Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
I Keiet-Msgysrország 1986. szeptember 6. REGGEL A KIKÖTŐBEN. A vízibuszok, Budapest „mozgó hidjai” naponta szállítják az utasok százait Pestről Budára, Budáról Pestre. Nemcsak utazást, puszta közlekedést jelent hajózni a főváros kék országúján, kellemes élményt, szórakozást is nyújt az átkelés. (MTI fotó: Kiss G. Péter felvétele) | MIT ESZIK A GYERMEK? | Az árulkodó étlap Az óvodások teljes létszámban, az általános iskolások pedig közel nyolcvan százalékban részesei a gyermekélelmezésnek. Nem haszontalan tehát így szeptember táján azt tudakolni, hogyan készültek fel az iskolák az új tanév feladataira, hogyan várták a gyermeksereget? Mint Németh Ferenctől, a városi tanács művelődési osztályának csoportvezetőjétől megtudtuk, a tárgyi feltételek nem sokat változtak ebben a tanévben, többnyire a tavalyival azonosak. Mint köztudott, az általános iskolákban ez évben tetőzik a demográfiai hullám. Hatása az eddig is szűkös tantermek mellett még fokozottabban érződik. Nyíregyházán a legnagyobb a gond Örökösföldön, ahol 900 gyermek zsúfolódik össze a pusztán 300 személyes ebédlőben. A helyzet enyhítésére a közeli étterem is bekapcsolódott a gyermekek ellátásába. A gond csak az, hogy szilárd út nem lévén, az őszi esőzí ,ekre egyelőre még gondolni sem mernek az illetékesek. Átmeneti megoldást kellett keresni az 1-es számú Kert közi általános iskola tanulói számára is, ahonnan két tanulócsoportot a Csillag utcai volt óvodában helyeztek el. Ezek a tanulók a közeli 4-es számú iskolában ebédelnek. Tovább zsúfolódott az 5-ös, 17-es, 20-as számú iskola, ahol még későbbi gondok is várhatók. A közeljövőben átadásra kerülő kilencven új lakás gyermekeit ugyanis rövidesen fogadnia kell. A gyermekélelmezés gazdája a szálloda- és vendéglátóipari vállalat, amely január 1-től a gazdaságosság jegyében fokozatosan áttér a jövedelemérdekeltségű rendszerre. E tény pedig jelen esetben egyáltalán nem mellékes, amit a tanácshoz mind Csetepatéink H át igen, ilyen az élet! M. néni bejött a szerkesztőségbe, s elmondta egy tízemeletes bérházzal kapcsolatos panaszait. Meg is írtam annak idején. Aztán jöttek a reagálások. Sokan íelkesen tapsoltak: ilyenek ezek a jósabeli házak! Aztán jött egy lakó a házból, s elmondta: nem olyan szép a menyasszony. M. néni sem éppen a mintalakó. Aztán válaszolt az IKV, elmondva: az érintett házmester a szóbanforgó esetek idején táppénzen volt, különben kiváló" dolgozó, és jobb lett volna, ha a cikk megírása előtt tőlük is tájékozódom. Egy percig sem vitatom: a reklamálóknak bizonyára sok mindenben igazuk van. így hát vegyék úgy, megkövetek mindenkit, akit méltatlanul ért a bírálat. Egy dolog azonban még világosabb lett. Az, hogy ahol sokan élnek együtt, ott nincsen teljesen béke. Hogy az egymás megértése igencsak gyenge oldalunk. Türelmünk is véges, a tolerancia pedig szinte ismeretlen. Mint a vívók, a felesel oldalvágás és feltartó szúrások sokaságát- mutatják be az emberek, s vád akad bőven. Idegenek vagyunk egy-egy bérházban, burján-' zik a lakótelepi neurózis, s egy aranyhörcsög, mely lemászik a másik lakásba, oroszlánná válik, a virágot szedő gyermek pedig notórius parkrongálóvá. Meg lehet érteni M. nénit is, aki idős és érzékeny. De igaza van a házfelügyelőnek is, aki vétlennek