Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám

1986. szeptember 22. Kelet-Magyarország 7 Egyenes termetén jól szabstt öltöny, ötvenhárom éves, népszerű ember. No, nem megjelenésének köszönheti a sok elismerő szót. sokkal inkább munkájának, szókimon­dásának. Most, különösen aktuális kérdéseket feszeget „GyógyítÖatlan” c. könyvében, amelyből eddig 20 ezer példány került Szabolcs-Szatmár megyébe — és máris elfogyott. Végh Antalnak, megyénk szülöttének, a magyar labdarúgás első számú kritikusának ez a könyve 250 ezer példányban jelent meg, de mint mondta, most tárgyalnak újabb félmillióról. Erről és a magyar fociról beszélgettünk szombaton Nyíregyházán. ,fi jelenlegi MLSZ-nek még portása sen szeretnék lenni...!“ Nyíregyházi beszélgetés Végh Antallal könyvéről, a futballról Sárréti legyőzte Vargát! Az első osztályú tenisz-csapat­bajnokság szombati fordulójában mindkét nyírségi csapat hazai környezetben lépett pályára. A férfiak a Budapesti Építők, a nők a Bp. Honvéd gárdáját fo­gadták. A férfiak folytatták jó szereplésüket, biztosan nyertek, veretlenül vezetnek a bajnoki táblázaton. A női csapat újabb vereséget szenvedett. Dicséretes a fiatal Gyuricsku és Holp Zs. teljesítménye. NYVSSC—Bp. Építők 7:2, ered- mények: Sárréti—Varga G. 6:2. 6:0. (Nagy fegyvertény a nyír­egyházi teniszező győzelme, el­lenfele az 1982. évi felnőtt ma­gyar bajnok.) Pázmándy—Kalicz- ky 5:7, 6:3, 6:7, Koczka T.—Nagy M. 4:6. 2:6, Erős—Palásthy 6:2. 7:5, Koczka J.—Molnár 4:6, 6:4, 6:4, ifi, Machán—Gáldi 6:4, 6:4. Párosok: Sárréti, Pázmándy— Varga G., Nagy M. 7:6, 6:4, Kocz­ka T., Erős—Kaliczky, Molnár 6:2, 6:1, Koczka J., Machán—Pa­lásthy, Gáldi 6:2, 6:4. Bp. Honvéd—NYVSSC 6:3. eredmények: Földényi A.—Holp I. 6:0, 6:1, Erdélyi—Szilágyi K. 6:0, 6:1, Kulcsár—Suhajda 6:3. 6:3, Hidvégi—Bágyi 6:1, 6:1, Föl­dényi D.—Gyuricsku 1:6, 2:6, Móna—Holp Zs. 1:6, 5:7. Páro­sok: Erdélyi, Kulcsár—Holp I.. Holp Zs. 6:0, 6:3, Földényi A., Földényi D.—Suhajda, Z. Páz­mándy 6:3, 6:4, Hidvégi, Móna— Bágyi, Gyuricsku 1:6, 6:4, 3:6. — Kiegyensúlyozott, elé­gedett embernek tűnsz. Va­lójában meg is van rá az okod. Mégis, mit érzel, mennyire haragszanak rád a „sportistenek”? — Egészséges, erős, mun­kaképes embernek érzem magam, nincsenek egyensú­lyi zavaraim, de ha elége­dettnek látszom, ez a lát­szat csal. A sportistenek megszűntek létezni, fejük a mexikói homokba hullott. Így gyakorlatilag nincs, aki haragudjon rám. — Fűz-e személyes barát­ság valamelyik labdarúgó­edzőhöz? — Nagyon sok jó bará­tom van, köztük akad lab­darúgóedző is. Közéjük tar­tozik Dalnoki Jenő, Verebes József, Kovács Ferenc, Makray Balázs, dr. Lakat Károly, Komora Imre, Te­mesvári Miklós, Palicskó Tibor . . . — Könyved megjelenése mennyiben segíti elő a ma­gyar labdarúgás újjászerve­zését? V ______________________ — Isten ments! — hogy a jelenlegi MLSZ újjászer­vezésére kerüljön sor. Le kell bontani földig a tákol­mányt, aztán egészséges kö­vekből újjá kell építeni. Aztán meg kell tölteni ren­des emberekkel. — Elképzelhető, hogy egy­szerű, szürke szatmári sportvezetőt beválasszanak az MLSZ elnökségébe? — A mai helyzetről szól­va: ha egyenes, tiszta, jó­zan emberként kopogtat, becsukják előtte az ajtót. Egyébként Szatmárban ren­des emberek élnek, így ke­vés a valószínűsége, hogy beleszóljanak az ország fut- ballügyeibe. — Hallani: ez a Végh Antal ugyancsak bátor em­ber. Tényleg, bátornak ér­zed magad? — Sohasem jutottam el ahhoz a gondolathoz, hogy bátor vagyok-e, vagy gyá­va. Nem volt rá időm. Olyan vagyok, amilyennek látszom. — Netán ki mernél ugra­ni ejtőernyővel a repülő­gépből? Ratkó ezt is meg­próbálta ...! — Ha a világ minden kincsét felajánlanák, akkor sem merném megtenni. Tu­dom, egyszerűen képtelen lennék rá. — A Nyíregyházát ke­resztülutazó, külföldi ha­tár menti emberek a most megjelent könyvedet kere­sik . . . — Arra gondolok, hogy a magyarok lakta települé­sekre is eljutott híre a Gyó- gyít6atlan-nak, s talán még egyszer el akarják ol- vasni, hogyan kapott a ma­gyar válogatott féltucat gólt. — Ha rajtad múlna, mit kezdenél a jelenlegi bajno­ki rendszerrel? — Már említettem az MLSZ-nél. A magyar lab­darúgás teljes szervezetét szétverném és újat csinál­nék helyette. Megszületett a modell is: lenne 16 csa­patból álló NB I, kétcso­portos NB II 18—18 együt­tessel, három csoportú NB III, 20—20 résztvevővel. — Mifelénk azt beszélik, hogy korábban könyvet próbáltál írni a nyíregyhá­zi foci fekete napjairól, de meggondoltad magad. Igaz ez? — Egyetlen szó sem igaz belőle. Nincs szándékomban erről könyvet írni. Viszont figyelemmel kisérem a Nyíregyházi VSSC szerep­lését. Amíg az élvonalban játszottak, minden fővárosi mérkőzésüket megnéztem, csakúgy mint most, az NB II-ben. — Miközben a honi fut­ball hátterével foglalkozol, tudod-e, hogyan áll a máj­usi foci? Mélyet sóhajt, a távolba néz. — A majtisi foci — a múlté! Utoljára nekem volt csapatom a községben, ahol vasárnaponként valóságos népünnepély zajlott egy- egy futballmeccsen. Még az öregasszonyok is ott ültek a pálya szélén. Micsoda rangadókat vívtunk a szom­szédos községekkel. Ha utazni kellett, Vincze Pali bácsi segített. Emlékszem hányszor mondta az öreg: lovat és kocsit adok, de ha kikaptok, megvonom tőle­tek a fogatot. Aztán ami­kor beindultak a majtisi labdarúgók: Simon Bandi, Tar Bálint, Senci János, a négy Babos, köztük az apa és három fia egy csapat­ban . . . féltek Is tőlünk az ellenfelek. — Olyan erősek volta­tok? — Lelkesek voltunk. A falu becsületéért tűzbe mentünk volna. Az a csa­pat sohasem kapott volna 6 gólt Mexikóban! — Sorra szűnnek meg kiscsapatok Szatmárban . . . — Szomorú állapot ez! — Eljutott-e hozzád a hír: Jánkmajtisnák NB li­es női röplabdacsapata van, de gondokkal küzdenek. —- Nagy dolog, ha egy kis falunak NB-s csapata van. Valahogy segíteni kellene őket! — Kezdő tanáréveidet Nyíregyházán töltötted. Kik azok, akikre szívesen em­lékszel? — Ma is jó ismerősöm Buús Gyuri, aztán Kova- csics Gyula, Kaskötő Ká­roly. Szívesen emlékszem vissza a szabolcsi testneve­lő tanárokra: Harcsa Zoli­ra, Tatás Istvánra. — Mit tennél, • ha ellen­ségeid egy éjszaka sorra ki­vágnák almafáidat? — Ettől kevésbé kell tar­tanom. Az én ellenségeim kényelmes, pipogya fráte­rek, lustábbak annál, hogy a gyönyörű almafáimat le­tarolják. Ahogy őket isme­rem, egy bokor kivágására sem képesek. — Milyen visszhangja van legutóbbi könyvednek? —- Ilyen nagyméretű ér­deklődésre nem számítot­tam. Látszik, hogy érdekli az embereket a labdarúgás, illetve kíváncsiak, mi zaj­lik a kulisszák mögött Egyelőre zavar mutatkozik a terjesztésben, de azt ta­nácsolom, miután eljut minden településre, ne ad­janak felárat érte. — Mennyi munkád fek­szik benne? — Sokat, naponta 14—15 órát dolgoztam rajta, álta­lában éjszaka háromkor kerültem ágyba. — Végh Antal lesz az MLSZ elnöke? Könyved 194. oldalán azt nyilatko­zód: „Nincs a földön olyan hatalom, amely ma engem rákényszeríthetne" — már­mint az elnöki szék elfog­lalására. Nem változott az­óta a véleményed? — A jelenlegi MLSZ-nek még portása sem szeretnék lenni. — Biztos ez? — Mérget vehetnek rá! Kovács György Járt itt Schlosser, Zakariás... 70 éves a baktai sportkör Olimpiai ötpróba Futás a pontokért és az egészségért A fiú Egerben jól tanult, s ju­talmul a nővérétől kapott egy focit. Ez a történet akár minden­napos lehetne, ha nem 1916-bam történt volna. Ez az ajándékozás tette lehetővé, hogy megalakul­jon a Baktalórántházi SE, amely idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Volt labda, voltak játékosok, a szerelést pedig a Nyíregyházi. Vasutas kölcsönözte. A baktai (Lipécz, Tóth, Kricsfa- lussy) és a nyírmadai (Fehér, Dárdai, Mernyik) diákokból ösz- sz-eállt a focicsapat, amely az akkori szokásnak megfelelően, kihfvásos alapon oda-visszavágó mérkőzéseket játszott. Idegenbe egy parasetszekéren utazott a társaság. A csapat fele ült, a töb­biek gyalogoltak a szekér mel­lett. 1830-ben egy 15 éves fiú, Pócz János mutatkozott be az együt­tesben. A debütálás annyira jól sikerült, hogy megválasztották csapatkapitánynak. Azt már mel­lékesen jegyezzük meg, hogy a ,,oséká” kezitasókolomot köszönt játékostársainak. Az új ígéret nem sokkal később Pesten foly­tatta pályafutását, de a háború után újra hazatért Baktalóránt- házára. „Nem bírtam Bakta nélkül len­ni. Minden ősöm itt élt, aszta­losként dolgozott. Még őrzöm azt a ooiostokot, amelyet nagyapám az ő nagyapjától kapott. Mikor hazajöttem, előbb a kórházban, majd a tsz-ben, később a ktsz- ben dolgoztam.” (Pócz János, aki később Jávorra magyarosította nevét.) Jávor újra régi együttesében rúgta a bőrt, amely a háború után a járási másodosztálytól a területiig valamennyi csoportban szerepelt. A hazatért játékos is­mét kiözépcsatárként futott ki a pályára, s minden meccsen gó­lokkal tette le névjegyét. (Egy­szer játékostársa volt Hekus Dönci, a többszörös gyilkos, aki álnéven Baktalórántházára szö­kött. Ott kinevezte magát edző­nek, ő állította össze az együt­test. amelyben játszott is. Mikor kezdtek a feje fedett átcsapni a hullámok, menekülni próbált, de elfogták, majd kivégezték. A 66-as évek elején Jávor már abbahagyta a játékot, amikor a csapat kérésére 37 évesen, újra csatasorba állt, s jóval 40 éven felül hagyta abba végleg a focit. Bár edzői képesítést nem szer­zett. a tűzoltómunkát, amikor a csapat kiesésre állt, mindig rá­bízták. A kiesést valamennyiszer elkerülte az együttes, sőt egy időszakban a járási másodosz­tályból indulva három év alatt három bajnok i címet nyert egy­re magasabb osztályban. Az ed­ző sk öció.s mellett a járási labda­rúgó-szövetség minden gondját- baját, s örömét is nyakába vett. Mikor a nagycsapatnál megkö­szönték munkáját, a fiatalokkal kezdett el1 foglalkozni. Vencsellőn, Vaján, Nyíribrony- ban edzősködött, azután 1960-ban nyugdíjba ment. Tagsági diját 15 Szép győzelmet szerzett szombaton délelőtt Nyíregy­házán az NYVSSC férfi ké­zilabdacsapata. Egyenlő első félidő után fokozatosan len­dületbe jött a szabolcsi tár­saság, és remek találatok ré­vén ötgólos győzelmet ara­tott ellenfele felett. NYVSSC—BHG 29:24 (12:12). Városi stadion, 400 néző, v.: dr. Gyöngyösi, dr. Kékes (szegediek). NYVSSC: Oláh — Lakatos (4), Hanu- fer (3), Gazdag (4), Kiss S. (1), Lórik (—), Dobi (7). Cse­re: Bácsi (6), Hubai (—), Márton (4), Szabó G. (kapus). Edző: Rácz Sándor. BHG: Krammer — Bordács (4), Ventzef (3), Elekes (2), Csö- könyi (2), Fritz (12). Csere: Kovács (—), Lahovicz (4), Galcsik (—). Edző: Stiller János. A vendégek szereztek veze­tést, 6:6-ig együtt maradt a két csapat.- Dobi és Hanufer szép góljával előny alakult évre előre befizette. Májustól unokájának ós barátainak vezet focisulit teljesen ingyen. „Számomra a sport a kapcso­latteremtést, a hagyományőrzést is jelentette. Ezért hívtunk meg községünkbe olyan hírességeket, akik bemutatóikkal, .népszerűsí­tették a sportot. Schlosser Imre csapatával látogatott hozzánk. Pataki Imre olimpiai bajnok, a tornateremben mutatta be világ­hírű talajgyakorlatát. Farkas Gizi együtt ütötte a kau-osi^friabdát az itteniekkel'. A többiek — Zakariás József, Barcza Gedeon, Kovács József — látogatása egy- egy élmény volt.” Máthé Csaba (8:6). A 15. percben aztán is­mét döntetlen (8:8) a mérkő­zés, közben két Gazdag-hetes kimaradt. Változatos, gyors játék folyt, a kapusok mind­két oldalon jeleskedtek. Ami­kor félidei pihenőre vonult a két csapat, még semmi sem dőlt el. Fordulás után a nyír­ségiek kezdtek jobban, La­katos, Bácsi és Márton talá­lataival, három gól lett az előny a Nyíregyháza javára. Márton jóvoltából, Bácsi lö­véseivel javult a hazai tá­madójáték, a védekezésben viszont rések keletkeztek. A 17. percben szépségdíjas ak­ciót , láthatott a közönség: Kiss S., Márton volt a labda útja, amely végül Gazdaghoz került, aki estében ejtett a kapuba. Nem sokkal később, Kiss S. szerzett szép gólt, s máris 25:19 az eredmény! A hajrában is a hazai. gárda irányított, s megérdemelten pyerte a találkozót. Szombaton reggel megyeszer- te gyülekeztek az olimpiai futó­próba résztvevői. Hét helyszínen — Fehérgyarmattól Tiszavasvá- riig — futottak, versenyeztek a fiatalok, újabb teljesítés került az olimpiai könyvecskébe. Jó időben, kellemes környezetben 7, illetve 14 kilométert hagytak ma­guk mögött a jelentkezők. Nyíregyházán már jóval a kezdés előtt seregnyi résztvevő toporgott a 9-es számú általá­nos iskola bejáratánál. Jöttek a város minden részéből. Hiába, az olimpiai ötpróbának vonzereje van. Az iskola udvarán vidám em­berekkel találkoztunk. Köztük a legfiatalabb résztvevő, egy sző­ke hajú kislány, Hadobás Klau­dia, aki 8 esztendős és a I4-es számú iskolába jár. — Milyen *n futsz? — Ah-' .otnéterre készül­tem. — Nem Tesz egy kicsit sok? — O nem, bírom a futást, apuval együtt készültünk erre a napra, ő 14 kUométert teljesít. — És anyu, <) hol van? — Nincs itt, de megígérte, hogy kocsival jön értünk és'forró te­át hoz. i ,',í‘ A felnőttek mezőnye Jósaváros útjain. — Tudják az osztálytársak, hogy te itt versenyzel? — Mondtam egy pár gyerek­nek. — És eljöttek? — Eddig nem láttam őket! — Mit mondol nekik hétfőn, ha nem jönnek? — Azt, hogy szégyelljék magu­kat. — Említetted: apuval együtt készültetek. Hol gyakoroltok? — Esténként az almatároló kör­nyékén. — Melyik a kedvenc sportágad? Elgondolkozott, majd elárulta. — Hát, az atlétika. Azon belül a rövidtáv. — Milyen taktikával futsz? — Elhatároztam, nem vágok bele az elején, jól be kell osz­tani az erőt, hiszen a távolság nem kicsi. Alig fél óra múlva kiderült, a kislány állta a szavát, végig­futotta a távot, kipirult arccal érkezett a célba. Csakúgy, mint az a félezer jelentkező, akik ezen a napon Szabolcs-Szatmár többi városában teljesítették az olimpiai futópróbát. (k. gy.) Az 50-es évek elején egy bemutató mérkőzés után a baktai csa­pat. Alinak (balról Jobbra): Nagy, Makszimka, Jávor, Zakariás, Takács, Kovács, Varga, Fodor, ülnek: Nagy; Svájjtu, Kovács, Za- hornyik, Bónás, Erdösi. Kézilabda NB I B: Menekülés a kiesésiül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom