Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-23 / 224. szám
1986. szeptember 23. Kelet-Magyarország 3 Nyugdíjasforintok EGY KÖZELMÚLTBAN TARTOTT KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁS szerint, amelyben 21 megadott probléma közül kellett kiválasztani azt az ötöt, amelyet leghamarabb kellene megoldani társadalmunknak, a következő sorrend alakult ki: 1. A lakáshelyzet javítása. 2. A munkafegyelem erősítése. 3. A nyugdíjasok helyzetének javítása. 4. Az indokolatlan jövedelmek megakadályozása. 5. Az áruellátás javítása. A válaszokból az is kiderült, hogy a válaszolók elsősorban a gazdasági kérdésekre és az életszínvonalat érintőkre figyeltek fel és kevésbé foglalkoztatták őket a politikával, az ideológiával és a kultúrával foglalkozó fejezetek. • Így olyan fontos feladatokat, mint például a vállalatok, illetve a települések önállóságának növelése, vagy a szocializmustól idegen nézetek visszaszorítása, az utolsó helyekre sorolták. Közismert, hogy az elmúlt húsz hónapban a gazdasági eredmények elmaradtak a tervezettől. A hetedik ötéves terv elfogadásakor számoltak ezzel a lehetőséggel is, amiről a tervtörvény így ír: „Ha a külgazdasági körülmények a feltételezettnél, a termelés hatékonysága pedig a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakulnak, a felhalmozás és a fogyasztás arányosan a tervezettnél kevésbé növelhető, de az átlagos reálbérek színvonalát és meghatározott társadalmi juttatások reálértékét ez esetben is lehetőleg meg kell őrizni.” A KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁSBAN RÉSZT VEVŐK jól érzékelték a nyugdíjasok helyzetének nehézségeit, hiszen széles körben ismert, hogy az elmúlt időszakban legkevésbé a nyugdíjak reálértékét sikerült megőrizni. A legalácsonyabb nyugdíjak kivételt képeznek, de vásárlóerejük megőrzése csak nagy erőfeszítések árán, többszöri emelés révén volt tartható. Miközben a nyugdíjak reálértéke egyre csökken, a nyug- díjterhek a nemzeti jövedelemnek egyre növekvő hányadát veszik igénybe. A társadalombiztosítási kiadás mintegy kétharmadát kitevő nyugellátásra fordítják, ugyanis a nemzeti jövedelem minden tizedik forintját. A kifizetett nyugdíjak tíz év alatt országosan 27 milliárd forintról 92 milliárdra emelkedtek. A gyors növekedésnek alapvetően két oka van, egyrészt a nyugdíjas korúak népességen belüli arányának növekedése, másrészt a napjainkban megállapított új nyugdíjak nagysága, ami alig hasonlítható össze a 10— 15 évvel ezelőttivel. A nyugdíjak ezért az életkor szerint lényeges különbséget mutatnak. A 70 éves és idősebb nyugdíjasok között csak elvétve találhatunk olyanokat, akiknek nyugdíja meghaladja a 4000 forintot. Hazánkban sok más európai országhoz hasonlóan a népesség öregedése figyelhető meg. A lakosság csaknem egynegyed része tartozik az időskorúak közé, ami statisztikailag a 60 éves és idősebb férfiakat és az 55 éves és idősebb nőket jelenti. SZABOLCS-SZATMÄR MEGYE közismerten a legfiatalabb korösszetéte- lűek közé tartozik, ezért itt a fenti arány még nem érte el a 20 százalékot sem. Az 1984. évi mikro- cenzus szerint a nyugdíjas korúak és a nyugdíjasok száma megyénkben meghaladta a 125 ezer főt. Közülük természetesen a saját jogon nyugdíjasok voltak a legtöbben, számuk 73 ezer fő (ebből 9 ezren jelenleg is dolgoznak), az özvegyi jogon nyugdíjasok 15 ezren voltak, a nyugdíjas korú aktív keresők megközelítették a 4 ezer főt, ugyanakkor mintegy 20 ezer idős embernek nem volt rendszeres jövedelme. A nyugdíjasok rétegét jelentősen, mintegy 13 ezerrel növelik a nyugdíjas koron aluliak közül azok, akik korkedvezményes vagy rokkantsági nyugdíjat kapnak. Sajnálatos, hogy az utóbbiak száma a túlzottan munkacentrikus életmód, másrészt a deviáns jelenségek miatt megyénkben évről évre gyarapodik. A nyugdíj összegének nagyságát döntően a munkaviszonyban eltöltött időtartam, valamint a végzett munkáért kapott átlagkereset határozza meg. A megye korábbi foglalkoztatottsági helyzetéből és kereseti lehetőségeiből egyértelműen következik, hogy az egy főre jutó 2984 forintos átlagnyugdíj 1985-ben mintegy 500 forinttal. volt kevesebb az országostól, így annak csak 86 százalékát érte el. A nyugdíjasok általános megélhetési gondjai tehát Szabolcs-Szatmár megyében fokozottabban érvényesülnek, ami a megyén belül tovább szóródik és a megélhetési költségek alsó szintjét alig lépi túl a gazdaságilag elmaradott térségekben. A nyugdíjasokat sem szabad azonban homogén rétegnek tekinteni, hiszen nagy eltérések találhatók különböző csoportjaik között. Az ipari nyugdíjak átlaga például 3263 forint volt, míg a termelőszövetkezeti csak 2665 forint. A nemenkénti vizsgálat is meghatározó különbségeket mutat. A 6000 forint feletti nyugdíjak kilenctizedét ugyanis férfiak kapják. Számottevő different ciák alakultak ki az iskolai végzettség, a szakképzettség és a beosztás szerint is. A helyzet az itt leírtaktól annyiban jobb, hogy a falun élő nyugdíjasok legtöbbje, de a városiak közül is egyre többen tevékenykednek a háztáji és kisegítő gazdaságokban, illetve a hobbikertekben, ami bizonyos jövedelem- pótlást jelent. Sőt, az sem ritka, hogy az alacsony nyugdíjú szülők kiegészítő munkájuk révén jelentős segítséget nyújtanak gyermekeik lakásvásárlásában. Tény azonban, hogy növekvő társadalompolitikai feladatot jelent már ma is és a jövőben még inkább az egyedülálló, beteg, alacsony nyugdíjú öregek megkülönböztetett támogatása. Általános egyetértés van abban, hogy az egyes családoknak, hozzátartozóknak ebben az eddiginél nagyobb szerepet kell szánni. A NYUGDÍJASOK, AZ ÖREGEK HELYZETE nem közömbös számunkra. Teljesen egyértelmű, hogy a munkaképes lakosság nagyobb helytállására, jobb munkájára, a gazdasági egységek eredményesebb gazdálkodására van szükség ahhoz, hogy közvetve a nyugdíjasok helyzete is javuljon, megélhetési gondjaik mérséklődjenek.Hajnal Béla Egyperces „Az udvar közös..." T örtént még augusztus húszadikán, amikor bensőséges ünnepségen a Hazafias Népfront Mátészalkai városi Bizottsága kitüntetéseket adományozott, tizenkettőn vehették át a kiváiló, huszonkettőn az érdemes társadalmi munkás kitüntetést. Kiváló társadalmi munkás kitüntetést vett át Kunt ez Lajos. Egyperces beszélgetésre kértük. — Meglepődött? — Nagyon. — Itt Mátészalkán az MHSZ titkára. Az elismerés a kiváló társadalmi munkásnak szól? — Igen, de mi ebben a meglepő? Ha mondjuk valaki otthon észreveszi, hogy rendetlenség van az udvarán, vagy rájön, hogy szebb is lehetne az udvar, vagy éppen kényelmesebb, akkor mit csinál? Rendbeteszi. Régi mátészalkai vagyok, és nekem a város egy nagyobb udvar ... — Jelentésekből tudom, hogy az MHSZ sokat tesz a Eladatlan gabona- és tengerihegyek magasodnak szerte a világban. Jó néhány országban már azért kap fizetést a farmer, hogy ne termelje a kenyérnek-, a takarmánynakvalót; azok ára hosszú ideje mélyponton van. Van viszont egy növény — a kávé mellett talán az egyetlen — mely iránt az utóbbi években látványos érdeklődés mutatkozik, s ennek megfelelően annak ára erőteljesen növekszik. A szójababról van szó, mely a fogyasztók körében egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Sajnos, a termelők körében kevésbé. Különösen áll ez megyénkre, ahol csak néhány gazdaság foglalkozik a termesztésével, jelentéktelen területen. Egyedül a nagyecsedi termelő- szövetkezetben fordítanak rá nagyobb figyelmet, ahol a szójaterület megközelíti a háromszáz hektárt. A hálás növény — Érthetetlen előttünk a szabolcsi, szatmári szövetkezetek, állami gazdaságok ódzkodása, hiszen a szója nagyon hálás növény, igazán tisztességes hasznot hajt — sommázza kollégáinak a véleményét is az ecsedi téesz elnöke, Mészáros Gábor. — Közepes termés esetén, mely kéttonnás átlagot jelent, hektáronként öt-hatezer forint nyereséget is hoz. A nagyecsedi szövetkezetben nyolc évvel ezelőtt kezdték el a szója termesztését, de az akkor még afféle kisüzemi próbálkozás volt. Saját kárukból okulva — kevés lehetőség volt abban az időben még a nagyüzemi tapasztalatcserékre — kísérletezték ki a mai termesztési technológiát, amely most már igazán sikeresnek mondható. — Abban az időben a kis pátyodi termelőszövetkezet is próbálkozott a szójával, nem is lebecsülendő eredményeket ért el — kapcsolódik a beszélgetésbe az ecsedi tapasztalatcserén lévő porcsal- mai téesz két vezető szakembere, Szénás Ignác elnök, illetve Pethő András főállattenyésztő. — Akkor divatos növény volt a szója, a volt mátészalkai, de a kisvárdai járásban is többen termesztették, ám az utóbbi időkre a megyében jószerével csak az ecsedieknél maradt talpon. Ha egyenetlen... A leépülés okait vizsgálva kiderül, hogy nem minden a nyereség lehetősége. A szója ’ugyanis igen nagy figyelmet igénylő növény. Megmutatkozik ez már a vetést megelőző földmunkáknál. A talajnak olyan simának kell lennie, akár az asztal. A szója termése, a fürtök ugyanis úgynevezett emeleteken helyezkednek el, az alsó szint néhány centire a talajtól. Ha egyenetlen a föld, az alsóbb emeletekről nem lehet betakarítani a csöveket, óriásira nőhet a szemveszteség. A szója aratási ideje, a hosszú évek tapasztalatát figyelembe véve szeptember derekára, végére esik. Hűvösebb időjárás esetén ez az időpont eltolódik, s akadályozhatja a gabonafélék talajmunkálatait, azok vetését. Arról ugyanis még nem szóltunk, hogy főleg a búza, árpa elé vetik, mert jelentősen növelheti azoknak a terméshozamát. A lucernához hasonlóan, a szója is tekintélyes mennyiségű tápanyagot halmoz fel a talajban, a számítások szerint hektáronként akár ezer forintnak is megfelelő nitrogént. A gazdaságok túlnyomó többségénél viszont elsőbbséget élvez a gabona, így a szójától való tartózkodásra jó indok annak esetleges késői érése. Ennek azonban ellentmond a nagy- ecsediek tapasztalata, nem is emlékeznek rá, hogy utoljára mikor csúszott a gabonavetésük a szója késői betakarítása miatt. Akadályok Speciális igényű növény, mondják sokan, csak a jó földeken hoz jó termést. De melyik növény nem kedveli a jó földeket? Az ecsediek is csak egy vékony sávban, a homok és a láp találkozási pontján tudják eredményesen termeszteni. Ott viszont gyönyörű az állomány. Kubaion Zoltán növénytermesztési ágazatvezető kihúz egy szálat a*szójatengerből, s elégedetten mutatja: hat-hét emeleten sorjáznak a szemtől duzzadó csövek. S. gazt egy szálat se látni. — Sokba kerül ez nekünk — mondja. — A növényvédő szerek ugyanis iszonyatosan drágák. Egy hektár egyszeri kezelése ezerötszáz forintra rúg, ez sokszorosa a búzáénak. Ám még így is megéri. ANNA LUCSINA GYEREKEK A z óvodában véget ért az uzsonna, s a gyerekek várták a szüleiket. — Az én papám Volgával jön értem — kérkedett Vika, az új kislány. — Képzeljétek — selypítette a kis Kosztyik —, az én anyukám Za- porozseccel ■ jön értem. Azt mondja, az már nem is kocsi, hanem vadállat. — Énértem meg dömperrel jön a papám — kapcsolódott a beszélgetésbe még egy kislány, aki ekkorra szép nagy lyukat csinált a harisnyanadrágján. — Az semmi! — kontrázott a kis Vlagyik. — Az én papám igazi motorbiciklin jön értem. Fényes bukósisakja, meg ekkora motoros kesztyűje van, ni!... — tárta szét a kezét, mint u fogást bemutató horgász. — Ha megyünk az utcán, a motorbiciklink úgy csattog, hogy mindenki utánunk fordul. A középső csoport szájtátva hallgatta Vlagyi- kot. — Oldalkocsis a motorotok? — húzódott közelebb Vlagyikhoz a sértődött Vika. — Mert ha nincs oldalkocsija, az csak egy motoros bicikli. — De ' még mekkora oldalkocsija van! — hencegett Vlagyik. — Télen engem hordoznak, nyáron meg krumplit fuvaroznak benne. — Az én apukám meg, ha akarja, autóbusz- szal jön értem! — raccsolta hirtelen haraggal egy borzas kisfiú, aki eddig egy képeskönyvet lapozgatott. — Tudod, mennyi krumpli fér egy autóbuszba?! Ekkor rettenetes lárma tört ki a középső csoportban, amelyből csak azt lehetett kivenni, hogyha a papák úgy akarják, akkor mozdonnyal, repülővel, sőt hajóval is jöhetnek. Egy kisfiú nézett csak ki szótlanul az ablakon. Odakinn lassan és még nem túl nagy meggyőződéssel olvadt a hó. A behavazott sétányon feltűnt a hallgatag kisfiú papája. M ikor kiértek, nyakába vette a kisfiát és elrikkantotta magát: „Kapaszkodj!" — azzal megiramodott, közben lábával komikusán ki-kirú- gott. A Volga, a Za- porozsec, az állami dömper és az oldalkocsis motorbicikli tulajdonosai leplezetlen irigységgel néztek utánuk. Antal Miklós fordítása A szövetkezet vezető szakemberei nemrég a Dunántúlon jártak, a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát vendégeként egy országos tapasz1 tálatokat összegző tanácskozáson. A sláger ott is a szója volt. A vendéglátók már harmincmázsás termésátlagokról beszéltek, de a szója útjában álló akadályokról is. A termesztők nem értik: ők eladják a terményt mázsánként 1250 forintért, s a tápgyártáshoz szükséges granulátumot majd annyiért veszik vissza. Közben a szójából egy seregnyi értékes alkotóanyagot természetesen kivonnak. Azaz, amit a termelők nyernek a vámon, elvesztik a réven. Az ország ma jelentős mennyiségű szóját kénytelen importálni, valutáért. Szintén azon a tanácskozáson hangzott el: mi lenne, ha azoknak a dollároknak egy részét a hazai termesztők ösztönzésére fordítanák ...? Érdemes lenne rajta elgondolkozni. Balogh Géza fiatalokért, különösen a cigány fiatalokért... — Politikai szervezet vagyunk. Az egyik dolgunk, hogy akik hozzánk járnak, rendes emberekké legyenek, azzá nőhessenek. És rendes ember a cigánygyerek éppen úgy lehet, mint bárki más. Talán néha nehezebb azzá lennie, de akkor segíteni kell. — Mit mondana el ebben a hatvan másodpercben, amiből már alig maradt? — Felsorolnám, hogy sokan voltunk kitüntetettek. Az a bizonyos udvar ugyanis közös ... (bartha) TORLÓDNAK as áruval megrakott konténerek a záhonyi MÁV eperjeskei átrakó pályaudvarán. A MÁV ezeknek a konténereknek nagy részét tranzitáruként szállítja elsősorban Jugoszláviába. (Elek Emil felvétele) IMPORT - ÖSZTÖNZÉS HELYETT Sláger (lehetne) a szója