érzi magát az inkriminált hibákban. De annak is igaza van, aki tapsol M. néni őszinteségének, aki elviselhetetlennek tartja a zajt, s annak is, aki a zaj ellen először a szép szót próbálja bevetni fegyverként. Sok, túl sok igazság ez, jelzője annak, hogy a békés élet egy összezárt közösségben nem egyszerű. Okai mi is vagyunk, akik alig mutatunk hajlandóságot arra, hogy szót értsünk egymással. És az sem megy, hogy egyeztessük az idős és fiatal, az állattartó és nem tartó, a zenét kedvelő és aludni akaró jogos érdekeit. Ügy vélem, (talán nem is a panaszok azok, amiket a jövőben ismertetni kell. Sokkal fontosabb lenne annak megtanítása, miként viselhetjük el egymást, lehetőleg békességben, nyugalomban és uram bocsá’ — szeretetben. Így hát csak annyit: békéljen meg M. néni is, értsen szót I. K. lakótárs, adassák tisztelet a házfelügyelőnek, s szülessék párbeszéd a vitás dolgokról. Nem hiszem, hogy reménytelen. I lyen dolgok kapcsán mindig eszembe jut egy profán dolog: politikusoktól várjuk el, hogy a nagyvilág dolgaiban egyezzenek meg — a javunkra. S közben mi? Belefulladunk kis ügyeink csetepatéiba, engesztelhetetlenül. (b) gyakrabban érkező panaszok, bejelentések is bizonyítanak. A bevezetéskor még minden simán ment. Mindenki igyekezett a lehető legjobban végezni a dolgát, betartani az előírásokat. Mostanra azonban világossá vált: a rendszer közel sem tökéletes. De lássuk sorjában! Amit a tanács illetékesei leginkább sérelmeznek, az az, hogy az 54 konyhából egyre kevesebb a főzőkonyha. Márpedig a minőséget és más szempontokat figyelembe véve ezek megtartása lenne kívánatos. A visszaminősítés így gazdaságilag érthető lehet. de egyáltalán nem az a gyermekek szempontjából. A dolgozók létszámának fokozatos csökkentése sem használ az ügynek. A konyhákban mind kevesebben dolgoznak, ennek következményeként a fokozott munkatempó miatt mind többen keresnek másutt munkát. Mivel az új rendszerben nemcsak'az iskoláknak, hanem más cégeknek is főznek a szabolcsi vendéglátó konyháiban, egyre gyakoribb eset, hogy a szállítás miatt már fél 11-re elkészül az ebéd. Az az iskolás gyerek pedig, akinek hat órája van, gyakran csak háromnegyed kettőkor tud asztalihoz ülni. A minőségről ilyen esetekben csak elmélkedni lehet. A gazdaságosság nem tett jót az étlapnak sem. Az energiatakarékosság jegyében ugyanis mind több az egyszerűbb, gyorsan elkészíthető étel, amelynél nem a gyerek életkori sajátosságai szerepelnek elsőrangú szempontként. . . A gondok tehát szaporodnak. A húr feszül. Mi lesz, ha elszakad? Kovács Éva Új „tízessel" A napokban vált ismeretessé, hogy a Magyar Nem* zeti Bank kivonja a forgalomból a régebbi típusú, nikkel 5 és 10 forintos érméket. Az MTI munkatársai arról érdeklődtek, milyen intézkedéseket szükséges tenniük az automatákat üzemeltető vállalatoknak az MNB bejelentése nyomán. Az Utasellátó Vállalatnál elmondták, hogy az automaták többségét nem kell átalakítani, hiszen 2 forintosokkal szolgáltatnak ételt, italt. Elsősorban a pénzváltó automatákat érinti a pénzérmék bevonása, mivel ezek 10 forintossal működnek. Összesen 25 ilyen készülék van jelenleg az országban, zömmel a fővárosban. Ezek eredetileg csak a régi tízesek befogadására készültek, az új, sárga színű érmék megjelenésekor azonban néhány készüléket átállítottak az új