Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-02 / 206. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. szeptember 2. VÍZMELEGÍTÉS NAPENERGIÁVAL. A nap energiáját hasznosító rendszert helyeztek üzembe Szikszón a 330 ágyas kórházban. A miskolci Északterv tervei alapján felépített 240 napelem 27 ezer liter vizet melegít fel naponta. Ez a mennyiség tavasztól őszig fedezi a kórház teljes melegvíz­igényét. A rendszer télen is üzemel, de ilyenkor kiegészítő fűtéssel kell pótolni a hiányzó napenergiát. (MTI fotó — Kozma István felvétele) Tíz bérlet, ötezer néző Vardai esték tijat>b bérletet bocsátott ki a kisvárdai művelődési ház a most megkezdődött színházi szezonra, a korábbi évek kedvező tapasz­talatai alapján. A kisvárdaiak szeretik a színiházi produkció­kat. ezért az eddigi kilenc bér­let helyett ezentúl tíz bérlet kö­zül választhatnak a diákok és a felnőtt nézők. A Váry-bérlet be­vezetésével közel ötezer rend­szeres színházilátogatója lesz a művelődési háznak. Az új évadban a gyerekek ked­venc hőseikkel találkozhat nalk, többek között János vitézzel és Mátyás királlyal, lesz bábjáték és zenés mesejáték. A diák- és félnőtt előadásokra színmüvet, komédiát, tragikomédiát, vígope­rát és daljátékot ajánlanak a Népszínház, a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház, az Álla­mi Bábszínház és a debreceni Vojtina bábegyüttes fellépésével. Rokonszenves törekvés, hogy a produkálók dráguló költségei öl­lenére is igyekeznek a lehetősé­gekhez képest a bérletek koráb­bi árát ..tartani’*. Iskolaköpeny és tornacipő Több a portéka, mint a vásárló Megszólalt az iskolakezdést jelző, minden gyermek által jól ismert — félt vagy sze­retett — csengőhang. A tás­kák körül már bizonyára minden rendben. De vajon van-e elég iskolaköpeny és tornacipő? ÜJRA: HIÁNYZÓ MÉRETEK Az iparcikk-kiskereskedel­mi vállalatnál megtudtuk: már a nyár elején megkezd­ték boltjaikban az iskolakö­penyek árusítását, amelyek­ből idén az eddiginél jóval színesebb, gazdagabb volt a választék. A divatnak már kisiskolás korban is jelentő­sége van. ezért is rendeltek fő szállítójukon, a Meteor Nagykereskedelmi Vállala­ton kívül az ország több pontjáról árut. Céljuk ezzel az volt, hogy minél változa- tosabb színben és fazonban kínálhassák portékájukat. Közel sem ilyen jó a hely­zet a tornacipők terén. A sokszor emlegetett — idei „ügyeletes hiánycikknek” is felfogható — 31—34-es mé­retből sajnos nem tudják az Igényeket kielégíteni. Érdek­lődésünk idején a megye- székhelyen egyedül a sport­boltban volt ez a méret kap­ható. S hogy miért van itt, ami máshol nincs? Titok után kár lenne kutatni. Elő­relátódban, nagyobb tételben rendeltek, amikor még volt miből. SZÁLLÍT A TOPÁNKER... A Topán Nagykereskedel­mi Vállalat eddig negyven­ezer pár tornacipőt szállított a megye boltjaiba. Zömmel a martfűi Tisza Cipőgyár ter­mékeit, amelyek fazonban és árban egyaránt divatosak, változatosak. A hagyományos olcsó tornacipőktől a válasz­tékosabb igényeknek is meg­felelő száras edzőcipőkig kí­nálják portékájukat. A nyír­egyházi Topán-lerakatnál ez idő szerint a 35—36-os méret hiányzik. Remélhetőleg rö­videsen javul a helyzet, mert a gyár szeptember 10-ig to­vábbi háromezer pár torna­cipőt küld a vállalatnak, s rajta keresztül a boltoknak. SLÁGER A RÖVID UJJÜ, AZ UJJATLAN ... •A Meteor Nagykereskedel­mi Vállalat 60 ezer iskolakö­pennyel indult a szezonnak. Fő szállítójuk ezúttal a Hab­selyem Kötöttárugyár, amely már figyelembe vette termé­keinél a divatirányzatokat is. Idén elsősorban a rövid uj­jú, illetve az ujjatlan kö­peny a divat. Mind keveseb­ben keresik a zártabb, hosz- szú ujjú fazonokat. Gond persze idén is akadt, csak egészen más, mint korábban. Lényege egyetlen mondat­ban: ezúttal sok a köpeny, kevés a vásárló. Mit mondha­tunk mi, vevők? Inkább így, mint fordítva. (k. é.) | HÉG LEHET JELENTKEZNI Fogyókúra — üdülés közben A gyermekorvosok kezde­ményezésére a SZOT idén először a kőszegi gyermek­szanatóriumban lehetővé tet­te a kövér gyerekek iskolai oktatással egybekötött négy­hetes fogyókúrás kőszegi tá­borozását. A fogyást elősegí­tő napi ezerbalóriás étkezés, és a sok mozgás rendkívül kedvező eredményeket ho­zott. Az átlagos testsúlycsök­kenés a fiúknál 6,07, a lá­nyoknál 5,50 kilogramm volt. De akadt olyan gyerek is — a második osztályos Rengi Lacika — aki 9,30 kilót fo­gyott. A lányok közötti re­korder a hatodik osztályos Cseh Szilvia, akinek testsúly- csökkenése 7,30 kiló. Persze a márciusi négyhetes szana­tóriumi beutalás alatt nem maga a fogyókúra volt az el­sődleges cél, hanem az, hogy a résztvevőket megtanítsák az új életmódra, a helyes táplálkozásra, a több moz­gásra. Orvosi vélemény sze­rint ugyanis a huszonnyolc napos fogyókúrával csökken­tett testsúlyt a továbbiakban is meg lehet tartani. Kivált­képpen akkor, ha a gyerme­kek otthon szülői segítséggel folytatják a diétát és a moz­gásban aktívabb életmódot. Az utókúrához segítséget nyújt a szülőknek szóló álta­lános egészségi tanácsokat tartalmazó levél, valamint a hozzá mellékelt négyhetes napi ezer kalóriára kidolgo­zott étlap. A táborban a napi prog­ram igazodott a gyermekek korábbi megszokott életrit­musához, délelőttönként is­kolai oktatásban részesültek, majd délután következett a mozgás, a játék, a kirándu­lás. Bebizonyosodott, hogy a fogyókúra csoportosan sok­kal könnyebb, mint egyéni­leg. Feloldódtak a gátlások, amelyek máskor a normál súlyú társak között többnyi­re kiváltódtak, bátrabbak és jókedvűek lettek. Kíváncsian várták a heti súlyellenőrzést, és örültek egymás sikerének. És micsoda változás! A fél­idei szülői látogatáskor a kis beutaltak nemcsak az édes­séget, de a banánt se fogad­ták el. Idén szeptemberben és ok­tóberben, majd jövőre már­ciusban és ugyancsak szep­tember-október hónapokban folytatódik a kőszegi fogyó­kúrás iskolaszanatóriumi be­utalás. Szeptemberre telt ház várható, százötvenen lesznek az üdülőben. Az októberi turnusban még van hely. Ide és a jövő évi turnusokra még lehet jelentkezni az általános iskolásoknak, az első és nyol­cadikosok kivételével. De csak azokat fogadják, akik­nek túlsúlyát nem szervi be­tegség vagy hormonzavar, hanem a mozgásszegény életmód és a túlzottan jó ét­vágy okozta. Kisegítő iskolá­sok nem küldhetők, mivel Kőszegen gyógypedagógiai oktatásra nincs mód. Jelent­kezni lehet — az ország min­den részéből — a Szabadság­ihegyi Gyermekgyógyintézet­ben. (1531 Bp. Mártonhegyi u. 6.) A gyermekek szülői kísé­rettel jutnak el a szanatóri­umba és utaznak haza. A másodosztályú vonatjegyet a szülők elszámoltathatják a munkahelyükön lévő társa­dalombiztosítási kifizetőhe­lyen, a beutalójegyhez mellé­kelt utazási utalványra. A beutalójegy a szülő szakszer­vezeti bizottságán vehető át. Nem kizáró ok, ha egyik szülő sem szakszervezeti tag! A négyhetes üdülőjegy ára hétszáz forint. Turnusidőpon­tok: 1986. október 5—novem­ber 1., 1987. március 8—ápri­lis 4., szeptember 6—október 3., október 4—október 31. Se pénz, se posztó E szólás keserű igazsága telt be M. Lászlón és Sz. Lajoson a Nyíregyházi Városi Bíróság, majd a Szabolcs-Szatmár megyei Bíróság közelmúltban hozott döntése nyomán. A két férfi 1981 és 82-ben — kiküldetésben — az NSZK- ban dolgozott. A munká­jukért kapott valutáért különbö­ző műszaki cikkeket vásároltak, amelyeket vámmentesen behoz­hattak Magyarországra. Sz. La­jos kintléte alatt többek között egy ütvefúrót, 5 lapkás fúrót vásárolt körülbelül 10 ezer forint értékben, valamint egy láncfű­részt, ami tartozékaival együtt 28 ezer forintot ért. Mindezt 1982-ben a nyári szabadsága alatt akarta ihazaíhozni, de külön­böző munkahelyi problémák mi­att nem hagyhatta el az NSZK-t, ezért megkérte M. Lászlót, hogy hozza Magyarországra, és adja át a feleségének ezeket az áru­cikkeket. Megállapodásuknak megfelelő­Reklám A jogszabály egyértel­műen fogalmaz: szeszes italt, do­hányárut nem szabad Ma­gyarországon reklámozni. Gondolná az ember, ez tiszta beszéd, dadogásnak semmi helye. A Búza téri élelmiszer- üzlet (Nyíregyházán) még­is talált megoldást, öles reklámtáblájuk feliratát szószerint másolom ide: „Szőlő-gyümölcs-bor”. Már­most mit kínálhatnak? Szőlőt? Gyümölcsöt? Bort? (A szőlő nem gyümölcs?) Esetleg szőlőből, gyümölcs­ből készített bort? Ezek szerint van már, nemcsak vegyes pálinka, de vegyes bor is. (Bennem már a gondolat is vegyes érzel­meket kelt.) Ami termé­szetesen, ha reklámozzák, biztos nincs olyan ártal­mas, mint a megszokott borok. No, de akkor ugyan mi­ből gyártják a nem reklá­mozott borokat? Erről — igaz — már az öreg kocs- márost kellene megkérdez­ni. De ő — sajna — rég meghalt. Igaz, utoljára nagy titkot hagyott a fiá­ra: „Tanuld meg, szőlőből is lehet bort csinálni!” A másik titok nyitjára már maguk a boltosok jö­hettek rá. A borból meg üzletet. Jó üzletet, príma forgalmat lehet csinálni. Tényleg. Lehet (szabad) csinálni!? (csendes) Vitamin N yolc óra tájt mindig akad vásárló, aki a Csemegében kétde- cis pálinkát vesz. Nem, kö ­szöni, nem kell becsoma­golni ... Most egy bácsika a soros, nem tudja eldön­teni : cseresznyét, avagy barackot válasszon. Az el­adónő jókedvében van: „B-vitamint, vagy Cs-vita­mint tetszik használni?” — kérdi mosolyogva. Még el­hangzik egy-két poén a vitaminok szükségességé­ről, de már nyújtja a blok­kot a következő vevő. „Kétdekás” helyett tejet kér. Az eladó újra moso­lyog: „Tessék az asztali fe­hér!”... (papp) Reggeli csúcs K íváncsian kapcsoltam be hétfőn reggel a rádiót, és szokásom­tól eltérően ezúttal a Petőfi hullámhosszára csavartam. Hat óra öt perckor kezdő­dött a rádió új vállalkozása, a Reggeli csúcs című másfél órás magazin, mely az ifjú­sági szerkesztőség fiatal munkatársainak kezdemé­nyezése — és elsősorban a fiatalokhoz kíván szólni. önmagam nem merem már az ifjú korosztályhoz sorolni, de mégis jólesett a műsor friss hangvétele, len­dülete, az apró újítások, mint az új hangú reklámok, a válogatott zeneszámok, az oldott műsorvezetés. Mégis: valami hiányérzetem tá­madt. Ügy tűnt, egy kicsit sok a szöveg (ez nem szleng akar most lenni). Azt is mondhatná valaki: öregszel, öregem, hiszen ez az új stí­lus. Mármint az, hogy egyet­len zeneszámot se adnak vé­gig, és ami elhangzik belőle az is teli van szöveggel: el­elúszik időnként a muzsika, belebeszél a műsorvezető. Engedtessék meg a külön­vélemény: ez nekem nem tetszik. Akkor se, ha ez a modern, a korszerű. Beval­lom, engem