Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

1986. október 13.

Kelet-Magyarország

7

Salakmotor, válogatott viadal

Nagy csatában magyar siker

Két és fél ezren voltak kíváncsiak szombaton délután Nyíregyházán, a magyar—lengyel nemzetek közötti salakmoioros viadalra. A vendégek erős csapattal érkeztek, a mieink is a hazai élmezőnyből kerültek ki, egyedül a külföldön versenyző Petrikovics hiányzott.

Az első futamot a lengyelek nyerték 5:l-re. A második rajthoz állt fel a nyíregyháziak kedvence. Balogh Jancsi, párja a debreceni Tihanyi és a két lengyel fiú, közülük Javorek. az idei bajnok. A megismételt indítás után Balogh állt az élre, és elsőként is ért célba. Tihanyi nagy csatában szerezte meg a második helyet. Egyébként a magyarok közül a Balogh. Tihanyi kettős volt a legeredményesebb. 25 pontot szer'eztdk^a hat futam- j ukban.

Perényi Pál csapatvezető gyakran változtatott a futamtáblára kiírt összeállításon, miként kollégája, a három évig Nyíregyházán edzősködő Jan Malinows- ky.

Izgalmas küzdelmet hozott a viadal, végig szoros volt az eredmény. Az első két körben egyaránt 9—9 pontot szerzett mindkét csapat, a harmadik futamok után húztunk el 30:24-re. és az előnyt megtartva alakult ki az 56:52-es végeredmény. A tizennyolc futamos összecsapás, után jött a ráadás. Mindkét csapatból a két-két legjobbnak ítélt versenyzőt nevezte a kapitány.

A mieink közül Balogh és Tihanyi. a lengyeleltnél Husca és Zaulesky állt rajthoz. A lengyelek hatosa, Zaulesky csípte el a legjobban a rajtot, ám a kis- szálióból már Balogh jött ki elsőként. Három körön át vezetett. mikor Tihanyi megelőzte és nyerte a különfutamot. mögötte Balogh, Zaulesky és Husca volt a sorrend.

Magyarország—Lengyelország 56:52. Magyarország: Balogh 14. Tihanyi 12. Adorján 11. Hajdú Bódi 6—6, Kcxszován 4. Kocso 3. Csapatvezető: Perényi Pál. Lengyelország: Husca. Zaulesky 13 —13. Kaspcak 10. Jankowsky 7. Stachira 5. Swegowski 3. Zabja- lovics l. .Javorek ü. Csapatvezető: Jan Malinowsky.

M. L.

Sportolók, gépek viadala, (elek)

„Többet vártam magamtól...“

Bakosi negyedik ugrása

Bakosi. kabalával.

A sportágak királynője, az atlétika, a stuttgarti EB után nemcsak koronáját, hanem trónját is elvesztette hazánkban. Most már azok sem tudták a gyászos szereplést megmenteni, akiknek érdemei eddig táplálták a reményeket. Megkezdődött a felelősségre vonás, amelynek első lépéseként 15 atlétától, közöttük Bakosi Bélától, az NYVSSC hármasugrójától, megvonták a nemzetközi minősítést.

Bakosiékat pakolási lázban találtam, hiszen a beszélgetés másnapján (pénteken) négy hétre elutaztak üdülni. Míg felesége a bőröndökbe rakta a ruhaneműket, Bélával a nagyszobában beszélgettünk.

— A visszaminősítésedet az

újságból tudtad meg?

— Már úgy utaztunk Stuttgartba, hogy dr. Békési László, a MASZ elnöke közölte, aki nem jut a nyolc közé, attól megvonják a nemzetközi minősítést. Számítottam rá.

— Mit jelent ez anyagilag?

— Először: óriási presztízsveszteség, másodszor: január 1-től, akkor lép életbe, négyezer forinttal kevesebb lesz a borítékban. És a sportstátusomat is megvonhatja a klub.

— A selejtezők után, amikor 16,83 métert ugrottál, s bejutottál a döntőbe, mindenki megkönnyebbülten jelsóhajtott.

— Akkor tényleg jól ment, két belépett ugrás után értem el ezt az eredményt. Másnap is hasonlóan kezdtem, és készültem a harmadik kísérletre, amikor befutottak a stadionba a marato- nisták. Abban a hangzavarban képtelen voltam koncentrálni. Ráadásul akkora idegi terhelést még nem éltem át. Már mindenki „fejre állt”, s tőlem várták, mint Athénban a jó eredményt. Akkor bejött, most nem.

— Az indulás rád volt bízva, le is mondhatad volna a szereplést.

— Elvileg az lett volna a legegyszerűbb, s akkor néhány itthon maradotthoz hasonlóan megmaradt volna a nemzetközi minősítés. De én az összes külföldi meghívást lemondtam csak azért, hogy jó formában indulhassak. Sajnos egész nyáron sérült voltam, kevés edzésmunkát tudtam végezni.

— Mi lett volna ha Szalma és Vanyek is tud indulni, Bakos és te nem sérülten versenyeztek?

— Személyektől függött már évek óta a sikeres EB- szereplés. Ha most is összejött volna egy bronzérem, mint Görögországban, akkor szerintem most ment volna minden tovább.

— Végül is, hogy értékeled a stuttgarti versenyt?

— Se nem jó, se nem rossz. Hiszen a selejtezőkből tovább jutottam, míg szinte az egész csapat kiesett. De tőlem többet vártak, s én is magamtól.

— A klubod és a szakosztály szerint milyenek voltak az idei EB-szerepléseid?

— A téli bronzérem után csak egyet jegyeztem meg: ilyen mázlija, hogy lehet valakinek. A mostani után: lehetet volna jobb.

— Marad-e változatlen felállásban a Bakosi—Sigér

duó?

— Nem tudom vállalni, hogy szinte minden héten Tatabányára utazzak. Talán

ez az ingázás is közrejátszott a gyenge szereplésemben. Megegyeztem Sigér Zoltánnal, hogy edzéseimet ezután Kiss Tamás fogja irányítani. Vele jól megértem magam, megfelel az elvárásaimnak. Ö is Sigér keze alatt atleti- zált, módszerei hasonlóak.

— Képes vagy-e az, új edzővel megújulni?

— Most úgy érzem, belefáradtam az atlétikába. Aki húzza a szekeret, s néhányszor fejbe vágják, az meggondol minden újabb lépést. Meg újra hallom a régi nótát, öreg és vén vagyok. Ennek ellenére négy hét múlva elkezdem az edzéseket, s jövőre magyar csúcsot szeretnék ugrani. Ezentúl kevesebbet fogok tréningezni, de sokkal nagyobb intenzitással.

— Most, hogy érzed, hány versenyévadot van még?

— Két-három. Utána szeretnék a klub alkalmazásában dolgozni. Az ügyvezető elnök azt mondta, számít rám. s én ezt örömmel fogadtam.

— Ha esetleg olyan döntés születik, hogy megvonják tőled a munkaidőkedvezményt ...

— ... akkor abbahagyom.

Máthé Csaba

A magyar sport jobbításáért

Névjegyek Gyuláról

A magyar sportújságírók évi országos, háromnapos tanácskozását Gyulán, a TOT- szállóban rendezték meg. Deák Gábor államtitkár, az AISH elnöke a magyar sport időszerű kérdéseivel, Aján Tamás elnökhelyettes pedig a nemzetközi sportélet problémáival és a magyar sportdiplomáciával foglalkozott. Az újságírók vendége volt Komora Imre labdarúgó szövetségi kapitány és dr. Frenkl Róbert, a Testnevelési Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára. Beszámoló hangzott el a Metripond kezdeményezéséről, Békés megye és Békéscsaba sportéletéről, valamint a sportújságírók feladatairól, időszerű kérdésekről.

DEÁK GÁBOR államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, vezetője 42 éves. Esztergályosként, majd technikusként dolgozott. 1967-ben függetlenített KISZ-funkcionárius, többek között a KISZ Nógrád megyei első titkára volt. 1974—80 között a KISZ Központi Bizottságának titkára. 1980- tól Budapesten az MSZMP XIII. kerületi Bizottsága első titkáraként dolgozott, ugyanettől az időtől a párt Központi Bizottságának tagja.

DEÁK GÁBOR:

— Nehezebb vagy köny- nyebb a feladat, amire vállalkozott csapatával?

— Kevés idő telt el, két hónapról beszélhetünk, ami önmagában nem sok, de a befektetett energia nem kevés. Elmondhatom, hogy életemben ennyit még nem dolgoztam. egyszerre kell építeni és tüzet oltani. Első nehézségünk abban van, hogy egy rosszul működő mechanizmus áll rendelkezésre. Viszont rengeteg ötletet kaptam, széles azoknak a tábora, akik felelősséget éreznek a magyar sport jövőjéért; Illúzióim nincsenek, de optimista vagyok.

— Mi arról a véleménye, hogy Magyarországon mindig egy-egy siker vagy bukás dönt el kérdéseket?

— Szeretnénk elkerülni, hogy egyszer a mennyben, egyszer pedig a pokolban legyünk. Ez történt éppen a labdarúgó sportban, s a most újjáéledő MLSZ egyik legfontosabb feladata lesz a rendcsinálás a sportág háza- táján.

— Lesz-e tiszta foci?

— Első számú közellenségünk a korrupció, a bundázás, ami — sajnos —- a magyar labdarúgásban megtalálható. Ide tartozik a bírói küldés, a baráti körök pénzkezelése, amely mind reformra szorul. Hosszabb távon egy úgynevezett profi és egy amatőr liga kialakítása a cél.

— Mi a véleménye Verebesről?

— A Budapesti Honvéd balszerencséje, hogy Verebes az MTK-VM edzője létt. ö olyan személy, aki magában hordozza a győzelem lehetőségeit. Várom is, mikor terjesztik fel mesteredzőnek, eddigi munkájával ugyanis rászolgált erre.

— Változott-e a szemlélet a tömegsport fokozott előbb- revitele ügyében. Azaz, változatlanul a kiemelt feladatként kezelik a tömegsportot?

— Döntő kérdésnek tartom, hogy a tömegsporton belül, a magyar diáksportéletbe hogyan tudjuk visszacsempészni az életet. Ezt úgy kell felfogni, mint nemzetvédelmi kérdést, mert rendkívül fontos dologról van szó. A tömegsport különleges helyzetét úgy kell megoldani, hogy egységes sportpolitikai koncepció keretében valósuljon meg. Sajnos, 15 évvel ezelőtt elszaladt mellettünk az idő.

— Kivánják-e folytatni a hazai egyesületi pontversenyt?

— Nem kívánjuk folytatni, más mérőeszközök bevezetését tervezzük. Kiemelt szakosztályok lesznek, amelyet dotálunk. A folyamatában új rendszer első számú felügyelője az országos sportági szakszövetség. A támogatás, az eredmények tükrében, az esztendő végén jelentkezik.

— Kevés versenyzővel nagy ,.slepp" utazik külföldre.

— Ellene vagyunk minden olyan intézkedésnek, amely arra irányul, hogy a pénzt szórják, arr\elyet egyébként oly nehéz megszerezni. Aztán az edzőkkel szemben is komolyabb követelménytámasztást kell megvalósítani. Erre a magyar atlétika talán a legjobb példa, ahol egy év alatt háromszorosára nőtt az edzők száma, az eredmények viszont messze elmaradtak a várakozástól.

— Tudják-e azt, hogy sok helyen, még a megyei bajnokságban sem dolgoznak a futballisták?

— Az MLSZ, illetve a szövetség megyei szervezeteinek feladata lenne az üggyel foglalkozni. De ez nemcsak szervezeti, hanem gazdasági kérdés . . .

KOMORA IMRE

— Kapott-e már fizetést az MLSZ-től? Egyáltalán, ki fizeti a szövetségi kapitányt?

— Igen, most kaptam az első fizetésemet. amelyből meghívtam a válogatott csapat mellett dolgozó kollégáimat egy korsó sörre ...

— Mit próbál másképp csinálni, mint elődje, Mezey?

— A merevségen szeretnék változtatni, közelebb kerülni mindenkihez, akik kapcsolat-- ban vannak munkámmal, természetesen a sajtóval is.

— Kikre számít az idegenlégiósok közül a csapatépítés terén?

— Egyelőre egyedül Ester- házyra számíthatok, mivel a kint lévő többi futballista vagy alacsonyabb osztályban játszik, vagy pedig alig szerepel csapatában. Sajnos, idehaza is kevés a gólképes támadó, Mészáros saját csapatában is csereként szerepel, Hajszán pedig sérült.

— Tanult-e elődei hibáiból?

— Igen, tanultam, éspedig abban, hogy legyen testületi kontroll felettem is, mert csak így lehet reálisan értékelni. Klubedző koromban is kikértem kollégáim véleményét. Ezúttal kijelentem, hogy Mezey Györgyöt jó szakember- nek tartom, magánéletben pedig jó barátok vagyunk.

— Hogyan próbálja vezetni a válogatott csapatot?

— Mindenképpen a földön, a realitás talaján maradva. Felhasználva mindazt, ami előre lendítheti a sportág szekerét, de nem gmk-ban kívánom vezetni a válogatott csapatot.

— Mi a véleménye a bajnokságról?

— Képzés, küzdelem, színvonal, tisztesség kell, hogy legyen a legfontosabb fokmérő. Sajnos, éppen eze' hiányoznak. Negyvenhat évr vagyok, de optimista. Re ménykedem, lesz még színvo nalas magyar bajnokság.

— Mint a Bp. Honvéd volt edzője, mivel magyarázza egykori csapata bukdácsolását?

— Az elmúlt hónapokban a vezetésből adódóan kisebb zűrzavar uralkodott a csapat életében. Ideges hangulat alakult ki, sokáig nem volt edzője az együttesnek. Aztán addig ment a dolog, hogy mindenki bele akart szólni az összeállításba. Én úgy érzem, hamarosan magukra találnak Kispesten.

— Miért nem Verebes lett a Bp. Honvéd csapatának edzője?

— Nem tudom miért így alakult a helyzet, mi volt az ok. Annyit viszont mondhatok: a döntés délelőttjén még én is úgy tudtam, hogy Verebes lesz az utódom.

Kovács György Almási László felvételei

KOMORA IMRE a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Korábban a Budapesti Honvéd bal- összekötője volt, kétszer szerepelt a válogatottban. Az olimpiai válogatott nyolc mérkőzésén játszott a Tokióban aranyérmet nyert csapatban. Visszavonulása után a Bp. Honvéd labdarúgó-szakosztályában vezető tisztségeket töltött be, 1982 nyarától az 1985— 86-os bajnokság végéig az NB I-es csapat vezető edzői teendőit látta el.