fogadására. A forgalmasabb helyeken kétféle pénzváltót állítottak fel, hogy mód legyen a régi és az új tízesek felváltására egyaránt. Mivel 1987. március végéig mindkét fajta érme forgalomban lesz, nem állítják át azonnal az összes pénzváltót. Az igényektől függően (a nagy- illetve a kicsi érmék mennyiségének arányában) folyamatosan alakítják át az automaták érmevizsgáló szerkezeteit. A munkát a vállalat saját szervize végzi. Az Utasellátónak vannak úgynevezett kombinált automatái is, amelyek jelenleg 2, 5 és 10 forintosokkal működnek. Mivel az ezekből vásárolható kávé és üdítőital 6 illetve 4 forintba kerül, egyszerűen megoldható az „átállítás”: 1987. március 31. után már csak 2 forintosokat fogad el a gép. A postai képeslap- és bélyegárusító automaták 2 forintosokkal működnek, ezért az intézkedés ezeket a készülékeket nem érinti. A 2, 10 és 20 forintos pénzérmékkel működő telefonkészülékeket már akkor átalakította a posta, amikor az új tízesek megjelentek a forgalomban. Épületfelújítás Paszabon Negyedmillió forintos költséggel felújították a tisza- berceli községi tanács pa- szabi kirendeltségét. Az öreg, elavult épület megszépítésében nagy szerepet vállalták a helybéliek is, akik jelentős társadalmi munkát végeztek a felújítás során. A kirendeltség ezentúl hetente ötször fogadja a paszabiakat ügyesbajos dolgaikkal. AZ ELSŐ „HIVATALOS” CERUZA. Fehérgyarmaton a tanévnyitón minden elsöosztályos kisdiák egy ceruzát kapott, amellyel hosszú évek tanulmányait kell megalapoznia ... (m. k.) Átállítják az automatákat Csalók, trükkök, áldozatok A magyar büntetőjogból hiányzik a szélhámos, a szélhámosság fogalma. A BTK ezt csak így ismeri: csalás. Ma valakire azt mondjuk, hogy szélhámos- kodott, mégis tudjuk, milyen büntetendő cselekményt követett el. A Kék fényben gyakran szerepelnek ilyen bűnügyek — nem véletlenül. Éppen az egyik leggyakoribb bűncselekményfajta az, hogy valaki felülteti embertársát — anyagi előnyért. Vagy ahogy a büntetőjog fogalmazza: anyagi haszonszerzés céljából. Az irodalom — A revizortól a Köpenicki kapitányig — szívesen ábrázolja a szélhámost, és rajta keresztül azt a társadalmi környezetet, amelyben „hőse” működik. Hiányzó cikkekkel A legkönnyebben mindig azzal lehet szélhámoskodni, amiből hiány van. Vagyis a köznyelv szerint a „hiánycikkel”. És mi a hiánycikk napjainkban? Ugyebár a lakás, a gépkocsi, az alkatrész, a pacal, a telefon vagy a dollár ... A svihák rendelkezik némi ügyességgel is — hiszen enélkül nem tudna mások pénztárcájához férkőzni —, s gyakran van valami lenyűgöző, bámulatba ejtő a trükkjeiben: hogyan juthatott az eszébe? Emlékezzünk csak a „telefonos Lacikára”, aki úttörővezetőnek adta ki magát, jutalom autóbuszt és örömet szerzett úttörő gyerekeknek, s közben maga is jól szórakozott. Meg anyagi hasznot szerzett. Mert csak egyszer volt önzetlen, mindahányszor máskor le is fölözte „jótékonykodásait”. Bár a szélhámosról tudjuk. hogy börtönt érdemel, mert bűncselekményt követett el, valahogy nem tartjuk olyan megvetendőnek, mint például a tolvajt. Am a szélhámos olyan bűnt követ el, amelyhez a legtöbbször tevékenyen közreműködő áldozatok is kellenek. Ezek az áldozatok lehetnek jóhiszemű- ek is, sőt hivatásuknál fogva olyanok, akik segíteni akarnak elesett embertársukon, — lásd megintcsak „telefonos