Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-01 / 205. szám
1986. szeptember 1 Kelet-Magyarország 3 Az olvasó kérdez Zöld út a telepítéseknek Válaszol Gönczi Mária levelezési royatvezető Gyerekhang a telefonban. Először is kéri, hogy majd írjam ki a nevét az újságban (íme: Kovács Edinának hívják), majd a kérdés: „A néni képe szokott benne lenni a szerdai újságban?” Mint a mellékelt fénykép is tanúsítja — nem. — Hogy aztán ezt sajnálnom kellene-e vagy pont fordítva, ennek eldöntését rád bízom, Edina. Szokatlanul személyes kérdésekre szeretne választ kapni az a levélíró, aki F. János aláírással, kisvárdai bélyegzővel adta postára sorait. Kíváncsiságát azzal magyarázza, hogy „most először válaszol a kérdésekre egy nő”, s nem szeretné elszalasztani az alkalmat. Mivel azonban a levélíró sem teljes nevét, sem címét nem közölte, ezúton üzenem — az általa megadott sorrendben válaszolva — a következőket: 1. Attól függ. 2. Rémes... 3. Beosztom. 4. Ugye, ezt nem gondolja komolyan? Takács Zoltánné Őrösről azt tudakolja, mi bosszant mostanában? A mórmályva .. . Aminek ;y éhként eddig hírét sem rllottam. Az egvre-másra tező pa:._-zos levelekből aztán megtudtam, hogy egy gyógynövényről van szó. A panaszok oka pedig az, hogy (feltehetően a Mátradrog GT, egy általunk közelebbről nem ismert cég felvásárlói) annak idején arra biztatták az embereket, termesszenek mórmályvát, amit tisztes fizetség fejében majd átvesznek tőlük. Termett is szépen a mórmályva, ami viszont most ott marad jó néhány termelő nyakán, mert nem viszi a felvásárló. ígéreteivel — meg a mórmályvával — tele a padlás ... Írásos szerződés hiányában viszont tehetetlenek a kárvallottak, s egyelőre mi is. Az eljárás azonban valóban kifogásolható, s nagyobb elővigyázatosságra inti az embereket. Annál inkább, mert hiszen még az írásos szerződés sem mindig jelent teljes biztonságot. Veres György Sóstóhegy, Fácán utca 4. sz. alatti lakos (de más is) például arra panaszkodik, hogy noha írásos szerződést kötött a Nyíregyháza és Vidéke ÁFÉSZ-szei 50 mázsa paprika termesztésére, a termésből mind ez ideig csak tíz mázsát vettek át. Nagy Istvánnak, a szövetkezet elnökének is sok főfájást okoz mostanában ez a bizonyos almapaprika, amivel az idén szinte Tiszát lehetne rekeszteni . . . Tavaly jól fizetett ez a zöldségféle, ?zért most sokan megpróbálkoztak vele — így nőttek a Marokon hirtelen paprikahelyek. Az áfész komoly erőfe- zítéseket tesz a termés elhe- yezésére, de csak abban az itemben tudnak felvásárolni, milyen ütemben a konzerv- • yár átveszi tőlük a (csumá- ott) paprikát, amiből ott is őséggel van. Egy a lényeg: ha az áfész a szerződésben vállalt határidőig és az ott kikötött mennyiségben nem veszi át a termést, kártalanítani fogja a termelőket. Kemény — s számomra végül is feltörhetetlen — diónak bizonyult Sinka József orosi lakos kérdése. Olvasónk azt szerette volna megtudni, milyen „kormányszintű intézkedés” született a — jobb híján — a szülők munkahelyén „vakációzó” gyerekek ügyében, amiről állítólag a televízió egyik műsorában esett szó. Juhász Gábornál, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjénél tájékozódtam: szóba került a munkaidő védelme, a balesetveszély és más komoly indok is, aminek alapján valóban kifogásolható ez a fajta „gyermek- megőrzés”, de az^elvasónk által említett „kormányszintű állásfoglalás'-ról az osztályvezető sem tud. Ez a gond a mai iskolakezdéssel úgyis megszűnt... Annál egyszerűbb volt utánajárni S. J. másik kérdésének, amely így hangzik: az élelmiszerüzletekben felszámolhatnak-e felárat a kenyér szeleteléséért. Nem. S ha már a kereskedelemnél tartunk: Raksányi István a 12-160-as telefonról az iránt érdeklődik, miért nem lehet egyes üzletekben babkávét kapni? Mert kifogyott, s eddig nem tudták pótolni, ugyanis a nagykereskedelmi vállalat leltározott. A munkával most végeztek, kávéjuk van, s holnap reggeltől (de lehet, hogy már ma déltől is) újra tudnak szállítani. Egy igazi hiánycikk: a régi, ragasztós, olcsó papír légyfogó, amit Csuka Ferenc ajaki lakos sír vissza — sokakkal egyetemben. Hiába a korszerűnek mondott, számos egyéb — és drága — készítmény, mint írja, „a legyek már annyira megszokták, hogy híznak tőle”. Sajnos nem tudunk segíteni, e légyfogó gyártását megszüntették, ami magánvéleményem szerint is hiba volt. Ajánljuk az illetékesek figyelmébe. A kis élelmiszerbolt gazdája, egy magánkereskedő adhatja-e drágábban árúját, mint az ABC? — érdeklődik egy magát megnevezni nem kívánó nyíregyházi lakos. Általában (fixáras élelmiszerek. napi cikkek) esetében nem. Bizonyos élvezeti vagy külföldi eredetű áruknál azonban erre van mód, ezért azt javaslom olvasónknak, panaszával — a konkrét árucikket, s persze az üzletet is megnevezve — forduljon a városi tanács termelés-ellá- tásfelügyeleti osztályához. Izsó Bálint, Napkor: „Miért nem jár Napkorra csuklós busz, s télen miért nem fűtik a járművet”? Buus Vilmos, a Szabolcs Volán osztályvezetője kiigazította az olvasónk által mondottakat. Tudniillik Napkorra nap közben, a legforgalmasabb időszakokban — tehát amikor szükség van rá — bizony csuklós busz jár, s télen fűtik is. ha ilyen gondja lesz, szóljon. Buszforduló is van, tehát ez sem lehet akadálya, hogy csuklós busz közlekedjen. Végeznek-e Nyíregyházán foggyökér-beültetést? — kérdi M. A. Egyelőre nem, csak Budapesten a szájsebészeti klinikán. Olvasónk másik kérdésére levélben válaszolunk. Homok helyett erdő Egy nagy lendúletvetelt már megéltünk a 70-es evek elején. Akkor 30 ezer hektár homok erdősítéséről volt szó. Aztán a szó elszállt, a homok maradt. A tervek is csak tervek maradtak. Ám az eredeti elképzelések azóta is szilárdan állnak, ami nem csoda, hiszen ésszerű alapjuk van. Nevezetesen, ne termeljük a silány földön évről évre újra a veszteséget, helyette ültessünk fákat és hosszú idő átlagában ez olyan jövedelmet ad, mint egy zsíros búzaföld. Csakhogy — amint azt az elmaradt erdősítések mutatják — a képlet nem így kétszerkettő módjára egyszerű. Költségugrások — Először is: a kezdetben megállapított 100 százalékos, központi, célcsoportos támogatások, azaz az egy hektárra vetített egységárak évekig „helyben jártak”, miközben a fásítással járó költségek többször is megugrottak — mondja Kovács Jánosné, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Szabolcs-Szatmár megyei Területi Szövetsége nyírbátori kirendeltségének erdő- és fagazdálkodási csoportvezetője. — Másodszor: megnehezítette, tovább nehezítette az erdősíteni szándékozó nagyüzemek helyzetét, hogy a 80-as évek elejétől az akcióhoz már kötelezően saját erő is szükségeltetett. Tehát az általános pénztelenség és az infláció a legfőbb oka annak, hogy a 15 esztendeje kijelölt 30 ezer hektárnak csak töredékén susognak a fák. Ezen kívül meg kell még jegyezni: a csemeteellátás — mennyiségben és minőségben — mind a mai napig sok gondot okoz. Másrészt az úgynevezett fafaj politika, vagyis a tölgy és a nemes nyár ültetések forszirozása sem tett jót a homoki, nyírségi telepítéseknek, hiszen nem volt tekintettel a nagyon gyenge talajokra, amelyek „csak” az értéktelenebb erdei fenyőt, akácot bírják el. Mindezek következtében nagyobb szabású és folyamatos telepítések a máriapócsi és nyírbo- gáti tsz kivételével nem is történtek az érintett területeken. „Erdőgyárat akarunk..." — Nálunk jó üzlet a fa — állapítja meg Goda János erdőmérnök, a nyírbogát! Rákóczi Termelőszövetkezet fő- ágazatvezetője. — Az 1978- ban volt 1100 hektárról mára 2300 hektárra hízták ki magukat a tsz-erdők. Mi ültettünk kis fákat akkor is, amikor 20 százalék saját erőt kellett vállalni. Igaz, nem is raktunk földbe akármilyen vacak anyagot. Szép is lett volna, amikor saját csemetekertünk van... Ez kétségkívül előny. Imponáló eredményről számol be a mérnök. Az elmúlt öt évben 30 millió forint nyereséget hozott ez a főágazat. Törekszenek arra, hogy a nyersanyagtermeléstől a feldolgozásig teljesen a kezükben tartsák ezt a tevékenységet. — Erdögyárat, gyárszerű erdőt akarunk — mindent szeretnénk feldolgozni, mindenből pénzt próbálunk csinálni. Egy példa; már majdnem biztos, hogy jövőre megindítjuk a biobrikett-gyár- tást. Ez több szempontból is hasznos. Eggyel több lesz a nyereséggel eladható termékünk, növelhetjük a tőkés exportunkat és végre hasznosíthatjuk a száz embert foglalkoztató fűrésztelep hatalmas mennyiségű fűrészporát. Senki sem hiszi, hogy a nyírbogáti példa tipikus. A nagyüzemek átlagát jellemző helyzet minden bizonnyal a nyírmihálydl Üj Élet Tsz körülményeire hasonlít. Illegális seprűnyél — Hosszú távon gondolkodunk, rövid távon gazdálkodunk, és e két dolog nem mindig mutat ggy irányba. — kezdi a beszélgetést Kereki Tibor elnök. — Ismerem és elismerem minden előnyét az erdőnek. De mi itt és most gazdálkodunk. Valljuk be, nem igazán ösztönző az, hogy ha majd 15—20 év múlva visszaosztom a fakitermelésből adódott nyereséget, akkor majd megállapítom; ebből a harmatgyenge földből hektáronként kihoztunk annyit, mintha fekete földön dolgoztunk volna. Viszont holnap már termelési értékkiesésem lesz és nekem ezzel és ennek a következményeivel kell szembe néznem. És akkor még nem is beszéltem az egyéb problémákról; a vadkárról, vagy például arról, hogy a szaporítóanyag-felügyelőség és az erdőfelügyelőség között hogyan őrlődik a tsz. Aztán van nekünk egy sajátos problémánk is. Ebben a faluban olyan a lakosság egy része, hogy komolyan kell vele számolni; a hároméves akácerdőink illegális módon átalakulnak seprűnyelekké. Továbbra is erdősítünk persze, de csak mérsékelten. Végül egy magáért beszélő hír; az idén újból megnőtt a telepítési kedv. összesen 11 ezer hektárt szeretnének fásítani a tsz-ek a homokon. Az újbóli nekirugaszkodás oka, hogy januártól megnövekedett a támogatás mértéke. Ennek csak örülhetnek, hiszen a megye „erdősültsége” messze alatta marad az országos átlagénak. Itt különösen fontos, hogy zöld utat kapjanak a telepítések. Sztancs János Lassan itt az idegenforgalmi nyári szezon vége. A sóstói Igrice nyaralófaluban találtuk Borbély Istvánt, a megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjét, akit arra kértünk, hogy adjon összegzést a szezonról. — Nehezen indult. A nyár elején többen lemondták az utat, így kevesen érkeztek hozzánk is. Szerencsére ez nem tartott hosszú ideig. A mostani gyorsmérleg alapján megállapítható, hogy teljesíteni fogjuk tervünket. — Az idei nyár üdülés, pihenés szempontból kifogástalan volt. Bővítettük faházaink számát, öt új bungal- lót adtunk át. Augusztus közepén adtuk át az új 150 személyes éttermet presszóval, főzőkonyhával. Nagy előrelépést jelent ez, mert egyre nagyobb az igény a komplex ellátásra. Azt kérik lengyel partnerirodáink is, hogy az ellátás, étkeztetés mellett kétnapos nyíregyházi és két-r napos debreceni programot szervezzünk az ideérkező csoportoknak. A nyíregyházi tangazdasággal felvettük a kapcsolatot, akik lovasprogramokkal fogadják az ideérkezőket. Elek Emil Az új étteremben lengyel turista csoport ebédel c--------------------\ SZERKESZTŐI Milyen jó... Milyen jó, hogy ez a mai map, a szeptember elseje olyan teendőnket juttatja eszünkbe, hogy iskolába kell indítani a gyermekünket. Üj családi menetrend lép életbe a mai nappal. Milyen jó, hogy ez a dátum — szetember elseje — az idő természetes múlására emlékeztet minket: arra, hogy már megint mögöttünk a nyár, előttünk az ősz. Milyen jó, hogy ezen a napon — szeptember elsején — nekünk, városiaknak is a falura kell újra figyelnünk, csakúgy, mint aratás táján, de most Szabolcs aranya, az «alma féltésével. Milyen jó, hogy ma — szeptember elsején — az imént éltett befőtteken siklik végig tekintetünk a kamrában, és számba vesszük, hány üvegnek is jut még ott hely. Milyen jó, hogy így szeptember elsején családi, baráti társaságban idézgetjük a nyári üdülés, a kirándulás éLményeit, s talán már az előhívott fényképek, diák is ott vannak az asztalon. Milyen jó, hogy ma, szeptember elsején béke vtam, éppúgy, mint tavaly, meg két éve is, meg mór sok éve. (1939. szeptember elsején hajnalban már nem volt béke Lengyelországban ... s azután másutt sem.) Milyen rossz erre emlékezni ma, szeptember elsején. Pedig «kötelességünk emlékezni — a holnapért is. Szilágyi Szabolcs V ________1______ Goda János: „Nálunk jó üz- Kereki Tibor: „Húsz év múl- Kovács Jánosné: „Az egylet ...” va visszaosztom...” ségárak helyben jártak” Eredményes szezonzárás
