Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

1986. szeptember 6. Kelet-Magyarország 3 Közlekedünk Hallgatom ,a Vitát a megyei közlekedésről. Példák röpködnek a tarthatatlan gondokról, a -kisebb vagy na­gyobb problémákról. Sűrűn sorakoznak ia sorok jegy­zetfüzetemben, mimd-mind külön misét érdemelne, íme egy csokor. Évek óta napirenden tartják Nyíregyházán a lép­csőzetes munkakezdés dolgát, hogy csökkenjék a reg­geli-délutáni csúcsforgalom zsúfoltsága a buszokon. Időnteénit felmelegítik a témát hivatalos (helyeken, egyeztetnek üzemiekkel, intézményeikkel, 'iskolákkal. Egy ideig mintha eredményes is lenne a dolog, vaLamics- két csökken a tömeg (legalábbis reménykedve így látjuk), laztán szép lassan minden visszazökken a régi kerékvágásba. Egyikét kivételtől eltekintve vissza-áll- nalk la régi -egységes munkakezdésre (s ezzel párhuza­mosan -persze munlkabefejezésre is) az érintett válla­latok. Mert így szokták meg, mert ez nekik jobb, mert... De nem is nagyon indokolják. Csa/k. És ma­rad a zsúfoltság, az ideges emberek hada — akik így kezdik és végzik munkanapjukat. . . Októberben minden évben úgynevezett menetrendi egyeztetést tartanak a Volánnál. Előzőleg lazt kérik a helyi -tanácsoktól, hogy írják le: milyen gondjaik vannak a buszközlekedésben, hol 'kémek módosítást, új megállóhelyet, jáinaitsűrítést és így tovább. Jönnek is javaslatok szép számmal, felsorakoztatják az érveket és ellenérveket, s az egyeztetésen valami kialakul, ha kompromisszumokkal is. Aztán eltelik három-négy hét — és felébrednek -azok a tanácsok is, akik eddig ,laludtak”. Küldik az igényeket, a panaszokat a Volán­hoz meg a fölsőbb szervekhez, hogy ezt így, azt meg úgy kellene — így kívánja a lakossági érdek. Arról már megfeledkeznek, hogy későn kapcsoltak, hogy a lakossági érdek azt kívánta volna: időben szóljanak... Kerékpárosok -itt, kerékpárosak ott — -egyre (többen vannak. Ne részletezzük most, hogy ennek milyen okai vannak — egy a lényeg: sokan hiányolják a ke­rékpárutakat. Példa: Nyíregyházán az Örökösföldről igen bonyolult biciklivel eljutni a várasba — ,a Bocskai utcáról ugyanis (kitiltották a -kétkerekű-eket. Mi lehet a megoldás? Nyilván a kerékpárút. De miképp? A vá­rosi 'tanács- szak-emberei jól -ismerik a paniaszt, dolgoz­nak is a megoldáson. A külön út építése igen drága — de van olcsóbb is. Ha a már meglévő úttestből leválasztanak egy sávot -az egyik oldalon. Ez csiak festék -és forgalomszervezés kérdése. Igen ám, de -hiá­ba csinálnak ilyen sávot egy-egy szakaszon, hia azok olyan helyen érnek véget, ahonnan nincs tovább. Egy­séges terv kell hát a megyeszékhelyen a kerékpárosok közlekedésére — s ez egyre sürgetőbb. Az első lépések már megtörténtek — vá-rjuk a továbbiakat... (tarnavölgyi) „B szemem elölt rakták le..." Fél országot — alkatrészért Mindent egy Másutt már obsitot kapott, kiszolgált masina az a fúró­marógép, amelyik betegeskedik. Amúgy jó családból szár­mazó, neves olasz cég szülötte, majd negyven évvel ezelőtt készült. De hát a kor, a rengeteg munka .,. Robog a „púpos”, az anyag- beszerzők kenyérkereső pa­ripája. Gyarmati István ka­zettát cserél, fülbemászó dal­lamokat csalogat elő a sza­lagról. Ez, meg olykor a sto- posok a társai a hosszú, is­meretlen utakon. A harminc­hat esztendős fiatal apa Nóg- rád megye kivételével bejár­ta már az egész országot. Ha­vonta három-négyezer kilo­métert ül a volán mellett, hogy a Kisvárdai Villamos­szigetelő és Műanyaggyárnak beszerezze mindazt, amire szükség van az üzemeléshez. — Olykor bizony be kell járni a fél országot egy-egy kurrens alkatrészért, hogy megszerezhesse az ember — mondja. Tíz esztendeje anyagbe­szerző a kisvárdai gyárban. Ami e hazában fellelhető, azt Gyarmati István megszerzi. — Olykor nagyon nehéz ez, nem ritkán cselhez is kell fo­lyamodni, kivárásra játszani, mert én nem engedhetem meg magamnak, hogy vala­mivel „megkenjem” a part­nert. Nem is engedné a főnö­köm, meg nincs is miből, a zsebből -meg nem telik. Esetleg olykor egy-egy táb­la csokoládé, egy csokor vi­rág, figyelmesség nyomán nyílnak meg az ajtók, a szí­vek, s Vásárol meg olyan al­katrészt, amelyre a gyárban feltétlen szükség van. Nyeli a kilométereket a „púpos”. Gyarmati István él­ményeit meséli. — Furcsa dolgok történnek meg az anyagbeszerzővel. Egyik alkalommal felküldtek Pestre, szerezzek egy speciá­lis csapágyat. Ezt csak egy helyen -kaphattam. Azt mond­ták, nincs. Utánajártam a gyárban. Ott azt mondták két nap múlva szállítják a cég­nek. Szobroztam éjjel-nap­pal, lestem, míg megérkezik a szállítmány. A szemem előtt rakták le. Nem tagadhatták le, hogy megérkezett. Itthon csodálkoztak, ho­gyan jutott hozzá Gyarmati, de végtelenül megörültek, mert a présgépekhez nélkü­lözhetetlen volt, különben le­állt volna a termelés. — Egyszer meg félcolos horganyzott csőért kellett be­utaznom a fél országot. Az utolsó pillanatban sikerült megszereznem. Pedig gyá­runk szerződést kötött a szál­lításra, amit visszaigazoltak. Hiába, mert csak ígértek. Eb­ből -azonban nem lehet meg­élni. Akad olyan áru, alkat­rész, amire azonnal szükség van, különben megáll az élet a gyárban. Hiába kötnek szerződéseket, vállalják a kö­telezettségeket, ha nem telje­sítik. Az anyagbeszerzők az or­szág vándorai pedig rendsze­resen útra kelnek. A gép orvoslói konzíliumot tartanak fölötte. Nem mozdul a „beteg” mellől Ling Gyula művezető sem, de ott van, szorgoskodik az irányító „se­bész”, Záhonyi László kar­bantartó Orosz Lászlóval pár­ban. — Nincs mese, addig nem megyünk haza, amíg nem lesz kész — jelenti ki Záho­nyi László. — A brigádunk is vállalta a többlettermelés segítését, de magunk is tud­juk, csak akkor van kereset, ha dolgoznak a gépek. Csütörtök délután Ilki Pé­ter lakatosnak is régen le­járt a hivatalos munkaideje. Mégis ott található a Raka- mazi Fa- és Fémipari Szö­vetkezet udvarán, illeszti, he- geszti az egyik faipari gép keretét. — Mindent feltettünk egy lapra, de a határidőre meg kell lenni. Fokozatosan jö­vünk be. holnap már eggyel többen leszünk — sorolja, majd mosolyogva jegyzi meg az asszony javaslatát: — Azt mondta: jobb lesz, ha bevi­szem az ágyamat is a ktsz- be, ha már annyira összehá­zasodtam vele. — Bizony előjönnek a ne­hézségek. Kevés az új gé­pünk, nincs pénzünk vásár­lásra, mégis szeretnénk jobb eredményeket elérni — ma­gyarázza Glück Miklós fő­mérnök. — Ha más nincs, ak­kor a szövetkezeti tagok, a brigádok lelkesedésére épí­tünk. A RAFAFÉM építménye, pontosabban az idei biztos százmilliós termelést jelentő tömb egy csúccsal magasodik az év végére. Augusztus kö­zepén jelentkezett az egyik külkereskedelmi partner, 27 millió forintos üzletet aján­lott, faipari gépekből és tar­tozékaiból kell szállítani NSZK-ba irányuló exportra. — Belevágtunk, vállaltuk — összegzi Rudi László el­nök. — Valószínű, hogy eny- nyivel több lesz az éves ter­melésünk, tulajdonképpen a rendes munkán felül kell ele­get tenni a rendelésnek. A határidő pedig sürget, no­vember végére el kell. hogy készüljünk, hogy a december 10-i kiszállítás megtörténjen. A cél is több irányú: jó ér­zés, ha az exportot ösztönző ajánlásoknak is eleget te­szünk, de úgy érzem, ezzel méltóképpen készül tagsá­gunk az ipari szövetkezetek közelgő kongresszusára is. Az idén ebből a kis szövet­kezetből 40 millió forint ér­tékű tőkés exportot teljesít a 240 munkás. A sürgető ha­táridő másfajta munkaszer­vezést kíván a szokott rit­mustól. — Azért hívtuk össze a hét végére a brigádgyűlést — mondja a lakatosok brigád­vezetője, Sneider József cso­portvezető. — A fele már elő­zetesen beleegyezett a túl­órázásba, nem lesz szabad szombat, de ha kell, vasár­nap délelőtt is dolgozunk. A lakatosoknak együtt kell haladniuk a darabolókkal, a forgácsolókkal. A munka Bodnár Béla marós egy al­katrészt fog be a gépbe. (A szerző felv.) megszervezése a művezető és a csoportvezető feladata. A követelmény egy: hetente öt­ven faipari gépet el kell ké­lapra szíteniük a kívánt minőség­ben. — Bírjuk, mert mindenki­nek megvan a reszortja, de ha az egyik valamilyen oknál fogva hiányzik, akkor beáll helyette a másik — folytat­ja Sneider József. — Az sem közömbös, hogy pluszpénzt ajánlottak fel a munkáért. A termeléshez az anyag rendelkezésre áll, nem hiány­zik a munkások lelkesedése sem. S nemcsak a vezetők tudják, hogy egy ilyen ren­delés teljesítése a jövő zálo­ga is: tovább öregbítik jó hí­rüket a megrendelők előtt, jövőre újabb, nagyarányú rendeléseket várhatnak ak­kor, amikor jó néhány vas- és gépipari üzem éppen a ne­hezen megszerezhető rende­lésekre panaszkodik. Lányi Botoml Dombrád Olcsó telek, kölcsön a tanárnak Dombrád nagyközségben és társközségében, T is Zá­kányé r on a legtöbb gon­dot a tantermek szétszórt­sága, a szükségtantermek és a pedagógusihiiány okoz­za. A tanács ezért kiemel­ten segíti a közoktatást. Tiszakanyáron még ez év­ben megkezdődik egy új 4 tantermes iskola építése tornateremmel. Domtorá- don 1989-ben kezdenek 8 új tantermet építeni. Ad­dig is elkezditek ia közpon­ti iskola 8 tantermének a korszerűsítését. A költsé­ge mintegy kétmillió fo­rintot -tesz ki, amit a ta­nács banki .kölcsönből fe­dez. A helyi költségvetési üzem dolgozói építik — ígéretük, hogy a tél beállt­tá előtt elkészülnek vele. Addig viszont vissza kel­lett lépni kétműszakos ta­nításra .az alsó (tagozatban. Másik nagy gond már két éve, ia nyugdíjba me­nőik pótlása. Sajnos 'kevés szakképzett pedagógus je­lentkezik, így kénytelenek képesítés nélkülieket al­kalmazni. A nyugdíjasok is kisegítenek. Tavaly öt képesítés nélküli dolgo­zott, akik közül egy már tanul a főiskolán és még egyet vettek fel .tanítókép­zőbe. Ma sem rózsásabb a helyzet, öt képesítés nél­küli és 4 nyugdíjas dol­gozik, de így is sok a túl­óra. A tanács azzal segít, hogy szolgálati lakást -kí­ván építeni, -a meglévőket pedig korszerűsítik. Az itt letelepedőknek olcsó (tel­ket is .ad a tanács, vala­mint -kamatmentes köl­csönnel 'is segíti az épít­kezésüket. Szabó Endre tudósító F. K. A z idősödő úr alig tu­dott uralkodni ma­gán, amikor a tör­ténteket ecsetelte az újság hirdetési helyiségében. — Az első telefonnál azt hittem, hogy valaki meg akar tréfálni. Nem, kérem, mondtam, ez a lakás nem eladó. De aznap még több­ször csöngött a készülék, és kezdett egyre gyanúsabbá válni a dolog. „Gyolcs utca 42?" — kérdezték. Igen. „Másfél szobás szövetkezeti lakás, második emeleten, parkra nyíló erkéllyel?" Igen, igen, mondtam egyre nagyobb aggodalommal. Mert minden stimmelt, az OTP-hátralék összege és a telefonszám is. Az előadást a hirdetésfel­vevő szakítja félbe. Apró cédulát emel ki egy kötet­ből: — Tessék, itt van. Három hete adták fel. — Három hete? Akkor éppen kórházban voltam. Az alkalmazott meg­mondja a hirdető nevét, lakcímét és személyi igazol­ványának számát is. Az ősz halánték egyre fehérebben ragyog a férfi arcát elöntő pírban. A ko­ros ember alig kap leve­gőt. Dadogva, szégyenkezve mondja: — De ... de hát... ez az ... én fiam ... Az ügyfelek összenéznek. Az arcokon jól látható, ki mit gondol. Negyven körüli asszony mondja ki a nehezen ki- mcmdhatót: — Szóval a gyerekek el akarták adni a feje fölül a lakást? Hálás nemzedék, mondhatom. Én is majd­nem így jártam egyszer, amikor... Az idősödő úr nem hall\ semmit. Ügyetlen mozdulat-1 tál szeretne valamit kitöröl-/ ni a zsebkendőjével a sze l me sarkából. Talán az el- ] múlt évtizedek emlékeit I amikor segítette ct fiát a to-l nulásban, a családalapítás-) ban és az otthonteremtés-1 ben. ( — Kivizsgálásra kellett ] befeküdnöm — szólal meg I nagysokára. — Rosszindula-1 túnak sejtették a dagana-) tot. A fiam jött is minden- í nap látogatni, vigasztalt, [ hogy az orvostudomány... \ Két hét után aztán elma- I radt, mondta, hogy a mun-l kahelyén halaszthatatlan l intéznivalók jöttek közbe. 1 Így aztán azt sem tudhat­ta meg, hogy az orvostudoA mány tényleg ... A hirdetési cédulát ta-1 nácstalanul morzsolgatja azl ujjai között. J. N. J.( Varázslatos nyelv HÁNY NYELVEN BESZÉL MA egy átlagos magyar ál­lampolgár? Az adatok nem megbízhatóak, de megbízha­tóan kiábrándítóak. Még olyan vélemények is kiala­kultak, hogy egy nyelvet se beszélünk, ugyanis korunk 1, X, 2-es teszt dömpingje még az édes anyanyelvet is elfelejteti olykor. Nos, én nem vagyok ennyire pesszi­mista. A magyar nyelvért ag­gódom ugyan, de rájöttem, hogy népünk egy emberként kezdett el idegen nyelvet ta­nulni. Nem oroszt, olaszt, németet vagy franciát, ha­nem egyszerre mindet. Ebből a mindből alakult ki, az esz­perantóhoz hasonlóan a „bol­tul” nyelv. Ennek az új nyelvnek egy­séges grammatikája még nincs, de az egyszerű. A hangzása kifejezetten kelle­mes, színes, egyéniséghez al­kalmazható. Emlékeztet „kunszentripitjói” franciára, a „nyírflanci” angolra, a francia angolra és a németül kimondott franciára. Minden remény megvan tehát arra, hogy magyar alapon a boltult világnyelvvé tehetjük. Mit te­hetjük! Kell tennünk! A „boltul” rétegnyelvként kezdődött. Elsősorban azok tanulták meg, akik kozmeti­kai cikkeket vásároltak. Ne­kem az első leckém kellemes emlék. Csinoska kedves el­adónő kínált hajkrémet. Kér­deztem, hogy az a piros mi­lyen. Mondta hadarva, a ki­ejtés is pontos, hogy ez „Old Spice hair cream”. Azóta így kérem a hajkrémet. Rámo- solygok az eladóra és meg­kérdezem, hogy Old Spice da? Ö mondja, hogy ja. Én mondom, hogy merci, ő el­pirul, mert azt hiszi szemte- lenkedek. Tény, hogy a koz­metikai cikkek vásárlásához legalább két-három nyelv is­merete szükséges. A NYELV VARÁZSLATOS TARTOMÁNY. Nem csoda hát, hogy hamar terjedni kezdett. Televény talajra lelt a műszaki boltokban, átter­jedt a szórakoztató iparra, ahol egy nagyra hivatott ze­nekar véletlenül se választ­hatott magyar nevet, mert akkor senki se ment volna el a video discóba breakot ráz­ni. Innen már csak egy ugrás volt az élelmiszer kereskede­lem. Aki nem beszéli a bolt­nyelvet, az például csak ott­hon jön rá, hogy hal vagy mondjuk grape fruit konzer- vet, hogy valamilyen ételíze­sítőt vagy egérmérget vásá­rolt-e? Ez utóbbi legalább később biztosan kiderül. Szorgalmasan tanulgatom hát a boltul nyelvet. A mi­nap egy fagylaltozó kiraka­tában olvastam például, hogy kapható „Limon” fagyi. Nem gondolkoztam egy percig sem, vettem egy nagy adagot. A limon ugyanis a limonádé ne­ve boltul nyelven, a limoná­dé citromból készül és akkor már egy pillanat műve volt kikövetkeztetni, hogy citrom­fagyit eszem. VALÓBAN CITROMFA­GYI volt. Ugyanolyan, mint -amikor még hungarian vodá- ból készítették... Bartha Gábor Ilki Péter lakatos illeszti a faipari gépek keretét. A lakás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom