Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-25 / 226. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1986. szeptember 25. Hogyan adózunk? Adóbevallás a nem lakás céljára szolgáló építményről Magunknak fizetjük „Az én fogadóórámra a megjelenők háromnegyede adóügyi panasszal érkezik. Lehet abban valami, hogy e téren nincs minden rendben .. (Idézet a városi tanács egyik tisztségviselőjének szavaiból.) Mi a gond hát az adók körül azon túl, hogy az adót fizetni kell? Az emberek többsége Nyíregyházán is tudja, hogy -napjainkban az adó útján beérkező pénzeszközök az egész városközösség javát szolgálják. Azzal viszont kevesen vannak tisztában^ hogy a tanácsi kiadásoknak csupán a 8—10 százalékát fedezik azok az adók, amelyek közvetlenül a városi tanácshoz futnak be, — a költségek nagyobb része közvetett juttatásból, illetőleg állami támogatásból származik. A hiba visszaüt Mielőtt részletesebben szólnánk a nyíregyházi adómorálról, annyit tudnunk kell, hogy az adóknak két fő csoportja van: í. A vállalati, szövetkezeti szférát, illetőleg 2. a lakosságot terhelő adók. Esetünkben ez utóbbi -az érdekes, hiszen a tanács közvet- 1 lenül a lakossági adókkal foglalkozik. Erről is csak annyit: -a lakosság adót fizet a jövedelem, illetőleg a vagyontárgyak után. „De hosszú a sor az adóhivatalban! Mindig rosszul írnak mindent... Én már befizettem és mégis azt írják, hogy tartozom . . . Van ott olyan nagy összevisszaság kérem szépen, hogy az isten se tud eligazodni rajta.” A városi tanács illetékes adóügyesei nem tiltakoznak ,az -idézett kifogások ellen: való tény, -hogy az államigazgatási munka egyik darázsfészke ia pénzügyi osztályon az adóügy, aminek természetesen sok összetevője van. Kezdjük a legfrissebbel. Kevesen tudják, hogy a városi tanácsnál még mindig manuálisan, kézzel dolgoznak fel az adófizetéssel összefüggő mindennemű adatot, s ezt az anyagot továbbítják a Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatalhoz, ahol az egészet „gépre teszik”. A laikus úgy véli, ezzel meggyorsul az egész munkafolyamat, — de téved. Ahány lépcső, annyi hibaforrás! Aztán: ez a gépi adatfeldolgozás a Pénzügyminisztérium Számítástechnikai Intézetéhez küldi a maga jelentését, hogy az országos összesítésből ki ne maradjon. Most képzeljük el -az egész folyamatot visz- sza-felé: amikor a gép összesített, értékelt, majd „kidobja magából” az adók tényeit. Közben természetesen korrigálni -kell az óhatatlanul elkövetett hibákat, ám ha egyszer például egy rosszul összeállított névsort kap „menüként” a gép, becsületes zűrzavart képes csinálni, utána már ember legyen ia talpán, -aki itt rendet tud teremteni. Ember pedig, sajnos, kevés van a tanácson erre -a mun-kára. Gondoljuk csak végig: Nyíregyházán 45 ezer adózó állampolgár összes adóügyét 25 ember végzi, zömében nő, közöttük csak kettő a férfi. Ugyanez a szám Miskolcon lényegesen nagyobb, ott csupán az adóbehajtással 8—10 fő foglalkozik. Közelebbről: mi a helyzet a lakossági adókkal, amelyek között megtaláljuk a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadóját éppúgy, mint a házadót, az ebadót, a honvédelmi hozzájárulást csakúgy, mint a nem lakás céljára szolgáló építmények adóját, a gépjárműadót, újabban a TEFA-t, hogy csak a lényegesebbeket említsük. — Az állampolgárok 70 százaléka pontosan eleget tesz bevallási kötelezettségének — mondják a városi tanács illetékesei —, -ami csak látszólag formális. Tudniillik a későbbi bonyodalom, a vita, az áttekinthetetlenség ettől is jelentős mértékben függ. Példával élve: ha valaki tart egy spaniel kutyát, majd. a szeretett állat a túlvilágra költözik és ezt az illető nem jelenti az adóügyi hatóságnak, akkor a következő évben is kivetik rá az adót. Vagy: valaki -kocsit cserél, ami után adót fizetett, és sem ő, sem a vevő nem jelenti e tényt az adóhatóságnak, néhány hónap múlva mehet a volt tulajdonos háborogni: az a kocsi már nincs is nála. Tény, hogy az adóhatóságnak nincsenek látnoki szemei, hogy ezt tudhatná. Gyakori átfedés — De lehetne — mondja az egyik szakmabéli. — Mert például ha megépül egy lakás, a műszaki osztály 'adja ki a használatbavételi engedélyt, majd az OTP értékesíti, de nálunk is be kell vallania a tulajdonosnak, hogy lakáshoz jutott. Ezt egyszerűsíteni lehetne. Adás-vételeknél is elképzelhető a bürokratikus út lerövidítése, a telekkönyv célszerű megreformálásával. Hasonló egyszerűsítést lehetne véghezvinni a gépjárművek adás-vételénél, hogy feleslegesen ne vonjuk ki az állampolgárt a munkából, ne sétáltassuk. így néz ki egy adóbevallás. De vajon pontos? Mert jelenleg még gy-akori az átfedés, a felesleges mozzanat. Ez a dolog egyik oldala. Azt sem mondhatjuk viszont, hogy ma- kulátlanok az ügyintézők a tanácsnál. — Mi nem is titkoljuk, hogy ilyen nagy teher alatt hibázhatunk. Például ha az előadónk nem talál egy nyilvántartási lapot, akkor kiállít egy másikat, így aztán egy dologról akár három is van, s ezek bizony egymás között is bonyodalmat csinálnak a későbbiekben. Már említettük, hogy kevesen vagyunk, de tény az is, hogy a bonyodalmak jelentős százaléka tanácson kívülről, mulasztásokból, negligens magatartásból keletkezik. Már csak azért is aggasztó ez az állapot, mert jelenleg több mint tízezer darab intézetlen ügyirat van az adózási szférában a városi tanácsnál, jelentős részt azért, mert hiányzik az elintézés feltételrendszere. Tetézi ezt a gondot, hogy bár a lakossági adók csupán egy töredékét adják a városháztartás kiadásainak, de a pénzre szükség v-an, mert egyébként fontos és a köz érdekét szolgáló elképzelések, tervek maradnak megvalósítatlanul. Ezt bizonyítja, hogy az idén nyolc és fél hónap -alatt -az adóbevételi tervnek csupán az ötven százalékát sikerült teljesíteni, tehát az idei adó -másik fele még „kint van”, hiányzik a város kasszájából. Ha ez nem jön be, akkor visszaüt -több helyen és a lakosság húzza a rövidebbet. (Nem épülhet meg út, járda, más fontos, közérdeket .szolgáló létesítmény.) Mit tehet erre /az adóhatóság? „Az év hátralévő részében kénytelenek vagyunk érdemi ügyintézőket is a kintlévőségek beszedésére átcsoportosítani, és mindent elkövetni a fizetési arány javításáért.” Aki nem fizet, azt először felszólítják, majd zálogolási jegyzőkönyvet vesznek fel, s a legvégső mozzanat -a végrehajtás, amit a rosszemlékű árverés szóv-al jellemezhetnénk legtalálóbban. (El kell mondani: ;az adóügyi hatóság jelenlegi dolgozói közül senki sem emlékszik rá, hogy Nyíregyházán mikor volt árverés. Állítólag most készítenek elő egyet, egy kisiparos ellen, akinek több milliós az adóhátraléka.) Rengeteg itt a megkötés. Az adós feje fölül nem lehet eladni a tetőt, a saját alapvető szükségleteitől nem lehet megfosztani, — újabban már a tévét sem lehet lefoglalni — gépkocsija pedig -az ilyen adósnak általában nincs. Marad tehát a többszöri felszólítás, a személyes meggyőzés, -a letiltás a fizetésből, amit azért gyakorta alkalmaznak is. Legkisebb és legnagyobb Említettük, 45 ezer adózó állampolgárt tartanak nyilván, s az adók igen változatosak. A legkisebb adó évi 760 forint lehet, amit egy ház és az ott tartott házőrző kutya után -kell fizetni. A legtöbb adót — több mint másfél millió forintot évenként — az egyik kisiparos fizeti, tegyük hozzá, pontosan, -becsületesen. Jellemző az adóügyek intézésének nagyságára, bonyolultságára, hogy csupán az adóívek eljuttatása a címzettekhez, közel 300 ezer forint postaköltséget igényelt az idén. Adót senki sem fizet örömmel: ez teher, el kell venni a családi kasszából. Mégis, ha tudjuk, hogy a jövedelmünk nem időn és téren -kívül keletkezik (nagyon sok feltételt teremt ehhez a város), vagy hogy az -ingatlanforgalomnál a társadalmi igazságosság is diktálja az elvonást, s hogy iaz így befolyt összegek a legkülönfélébb csatornákon jutnak vissza hozzánk, hiszen a város javát szolgálják, akkor már elgondolkodtató: egyesek -teljesítik állampolgári kötelezettségüket, mások pedig vagy elfelejtik, vagy — fittyet hánynak rá. Angyal Sándor Nos;ztaigia nélkül Makk hetes és Áranyalma Hol vannak már a régi szép idők... Amikor csöndes beszélgetés közben fogyaszthatott el egy kitűnő vacsorát az ember valamely kisvendéglőben, ahol -halk léptű pincér osont az asztalhoz az első intésre, s hozta készséggel a -klsfröccsöt, melynek tetején ezernyi apró gömböcskévé pattant a buborék, vagy ha muzsikás estére vágyott, hát beült a vendéglőbe, s mulathatott kedvére... De félre a nosztalgiával — a félszázados vagy régebbi emlékek ma -már csak a legidősebbek fakult levelei és fényképei közt rejtőznek, a régi Nyíregyháza vendéglátó helyei, éttermei, szórakozási lehetőségei alapos változáson mentek át. Hogy talán nem mindig előnyükre? Lehet — de ahogy mondják ez van, kérem! Lássunk egy gyors összesítést a megye- székhely vendéglátásáról — -a nyíregyházi tanács termelés-, ellátásfelügyeleti osztályán böngésztük ki a nyilvántartásokból. Se szeri, se száma a különféle vendéglátóhelyeknek a városban — de ezúttal csak azokra voltam kíváncsi, melyek este is nyitva tartanak, tehát nem csukják be az ajtót (nagy nehezen) hétkor vagy nyolckor, amikor ki kell rakni az utcára a pityókás vendéget is, aki hiába könyörög -már az utolsó korsóért. E mondatból kiviláglik, hogy az italboltokat, a bisztrónak becézett kocsmákat kihagytuk a felsorolásból, hiszen azok lényegében nemigen sorolhatók a szórakozóhelyek közé — szomjoltók és italmérők inkább. Nem soroltuk ide a kis fagylaltozókat sem, ahol pedig most tényleg finom ízek várják a vendégeket, van, -ahol este is, de hát ez inkább a nyalánkságok kedvelőinek szól. A vendéglátó vállalatnak nyolc étterme, három bárja, tizennégy presszója működik este a városban. A nyíregyházi fogyasztási szövetkezet íiégy -nagyobb vendéglátóhelyet működtet: az Aranyszarvas éttermet a Szarvas utcán, -a Piac éttermet, melyben éjjel bár is működik, a Márka presszót a Kossuth utcán, valamint a Fehér egér „műveket” a Jósavárosban. Emellett a Kelet SZÖVKER Vállalat szerződésbe kiadott üzlete a Siravár söröző a Kiss Ernő utcán, a Tokaji Borkombináté a borozó a Dózsa György utcán, a volt Halászcsárda immár Nyírség étterem néven szerepel és a Ságvári Tsz működteti, s itt van persze, az Utasellátó étterme és bisztrója a vasútállomáson. Az utóbbi esztendőkben gombamód szaporodtak Nyíregyházán is -magánkézben lévő vendéglők, melyek új — de nem mindig jó! — színt hoztak a város vendéglátásába. Csak mutatóba néhány. A Szilfa utcán nyílt meg a Makk Hetes kisvendéglő, a Bethlen Gábor utca végén az Autóscsárda, a Szarvas utcán a Randevú presszó, a Bocskai utcán a Speedway nevezetű hely (uramisten, micsoda név! ...) a Búza téren működik az Unicum, a Széchenyi utcán a Pincevendéglő, a temető közelében a morbid elnevezésű Gondűző, a Bocskai utca sarkán -a Búfelejtő, a Ságvári kertvárosban -az Aranyalma étterem, Oroson a Fehér Macska, az Orosi úton az Ezüstfenyő — és még sorolhatnám. Semmiképp sem akarom kihagyni a legeslegelsők egyikét, a Síp utcai Pékinas kisvendéglőt, mely méltán szerzett jó hírt magának — kicsi, de kitűnő a konyha, jó a kiszolgálás, s ami nem utolsó: viszonylag olcsó! Most tulajdonképpen elölről kellene kezdeni, és /a vendéglátó vállalat nagy éttermeiről írni — de hadd maradjak még egy -kis ideig a magánvendéglőknél-presszóknál. Azt írtam feljebb: új színt hoztak. Ez valóban igaz is, hiszen mint egy rövid körséta erről meggyőzött, mindenhol más és más élménnyel találkozik a vendég — s ez akkor is igaz, ha nem egyforma színvonalú helyekről van szó (most nemcsak az osztályba sorolásra gondolok ...). Nézzük az estéket — és iaz éjszakákat. Nyíregyházán három éjszakai bár található: a Koronában, a szomszédos Szabolcs szállóban és a Piac étteremben (ez utóbbi közkeletű'nevén a „Karfiol”). A Korona a legújabb és a „legelőkelőbb”. Régen, amíg a művelődési központ működött -a patinás épületben, a mai bár helyén a bábszínház harsogott -a gyerekektől — ma az ízléses berendezésű helyiség este tíz órakor nyit és hajnali -négyig tart -nyitv-a. Csütörtökön, pénteken és szombaton többnyire teli van — összesen ez kilencven embert jelent —, míg a hét első részében félház van általában. (Viasárnap zárva tart.) Lássuk csak mibe kóstál egy kiruccanás ebbe a bárha? Aki itt belép, az mindjárt fizet — de ne hagyjon fel minden reménynyel (mármint, hogy nem kap semmit a pénzéért). Le keli szurkolni 130 forintot — ebből ötven a kötelező fogyasztás, nyolcvan a műsor belépti díja. A műsor... Sok vita folyt már róla, van, aki csak legyint, ha -meghallja, van, akinek tetszik, más pedig teljesen közömbös iránta — nem érdekli különösebben, hogy mi zajlik előtte a reflektorfényben, mert hogy ő szívesebben nézi ,a hölgyet, akivel egy asztalnál ül . . . Kötelező fogyasztás. Ennek lényegében az a célja, vallják a vendéglátó szakemberek, hogy kiszűrje -azokat, akik éjszaka üres zsebbel „csak úgy” betévednének, többnyire már ittasan. Viszont érdemes elgondolkodni azon: vajon mit jelent ez az 50 forint, amikor egy Tuborg sör 56 forint, egy üveg Bikavér 183, de egy kávé is 14 forint, s a kóLa 16. Másrészt: így is napirenden van -az éjjel derekán a méltatlankodó részegek hangoskodása, mert a portás nem engedi be őket, rázzák az ajtót, zörögnek és fenyegetőznek „gyere ki, ha mersz, öcsi!”. No, de ez mindenhol így van — megesik a szomszédban, a Szabolcs szálló diszkójában is. Az itt működő presszó reggel nyolckor nyit, napközben alig lézeng benne vendég, csütörtöktől vasárnapig viszont benépesül — estére. Hattól éjifélig itt muzsikál a „Vénusz diszkó”. Körülbelül -két éve működik, s bizony az a tapasztalat: mostanában már kevesebben látogatják (szombat kivételével). Újítani kell — gondolkodnak is ezen. Nem vonzó már -a video sem (ami egyébként szerintem nem több aprócska szemfényvesztésnél, hiszen a -két mennyezet alatti tévéképernyőből túl sokat nem látni). Itt negyven forint a diszkóbelépő, kötelező fogyasztás nincs. Az viszont van, hogy meglepő módon viselkedik némely fiatal — kólát rendel, s mégis berúg. Pedig csak a vécére megy ki közben. Ott viszont várja ia kétde- cis üveg eldugva — -azt húzogatja meg, a kólát leöblítendő. Így olcsóbb . . . Van egy hely a városban, amelynek valódi törzsközönsége alakult már ki: az Unicum presszó. Két éve nyílt meg, éjfélig tart nyitva, hétvégén pedig kettőig. Nem nagy, mindössze 35—40 vendég fér el egyszerre — ám a kulturált környezet, a jó kiszolgálás, a választék azt eredményezte, hogy az első osztályú árak ellenére is sokan látogatják. Végiggondolván a helyzetet, nemigen lehetünk elragadtatva: Nyíregyházán nem beszélhetünk gazdag esti szórakozási lehetőségekről. Különösképp nem, ha a fiatalokra- gondolunk — akiknek pedig -a legnagyobb a szórakozási igényük. Itt-ott esti diszkók csalogatják a fiúkat-lányokat, de mint írtam fentebb: a diszkó se csodaszer manapság. Ezért örvendezhet ia hírlapíró — és a fiatalabb korosztály — annak, hogy végre sínen van a megyeszékhelyen egy új ifjúsági szórakozóhely ügye. Tarnavölgyi György Csendélet a Szilfa utca-i Makk hetesben
