Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

1986. szeptember 11. Kelet-Magyarorsiág 3 Szakmai igényességért Gyümölcsöző kutatások ALIG TALÁLHATOTT válna udvariasabb és hasznosabb gesztust új- fehértói, «hnávaJ (ás) fog­lalkozó kutatódn/téze'tünk a hét második felében me­gyénkben megrendezendő országos almatermesztési tanácskozásunk tiszteleté­re, mint iá Szabolcs-Szat- máni Szemlében közölt cikküket. Harmat László és Szabó Tibor Az alma­termesztés fejlesztésének lehetőségei Szabolcs-Szat- márban című írásia kétsze­resen. is időszerű. A már említett alkalom okán, de még inkább azért, ment biztos programot nyújt azon gazdaságok részére, amelyek elhatározták: végre megteszik az első lépéseket a válságágézalt ismét sikeressé tételében. A megye lakosságának életszínvonalát az almar termesztés jelentősége. (még ma is) jelentősen be­folyásolja — szögezi le a dolgozat bevezető jének tó - télmondata. így szűkiebb hazánknak nagyon is nem mindegy, hogy kik és med­dig halogatják ataiater- mesztésü-k jövedelmezővé tétedét. Amit a tudomány eszközeivel ez ügyben meg lehet tenni, azlt az újfe- hórtói kutatóintézet meg- cselekedte. A beszámolók a tárolási kísérletek ered­ményiéiről 'és a biológiai kutatásokról valamennyi otyian kérdésre választ ad­nak, amelyek az üzemek mindennapjaiban (felve­tődhetnék. Impozáns a fajtaválaszték bemutatása, a tulajdonságok részlete­zése. Az a gyanúnk azon­ban, hogy ezek jelentős része — a legújabb ered­ményeket természetesen leszámítva — legalábbis részben ismertek a szak­emberek előlit. Biztosíték erre, hogy két termelési rendszerünk megfelelő számban megrendezett ta­nácskozásain'a kutatóinté­zet munkatársaival min­den alkalmat megragad­nak, hogy beszámoljanak a most ismertetett té­nyekről. EZÉRT AZTÄN NA­GYON FIGYELEMRE MÉLTÓ az a kijelentés, miszerint „az alma terü­letegységenkénti termés­hozama nem az ültetvé­nyek korszerűségének mértékétől, hanem az adott területen található aktív (termő) koronatér­fogat mértékétől, annak egészségi állapotától függ.” Szó sincs ebben a mondat­ban az ember felelősségé­ről, hiszen az ő ösztönzé­sükre módszereket kitalál­ni nem a kutatók feladata, de laki olvas a sorok kö­zött, az magáiban hozzáte­heti: a szakmai igényes­ségre céloznak itt bizony. A legmagasabb színvo­nalon (termelőknek is jo­gos viszont a panaszszava, amely egybehangaik a szerzők megáLlapításával: „a gazdaságosság romlá­sának alapvető okát a fel- vásárlási áraknak a ter­melési költségek növeke­désénél lassúbb emelke­désében találhatjuk". Ez­zel 'kapcsolatban érdemes felidézni az ármegállapí­tás idei ceremóniáját. Ilyen és olyan hírek jár­ták, remények éledtek, aztán .. . vajúdtak a he­gyeik és született egy kis­egér. Azaz emeltek ugyan, de közel sem annyit, amelynek hallatán felléle­geztek volna a (termelők. Engedtessék meg, hogy kitérőként szóba hozzuk a budapesti saLmiaheiyzetet. A híradóban szenzáció, hogy újabban öt forintért árulnak minden zöldsé­get, (köztük az almát is. A húsz-harminc forinthoz képest mindenesetre ■frontáttörés. A Körúton ugyanis annyi iá mi jona­tánunk. De vajon tudja a fővárosi polgár, nem be­szélve a kereskedőről, hogy az igazán szép alma már akkor majdnem any- nyiban van, amikor a fá- ról még le sem szedték? SZERENCSÉRE EGY EKKORA TERMÖTÄJ, mint a mienk, nem ennyire kitett a piac­nak, hiszen biztos „egy­személyes” vevője van. Mégsem szerencsére, mert azt a bizonyos szabá­lyozó erejű piacot egy kissé jobban is rá lehet­ne ereszteni a termelőkre. EZt a kijelentésünket csil­lapítja Harmat és Szabó megállapítása: „a költsé­gek növekedését a ter­mesztők nem, vagy csak alig-alig befolyásolhatják, mértékét lényegében tő­lük független körülmé­nyek határozzák meg." Ezek a „körülmények” ter­melői berkekben igien gyakran képezik szóbe­széd tárgyát, és nemegy­szer Sndulialtos kifejezések kíséretében. Mii tehát a megoldás? A dolgozat a kivezető uitat a hozamok fokozatos növe­lésében látja és ezt na­gyon sürgető feladatnak tartja. Üiltetvényíkorszerű- sítés? Jobb talajra telepí­tés? Fajtaváltás? A meg­lévő kertek hozamának növelése? Valamennyi út mérlegelendő, ajánlják a kutatók, ia hangsúlyt még­is a legutóbbira helyezik. Megyénk termésátlagai így is magasabbak az or­szágosnál, sőit egészen ki­emelkedő eredményekről is beszámolhatunk. A leg- fontosab érv azonban, hogy nálunk terem a leg­jobb minőségű gyümölcs. Az almatermasztésd 'ta­nácskozásra érkező tudó­sok és szakemberek a me­gye több gazdaságába el­látogatnak majd. A ven­déglátók természetesen a legjobbakba viszik majd el őket, de biztosíthatjuk valaimennyíüket, hogy még a leggyengébb termelőszö­vetkezet leggyengébb gyü­mölcsösének almája is Olyan Illatúi,, amilyet csak ez a termőtáj adhat. Ezt a kijelentést nem tartal­mazza a citált dolgozat, de aki megkóstolja almán­kat, annak nem kell kü­lön bizonygatni. AZ UTÓBBI ESZTEN­DŐK azonban bebizonyí­tották, hogy pusztán ebből nem élhetünk meg. A pénznek ugyan nincsen szaga, de mi azt szeret­nénk látni almánkból. En­nek érdekében folynak gyümölcsöző kutatások Üjfehértón, ezen munkál­kodóik megyénk szakem­bereinek társadalma, és ezért tehetnék sóikat a megfelelő helyen azok a vendégek, akik ismerked­ni jöttek Almaországgal. Esik Sándor A NYÍREGYHÁZI ÖRÖKÖSFÖLDÖN 56 helyes garázssor épül a „Titán” építő és terve­ző GMK kivitelezésében, a lakásszövetkezet megrendelésére. A terület sarkaiban egy- egy butik is helyet kap, melyeket egy stilizált kapun keresztül lehet majd megközelíte­ni. A teljes átadást november 30-ra tervezik. (Farkas Zoltán felvétele) Szalka környéki helyzetkép „Mihez kezdjek érettségivel?” Mátészalka egyre inkább diákváros. Középfokú tanin­tézményeiben évenként közel ezren szereznek végbizonyít­ványt, ennyien kezdenek ahhoz a bizonyos felnőttebb élet­hez, ami hasonlatos a születéshez. Fájdalommal járhat, mint az első korty levegő az anyaméh biztonsága után. Nem számítjuk a levele­zőket. Végzett 316 szakmun­kás. A sorsukról Dorka Sán­dor és Vékony Miklós, a vá­rosi tanács munkatársai mondták el, hogy a szakmun­kások elhelyezkedésével kü­lönösebb gond nincs. Helyet mindenki találhat. Távolabb többért Jellemző, hogy sokan meg se keresik a munkaközvetí­tőt. Ugyanakkor feszültsé­gek forrása, hogy helyben, a közelben elhelyezkedni nem mindig érdemes. Ahogy távo­labb megyünk Szabolcs- Szatmárból, úgy nőnek a kezdőfizetések is. Ez az elté­rés gyakorta 20—25 százalék. Nem fedezi ugyan a bérkü­lönbség a *távolélés költsé­geit, de a jól felszerelt nagy­üzemek csábítóak, hiszen nagyobb perpektívát ígér­nek. Érthető, tehát az is, hogy a végzettek közül nem a leggyengébbek, hanem ép­pen a tehetségesebbek in­dulnak el szerencsét próbál­ni. A szakközépiskolákban 205- en végeztek. Néhányan to­vábbtanulnak, a többiek el­helyezkedése sem okoz gon­dot. A legnagyobb szeptem­beri vérveszteséget a gim­náziumban érettségizettek