Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-15 / 217. szám

1986. szeptember 15. Kelet-Magyarország 7 Egy edzőváltás anatómiája... Új mester a „röpisek” élén A stadion játékcsarnokának egyik térfelén Járosi János, az NYVSSC NB I-es férfi röplabda- csapatának új vezetőedzője ma­gyarázta a különböző variáció­kat, a Háló túloldalán a játéko­sok hallgatták, majd próbálták megvalósítani az edzői elképze­léseket. Az edzőváltásról a nézőtéren Kosztik József szakosztályelnök a következőket mondta: — Balázs Istvánnak augusztus 15-én lejárt a szerződése. Már a múlt évben szerettük volna, hogy a szakvezetőt főállású edzőként alkalmazza a klub. Ugyanis ed­dig fizetés nélküli szabadságot kért munkahelyén, a Vasvári gimnáziumban. Idén anélkül, hogy a klubot és a szakosztály­vezetést értesítette volna, elhatá­rozta, hogy szeptembertől vissza­megy tanítani, s ha a klub igényt tart munkájára, csak mellékfog­lalkozásban vállalja tovább a csapat irányítását. Mi viszont fő­állású vezetőedzőt szerettünk volna szerződtetni, amit közöl­tünk is vele. Májusban a klub ügyvezető elnöke, a Vasvári igazgatója és Balázs megbeszélé­sen vett részt, amit a felek két­féleképpen értelmeztek. Balázs, hogy mellékfoglalkozásban ma­rad vezetőedző, míg a klub ügy­vezető elnöke azt mondta, hogy ezen még gondolkodni fog. Ez­után alkalmaztuk Járosi Jánost. Tőle azt várjuk, hogy folytassa azt az utat, amit elődje meg­kezdett, s a csapat a 6—8. hely valamelyikét szerezze meg. A másik fél, a volt vezetőed­ző, Balázs István a következő­ket mondta erről: — Január elején a klub vezeté­se előtt már szóban bejelentet­tem, hogy visszajövök tanítani. Áprilisban ezt írásban is beküld- tem az iskolába, igaz. erről nem szóltam a klubnak. A májusi megbeszélésen abban egyeztünk meg, hogy mellékfoglalkozásban továbbra is én irányítom a csa­patot. Az iskola annyiban segít, hogy az alapóraszámon kívül semmiféle pluszmunkával (tö­megsport, Kisz-rendezvények) nem terhel, s elenged edzőtábo­rokra, meccsekre. Ezután, mivel senki nem szólt, megszerveztem a lengyel és a román edzőtábort, s augusztus elején a csapattal megkezdtük az edzéseket. Au­gusztus 4-én Racskó Tibor, a női szakosztály vezetője, akit az ügy­vezető elnök felhatalmazott, mondta, hogy Járosi az új edző, s ha vállalom, szerződést kötnek velem mint a női csapat szak­vezetője. Erről az edzőváltásról sem előtte, sem utána nem be­szélt velem senki. Úgy érzem, 12 évi munka után ez inkorrekt dolog volt velem szemben. Az új szakvezető kétéves szer­ződést kötött az egyesülettel, 33 éves, 50-szeres magyar váloga­tott. a múlt évben Veszprémben dolgozott játékosedzőként. — Milyen elképzelésekkel ér­keztél a csapathoz? — Hogy ezután is a gyors, mo­dern röplabdát fogja játszani az együttes, tudatos hármason kí­vüli támadással. Ezután ne csak egy-két. hanem a feladón kívül a többi játékos is vállalkozzon minél többször a hármason kí­vüli leütésekre. A társaság ed­dig rengeteg külföldi csapatot látott játszani, akik sok újdon­ságot mutattak be. — Két hét múlva kezdődik a bajnokság. Mit vársz a gárdá­tól? — Az első kör után a 3—4. he­lyet. A harmadik hellyel beke­rülnénk a legjobb hatba, míg a 4. hely a 7—8. hely valamelyi­két jelentené. Ha a srácok ké­pesek megérteni-, hogy nekik is adni kell ahhoz, hogy egy nagy­betűs csapat lépjen pályára, ak­kor nem lesz gond. És azt is, hogy a meccseken mindenkire összetett feladat hárul, akár egy labdameneten belül is, hiszen esetleg egymás után kell sancol- ni, védeni, leütni. Én úgy érzem ez a fiatal csapat hazai pályán mindenki ellen egyenrangú el­lenfél lesz. Máthé Csaba Hz ezüst csilluása Nem vitás, minden az el­igazítás pontosságán múlik. — Tehát világos, fiúk? — ismételte nyomatékosan a kérdést Venczel Miklós, a rádióiránymérö válogatott kapitánya, majd rövid szü­net után, biztos ami biztos alapon, még egyszer össze­foglalta az addig mondot­takat. — Innen egyenlete­sen kapaszkodtok felfelé, a patakmederben indultok, a többi pedig már a ti dolgo­tok lesz.., Keresni a rókát! Püff neki! Hegyire fel, völgybe le. Nincs, más vá­lasztás — tudta ezt Orosi János —, ez világbajnok­ság. itt menni, rohanni kell! A versenyzők fújtató léleg­zését hangosan verték visz­sza az égbe nyúló jugoszláv hegyek. Orosi János válogatott rádióiránymérö. most érke­zett vissza „Föld -körüli út­járól". A 33 esztendős spor­tolót — aki az MHSZ nyír­egyházi területi rádióklub titkára — élményei felöl kérdeztük. — Nyírbátorban szület­tem, de Nyírcsászáriban jártam iskolába — meséli életútját a versenyző. — Később a nyíregyházi Krú­dy Gyula Gimnázium ta­nulója lettem. Itt ismerked­tem össze az atlétikával, a tájfutással. Később egyik versenyen találkoztam Ven­czel Miklóssal, aki áthívott a rádiósok táborába. Hogy jól választott Orosi János, még abban az évben kiderült: sportágában meg­nyerte a magyar ifjúsági bajnokságot. Egy évvel ké­sőbb — 1972-ben — már a válogatott keret tagja, erős­sége lett a magyar csapat­nák. Eddig 3 világ- és 4 Európa-bajnokságon vett részt, Lengyelország, Nor­végia, Jugoszlávia voltak jelentősebb állomásai. A családi vitrin eddig 3 VB-ezüst- és 2 bronzérmet ő-riz, bizonyítván, hogy gaz­dája mestere lett ennek az érdekes technikai sportág­nak. Az ezüst, a bronz szép di­csőséget fémjelez. De hol marad az Orosi által any- nyira áhított arany? — Igen, a legfényesebb érmet eddig más nyakába akasztották — mondja. — Emiatt nem vagyok elkese­redve. A rádióiránymérés- nek is megvannak a maga szakmai titkai, s más is sze­retne győzni. A sok azonos képességű versenyző között nehéz boldogulni, még a leg­nagyobb tehetségnek is. Mintha érezné, min gon­dolkodom, így folytatja: — Szarajevóban kevés le­hetőségem volt az aranyra, a szovjet fiú jobb volt ná­lam. biztosan nyerte a ver­senyt. A rövidhullámban — később —. ahol negyedik tettem, nagyobb lehetősé­gem volt a győzelemre, so­káig az első helyen verse­nyeztem. Hálátlanság? Aligha. Az élet. a sport örök bizonyta­lansága, igazsága. Ezért is szép, hiszen győzni és ve­szíteni is megtanít. Ha egyáltalán vereség egy vi- lágbajnoki ezüstérem? In­kább pátosz, glória a neve. hiszen becsületes küzdelem eredménye. Egyben jutalom a sok-sok munkáért, a fára­dozásért. a lemondásért, a verejtékes órákért. A ju­goszláviai terep minden ed­digi elképzelést felülmúlt. — Tizenöt éve vagyok vá­logatott, de ilyen nehéz ver­senypályát még elképzelni sem mertem — így Orosi. — A másfél ezer méter magas hegyvidék, a meredek szik­lás terep komoly feladatot jelentett a versenyzők szá­mára. Volt idő, amikor nad­rágféken csúsztam, vadcsa­páson futottam. S ahogy a helybéliek mondják, körül­belül harminc medve tanyá­zik a környéken. — Elárulnád, mikor érez­ted először, hogy esetleg az élmezőnyben végzet? — Verseny közben úgy éreztem, nem tudok a dobo­gón lenni. A levegőt kap­kodtam, kalapált a mellka­som. görcsössé vált a lá­bam. Orosi Jancsi bár ilyet ér­zett, szíve, lelkesedése azon­ban repítette, vitte előre, céljának beteljesedése felé. Érezte, mindent megtett, a többi már mások eredmé­nyén múlik. Egy életre szóló élménnyel lett gazdagabb, amikor az eredményhirde­tésre került sor. Ezüstér­mes: Orosi János, Magyar- ország ! Nemcsak itt került nyaká­ba a fényes medália. 1972 óta minden válogatott via­dalon érmes tudott lenni, sohasem okozott csalódást. Büszke az eddig elért ered­ményekre, sokat köszönhet edzőjének, Venczel Miklós­nak, aki saját tervezésű rá­dióval segíti, jól megvannak egymással. Ha összeszedi gondolatait, s visszatekint a világbajnoki ezüstérem fé­nyében, felidézheti azokat az arcokat, akik kezénél fogva vezették, egyengették útját a csúcsok felé, a Ta- tos, a Banner, a Molnár ne­vet sohasem fogja elfelej­teni. Több dicsőséget szerzett már hazájának, de alig ír­tak róla önálló cikket, pe­dig évek óta egyénisége, erőssége a válogatottnak. Nem irigykedett, amikor másokról dicshimnuszokat zengtek. Ö boldog volt. ha ezt olvashatta: első Orosi János. Él-hal a sportjáért, csa­ládját, két gyermekét is ha­sonló sportszeretetre neve­li. Terveket sző. tettre ké­szen várja következő nagy feladatát. Kérdezem még emlékeiről, ő pedig a tiszta amatőr sportról beszél: — Válogatott versenyző vagyok, de munkaidő-ked­vezményben még sohasem részesültem. Olyanok ellen kell helytállnom, akik főfog­lalkozásban végzik ugyan­ezt. Nehéz így versenyben maradni, mert a család, a gyermekek rovására megy. Hogy mit ér Orosi szá­mára a csillogó ezüstérem? Feledteti a hetente végzett 7—10 edzését, a naponta le­futott 25—30 kilométert, amelyet erdőben, egyenet­len terepen, magányosan tesz meg. Vivődik önmagá­val a negyvenhétszeres vá­logatott, a tizenhétszeres magyar bajnok. Lassan meg kell barátkozni a gondolat­tal, egyszer minden pálya­futás véget ér. Egyelőre azonban csak terveiről, ál­mairól beszél. Kovács György Képünkön: Orosi János ERŐ ÉS TECHNIKA „Ne szenvedés, A tokaji gyerekek irigy­kedve néztek a szőke srácra, aki kavicshajitásban verhe­tetlen volt. Az ellenfél már előre megvehette a fogadás tárgyát jelentő fagylaltot, hi­szen ilyenkor Józsi kavicsa mindig átszállt a szőke fo­lyón. és a túloldali bozótos­ban fejezte be röppályáját. A Kopasz-hegyi városka gim­náziumában szinte mindent csinált: atletizált. asztalit eni- szezett. .sízett, kajakozott, ko­sárlabdázott. Érettségi után Miskolcra került, a DVTK sportolója lett. Gerellyel 63.78 méter volt a legjobbja, ami a hatvanas években közel volt az első osztályú szint­hez. A Lenin Kohászati Művek- beh dolgozott, sportolt és közben tanult a Testnevelési Főiskola levelezi) tagozatán. Miután végzett a főiskolán. 1970-ben került át Nyíregy­házára L. Nagy József, a 110. szakmunkásképző testneve­lője. az NYVSSC dobóatlétái- nak egyik edzője. Kél eszten­deig még versenyzett nyír­egyházi színekben. II, osztá­lyú bajnokságon negyedik lett gerelyhajításban. Két éve még tagja volt a Vízügy asz­talitenisz együttesének, ta­valy megnyerté az öregíiúk megyei versenyét. Mester és tanítványai (balról) Ficsor József, L. Nagy József és Kerekes László A TF-en három sportágban (atlétika, kosárlabda és úszás) szerzett edzői képesítést, de utóbbi kettővel nem foglal­kozik. Pedagógus és edző. de mi a sorrend'’ — Elsősorban testnevelő vagyok, csak utána edző — vallja L. Nagy József. De az edzői pályán is ugyanolyan jó szakember szeretnék lenni. A 110-es pezsgő sportmun­kájáról számos országos baj­noki cím tanúskodik. Áz eredményességben élen jár­nak a dobóatléták. Az isko­la kincsesbányája a nehéz­atlétikának. Az utóbbi évek­ben — az elmúlt esztendő ki­vételével — minden bajnok­ságon aranyat szereztek a 110-es dobóatlétái, egyéniben, csapatban. Kerekes. Ficsor. Gyüre. Zupkó... és sorol­hatnánk a neveket. Miután ..A" kategóriás lett az NYVSSC atlétikai szak­osztálya. a dobószámok spe­cializálódtak. L. Nagy József vezeti a diszkoszvetők és a súlylökök egy részének edzé­seit. — Edző és versenyző sike­re közös, a másiktól nem lüg­kanéi étaéiy legyen spirt“ Tolirajz agy sikeras testnevelő tanárról getleníthető. Nem tudok meg­alkuvó lenni, csak a közös munkában hiszek. Ebben vi­szont partnernek kell lennie edzőnek és versenyzőnek. Ám az irányítás, és a felelősség is az edzőt terheli. Aki nem így fogja fel, az belebukik. — Ez meggyőződésem — mondta. A két tanítvány közül Ke­rekes — háta a szakértő or­vosi kezelésnek — ismét hozzákezdhetett a munkához. A tavaly 58 méter felettit do­bó sportoló súlyos betegséged kővetően veszi újra kezébe a diszkoszt. Ficsor a közelmúlt­ban Debrecenben nagyszerű, 61,44 méteres eredménnyel nyert versenyt. Józsi kezd rájönni, és eredményei is ezt bizonyít­ják: az erő növelése mellett nagy szükség van a techni­ka csiszolására, a szakember irányítására és a bizalomra — jegyzi meg L. Nagy József. Aki két fronton vállalta ön­maga harcát. Testnevelői hi­vatásának elismerését kitün­tetéssel igazolták felettesei, edzői munkájáról a verseny­zők eredményei adják a bi­zonyítványt. Hogy ő milyen­nek tartja magát? — Szigorú és következetes vagyok másokkal, és önma­gámmal szemben is. Néhá- nvan ezt hibaként róják fel. Csak a becsületes és fegyel­mezett munkában hiszek, eredményt csak ezzel lehet elérni. Ezt meg is követelem és azt szeretném, hogy tanít­ványaim is ebben a szellem­ben éljenek, becsületes mun­kásemberek legyenek. Szöveg és kép: Mán László Szombaton Szolnokon sze­repelt az NYVSSC NB I B osztályú férfi kézilabdacsa­pata. Ellenfele a kiesés elke­rüléséért harcoló Olajbányász volt. A szabolcsiak fegyelme­zett játékkal, az utolsó má­sodpercben szerzett találattal döntetlent értek el riválisuk otthonában. Szolnoki Olajbányász—Nyh. VSSC 22:22 (1.3:8). Szolnok, 500 néző. NYVSSC Oláh (1) Fiedler Barna, a nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola nyugalmazott testnevelő tanara az idén októ­berben tölti be 71. életévéi. Ki­tűnő egészségnek örvend. Pedig mi mindenen ment keresztül . , . A tanári .pályafutásénak első 10 esztendejében tptxbet kellett a fronton töltenie, mint a munka­helyén. a sportpályádon., torna­termekben. A harctéren kétszer sebesült meg. 4 esztendeig volt hadifogoly. Tíz évig önmaga is aktívan sportolt. Negyven esz­tendeig tanárként fáradozott azon: harmonikus, kiegyensúlyo­zott. a sportot szerelő és művelő emberek kerüljenek ki a keze alól. — Ekkor kezdődött pályafutá­som legszebb szakasza — emlé­kezik Fiedler Barna. — Köszö­nettel tartozom a Széchenyi Ist­ván Közgazdasági Szakközépis­kola vezetőségének. mert a munkámat megbecsülte. amit több iskolai, illetve országos el­ismerés is tanúsít. A tömeg­sportra mindig nagy hangsúlyt helyeztem. Az volt a célom, hogy a gyerekek minden óráról úgy távozzanak: valamit kaptak, va­lamivel gazdagodtak. Pedig 1972 — Dobi. Lakatos (2), Hanufer (1). Gazdag (6). Bácsi (4). Ló­rik (3). Csere: Hubai (1), Kiss S. (2N Bőd (2). Komáro­mi, Baricska. Edző: Rácz Sándor. Az első félidőben idegesen, kapkodva játszott a Nyíregyháza. Szünet után gyökeres változás követke­zett a nyírségiek játékában, s megérdemelten szereztek egy pontot a Szolnok otthonában. Jók: Oláh. Gazdag. Bőd. előtt a kinti munkál illetően a Báthori utcán nyomorúságos kö­rülmények között dolgoztunk. Mivel az udvaron nem volt hely. ezért a tanítványaimat kivittem a Petőfi parkba gerelyt hajítani, diszkoszt vetni. Egyébként ezek a tananyagban nem is szerepel­tek. a fiúk. lányok mégis nagy lelkesedéssel csinálták. Péld’áuJ 1962-ben gerelyhajításban orszá­gos középiskolai bajnokságot nyertünk. Emellett a tornában, atlétikában és a labdajátékokban is szép sikereket értünk el. — Arra vagyok a legbüszkébb — szól Fiedler Barna —. hogy minőségi sportot a töm-egsportr építettem. Arra törekedtem, ho* e gyerekek kedvvel sportolj* nak. De a tanítványaimat nen terheltem túlzottan, hiszen ah­hoz. hogy valaki napi egy-két edzést vállaljon, már szinte meg­szállott sportolóegyéniségnek kell lennie. Ügy látom, napjainkban a gyerekeket sok helyütt túlhaj­szolják. Szerintem -ekkor a sport már nem élményforrás, hanem szenvedés. Pedig a sport lénye­ge. az egészséges. harmonikus, kiegyensúlyozott életmódot előse­gíteni. Ha a 13—14 éves kislá­nyok már óriásköröznek a nyúj­tón. meg du pl asz alt óznak és 18 éves korukra abbahagyják a sportot — szerintem nem szép •eredmény. Manapság is hallani testnevelő tanárokat arról panaszkodni: a pedagógusok egy része a testne­velést nem tartja1 a többivel egyenrangú tantárgynak. — Én ilyet nem tapasztaltam — mondja Fiedler Barna. — Az pusztán a testnevelő tanáron, il­letve a munkáján múlik, hogy a kartársai miként tekintenek rá. Ha valaki nem dolgozik odaadó- an. akkor leronthatja a testne­velés tekintélyét. Egy jó .testne­ve l'és óra nem csak abból áll. hogy adok a gyerekeknek egy­két labdát és játsszatok ... — Tanítványai közül — annak ellenére, hogy közgazdasági szak- középiskolába jártak — sokan a testnevelés oktatását választot­ták hivatásukul. Például az 5ü- es években Szabó Sándor váloga­tott öttusázó volt. Bálint Mihály, a nyíregyházi tanárképző főisko­la testnevelés tanszékének veze­tője. Molnár Sándor is abban a-z intézményben tanít. Sigiér Zoltán nemrégen ment el Tatabányára. Pénzes József és Veress Gyula a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főis­kolán. Kiss Klara meg Nagy- kállóban tanítja a testnevelést. Fiedler Barna elnézést kér azok­tól a tehetségektől, akiket most nincs lehetősége név szerint megemlíteni, de akik az ő mun­káját ■ mintegy fémjelzik. — Az 1978—79-es tanév után mentem nyugdíjba — mondja a tanár. — Szomorú szívvel búcsúz­tam az iskolától, a tantestülettől és a diákoktól. Nagyon szeret­tem a munkámat. Gyakran hív­nak érettségi találkozókra. Ép­pen most készülök egy olyan osztály összejövetelére, amelyik 3.5 évvel ezelőtt végzett. Cselényi György Kézilabda NB I B Pontszerzés Szolnokon A nehézatlétika kincsesbányája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom