Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

1986. szeptember 27. Divatlevél Párizsból Korunk divattervezője A világ ismeri a COURREGES stílust, mely legjobb keveréke a klasszicizmusnak és az eredetiségnek. Egyre népszerűbbek és elterjedtebbek mind a női, mind a fér­firuhái. Fáradhatatlanul mindig az újdon­ságra törekszik, tovább gazdagítja a diva­tot. Az idén a francia olimpiai vitorlázó csapat ruháit is ő tervezte. A formai megoldásoknál inkább a jcé- nyelmes, kissé szélesedő vállat, s a normá­lis sziluettet választja, ellentétben az egyre nagyobb méreteket öltő öltözetekkel. A ruhák díszítésére szolgáló kiegészítő kellékek fontos jelentőséget kapnak nála. A zsebkendő — mely előbb volt divatkel­lék és ruhadísz, mint használati tárgy, még az utcai sportaakókat is díszíti. A rojtos nyaksál — divatos élénk színekben (piros, kék, zöld, sárga, viola stb.) remekül egé­szíti ki az együtteseket. A gazdag mintájú finom nyakkendők tiszbaselyemből készül­nek, simán, vagy csokorra kötve. A férfi­ak kedvenc szalagos kalapja pedig hasz­nos, csinos a hideg időben. A tervező azt mondja, hogy „ruháinak tükrözniük kell a francia férfiak kedves­ségét ...”. A férfiruházkodásban használa­tos elegáns öltönyökből, jellegzetes újdon­ságokból mutatunk be néhány 1986/87-es őszi-téli darabot. A Computer nevet viseli az ezüstlamé estélyi rövid zeke (balra fent), melynek díszítése fekete bársony kihajtó és csíkkal szegett zsebek. A fekete alpakagyapjú pan­talló derékban hajtásokkal. Kényelmes és elegáns utoai viselet a csí­kos zakó (jobbra fent) és a sötétebb anyag­ból készült pantalló. Színt visz a férfiru- házkodásha a világos £antáziamellény. Klasszikus vonalvezetésű kétgombos öl­töny, sötétszürke és bordó kockás gyapjú- szövetből (balra lent). Az enyhén karcsú­sított zakó mély kihajtóval készült. Figyel­jük meg a divatos kiegészítőket. Szép és modern alapanyagból kockás gyapjúszövet zakó, elegáns sötét nadrág­gal és csinos kiegészítő kellékkel (jobbra lent). Kovács Mari Salátavariációk ZÖLDBABSALÁTA Hozzávalók: 1 kg gyenge vajbab, salátalé (ecet, víz, cukor, csipetnyi só) bors, olaj. A zöldbab két végét levág­juk, 2—3 cm-es darabokra vágjuk, sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük, ízes salá­talével leöntjük, olajjal meg­hintjük, és tetejét borsozzuk. BÍBORSALÁTA Hozzávalók: maradék cék­lasaláta leve, főtt burgonya, kemény tojás, salátalével. A karikára vágott főtt bur­gonyát céklálébe forgatjuk, tetejére keménytojás kariká­kat és zöld salátaleveleket te­szünk. PARADICSOMSALÄTA Hozzávalók: l kg paradi­csom, salátalé (4 dl), fél dl olaj, porcukor, bors, petre­zselyemzöld. A paradicsomot jól meg­mossuk. Forrásban lévő víz­be egyenként bemártjuk, ki­vesszük, héját lehúzzuk. A paradicsomokat karikára vág­juk, jénai vagy porcelántálba rakjuk, ráöntjük az elkészí­tett salátalevet, meghintjük borssal, sóval, petrezselyem­zölddel. Tálalásig hűtőben tároljuk. Készíthetjük úgy is, hogy tányérokra felkarikáz- zuk a paradicsomokat, mi­előtt tálaljuk, a fűszerezett salátalével meglocsoljuk, né­hány csepp olajjal megcse­pegtetjük, meghintjük petre­zselyemzölddel vagy snidling- gel, borssal. PAPRIKASALÁTA Hozzávalók: 70 dkg fehér húsú paprika, salátalé, só, cukor7 petrezselyem, bors. A paprikát