Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
Ötezer éves istenek Tiszalök-Hajnaloson Egy újkőkori település nyomai Bizonyára sokan megriadnának attól, aminek mi a tiszalök-hajnalosi határban végzett ásatásunkon a legjobban örültünk. Néhány nappal a munka megkezdése után egy emberi koponyába ütközött az ásó, s a kibontás után örömmel nyugtázhattuk, hogy „olyasmit” találtunk, amit több, mint két évtizede senki a megyében. Vegyük sorba az eseményeket! A 40-es években többször is bejelentették a nyíregyházi múzeumnak, hogy1 a hajnalosi vasúti megállótól mintegy 150 méternyire emberi csontok és soksok cserép került elő. A tiszai árvédelmi munkák során elhordott dombon egy újkőkori település maradványait és avar sírokat bolygattak meg. 1985 őszén került sor egy rövid „hitelesítésre”, ami az avar temető egy részletének feltárását tűzte ki célul. Ekkor azonban a szerencse váratlanul mellénk szegődött, s a néhány avar sír mellett megtaláltuk az újkőkori ember egykori lakhelyét is. Ebben az éviben már azzal a szándékkal kezdtük el a munkát, hogy az előző év őszén részben leltárt neolitikus telepet kiássuk. Több más mellett az is indokolta ezt, hogy akkor már birtokunkban volt egy olyan kis istenszobrocska töredéke (idol), ami ebben a korban rendkívül fontos és ritka kincs. A tiszalöki határ, sőt tá- gabb körben a Tiszavasvári- tól Tiszadobig terjedő terület meglehetősen gazdag e korszak (i. e. 4.-3. évezred) leleteiben, a rendelkezésünkre álló régészeti anyag alapján körvonalazni lehet a mintegy ötezer évvel ezelőtt itt élt népesség életét. A szakirodalomban edényeik díszítése után Alföldi Vonaldíszes kerámia kultúrájának elnevezett csoport az egész Alföld területén megtalálható. Állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoztak, a háztartás számára agyagedényeket, kőből, csontból különféle szerszámokat készítettek maguknak, földbe mélyített házaik általában nem túl nagy (20—30 m2) alapterületűek. Az Alföld észak-északkeleti tájékán élők előszeretettel használták ki a közeli Tokaj hegység kincsét, az obszidiZsugorított sír. ánt, amely sajátosan jó tulajdonságai miatt rendkívül alkalmas eszközkészítésre. Kerámiájuk igen sokszínű — időnként a szó eredeti értelmében is — hiszen éppen Hajnaloson is nagy mennyiségben találtunk festett edénytöredékeket. A leggyakrabban mégis karcolással díszítik edényeiket, amiből a legkülönbözőbb mintakincset lehet kirajzolni. Az általában ismert településeiktől azonban a hajnalosi több fontos szempontból eltért. A lakóház egy eddig területünkön ismeretlen építésű, középen osztófallal elválasztott, lakószobára és kamrára (alatta tárolóverem) tagolt volt. Méretei is eléggé meg-, hökkentőek, hiszen a hosz- szabbik fala 8,5 m, a rövi- debbik pedig 7 m. Az eddig feltártakhoz képest tehát kétszer akkora volt. A ház kibontásakor akadtunk a sírra, s a halott a kor szokásainak megfelelően úgynevezett zsugorított testhelyzetben, oldalára fektetve volt a sírba téve, arca előtt néhány edény oldal töredékével a sír alja ki volt rakva. Az újkőkori ember ha- lottait még nem külön temetőben, hanem a már nem használt házban, még gyakrabban a ház mellett lévő gödörben „temette el”. Ezért van az, hogy egy-egy ilyen sír előkerüléséhez óriási mértékben járul hozzá a szerencse, hiszen módszeresen hiába kutatnánk utána. A megye területéről a Hajnaloson kiásott sír a huszonnegyedik. Szintén a ház-feltárásánál került elő az a kis agyagszobor töredék, amely egy furcsa emberfejet ábrázol. Két vízszintes vonal jelzi a szemet, egy hosszúkás dudor az orrot, két oldalt a fül irányában át van fúrva, s az egész láttán az a benyomásunk, mintha valami maszkot viselne. Egy szelet a múltból — megyei kiadvány alakjában Erődök, várak Megtudhatja a kíváncsi milyen volt hajdanán egy ' várkapu, egy lakótorony. 1 Rekonstrukciós rajz alapján j elképzelheti a diósgyőri vá- i rat fénykorában, Nagy Lajos f király idején, elmerenghet | Ecsed várának rajzán, mi- | közben ma az alapokat is | alig találja. Hasznos, ifjúnak és fel- ! nőttnek, tanárnak és tanulóéi nak egyaránt ismeretet nyúj- I tó az Erődök, várak című * kiadvány. Nagyjából az i Eger-Putnok vonaltól, keletre található várakat, kastélyokat mutatja be egy-egy képpel, illusztrációval, rövid történeti leírással — Bene János muzeológus tollából. Szűkebb hazánk nevezetes emlékei, a szabolcsi földvár, a vajai és a vámosatyai várkastély képe, egykori kiválósága bontakozik ki az olvasó előtt, a nagykállói, kisvárdai várakkal ismerkedhet meg legalább gondolatban az, aki kézbe veszi a könyvecskét. Ám hasznos segítője lehet a kirándulni indulóknak, hiszen Eger mellett sokan felkeresik Sárospatak ma is látható várát, megmásszák a Zemplén kisebb csúcsait koronázó fűzéri, regéci és Boldogkő várának még fellelhető falait. A kiadványt gondozó megyei pedagógiai intézet egyszerre vállalkozott az ismeretterjesztésre és a múlt emlékeinek ápolására. Nem csak a történelemórák száraznak tűnő tananyagát illusztrálja, hanem a diák képzeletét is megmozgatja, ha látja a munkácsi vár rekonstruált rajzát, ahol Zrínyi Ilona oly hősiesen védekezett, hogy utána Szatmár várának metszeténél elmerengjen a Rákóczi-szabad- ságharc végét jelentő békekötés színhelyén. A XVI—XVII. századi metszetek, a mát idéző fényképek (az azóta elhunyt Zsák Zoltán felvételei), valamint Fehérvári Béla kisvárdai múzeumigazgató rajzai harcászati eszközökről, a vár védőművekről jól kiegészítik az igényes leírásokat, amikor dióhéjban képet kapunk Északkelet-Magvar- ország 18 erődéről, váráról. L. B. Kis emberfejet formázó idol. Hasonló istenszobrokat ismerünk az Alföldről, éppen Tiszabezdéd-Servápáról is őriz egyet a Jósa András Múzeum. Ez és a már említett, gödörből előkerült másik példány jelentik a hajnalosi telep igazi, csodaszámba menő értékeit. Míg az előbbi felismerhetően emlberfejet mintáz — mégha kissé meglepő módon is —. addig a második példány sokkal több fejtörésre adhat okot. Jóval elvontabb, stilizáltabb megfogalmazása ez ugyanannak a jelenségnek. Az újkőkor embere — feltehetően más népekhez hasonlóan —, természeti „tapasztalatai” alapján áldozatot mutatott be minden, számára fontos esemény (vetés, aratás stb.) előtt. Ezekkel az áldozatokkal kívánta biztosítani a megélhetéshez szükséges mennyiségű gabona betakarítását, illetve az állatszaporulat kedvező alakulását. Ezeknél az áldozatoknál kulcsszerepet játszhattak az agyagból formált szobrocskák. A Kárpát-medence és Európa több pontjáról számtalan ilyen idolt 'tudunk, s ezek kis százaléka hitelesen az eredeti funkcióra utaló helyzetben kerül elő — csakis ez jogosíthat fel bennünket arra, hogy más tárgyi Ibizonyíték híján az őskori ember hiedelemvilá- lágával hozzuk őket összefüggésbe (csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ilyen idolokból a legtöbb és legkülönlegesebb példányok több mint tíz éve Méhtelek határában kerülte^ elő megyénkben). A tiszalök-hajnalosi lelőhely remélhetően pontosabb válaszok megfogalmazását segíti majd a teljes feltárás befejezése után. Pappné Kurucz Katalin A Á múzeumigazgató Gyűjti és írja a beregi múlt emlékeit — A Beregi Múzeumot atyai hagyatéknak is érzem, minden darabját és magát a megvalósított gondolatot is örökségként kezelem — vallja Felhösné Csiszár Sarolta, a Beregi Múzeum igazgatója. Nem is a múltról, a hagyatékról beszélgetünk. Hiszen nagyon sokan tudják — mi is írtunk róla — hogy az igazgatónő édesapja, Csiszár Árpád nemcsak a múzeum nagy tudású, és fáradhatatlan alapítója és igazgatója volt, hanem lányának tanítómestere még ma is. Az igazgatónőt munkájáról és tévéiről faggatom. Legelőször a múzeumi hónapról esik szó. — Bizonyára megvan a ; múzeumi hónapnak is a maga propagandisztikus előnye — de engem úgy tanítottak, hogy legyen meg minden napnak a maga feladata. dítunk a múzeumra, mint októberben. Felhösné Csiszár Sarolta lebilincselően beszél mindenről, ami szóba kerül. Az emberben önkéntelenül is felvetődik a gondolat: honnan van mindehhez energiája? Hiszen három gyermek édesanyja, és köztudomású, hogy a kisebb múzeumok vezetői pénzügyi dolgozók, adminisztrátorok is egy személyben. — Nagyon sokat köszönhetek kollégáimnak, akik jól dolgoznak. A gyermekeim kinőttek abból a korból, hogy állandó szülői felügyeletet követeljenek. Egyéb - ként is édesanyámtól nagyon sok segítséget kaptam a gyermekneveléshez. Ahogy az édesapja is tette, az igazgatónő ma is fáradhatatlanul gyűjt. Lelkesen mutat meg egy előző nap szerzett beregi textíliát. Tisztességesen dolgozni, és eredményeket felmutatni csak akkor lehet, ha az ember nem kampányszerűen tevékenykedik, hanem szorgalmas, kitartó munkával. Egyébként is vidéken nem a legszerencsésebb hónap az október, hiszen a mezőgazdasági munkák dandárja akkorra esik. A naményi múzeumnak nyáron sokkal több látogatója van, és egyébként is sok a visszatérő vendégünk, akik újabb vendégeket hoznak magukkal, hogy megmutassák nekik azokat a kiállításokat, amelyek már korábban elnyerték a tetszésüket, ezért csak kisebb, de lehetőleg minél érdekesebb alkalmi kiállításokat rendezünk ilyenkor, mint például Női divat a múlt században. De máskoi is ugyanennyi figyelmet forMegtudom, hogy a napokban S jelenik meg az újabb korty- | ve, amelyben a beregi Tisza- | hát temetési szokásait dől- 3 gozta fel. A könyvet a Deb- g receni Kossuth Lajos Tudó- | mányegyetem adja ki. De f megvan már egy újabb könyvre való anyag is, a falusi elemi népiskolákról. | — Sajátos ez a beregi rész y az iskolatörténet szempont- | jából is. Ezen a vidéken a 1 XVI. századtól, a reformáció :* terjedésétől színvonalas ok- Sj tatás folyt. A beregiek — bár I; a debreceni egyházkerület- | hez tartoztak, anyagilag a | sárospatakiakat is- támogat- § ták. így aztán többnyire a nagy hírű iskolákból kaptak 1 tanítókat, akik nagy szolgá- i latot tettek az itt élőknek, i] E témakörből is nagyon sok 1 tárgyi emlékünk van. (bodnár) Szombati galéria Dalocska (Hawaii-szigetek) 1 Eső dobol a faleveleken, szerelmet, szerelmet ébreszt. Mit súg füledbe az eső? Szerelmemet súgja, dobolja. (Kórus:) Bárhol járok, hozzád vezet az ú<t, esténkhiez, éjszakánkhoz. Vidámakat rikkant majd a kakas a hajnali őrjárat idején. 2 Hozzád és hozzám vezet az út, jó meleg vár a végén. Sokáig lestem: jössz-e már? A szellő végre meghozott. Közép-polinéziai rajz. Illusztráció a kötet- (Rákos Sándor fordítása a Táncol a hullámsapkás bői. tenger c. kötetből. Szépirodalmi Könyvkiadó — 1986) KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
