődés terén végzett tevékenységét nem jelentőségének megfelelően méltányolták, a szocialista realizmus helyét és szerepét túlhangsúlyozták stb.) De fő mondanivalójuk és szellemük mindmáig érvényes, mintegy beépült a szocialista kultúrába és szellemiségbe. Nagyon figyelemre méltó volt a Központi Bizottság titkárságának 1958. január 31-i határozata a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat munkájáról. A helyzetet reálisan értékelve megállapította a titkárság, hogy a társulat előadói általában tartózkodnak a világnézeti következtetésektől, és nem folyik vita a téves, ellenségei; nézetek ellen. „A népfrontpolitikára való hivatkozással gyakran kerülik az értelmiségiek előtti határozott állásfoglalást, nehogy „elriasszák” az értelmiséget a társulattól.” Pedig enélkül nincs előrehaladás. Türelmes, meggyőző munkával, kölcsönös viták útján lehet csak leküzdeni az értelmiség széles tömegeiben még meglévő helytelen, jobboldali nézeteket. Az egyik legérdekesebb dokumentum ebből az időből az 1958. júniusában született kulturális munkaközösségi állásfoglalás a népi írókról. Ez a terjedelmes tanulmány a magyar szellemi élet hosszú évtizedeken át befolyásoló irányzatnak történelmileg megalapozott elemzését adta, és olyan ideológiai kérdésekben fejtette ki a marxista nézeteket, mint az úgynevezett harmadik út, a nemzeti sajátosságok és az osztályszempontok viszonya, az értelmiség helye és szerepe a társadalmi küzdelmekben, a nacionalizmus, hazafiság, internacionalizmus kezelése stb. A gyakorlati kérdéseket tárgyalva ez a dokumentum is elítélte az elvszerűtlen taktikázást, az udvarlást, amellyel Rákosiék a népiekhez közeledtek, ahelyett, hogy ideológiailag tisztázták volna a pozíciókat. Alapvető, és mind eszmei állásfoglalásaiban, mind pedig a gyakorlati következtetések levonásában kiérlelt dokumentum volt Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei című 1958. július 25-i munka. Mélyreható, tényekkel alátámasztott elemzését adta a kulturális forradalomnak és eredményeinek, megvédelmezve azt az ellen- forradalmi propaganda hazugságaitól. Egyidejűleg tárgyilagosan bírálta a kulturális életben 1949—53 között elkövetett hibákat is, aláhúzva, hogy a szektás türelmetlenség, illetve a kulturális művelődési feladatoktól közvetlen termelési, politikai hatások elvárása, és az értelmiségiekkel szemben az általánosító jellegű bizalmatlanság milyen súlyos következményekkel járt. 1 1959 februárjában még egy vezető pártszerv dokumentuma foglalkozott a felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdésével, majd ez év őszén a burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiasságról szóló állás- foglalás jelent meg. Az a nagy szellemi munka, amely ezekben az alapvető dokumentumokban, ideológiai, kulturális elemzésekben is megtestesül — és az ezek szellemében végzett türelmes aprómunka az értelmiség körében — meghozták az eredményeket. 1959 júliusáig helyreállították a művészeti szövetségeket, 1959. szeptember 25-én az írószövetség is megválasztotta vezetőségét. A művészi élet megpezsdült, az 1956. november 4-e után hallgató ■ íróknak nagy része újra művekkel jelentkezett, miközben már helyet kért magának egy új nemzedék is. A kölcsönös bizalom erősödésén alapuló fejlődést, az értelmiségnek a párt felé fordulását jól példázta, hogy míg ! 1957 júniusában az országos pártértekezleten a párttagság ! [ 6,9 százaléka volt értelmiségi, addig 1962-ben a közben T félmillióra növekedett taglétszámból már 10,2 százalék ! : tartozott e kategóriába. A forradalmi erők és eszmék a szellemi és kulturális i | élet területén is győzedelmeskedtek az ellenforradalmon. j Nemes János (Következik: Aki nincs ellenünk, az velünk van.)