helyzete jelent. Érettségizett 207 diák. Továbbtanulhat közülük 50. A végzettek majd három­negyede lány. Mátészalkán és környékén egy márciusi felmérés alapján — ez azóta lényegében nem változott — 679 helyre kerestek dolgo­zót. Ennyi munkahely — fi­gyelembe véve, hogy sokan a városon, a megyén kívül keresnek munkahelyet — elég. Nem kínál viszont mun­kahelyet a város, de a kör­nyék sem azoknak, akik min­den szakképzettség nélkül, egy egyszerű érettségi után olyan munkahelyet keres­nének maguknak, ahol az esetleges következő felvé­teli vizsgáig megülhetnek egy íróasztal mögött. Esetleg egy évig... A munkaügyi osztály nap­rakész kimutatásokat vezet a frissen végzettek sorsáról, azokról, akik a megyén kí­vül helyezkednek el, időről időre számító gépes feldolgo­zást kap. Elgondolkodtató, hogy elsődlegesen a gimná­ziumokból kikerültek miatt, a város és a környék fiatal nap vendégeket várunk on­nan. Kíváncsi vagyok, mit hoznak majd? Az lenne a legjobb, ha mézet hoznának. Nagyon szeretem a mézet. A vendég — isten küldötte, ahogy nagyapám mondja .. Másnap ötöst kaptam a dolgozatomra, s a tanítónő megdicsért az osztály előtt: — Olyan valószerűen írtad meg a dolgozatodat, hogy felolvastam a tanári karnak. Mindannyian megdicsértek a munkádért. Vegyetek példát, hogyan kell élethűen írni — fordult befejezésül az osz­tályhoz. örvendezve futottam haza, ott azonban kellemetlenség fogadott. A folyosón rend­őrök voltak. Egyikük ült és valamit írt. A járásból érke­zett vendég pedig komoran években elszenvedett veszte­sége évi 20 százalék. Két­száz fiatal, aki vagy tehetsé­gesebb, vagy nagyobbat ál­modó a társainál, vonatra ül. Jól jár, vagy nem jár jól? Kinyomozhatatlan, de az bizonyos, hogy minden ősz elviszi ezeket az embereket, az is, hogy a főiskolások, egyetemisták se jönnek visz- sza. Ritkán jönnek vissza iWnHWMBMMMÜBlliMHWWIWi Pontosabban: ritkán jönnek vissza, hiszen az a korábban már írt bérek közötti meg­különböztetés nemcsak a szakmunkásokra, munká­sokra igaz. Rossz hiedelmek miatt országrészekre is. - És a szülő, aki a bukdácsoló gye­rekét valamilyen vak hittel védte eddig, aki nem viseli el, hogy a „tanult” lánya va­lamilyen helyi gyárban be­tanított szakmunkás legyen, bármit mondhat a környe­zetének (és önmagának), ha betanított munkás a gyereke másutt. Mit tegyünk a csalódott gyerekekkel, a dühös szülők­kel? Azt hiszem ki kell mon­dani: vagy ők voltak rossz szülők, vagy éppen a gyerek tehetségtelen. És akkor bi­zony a társadalom javára mondom, nem is érdemelne többet. A többi gondunkra viszont figyelni kellene már. Bartha Gábor állt. Egy panaszosan bégető toklyót tartott az ölében. A papa sárga volt, mint a túl­érett citrom. Később a papát és a ven­déget elvitték valahová. — Valaki kiadott bennün­ket, kisfiam! — ölelt át hüp- pögve a mama. — Megírta a papáról, hogyan utazik a já­rásba, aztán hogyan jönnek hozzánk a vendégek. Apád nem lesz többé revizor, mi pedig nem kapunk több ürüt és malacot. — Ne sírj, mama — vigasz­taltam —, erre a dolgozatra ötöst kaptam. — Ötöst? — legyintett nagyapa, aki süket volt mind a két fülére. — Erre ő ötöst nemigen kap, de minimum három évet — azt igen! Antal Miklós fordítása A. Adeisvili Ötös lett a dolgozatom Válaszol az illetékes Tejtermék —vasárnap Kisvárda város augusztus 10-i, vasárnapi tejtermék- ellátását kifogásolta a Kelet- Miagyarország augusztus 11-i számánialk egyik írása, amely­re a Kisvárda és