megtisztítjuk, kicsumázzuk, megmossuk, majd vékony karikákra vág­juk, forró sós vízzel a papri­kát leforrázzuk. Néhány per­cig állni hagyjuk, majd le­öntjük, jól lecsurgatjuk. Az ízesített salátalébe beletesz- szük a leforrázott és lehűtött paprikát, szükség szerint utá­naízesítjük, sóval, borssal, petrezselyemzölddel. Jól le­hűtjük. A paprikasalátát sok­féle ételhez, különféle sültek­hez használhatjuk. Ételek dí­szítéséhez is kiválóan alkal­mas. M. M. A nappali otthonokról Az egykori hagyomány mára a múlté. Az együtt, egy lakás­ban élő nagycsaládok felbomlot­tak. S legyen az város, község vagy tanya — az öregek maguk­ra maradtak. Az urbanizációnak köszönhető, hogy a fiatalok el­vándoroltak, munkát, szórako­zást a nagyobb városokban, a fővárosban kerestek. Civilizációs eredmény: az át­lagéletkor meghosszabbodott. De­mográfiai tény: csökken a szü­letések száma, a halál nemcsak az idősek közül szedi áldozatait, hanem az aktív, 40—50 évesek közül is. Szép számmal élnek köztünk tehát nyugdíjasok, akiknek az életét könnyebbé kellene tenni, akiknek a magá­nyát fel kellene oldani, akik kö­zül sokarv nemcsak magányosak, de betegek is. A nyugdíjasok között három csoportot szoktak megkülönböz­tetni. A fiatal nyugdíjasok (nyugdíjba menetel utáni 10 év), akik még aktívak, akik részt vesznek gyerekeik családjának rendben tartásában, akik esetleg még maguk is dolgoznak. De ne­kik is elkél a segítség, s itt a szolgáltatások bővítésére, kor­szerűsítésére gondolunk. Szá­mukra az idősek klubja, a sza­badidős elfoglaltság biztosítása a legmegfelelőbb szociális gondos­kodási forma. A nyugdíjasok má- ■ sodik csoportja is egészségi álla­potától, lakóhelyétől függően igényli a segítséget. A harmadik korcsoport a 70—80 éven felüliek. Közöttük nagyon sok a magá­nyos, a beteg, a rászoruló. Nem­csak azért, mert nem törődnek velük, hanem azért is, mert az ő nyugdíjuk a legkevesebb, ha van egyáltalán nyugdijuk . . . Nézzük a segítség mikéntjét. Az 1960-as évek végén, először Budapesten, később máshol is, megalakultak az öregek napközi otthonai. (Bár jobb lenne ezt a fogalmat megújítani, s az öregek nappali otthona kifejezést hasz­nálni). Az őse egy helyiség volt, ahol az állandó szociális segélyből élők ingyen ebédet kaptak, s ahol — ez hamarosan kiderült — szívesen maradtak egy-egy tere- ferére, kártyacsatára. S míg 1965-ben összesen 75 nappali ott­hon működött, ahova 1500 idős ember mehetett, addig ma már meghaladja az ezret az otthonok száma, § a 30 ezret az oda bejá­róké. Az ebéd ma a "jövedelem szerint térítéses, a rendszeres szociális segélyezetteknek azon­ban ingyenes. Hogyan állapítják meg a térítés diját? A kötelező kiadásokat figyelembe veszik, s csak a fennmaradó összeg után állapítják meg a befizetés ösz- szegét. A legmagasabb havi 620 forint. Ezért napi háromszori ét­kezést kell biztosítani, s ha va­laki nem kívánja igénybe venni a reggelit, ebédet, vacsorát, az egész havi, otthonban tartózko­dásért 150 forintot lehet megálla­pítani. Természetesen figyelem­be veszik azt is, van-e az idős embernek eltartásra kötelezett hozzátartozója. Ha igen, az idős­nek akkor is lehetősége van ar­ra, hogy nyilatkozzon, elfogad­ja-e a segítséget, kéri-e, hogy felszólítsák fiát, lányát, fizesse helyette a nappali otthon díját. A magára maradt, nappali ott­honba járó öreg pedig az esetek döntő többségében nem kéri. Szeméremből, szeretetből vagy egyszerűen azért, mert nem akarja, hogy gyerekének ezzel pluszkiadása legyen, hogy az amúgy is gyenge egymáshoz tar­tozást ez a plusz ne szakítsa el végleg . . . Mit biztosít az otthon? A me­leg ételen túl a legtöbb helyen van pihenőszoba, társalgó, hi­deg-meleg víz (kivéve néhány községet, ahol egyébként sem megoldott a vízellátás). Heten­ként egyszer orvos látogatja meg az időseket; akiket igyek­szenek valamivel foglalkoztatni is. Olvasás, kézimunkázás, kár­tya, sakk, dominó, s ha megold­ható, némi nyugdíj kiegészítés­ként a koruknak, egészségi álla­potuknak megfelelő munka. Ahogy a Magyar Vöröskereszt szociálpolitikai csoportjának ve­zetője, Pesti Györgyné fogalma­zott: „Arra törekszünk, hogy a foglalkoztatás a pszichés gondo­zás része legyen. Mit ért-ek ez­alatt? Mindent, ami a semmit­tevésen kívül van”. A tanyás megyékben vált in­dokolttá, hogy az öregek nappali otthonából hetes otthon váljék. Az 1980-as évek elején először Pest megyében, később másutt is létrehozták ezt az új formát. A közlekedés bizony sok gondot jelent az idős embereknek. S ezért — különösen télen — éj­szakára is az otthonban marad­hat, aki nem akar hosszú kilo­métereket autóbuszozni, vona­tozni az otthonáig. S akkor Tapasztalataink szerint a hét­nyolc négyzetméter alapterületű konyha a legcélszerűbb, ha be­rendezése az alapfeladatoknak megfelel: legyen beime hely az előkészítésre, itt van a vizes­blokk-főzőblokk, és emellett jus­son tér a tároláshoz, akár van kamra, akár nincs, hogy ne kell­jen főzés közben annyit járkálni. Előkészítőnek a pultokat-szek- rényeket használjuk. Mielőtt a bútort megvásároljuk, érdemes kipróbálni, hogy a magassága számunkra' megfelelő-e. Itt vé­gezzük el a legtöbb munkát, nem mindegy tehát, hogy görnye­dünk, vagy szükségesnél maga­sabb lapon a karjainkat fáraszt­juk. A bútorgyárak ma már fél­retették a régi szabványt, mert az új nemzedék általában nyú­lánkabb, mint anyáink voltak. Általában 90—95 centi a szokásos méret. Ha a szekrénytest ennél mégis alacsonyabb, akkor mé­retnek megfelelő fa-, vagy ce­mentgyűrűre állítják. Fontos a pultok borítása. Ná­lunk ez jobbára kemény mű­anyag, amely a nedvességet, a szagokat ugyan nem veszi be, el­lenben a használatban a sok, szinte láthatatlan hajszálrepedés­től elveszti a fényét. Szép, és célszerű megoldás, ha a felületet csempével borítják, méghozzá résmentesen, amivel a takarítást könnyítjük. Ide lehetőleg az elő­készítőpulthoz tömörítsüík a leg­többet használt konyhai munka­eszközöket a falra-polcra sora­koztatva, akárcsak a fűszereket, hogy egy kézmozdulattal elérjük. Arról szólni sem kell, meny­nyire lényeges a helyes megvi­lágítás. A fény közvetlenül a pultra tűzzön, sok kínos kézsé­rülést kerülünk el- ily módon. A vizesblokk a nedves munkák helye. Itt mossuk a zöldséget- gyümölcsöt, sőt rendszerint ez a mosogató is. Ma már nálunk is alkalmazzák az újabb típusoknál megy haza, amikor szükségét ér­zi! Az országban jelenleg 16—18 ilyen típusú otthon működik. Átmeneti megoldás, de szólni kell a kiskunhalasi gondozási központról is. A „Naplemente akció” az olyan tanyán élő öre­geket gyűjtötte egybe, akiknek a tanyája nagyon rossz állapot­ban van, aikik szociális otthoni férőhelyre vártak, vagy akik még el tudják látni magukat. Ide magukkal vihették a bútoraikat, sőt az állataikat is. A Naple­mente akció — bár jó szándékú, mégis átmeneti megoldásnak szá­mít. Milyen lehetőségük van még a magányos, idős embereknek? Jó megoldás a tiszakécskei idő­sek panziója. Itt olyan öregek lakhatnak, akik saját lakással nem rendelkeznek, a faluban al­bérletben éltek. Az otthonban ét­keznek, ott töltik a nappalaikat, s este hazamennek a panzióba. Sajnos, az átalakított parasztiház­ban kevés a szoba. A jelentkező pedig igen sok ... S bekerülni bizony, bármilyen kegyetlenül is hangzik, csak „kihalásos” ala­pon lehet. Jó lenne, ha az ille­tékesek máshol is, nemcsak Ti- szakécskén figyelembe vennék ezt a gondozási formát. Ő. K. a célszerű megoldást: a mosoga­tó alatti ajtó nyitásával kifordul a sínre szerelt tartórács, ahol a szivacsok, vegyszerek, tisztítók kapnak helyet, a másik szárnyon pedig a hulladékgyűjtő, aminek automatikusan nyílik a fedele. Nemcsak szépek, de praktikusak is a kétrészes, csepegtetős moso­gatók. A konyha beépítésénél nem mindegy, hová kerül a főző­blokk. A gáz- vagy villanytűz­helyek egy kissé alacsonyabbak az előkészítőpultnál, mert főzés közben az edényekbe belené­zünk, keverünk stb. A helyet úgy mérjük ki, hogy mellette maradjon bőséges tér az edé­nyek elhúzására, az elkészült ételek tárolására. Jó megoldás, ha itt is kampókon-szegeken függnek a további fűszerek, töl­csérek, sziták, reszelők, az a sok apróság, amit nem lehet fel­sorolni, de a munkát kényelme­sebbé, gyorsabbá varázsolja. A rendszeres háztartásvívők számára szinte nélkülözhetetlen a kamra, de akkor sem árt, ha van a konyhában tárolásra szol­gáló faliszekrény — bepolcozva, toló- vagy kétszárnyas ajtóval. Láttunk olyan házilag készült szekrényt, ahol a polcok kes­kenyek voltak ugyan, de az aj­tószárnyon belül műanyaggal bo­rított kis rekeszeket rögzítettek, itt dobozok, konzervek stb. kap­tak helyet, amikbe mindenkor használatos dolgokat lehetett tartani. A főzőblokk külön megvilágí­tásáról se feledkezzünk meg, s a tároló faliszekrényben se kelljen tapogatózni, pillanatokon belül biztosan meglássuk, amit kere­sünk. Akinek kedve, fantáziája, ideje — és nem utolsósorban pénze van —, ehhez hasonlóan tervezze-rendezze be a konyhá­ját. — komáromi — Mit várunk a konyhától? Tarhana Törökországból — tarhonya a kamrából Régen semmis már a valahai leigázó törökökkel szembeni el­lenséges érzület. A tárgyilagosan végzett kutatások felszínre hoz­ták a magyar népre kedvező tö­rök hatásokat is, ami nemcsak a fürdőkultúrára szorítkozik, ha­nem sok egyéb apró mozzanat­ra is. Ezek egyike a tarhonya meghonosítása. Az oszmán-török eredetű „tarhana” annak a mor­zsolt szárított tésztának volt a neve, amelyet a török asszonyok aludttejjel gyúrtak a lisztből és megszárítva időtlen időkig vár­hatott az elkészítésre. Nemcsak a tarhana és a tarhonya szó ro­konsága, hanem a törököknél máig készített tésztafélének a tarhonyával való hasonlatossága teszi bizonyossá a magyar tar­honya eredetét. Történetéről még annyit, hogy jellegzetesen alföldi tészta. Mi­ért éppen ott foglalkoznak na­gyobb mértékben a készítésével? Mert arról a tájról került el a legtöbb férfiember maga-magát élelmező, szabad tűznél főző idő­szakos munkára, kubikolásra, ál­lathajtásra. A tojással gyúrt, ízes tarhonya pedig kis vászon- tasakban jó útravalónak bizo­nyult. A kézi tarhonyakészítés máig sem ment ki a divatból. Kedvel­tebb, mint amit a gép aprít, ta­lán túlságosan is egyenletesre. A házi tarhonya lisztből, sóból, vízből és minél több tojásból ke­ményre gyúrt tésztáját tarhonya­rostán dörgölik át, vagy késsel vagdalva, kézzel gömbölyítik, következésképp háziasabb jelle­gű. Nézzük, hogyan kell — akár csak pörkölthöz kívánkozó kö­retnek — úgy elkészíteni, hogy minden szeme külön legyen. Csészényi tarhonyához egy evőkanálnyi zsiradékot forrósít- sunk vaslábosban, teflonedény­ben vagy tűzálló tálban. (Lehe­tőleg ne zománcosban.) A forró zsiradékban — folytonos kavar- gatással — pirítsuk meg a tar­honyaszemeket. (Ettől kapja azt a kérget, ami megóvja a rögbe ragadástól.) A pirítás után csak épp annyi vizet töltsünk a tész­tára, hogy azt 4—5 perc alatt fel­igya. ízesítése céljából tegyünk enyhén sós főzővizébe fél fej vöröshagymát. (Izét így is átve­szi, de apróra darabolva félő, hogy odaég, keserűvé válik.) A legtökéletesebben akkor puhul szemesre a tarhonya, ha sütőbe teszik, és ott puhítják lefedve, vagy másik étel gőzétől kap elég meleget. Néhány tarhonyás receptet ajánlunk: TOJÁSSAL RAKOTT TARHONYA önálló fogásként is megállja a helyét. A személyenként fél csé­szényi tarhonyát az előbbiek sze­rint elkészítünk. A megfelelő nagyságú tűzálló tálat, zsiradék-, kai kikenjük, a kész tarhonya felét beleterltjük, erre kemény­tojást karikázunk, fejenként egyet számítva, paprikás tejföl­lel meglocsoljuk, beterítjük a tarhonya másik felével, leöntjük a megmaradt tejföllel, és forró sü­tőben addig sütjük, amíg a tej­föl rákérgesedik. Tetejére szór­hatunk szálában sütött hagymát, de reszelt sajttal is Ízletes. A hagyma attól lesz szálas, ropo­gós, hogy a félbevágott és úgy szeletekre metélt "hagymát szálá­ra szedve lisztbe beleforgatjuk, és nagyon forró zsiradékba dob­juk, ahol percek alatt ropogós­ra sül. TARHONYÁS DARALT PAPRIKAS Ahány csésze tarhonyát ve­szünk, annyiszor 3 dekányi füs­tölt szalonnát és 10—10 dkg da­rált sertéshúst, negyed kisebb fej vöröshagymát számoljunk hozzá. A füstölt szalonna kiol­vasztott zsírjából a porcot ki­vesszük, a zsiradékon a tarho­nyát megpirítjuk, hozzákeverjük a darált sertéshúst, és amikor ezt is átjárja a forró zsiradék, akkor megszórjuk pirospapriká­val, azonnal felöntjük enyhén sós vízzel, teszünk bele egészben hagyott vöröshagymát, gerezdnyi szétnyomott fokhagymát és be­fedve sütőben (a levét pótolva) addig pároljuk, amíg a durvább­ra darált hús és tarhonya egy­formán puha nem lesz. Sava­nyúsággal laktató egytálétel. TEJBEN TARHONYA Laktató és olcsó édesség. Az apró szemű tarhonyát futtassuk meg olvasztott vajon, és még mi­előtt tejjel felöntenénk, szórjuk rá a csészénként evőkanálnyi kristálycukrot. Nem baj ha ka- ramellizálódik, azaz a cukor ki­csit megég, ellenkezőleg, ez ad­ja meg a zamatát. A cukor meg- pirulása után először vízzel hí­gított tejjel, majd amikor már csaknem puha, akkor tiszta tej­jel főzzük, végül vaníliáscukor­ral megszórva tegyük forró sü­tőbe, hogy teljesen elpárologjon a leve. Ha kész, keverhetünk be­le megmosott mazsolát is. Ny. Á. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom