Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám

Kelet-Magyarorsiág 1986. október 2. Megelőzték a tehát A JÓ MUNKA JUTALMA. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács hirdette versenyben, előző mozgalmi évi munkája alapján országos második helyezést ért el a Fehérgyarmati 1. sz. Általános Iskola, illetve az ott működő Petőfi Sándor Úttörőcsapat. A kollektíva ju­talma 25 ezer forint. A közlekedési úttörők illetve a közlekedési fakultációs oktatásban részt vevők javaslatára kerékpárokat, segédmotor-kerékpárokat, KRESZ-segédanyagokat, illetve a közlekedési úttörőknek egyenruhát vásárolt a csapat. A járműveket örömmel vették birtokba a pajtások, (m. k.) A zene napján Október 1-e a zenei világ­nap és bizonyosan nem vé­letlen, hogy megyénkben is ezen a napon volt a nyitánya az 1986—87-es hangverseny­évadnak. Színvonalas pro­dukciónak örvendhetett a ze­neszerető közönség szerdán este, amikor a Budapesti Vo­nósok adtak nagysikerű hangversenyt. Sokszor halljuk, mondjuk, hogy még mindig a kívánt­nál kisebb a komoly zenét szeretők köre, előfordul, hogy ugyancsak y foghíjas a néző­tér egy-egy koncerten. Ilyen­kor kevésbé gondolunk a ze­nei nevelés forrásaira, az ál­talános, majd középiskolai zeneoktatásra, a zene meg- kedveltetésére, pedig köztu­dott: az alapoknál kell kez­deni a zene ábécéjének meg­tanítását. Ezek is eszünkbe jutottak a zene napján, s azok a prog­ramfüzetek is elénk kerül­tek, amelyek a következő he­tek, hónapok komolyzenei csemegéjét ígérik. A felnőt­teknek a megyeszékhelyen a Budapesti Vonósok után a Szabolcsi szimfonikus zene­kar ad műsort, majd a Mis­kolci szimfonikus zenekar, később a Debreceni MÁV filharmonikus zenekar lép pódiumra. De külföldi, len­gyel kamarazenekar is ven­dégeskedik majd megyénk­ben. Bővülnek a szabolcsi vá­rosok zenei programjai is, Vásárosnaményban többek között a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola debrece­ni tagozatának leánykara és vegyes kara, a Debreceni MÁV filharmonikus zenekar ad hangversenyt. Kisvárdán három hangversenyt tervez­nek a közeljövőben. Külön öröm, hogy bővül a szakmunkásbérletezök szá­ma — az Állami Ifjúsági Bi­zottság anyagi támogatásával — négy rendezvényre kerül sor az új hangversenyévad- ban a nyíregyházi 107-es szá­mú intézetben, a tiszavasvá ri, a kisvárdai ipari szak munkásképzőben és a tisza- dofoi gyermekvárosban. Az általános iskolák bérleti hangversenyének a megye- székhelyen kívül Kemecse, Nagyhalász, Nyírbátor, Nagy- ecsed, Mátészalka, Bököny Balkány, Üjfehértó, Fehér- gyarmat, Tarpa, Vásárosna mény, Berkesz, Kisvárda, a középiskolai tanulóknak ugyancsak Nyíregyházán kí­vül még Demecser, Ibrány Vásárosnamény, Mátészalka Kisvárda, Tiszalök, Csenger, Fehérgyarmat, Nyírbátor és Nagykálló ad otthont. Bővül hát a kör, s még ha nem is várható, hogy minden szék foglalt lesz, szerény mértékben gyarapszik a ko moly zenét kedvelők tábora megyénkben is. Köszönet a zene népszerűsítőinek. egy tanulmányt, vagy tanul­mányfélét, feltehetően pedagó­gus tollából a Nők Lapjában, Nagyon durván és nagyon kör- vonalazottan azt taglalta, hogy vajon mennyibe kerül manap­ság egy-egy szülőnek a gyerek iskoláztatása? Valamennyien tudjuk, hogy sokba. Az írás vi­szont; lehet hogy csak néhány mondatában, de arra utalt; akinek nincs pénze korrepetá­ló tanárra, az keressen meg­felelő tudású középiskolást, aki majd segít a gyerekének. Ez a valamikori házitanító, akinek ugyanúgy fizettek mint Móricz Zsigmond Nyilas Misijének. Va­lamiből tehát fizettek valami­ért. Miért kell fizetni? Állítólag a mi oktatásrendszerünk, hang­súlyozom, hogy „állítólag” in­gyenes. A pedagógusok által kitalált számtalan oktatási re­form elérte azt, hogy nagyjá­ból jól képzett emberként sem vagyok képes figyelemmel kí­sérni az alsótagozatos gyereke­im matematika oktatását. Buta vagyok mellettük, nem értem amit csinálnak, és olykor — rémálom? — még attól is fé­lek, hogy a velem egyidőben tanuló pedagógus sem érti azt, amit a gyerekekkel csinálnia kell. Most akkor hogyan le­gyek én jó szülő? Egyféle vá­lasztásom az, hogy megtanulok kívülről minden tantervi refor­mot, bemagolom az anyagot, és mégegyszer tízéves leszek. Ez gyönyörű lenne, de nem megy. A szülőknek általában más dol­guk van a világban, mint meg­tanulni azt, amit a pedagógia újabban kitalált. Erre nincs időm, nincs energiám. Marad az, amit a Nők Lapja cikkíró­ja egy bekezdésben kínál. Ha nincs annyi pénzem, hogy elég­gé szeressem egy tanár megfi­zetéséhez a gyerekemet, akkor keressek magamnak egy csóró kis olcsó diákot, aki a maga kárára ugyan, mert időt veszít vele, de pénzért megtanítja a gyerekemet arra, amit az is­kola ezek szerint megtanítani képtelen. Én szeretnék jó szülő lenni, de nem feltétlenül értem eze­ket a reformokat, amiktől a gyerekeink elfelejtették a he­lyesírást, gépet tanulnak ösz- szeadás helyett, szorzótáblát úgy, hogy tizennégy éves ko­rukban sem tudják a 6X7-et. Lehet, hogy túlságosan leegy­szerűsítem a dolgokat, de egy­felől megfosztott engem a pe­dagógia attól, hogy segítsek a gyerekemnek, másfelől, ha nem segítek, alig valamire ta­nítja meg őket. Mi marad? Ezer forintokat fizetek a ta­nárnak, aki segít, vagy félezer forintokat egy diáknak. Akkor hát mi legyen? Tapsoljuk meg a sok korszerűsítést, a gyere­kekkel meg majd csak lesz va­lami. Bartha Gábor Ifjúmunkás napok A záhonyi átrakókörzet hétezer vasutasából két és fél ezren tartoznak az ifjúsá­gi korosztályba. Ahhoz, hogy jobban megismerjék egymás munkáját, bővítsék szakmai­politikai ismereteiket az üze­mi KISZ-bizottság minden ősszel megrendezi a vasutas ifjúmunkás napokat. Október elsején indult az idei prog­ram. Az egy hónapon át tartó eseménysorozaton váltogat­ják egymást a komolyabb és könnyebb programok. Két or­szágos Lap szerkesztőivel is találkoznak a fiatalok. Októ­ber 8-án a Népszava, két nap múlv.a a Magyarország fóru­mára kerül sor. Bőven tarkítják vetélkedők a vasutas ifjúmunkás napo­kat. Az egyik hétvégén vi­dám keretek között zajlik, rá egy hétre, október 24-én a Könyvről könyvért rádiós ve­télkedő zajlik. Erőpróba évente a Ki minek mestere, a Szakma ifjú mestere vetél­kedő, ahol általában három­száznál több a résztvevő. Az idén 15 szakmában mérik össze tudásukat. A targonca vezetők és az esztergályosok közül pedig a legjobbak nem zetközi vetélkedőn mérkőz­nek, a csapi szovjet és az ág- esernyői csehszlovák vasutas fiatalokkal. A gazdag program zárása az október 31-i díjkiosztással, nemzetközi ifjúsági nagygyű­léssel egyben a fiatalok béke­demonstrációja is lesz. Fsrintok a községnek Bevezetése nem kis vihart kavart. Volt aki üdvözölte, volt aki elmarasztalta. Mos­tanra már elcsitultak a za­jok. Szidják vagy dicsérjék, a teho létezik. Létezik, és nem kis része van abban, hogy az emberek sajátjuknak érzik lakóhelyüket, s annak építésében tevékenyen részt vesznek. Anarcson nincs teho. Társ­községében, Szabolcsbákán sem. Mégis épül, mégis szé­pül a két falu. A hogyanra könnyen jön a válasz. Vízmű épül — Két éve épül a vízmű községeinkben — mondja László József tanácselnök. Ez a munka olyan terhet ró az itt élőkre, amely tovább már nehezen fokozható. Ezért is döntöttünk az előzetes felmé­rések után úgy, hogy nekünk nem éri meg a tehoval járó sok-sok adminisztráció, leve­lezés, miegyéb. Kiszámoltuk azt is, hogy a jelenlegi kö­rülmények között inkább fe­szültséget, bonyodalmat oko­zott volna, mintsem hasznot vagy elégedettséget. Nem mintha az Anarcson és Szabolcsbákán élőknek mindegy volna, fejlődik-e la­kóhelyük vagy sem. Épp el­lenkezőleg. Nemcsak a víz­műépítésből vették ki alapo­san a részüket, hanem új dol­gokba is belekezdtek. Nem is akármibe. Ügy döntöttek, is­mét összefognak. Ravatalozót építenek, melynek kivitelezé­sét már a jövő évben meg­kezdik, s ha minden a ter­vek szerint zajlik, 1988-ban már be is fejezik. A kétkezi munka mellett ismét zsebbe nyúlnak az itteniek. Csalá­donként ezer forintot fizetnek a közös kasszába, hogy egy­koron majd méltó helyen térhessenek örök nyugovóra. Pusztulnak a fák A falu közepén lévő kas­télyparkban a költőnő, Czó- bel Minka sírja figyelmeztet a múló időre. A kastélypark egykori gyönyörűségéből sajnos nem sok maradt mostanra. Az 1700-as években telepített Sokat akart a szarka... Horváth Árpád nyírbátori lakost mágnesként vonzották az önkiszolgáló boltok és áru­házak. Annak ellenére, hogy bányaipari technikumot vég­zett, az utóbbi időkben csak alkalmi munkákra vállalko­zott. Közben azonban jó is­merőse lett a miskolci, a deb­receni és a nyíregyházi bíró­ságnak — különböző bűncse­lekmények miatt három év ég négy hónap börtönre ítélték. A büntetések nem nagyon viselték meg, s céljukat sem érték el, mivel Horváth to­vábbra sem volt hajlandó le­mondani addigi életmódjá­ról. Szabadulása után rövid időn belül a nyíregyházi Ke­let Áruházba látogatott el, s onnan — szokásához híven, a pénztár megkerülésével — egy pulóvert alkart elhozni. Nem igazán mestere „szak­májának”, hiszen tetten ér­ték, s visszavették tőle az árut. Következő alkalommal a vegyiáruboltba tért be négy lakkecsetért, azonban itt sem járt szerencsével, megint el­kapták. Nem adta fel. Kará­csony előtt az áfész 64-es ABC-jében próbálkozott, há­rom csomag kávét rejtett el reklámszatyorjában. Űjból felfedezték tettét, akárcsak a következőt, amikor egy pár cipőt dugott volna el. Még mindig nem lett vége peches sorozatának. A Nyírfa Áru­házban észrevették, amikor el akarta rejteni a cipőt, s a táskájában még gyermeknad­rágokat is találtak. Ezután még két sikertelen kísérletet tett, Debrecenben és Nyírbá­torban. A bíróság Horváthot — mint többszörös visszaesőt — tíz hónap börtönre ítélte, s a közügyektől egy évre el­tiltotta. Hasonlóan elkerülte — sze­rencsére — a szerencse Susz­ter Attila nyíregyházi lakost is, aki szintén mint többszö­rös visszaeső állt a bíróság elé. Suszter a nyíregyházi húsáruházból emelt volna el két üveg likőrt, utána pedig egy ABC-,bői egy-egy palack mecsekit, illetve vegyes pá­linkát, de mindkét helyen rajtavesztett. A bíróság egy év és két hónap szabadság­vesztésre ítélte Susztert, ugyanis volt még a számláján közveszélyes munkakerülés, sőt egy magánlakásba is be­tört. Az ítéletek jogerősek, (m. f.) fák java része kiveszőiéiben. Kár értük nagyon. Az öt­hektáros kertben a lombhul­lató fenyő, a juhar gyűjte­mény mellett sok egyéb fa­különlegesség is megtalálha­tó. Itt vannak a megye leg­öregebb tulipánfái, némelyi­kük közel kétszáz éves. — Öröm és gond számunk­ra ez a park — töpreng séta közben a tanácselnök. — Nem szeretnénk, ha tönkre­menne. Az elmúlt évi neveze­tes vihar bizony nagyon sok kárt tett benne. Pusztulnak a fák, s mi nagyon keveset tehetünk. Pedig a park az itt élők szerint is csodás lehetőség. A fiatalok mindenesetre a jelenlegi állapotában is sze­retik. Esti séták, meghitt randevúk megszokott helye, amelyet a „szerelmesek fá­ján” lévő sok-sok bevésett név is ékesen bizonyít. Nem messze innen az egy­kori kastély. Megélhetés, hírnév A múlton töprengeni nem sok idő jut mostanában. Ho­gyan is jutna? Az őszi mun­kák dandárjának idején szinte kihalt a falu, amely­ben a földek mellett mind több az új munkalehetőség is. Biztos állást, megélhetést egyre gyakrabban találnak helyben is a lakók. Bár a kö­zeli városok elszívó ereje ezen a vidéken is érvénye­sül, a tsz melléküzemágai egyre több embert tudnak itt­hon tartani. A műanyag­üzemben Tóth József mű­szakvezető kalauzol: — Az elmúlt évben 24 mil­lió, idén már harmincmillió a termelési érték, ötven asz- szony két műszakban, telje­sítménybérben dolgozik, ke­resetük a háromezertől há- romezer-hatszázig terjed — sorolja a legfontosabb tudni­valókat. Nemcsak megélhetést ad, hírnevet is szerez az anarcsi műanyagüzem. A védőkorlá­tokat helyettesítő műanyag szalagot az egész országba in­nen szállítják. A manufaktu­rális körülmények között gyártott reklámszatyroknak többek között a baromfifel­dolgozó, az Agroker is állandó megrendelője. A Forma I reklámtáskái szintén az anar­csi üzemből indultak útra. Jelent és jövőt építeni, múltat megőrizni mindnyá­junk feladata. Tudják ezt Anarcson és Szabolcsbákán is. S hogy a feladat könnyű, avagy nehéz? Nem egyértel­mű a válasz. Annyi bizonyos: megbecsülést csak akkor vár­hatunk magunknak, ha ugyanezt megadjuk az elő­döknek. Kovács Éva A NYÍREGYHÁZI DOHÁNYFERMENTÁLÓ hírt ad arról, hogy a varsány- gyürei, az ófehértói, a hajdú- sámsoni, a badháztéglási és a nyírgyulaji termelőszövetkezeteit dohányföldjein álltak először munkába az idén azok a tűsor- keretes szállítókocsik, amelyeket az egyeki termelőszövetkezetben gyártanak a vállalat megrendelé­sére. Az MTZ—82-es erőgép von­tatta szállítókocsira 39 megtöl­tött tűsorkeret fér el és éppen négy kocsi fuvarja tölt meg egy Sirokkó szárítóberendezést. A szállítókocsi követi a dohányföl­dön a leveleket törő brigádot, amelynek tagjai rövid úton a ko­csihoz viszik a leszüretelt leve­leket és azok a töltő utánfutó kocsi „platóján” azonnal tűsor- keretre kerülnek. A SZABOLCSI IFJÜSÄG egyik cikkében arról olvas­tunk, hogy a nyíregyházi papír­gyárban a KISZ-vezetöség kötött egy megállapodást a gyár gazda­sági vezetésével, hogy azokat a munkákat, amelyeket egyébként a vállalati gazdasági munkakö­zösségekkel végeztetnének el, ne­kik adják. Például nemrégiben a lemezgépi beruházások előkészítő és utólagos munkáit ők végez­ték el. Tavaly kétmillió forin­tot kerestek így. A kétmillió forintból 500 ezer forintot tarta­lékoltak közösségi célokra. Eb­ből a pénzből vettek a gyár dombrádi szabadidőközpontjába 11 csónakot, több csónakmotort, 10 pár sílécet, sícipőt és három szörföt. A maradék másfél mil­lió forintot 118 KISZ-tag között osztották szét. A legalacsonyabb ötszáz forint volt, a legmagasabb G0 ezer. A legmagasabban jutal­mazott fiatalok a nyár három hónapján keresztül egy nap sza­badságot sem vettek ki, ellátták a vállalati munkájukat, és sza­bad idejük, hétvégéjük terhére végezték ezeket a munkákat. A ZÁHONYI KÖRZETI ATRAKO arról ír, hogy az almaszállítási feladatok teljesítésére az üzem- igazgatóság szeptemberre 300 ezer, októberre 150 ezer és no­vemberre 50 ezer forint prémiu­mot tűzött ki. A kifizetéseket kü­lönböző feltételekhez kötötték. A gépesített rakodási főnökségtől például elvárják, hogy a levizs­gált kocsik 95 százalékát' mossák le. A vontatási főnökség felada­ta, hogy a kiürített kocsik 90 százalékát almarakodásra alkal­massá tegyék. A záhonyi állo- másfőnökségnek a kiürült fedett kocsikat csere után egy órán be­lül továbbításra alkalmassá kell tenni. Az 500-as térségben pedig a 10 óráig szabaduló kocsikat 10,30-ra továbbításra alkalmassá kell tenni és fel is kell kínálni a szállításra. A KEMÉV ÉPÍTŐK egyik cikkében arról tájékoztat, hogy az idén 30 millió forintért vásárol különböző gépeket a Gépkölcsönző és Szolgáltató Le­ányvállalat. Két Volvo homlok- rakodót és egy hidraulikus Poé­táin kotrót már megrendelt és kifizetett a leányvállalat. Mind­két gépet kislakásépítőknek is kölcsönbérbe adják. A Volvónak különösen hasznát veszik majd az építkezők, hiszen ez a gép sokoldalú, emel, tol, terepet egyenget. A SZABOLCS-SZATMARI SZÖVETKEZETEK hírt ad arról, hogy a Nyírturai Zöld Mező Termelőszövetkezet édesipari üzemében évente 24 millió forint értékű cukordrazsét és gyümölcsízű italport készíte­nek. Az italporokból jövőre bő­víteni szeretnék a választékot, most kísérleteznek új ízekkel. Eddig citrom-, banán-, szamóca- és narancsízű italport hoztak forgalomba. Egy másik hírből megtudjuk, hogy jól termett a Vilmos körte az idén a kálmán- házi és az ököritófülpösi terme­lőszövetkezet gyümölcsösében. A két közös gazdaság 17 vagonnal adott el az AGRO-SKÁLA Keres­kedelmi Leányvállalatnak az íz­letes gyümölcsből. Az AGRO- SKÁLA a körtét a Helvéciái Ál­lami Gazdaságba szállította, ahol aromát készítenek belőle. Ebben az évben 80 ezer női divattáskát készítenek a Kis­várdai Bőrdíszmű Szövetkezet kismamarészlegében. A több színben készülő kollekciót a Szovjetunióba exportálják. (Farkas Zoltán felvétele) J 2,

Next

/
Oldalképek
Tartalom