Lacika” történeteiből a becsapott papokat — ám sokszor olyanokat ültetnek fel, akik a szélhámos ajánlataiban mindjárt a saját hasznukat keresik. És még ha eszükbe is jut, hogy becsaphatják őket, elhessegetik maguktól a gondolatot; erősebb a csábítás. A szélhámosok történeteiben mindig van egy kis humor, imposztorság, s ez gyakran meglágyítja a szigorú szívet. Régit — régire Nem tudom, emlékszik-e még a tisztelt olvasó a brixo- los bácsira, akinek az esetét jó másfél-két évtizeddel ezelőtt mutattuk be a Kék fényben. Sokáig beszéltek róla az emberek. Pedig nem tett mást az öreg. mint vásárolt — akkor — 50 forintért öt csomag Brixol légtisztítót. Aztán felcsapta a telefonkönyveit. s kiírta egy csomó vállalat címét. Elindult az öt Brixollal, s megfigyelte, melyik hivatal mellékhelyiségeiben használnak ilyet. Jelentkezett a gondnokságon, hogy a Brixolt jött kicserélni. Persze, hogy megörültek neki, hiszen nem kellett vacakolni a Brixol-cserével. Csak öt forinttal volt több, mintha üzletben vették volna, s elmaradt a sok utánajárás. Az első hivatalnak három olyan mellékhelyisége volt, ahol ezekkel a dobozokkal szagtalanították a levegőt. A mi brixolos bácsink bement, s mind a hármat kicserélte újakra. Ám a régieket betette a táskájába. A gondnokságon kapott egy utalványt, hogy a pénztárban felvehet 45 forintot a három Brixol cseréért. Fel is vette. A következő címen négy helyiségben kellett Brixolt cserélni. Az öreg feltett két újat és két régit. A négy régi ismét bekerült a táskájába, és ettől kezdve már csak régi Brixola volt. De hát ki ellenőrzi, hogy a mellékhelyiségben milyen Brixol kerül a falra? Több száz fővárosi hivatal, vállalat és intézmény vette igénybe a brixolos szolgáltatást, és egy se volt, ahol ne örültek volna a brixolos bácsi megjelenésének. így aztán nem kellett az öregnek mást csinálnia, mint hivatalról hivatalra járnia, és cserélnie a régi Brixolt a régire. Persze, minden dobozért felvette a 15 forintot. Később derült ki, hogy a brixolos bácsi már ötször ült csalásért. A korábbiak ugyan nem voltak ilyen ötletesek, de többet fizettek. Hasonló esetek azóta is többször előfordultak. S bár a rendőrség az ilyen csalókat elég nehezen tudja elfogni, mégsem kértük a nézők segítségét hollétük felderítéséhez, mert tudjuk, hogy csak olyan tettesek elfogásához nyújtanak szívesen segítséget, akiknek nagy a társadalmi veszélyességük. „Az én házmmii Valaki egyszer megkérdezte tőlem, érdemes-e egy egész társadalommal hajszoltatni néhány bűnözőt, elvégre azért van rendőrség, hogy elfogja őket. Nincs a világnak egyetlen rendőrsége sem, (amely képes lenne a társadalom közreműködése nélkül elérni a legcsekélyebb eredményeket is. így igaz ez a kapitalista társadalmakban is, ahol pedig „az én házam, az én váram” felfogás eléggé uralkodó. A mi közösségi társadalmunkban még inkább érdekelt mindenki, hogy a büntetőtörvények- megszegői mielőbb lelepleződjenek, még ha kisebb bűncselekmények elkövetőiről is van szó. Az olyan típusú csalók elfogását, mint a brixolos bácsi, vagy a tengerészruhába bújt házasságszédelgő — ugyanúgy kell segítenünk, mint azokét, akik a legsúlyosabb bűncselekményeket követték el. Mert a „telefonos Lacika” sem csupán jótettnek látszó „szélhámiákat” csinált, — zsebre vágott ő 100 ezer forintokat is. Csalással.