a Poptarisznyá­ban is idegesít a „luxem­burgi stílus”, erőltetettnek érzem, hogy a kifejezetten jó zenét egy kedélyeskedő lemezlovas zavarja . . . No, de lehet, hogy tényleg én vagyok a nyűgös, és hát végső soron nem nekem, ha­nem a húsz évvel fiatalab­baknak szól a Reggeli csúcs. Mindenesetre okos és jól in­duló kezdeményezés, dicsé­ret illeti a rádió fiataljait. Egy kicsit ugyan kimódolt- nak tűnik a rendszertelen, ám gyakori pontos időjelzé­si módszer (más-más han­gok, más-más szöveggel köz­ük, hogy mennyi az idő), de ezt csak meg kell szokni, az ötlet jó. Az, hogy ételrecep­tet hallottunk, önmagában nem rossz, de kötve hiszem, hogy valaki is reggel fél hétkor áll neki recepteket följegyezni. No, de elég a kifogások­ból, hiszen ezek mind apró­ságok, nem csorbítják az új műsor értékét lényegesen. Ha megtartják a kezdeti lel­kesedést, hangvételt, lendü­letet, akkor a Reggeli csúcs valószínűleg valóban csúcsot dönt majd — hallgatottság­ban. (tarnavölgyi) en M. László saját tulajdonaként hozta át a határon a fűrészt és az ütvefúrót, és átadta Sz. La­jos feleségének. A két külföldi munkavállaló ezzel jogszabályt sértett, épp úgy, mint később Sz. Lajos, aki egy Grundig típusú videomag­nót hozott be vámmentesen az országba, amit 60 ezer forintért eladott. Ügyükben a Nyíregyházi Vá­rosi Bíróság 1986 februárjában hirdetett ítéletet, és M. Lászlót egy rendbeli csempészet, Sz. La­jost pedig két rendbeli csempé­szet vétségében — részben, mint felbujtót — marasztalta el, s ezért 8 ezer illetve 14 ezer 400 forint pénzbüntetés megfizeté­sére kötelezte őket, valamint el­rendelte az ütvefúró és az 5 db lapkás fúró elkobzását. Emellett Sz. Lajosnak — elkobzás alá eső értékként — 45 ezer forintot is fizetnie kell, a továbbadott vi­deomagnó miatt. Az ítélet — fel­lebbezés után — jogerős. A közelben lakók és az arra járók szívfacsaró jele­netnek lehettek tanúi csü­törtök délután, amikor a Pe­tőfi téri új buszpályaudvar építői markológéppel töves­tül kicibáltak egy öreg fát. — Szükségszerű volt-e a növény halála? — kérdeztük Fedor Istvántól a SZAÉV 4- es számú főépítés-vezetősé­gének vezetőjétől. — Már a tervezők is nagy figyelmet fordítottak arra, hogy minél kevesebb fa es­sen áldozatául az építkezés­nek, s mi is igyekeztünk kí­mélni őket a munkálatok so - rán —, mondja. — Két. fát azonban, amelyek közül az egyiket csütörtökön eltávolí- tottuk, s amelyek sorsa már a tervezésnél is bizonytalan volt, a legnagyobb jóindu­lattal sem tudunk a helyén hagyni. A Petőfi út e szaka­szát ugyanis, a leendő busz- forgalom érdekében szélesí­teni kell, így a fák a meg­építendő új járda nyomvo­nalába kerültek. Másrészről e két fa gyökerei egy koráb­bi vízvezeték-építés során már megsérültek, tehát már az által is pusztulásra lettek ítélve. — Sokakat maga a mód­szer háborított fel, ahogy ki­emelték a fát csütörtökön. — Elismerem, hogy nem szép látvány, amikor egy markoló kihúz egy fát, de — A fák így halnak meg sajnos — nincsenek meg a feltételeink ahhoz, hogy fű­résszel és ásóval, kapával vágjuk ki őket. S azt hiszem a végeredmény szempontjá­ból közömbös is, hogy mi­lyen eszközöket használunk. (ez. g.) MEGJEGYZÉSÜNK: úgy tűnik, mégiscsak sok fa esik áldozatul az építkezésnek. De ha menthetetlenek, csak kellene egy motorosfűrészt szerezni, mert a csütörtökön látott eljárás méltatlan — nemcsak a fához, hanem egy nagyvállalathoz is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom