Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
Ritkán fordult elő háborúban olyan helyzet, mint 1598- ban. A Várszínház, tervezte: Kempelen Farkas (Szent- györgyi Marina felvételei.) Nagy nemzetközi sereg vonult Buda ellen, német, vallon, francia, magyar és más nemzetiségű katonák menetelnek a Duna partján, a folyamon hadihajók haladnak. A lovak száznál több ágyút vontatnak. Miközben az egyesült hadak közelednek Budához, addig Szaturdzsi Mohamed pasa seregei Nagyvárad falai körül vernek tábort. Ahelyett, hogy a két ellenséges sereg megütközne egymással, mindkettő egy- egy vár legmagasabb tornyára akarja kitűzni a lobogóját. Budánál ádáz küzdelem bontakozik ki, de a sok nemzetiségű alakulatok nem boldogulnak, a török várvédők makacsul harcolnak és visz- szaverik a rohamokat. Aratott a halál. Buda és Nagyvárad falainál ugyanaz törA fényes kard megjelent az égen... tént, mindkét harcban a védők helyzete volt kedvezőbb. Bár Dev Szulejmán budai pasa, vagyis az „ördögi” Szulejmán csapatai kritikus napokat éltek át, főleg, amikor már vészesen fogyott a víz és az ennivaló. A magyar, a francia, a vallon és a többi ostromló katona már azt hihette; kezébe kerül Buda, azonban ekkor közbeszólt az időjárás, októberben ömlött az eső, és hideg lett, az ostromló csapatok mozgása lelassult. A puskapor elázott, az aknák nem robbantak. A keresztény hadak november elején abbahagyták a harcot és elvonultak Buda alól. Dev Szulejmán pasa fellélegezhetett, egyelőre megmenekült, de nem kedvezett a hadiszerencse Mehmed nagyvezérnek, mert ő sikertelenül ostromolta Nagyváradot. A török szokás szerint ezért életével fizetett. 1599. augusztusában Szulejmán kilovagolt a budai hegyekbe, ahol az elrejtőzött magyar vitézek megtámadták kíséretét, a janicsár lovascsapatát. Heves összecsapás után a pasát elfogták és Bécsbe vitték. Ezt csak nagyszerű bravúrnak tekinthetjük, mert az alapvető hadihelyzet ezért még nem változott, Buda fölött továbbra is török zászló lengett. Bornemissza Péter panaszos kérdése így hangzott: — Mikor lészen nekem szép Budában lakásom? Megnyugtató választ hasonló kérdésre ekkor még egyetlen magyar sem kaphatott. 1602. Ekkor negyvenezer keresztény katona gyülekezik Buda körül. Az ostrom azonban nem hozza meg a hőn óhajtott eredményt. Budán továbbra is a török marad az úr. 1603-ban újabb kísérlet történik, de mindösz- sze ennyi a feljegyzésre méltó: az ostromlók bejutnak a Víziváros egyik fürdőjébe és ott riadalmat okoznak. A következő évtizedekben csak lassanként bontakoztak ki a kedvező előfeltételek, bár a törökök is dicsekedhettek hadi sikerekkel. így például 1660-ban elfoglalták Nagyváradot és 1683-ban elég erősnek érezték magukat, hogy megostromolják Bécset. Ebben az időben Esterházy Pál volt a nádor, aki felhívást tett közzé: „Eljött az idő, hogy az édes magyar haza felszabaduljon a török járom alól, fogjon tehát mindenki fegyvert, mutassa meg, hazájához való kötelességét”. Tiszteletre méltó szándékú a felhívás, de a jelek éppen ellenkező előjelűek. A török roppant sereggel indul, Kara Musztafa százezer emberrel nyomult előre magyar földön. Tarolás, üszők, rom, jajkiáltás maradt a hadak nyomában. Ki tartóztathatja fel a félelmetes hadakat? Néhány maroknyi magyar végvári vitéz aligha. Esterházy Pál nádor is menekül, a Habsburg- katonák is hátrálnak. A török sereg úgy növekszik, mint a lavina. Musztafa pasa hadaihoz Fehérvárnál csatlakozik Ibrahim pasa és a krími tatár kán hada is. Ágyúk, tevék, málhát szállító kocsik haladtak hosszú sorban Bécs irányába, ahol fólreverték a harangokat. Kara Musztafa igazi keleti kényúr, önmagától nem taPákolitz István; Varázslat Vakszemed lángoló kútjába bámul a vénülő Harlekin. Zaklató különös tükrözés: nem saját arca néz vissza rá. Nincs többé fegyelem se törvény : szüntelen önmagad tükrözöd. Megváltás nélküli szenvedés kegyelme: ihlető Varázslat. Engel Tevan István grafikája gad meg semmi földi jót, az hírlik róla, hogy háremében háromezer hölgy várja, ha majd a győztes háború után diadalittasan hazatér. Milyennek láthatták a félelmetes Oszmán birodalom szultánját a kortársak? Egy szemtanú szerint, aki a török császárt Belgrádon látta: Az uralkodó nem magas, barna színű kis szakálla volt, ezüst páncélt, arany színű kámzsát és zöld turbánt viselt. A lován lévő drágakövek értékét nem is lehetett felbecsülni. A szultán előtt körülbelül egy rőf nagyságú törökök lovagoltak, szakálluk testmagasságuk felét is élérte. A törpék után jöttek a különféle lovas szerecsenek, ezek mintegy harmincán voltak, majd mindenféle nép, rengeteg ember, óriási pompa. Ha a törökök csak a Habs- burg-seregekkel állnának szemben, akkor számíthatnának, hogy rájuk mosolyog a hadiszerencse, azonban már korábban, 1683. március 24- én megalakult a Szentnek nevezett Liga, amelyet XI. Ince pápa sugallatára Lipót császár megalkotott, hogy közösen harcoljanak a félhold Európát veszélyeztető hatalma ellen. Ha a körülkerített Bécs magára marad, akkor nyilván elvész, a védősereg kritikus helyzetbe került, a parancsnok ezt jelentette: — Patkányokat esznek a katonáim, és még elégedett, akinek ilyen hús egyáltalán jut. Kevés a lőszer, a sebesültek jajgatnak, Bécs sorsa megpecsételődött. 1683-ban fordul a kocka, a törökök ellenfelei a szultán katonai hatalmát már nem tartják legyőzhetetlen- nek. Kara Musztafa kudarca a Burg kapujában éppen ezért okozott óriási kárt birodalmának és adott reményt a magyaroknak, hogy Buda fölött már nem ragyog sokáig a félhold. „Arany Alma” — így nevezték a törökök Budát. Egy-két adat az akkori városról: A város körül 3000 szőlőskertben termett a bornak való. A munkákat törökök, rácok, és magyarok végezték. A mohamedánok nem itták a bort, ezért ezt a törökök eladták. Egv csöbör szőlő, vagyis annyi, amennyi egy 40—60 literes edénybe elfért, tíz garasba került. Molnár Károly Bűvös kardok és égi kovácso (Folytatjuk) A magyar népmesékre jellemző az, hogy mindegyikben szó esik egy hősről, vagyis egy nagy erejű, bátor és igazszívű emberről. A mesehős kalandos utazásokat tesz meg, közben sárkányokkal, „bakarasz” emberrel és egyéb démonokkal, tehát természetfeletti hatalommal rendelkező lényekkel viaskodik. A hős vlsszaszerzi az égitesteket, visszahozza az ellopott királykisasszonyokat, vagy egyéb nagy hőstetteket visz végbe. A hős mindenkor győzedelmeskedik: a bűvös kardja által! A rozsdás kard. Hagyományaink kétféle bűvös kardról tudnak. Az egyik a „rozsdás kard”. Mielőtt a hős elindul, elkéri a királytól a használaton kívüli rozsdás kardot, melynek bűvös erejéről csak a hős-iud. Ami Lajos sza- mosszegi mesemondó egyik meséjében Bécsáros Sándor vállalkozik arra, hogy lemegy az alvilágba az elrabolt három királykisasszonyért: „Rendbe van, felséges királyatyám! De még a királyatyámnak még hozzá a het- venhetedik nagyapjárul maradt egy ócska kard, azt tessék nekem ideadni! Hát jól van. fiam! Megette már azt a rozsda, ott van benn a belső szobámba. Hát, ha tudod valami hasznát venni, én soha, mihóta a hetvenhetedik nagyapámrul örököltem, nem vettem annak semmi hasznát, még ódalomra se tettem soha! Igen, de ám Bécsáros Sándor világba tudta a kardnak a lehetőségét, de a király nem tudott semmit rulla, hiába ű örökölte a kardot. Ödalára kötötte és elment." Hazánkban közkedveltek a „Szépmezőszárnya” és a „Királyfia Kis Miklós” című nép- mesék, melyek hősei mindenkor ilyen elfeledett rozsdás karddal indulnak útnak. Egy csengeri népmese arról szól, hogy Kalamona megkötötte a Szélembert, mert a királyném adta hozzá a lányát. Igen, de ha szél nincs, akkor csak szárazság, éhínség van, mert nincs ki hajtsa az esőfelhőket. Rontó vitéz vállalkozik arra, hogy a Szélembert kiszabadítsa. Útközben szívességet tesz az ördögkirálynak, amiért egy rozsdás kardot kap tőle. Ezzel az-' tán könnyűszerrel megöli Ka- lamonát, szétszabdalja a Szélember többmázsás vasláncait, aki hálából mindenfelé csendes esőt küld. Természetesen Rontó elnyeri a királykisasz- szony kezét. Ide tartozik az Attila kardjáról szóló monda, amelyet a krónikák őriztek meg. A monda szerint az isten az egyik szittya királynak, tehát Attila valamelyik ősének egy bűvös kardot ajándékozott azért, hogy azzal minden népet legyőzhessen. De ez a kard szett! Majd egy hun pá fiú megtalálta a fénylő kardját, s átadta annak nek illett: Attilának, a 1 királyának. Amikor meghalt, eltemették vele vös kardját is — azóta se rült elő! A százmázsás kard. Az új kard is lehet kard, de csak akkor, 1 több mázsa acélból az éi vács készíti el! Egy büki magyar népmesében a hős, midőn táltoslóra tesz így szól: „Most édeá lovam, fel kováccsához! — Két sz nőtt a lónak, repült, repi a magoss égbe. S ott az t váccsánál megállott." Ott mázsás tüzes golyóbist 1 tetett. Egy paszabi népmese Arizon. A „füstös kovács lalkozik arra, hogy a he szére egy bűvös kardot V sen: „Na, gyermekem, én csinálok neked egy acélk olyat, hogy a világnak melyik részibe megpen az egész világ fogja tudni megy a világjáró ember. A hatalmas kard hét r hét éjjel készült el. azonban Arizon elhag kardot, pedig még meg i küzdenie a Veres király Szerencséjére a fényei megjelent a csillagos ég< esett, megállt a rozsdás és így szólt: „Na, Arizon, régen e tál, de én vándoroltam u itt vagyok!” Arizon a bűvös kardd lenségeinek egész sorát U Más népmesékben, k sen Szabolcs-Szatmárbf égi kovácsot az ország csa, vagy világ kovácsa is emlegetik. Kovács istenek. Népmeséink nem véle szólnak a kovács meg] böztetett tiszteletéről, eszközöket létrehozó tevt ségéről. Hiszen a társa fejlődésének az.on a amikor a vasat felfedezt erő és a haladás valóban vácsok kezében összpon Hiszen ők kovácsolták . kardokat és egyéb vasi' reket; ők gyártották az t •késeket, ők patkolták n lovakat. Héphaisztosztól, ta kovácsistentől — a mitológia szerint — r olimposzi istenek is Prométheusz ellopta a ti égből, s megtanította az reket annak használatát levipoeg, az észt nemzel hőse ekét szerkeszt és fi velésre tanítja meg a ni Kalevala egyik hőse, as származású llmarinen a fémmel-vassal mester nik. Nemcsak fegyv szerszámokat kovácsol, megalkotja a szampót, damalmot is; elhalt fe nek alakját aranyból fo meg. — A magyar nép ben szereplő égi kovács llmarinen méltó társa! Kurszán és a kék ég. De miért kapott né inkben a kovács „égi” Ehhez csak a történeti sok .adhatnak magyará: A honfoglalás idejé: nálunk is kettős királys Kurszán (kündü vagy a törzsszövetség politik zére, Árpád (gyula) ped: tonai erő vezetője voll szán megölése (904) Kurszán nemzetséget szágszélekre szórták, csoportjukat (a kék-ke Szatmárban telepíteti Emléküket helynevek mélynevek őrzik. Tud hogy a Kurszán nemze tení eredetűnek tartó gát, s ez a leszármazó c címereiben is kifejezésr Mint Györffy György kihalt pomázi Czikó és Csuda család címere módon kék égben lebei nyas emberalak (angya címer az égi származás nak utolsó maradvány Erdész i 3. Fariul a kocka KM HÉTVÉGI MELIÉKLET