Vidéke Afész-itől kaptunk választ. Többek között a következő­ket, írják: Szövetkezetünknél 3 ven­déglátóipari egységet jelöl­tünk ki az ünnepi, illetve vasárnapi tejellátás biztosí­tásiára. Ezen egységeink szer­ződéses formában üzemelnek. Vizsgálataink szerint augusz­tus 10-én két egységünknél megfelelő volt az ellátás, ugyanakkor a Várda étterem vezetője „megfeledkezett” a tej megrendeléséről. Az étterem vezetőjét mu­lasztásáért figyelmeztetésben részesítettük. Az érintett egy­ségvezetők figyelmét ismétel­ten felhívtuk az ellátás kö­rültekintőbb és folyamatos megszervezésére. A feladat teljesítését a jövőben rend­szeresen ellenőrizni fogjuk. ABC áruházainkat kötelez­tük, hogy a vasárnapok illet­ve ünnepnapok előtt a kije­lölt vendéglátóipari egysé­geiknek jelezzék a várható keresletet, hogy azok az esetleges pótmegrendelések érdekében intézkedni tudja­nak. Pekó László elnök Jánkmajtis: Szilvából-kirándulás Eredményesen működik Jáníkmajtison a nyugdíjasok klubja, amelyet a népfront kezdeményezésére idén má­jusban 'alakítottak meg har­minckét (alapító taggal. A klub titkárának Szabó Zsig- mond nyugdíjas f őagronó- must választották meg, aki a napokban számolt be tudó­sításában néhány emlékeze­tes eseményről. Jólesik az idős emberek­nek, hogy a tanács, a tsz, az áfész illetve a csegöldi tsz iiL- 1 előkéseitől már eddig is sok támogatást kaptak. A tanács dolgozói társadalmi munká­ban szilvát szedtek, és e munka díjával is hozzájá­rultak á nyugdíjasok kirán­dulásának költségeihez. A helyi vezetőktől mikrobuszo­kat kaptak kölcsön, így jár­ták be megyénk legszebb szatmári és beregi tájait, ahová a nyugdíjasok közül többen most először jutottak el. A Hortobágyon csaknem' ötvenen voltak kirándulni. A klubban rendszeressé váltak az ismeretterjesztő illetve a helyi politikával foglalkozó előadások. Nagy élmény volt az egészség védelméről szóló előadás, mert ebből az alka­lomból mindenkinek meg­mérték a vérnyomását, és ha kellett, az orvos „helyben” írt fel receptet. Ötszázmillió gördülőcsapágy A Magyar Gördülöcsapágy Művek debreceni központjá­ban szerdán elkészült az öt­százmilliomodik gördülő­csapágy. A nagy sorozat gyáregység szereldéjében eb­ből az alkalomból rendezett munkásgyűlésen a gyár ve­zetői elmondották, hogy az 1952-ben szovjet közremű­ködéssel létrehozott, s azóta többször korszerűsített vál­lalat műszaki-technológiai színvonala ma már élenjáró­nak számít Európában, a ter­mékek minőségére utaló leg­fontosabb mutatók pedig el­érték a világszínvonalat. — Ma dolgozatot írunk. A téma: „Vendégünk érkezett” — jelentette be tanítónőnk. Pár perc múlva már se­besen siklott a toliam: „A vendég — isten küldöt­te. Így mondja a nagyapám. Én úttörő vagyok, nem hi­szek istenben, a vendégek­ben viszont hiszek. Ha ven­dégek érkeznek hozzánk, az mindig jót jelent. Akihez nem járnak vendégek, azt magának valónak tartják. Az én szüléimre ez nem illik. Ök nagyon szeretik a vendéget. Ezért is jönnek hozzánk olyan gyakran. S ahányszor csak jönnek, mindig hoznak valamit: pulykát, tyúkot, malacot, bárányt. Egyszer még egy tehenet is hoztak. Az ilyen vendégeknek külö­nösen örül a családunk. A szomszédok persze irigyked­nek ránk. A mama „nimandok”-nak nevezi a szomszédokat. Nem tudom, mit jelent ez, de gon­dolom, illik rájuk, ha egy­szer a mama azt mondja. Nemrég a papa kiküldetés­ben volt a járásban, s hol-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom