Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-18 / 220. szám
1986. szeptember 18. Kclet-Magjrarország 3--------------------------------------------------------------------------------------) Szó és tett H a mérlegre tesszük jelenlegi helyzetünket, könnyen belátható, hogy ha valamikor, hát most valóban égető szükség van minden területen, minden munkahelyen a dolgokat előmozdító tettekre. Mi tagadás, nem kevés helyen sürgető napi feladattá vált a rend és a fegyelem megszilárdítása. Jó néhány ágazatban, vállalatnál immár nem elodázható a termelési struktúra változtatása, a termékminőség érdemi megjavítása, a felesleges költségek, kiadások lefaragása. Határozottabb cselekvés igényelhetik egynémely nemikívánatos társadalmi jelenség elleni küzdelemben is, a mértéktelen ivástól kezdve a láthatatlan, avagy néhány helyen már nyíltan megjelenő korrupcióig. Aligha vezetne azonban célhoz, ha valahol is úgy gondolnák: elegendő intézkedéseket kiadni, rendelkezéseket hozni, és azok betartását, végrehajtását erélyesen megkövetelni, az érvelést, a megmagyarázást pedig halasszuk el nyugodtabb, békésebb időkre. Ez a fajta szemlélet és gyakorlat akkor sem lenne eredményes, ha a napjaink igényelte cselekvés kimerülhetne hizonyos rendelkezések, elhatározások puszta végrehajtásában. Ám ma éppenséggel nem erről van szó: önálló elgondolásokra, jó ötle- - tekre. kezdeményezésekre, együttes fejtörésre van szükség, a tetteknek ezek alapján kell elkövetkezniük. Illúzió lenne azt képzelni, hogy a közmegegyezés automatikusan megteremtődik. Kinek a feladata az ilyenfajta közmegegyezés kialakítása, fenntartása? Szónoki a kérdés, hiszen politikai rendszerünk jellegéből adódik, hogy a politikai egyetértés és cse- letovőkészség kiváltásán és erősítésén mindenekelőtt a pártszervezeteknek, a kommunistáknak kell munkálkodniuk. Elsősorban az ő dolguk, hogy a meggyőző szó erejével, őszinte párbeszédben, az okos érvek súlyával megvilágítsák a napjaink igényelte tettek értelmét, várható hatásait, az elmulasztásukból adódó káros következményeket, a közös érdekeltséget a jobb, hatékonyabb, fegyelmezettebb munkában. A meggyőzésnek, a tájékoztatásnak és megmagyarázásnak többféle formája, módja van. Az élet azonban újra és újra tanúsítja, hogy bár mindegyik fontos, közülük a személyes érvelés és eszmecsere semmi egyébbel nem pótolható. Pártunk már réges-régen szakított az agitáció- nak azzal a felfogásával, amely ezt afféle egyirányú utcának tekintette, ahol csak az egyik fél mondja a magáét, a másik pedig hallgatja szavait. Mi úgy fogjuk fel: a kommunisták nem a pártonkí- vülieknek beszélnek, hanem a pártonkívüliekíceí beszélik meg közös dolgainkat. S ez az eszmecsere mindegyik irányban hathat. N em feledkezhetünk meg arról sem, hogy az ilyenfajta sokrétű párbeszéd a kommunisták körében is múlhatatlanul szükséges. A célokban, a (teendőkben való egyetértés az ő soraikban sem alakul ki automatikusan. A párttagot persze a párthoz való tartozásból adódó szervezeti fegyelem kötelezi arra, hogy kiáll jón a párt határozataiban, állásfoglalásaiban megfogalmazódó elhatározások mellett, képviselje azokat. Ám belső meggyőződés nélkül ez a kötelesség jól aligha teljesíthető. A hatásos meggyőzésnek előfeltétele, hogy a párttagok a párt erre szolgáló fórumain mélyrehatóan megvitassák a megvilágításra és elfogadtatásra váró elgondolásokat, megnyugtatóan tisztázzák a vitatott problémákat, vagyis mindenekelőtt ők maguk jussanak egyetértésre az adott 'kérdésekben, örvendetes, hogy ma a korábbinál jobban hasznosítják ilyen célra a taggyűlések, a pártcsoport-értekezletek fórumait, de még nem kevés ebben a lehetőség, a tartalék. ________________________________J Pótkocsik Vietnamba A hétvégeken is dolgoznak a Mezőgép baktalórántházi gyáregysége gmk-csoportjai. Mint Béres István főmérnök elmondta, igazi „nagy hónap” a szeptember. Várhatóan 50 milliós termelési értéket produkál az üzem. Most szállítanak el a messzi távoliba 60 darab pótkocsit. A gyárudvari „csomagokon” ott díszeleg a tábla, mely tudatja: a csepeli szabadkikötőből Vietnamba kerül (hajóval) a majdani mezőgazda- sági szállító eszköz. Szeptemberben hagyja el a gyáregységet 80 darab Tajga —2 lakókocsi is. Ez a termék az egyik leggazdaságosabb gyártmány, amit döntően fő- munkaidőben szerelnek. Jut a tucatnyi gmk-osoportnak azonban ebből a munkából is, hiszen fázisonként más-más kollektíva végez egy-egy műveletet. Baktalórántházára került ez évben az MBP 6,5 tonnás pótkocsi belföldi igényekre (történő gyártása is. Két héten belül 100 darabbal segítik a hazai igények kielégítését. Megvalósuló elképzelések Törekvés az élvonalba Régi gépen világszínvonalú termelés „Telik1' az alma B eregi almásokban jártam a minap messziről jött vendégekkel. Nézték, csodálták a szép fiatalos ültetvényt. Szakemberek voltak, tudták, amit látnak termőkaros orsó. A fák között sürgölődők megálltak egy rövid foeszélgetés- nyd időre. A szavak nyomán egyre világosabbá vált: akik otthon vannak, azoknak is nap mint nap újabb meglepetés saját kertjük. „Ezek a fák teljesen egyöntetű nagyságúak, és mégis: két hete alig adtak (többet (két mázsánál, ma pedig már közelítünk a három mázsához egy-egy fán.” Nem kételkedett senki a szavakban. Az ágak ívben meghajolva cipelték a kövér gyümölcsöket, mint túlterhelt szilvafák. „A star- kingból alig tudunk megrakni két sort egy ládába” — tódította egy másik szedő, és egyáltalán nem tűnt nagyot mondásnak a két tenyérbe férő sötétbordó gyümölcsöt látva. A könnyűipar nehézségét bemutatandó jól ismert a kép: zümmög a fonógép, sebesen forognak az orsók, a fonónő megállás nélkül jár a gép körül, alig éri utol magét, hogy a szákadt fonalakat összekösse. Ezért meglepő, hogy a Magyar Posztógyár (nagykállói gyárában az egyik gép mellett még néhány szót is lehet váltani Opre Judittal. — Nem kell annyit kötözni mellette, mint a régi gépeken — mondja. Megtérülő gépcsere Pedig ez a masina sem új. Ám összehasonlításképpen álljon egy adat: a régi gyűrűs fonógépeken az átlagos szalkadáisszám 6—800 volt (ezer orsóra vetítve óránként. Ezen a gépen a 150—200-at sem éri el ugyanez az adat. S ha még hozzátesszük, hogy a minőség fis ugrásszerűen javult, akikor máris kiderül: érdemes volt a gépcserére gondolná, mindenképpen megéri, ha az idén két felújított ke- resztonsózó gépet állítanak lmunkéba. A nagytkállói gyár létrehozásakor arra is gondoltak, hogy a községben, a- környéken bőven van munkát vállaló lány és asszony. Azonban a bővítéssel, újabb gépek beállításával együtt kiderült, hogy 'tovább már nem haladhatnak ezen az úton. Ráadásul az sem volt ia leglhízelgőbb ia gyárra nézve, hogy egyre itöbb helyen emlegették: 10 évesnél fiatalabb gépük nincs, ilyen körülmények között nem Lehet jó eredményeket ■elérni. — Röviden így lehet összefoglalni: gépfelújítás és átkonstruálás történik, ami a ml színvonalunknál korszerűbb (termelést (tesz lehetővé — foglalja össze a két éve indult folyamatot Biró Péter, főmérnök. — Kalkuláció kérdése, hogy melyik hoz nagyobb hasznot, a felújított, többet tudó gép, vagy az új beszerzés. Bizonyítékul fonalat mutat. Olyat, amelynek a finomsága kétszerte jobb, (mint amit •eddig gyártottak. Eléri azt a minőséget, amit a kétszer drágább fésűs technológia tud. Elég megfogni a kártolt puha gyapjúszövetet, hogy máris lemérje a laikus is a különbséget. — Olyan fonalminőségre vagyunk képesek, amely Magyarországon sehol sincs — (erősíti meg Simon Mihály igazgató. — Pediig a ikártolóA felújított kártológép Magyarországon a legkorszerűbb gyártásra képes. (Elek Emil felvétele) gépünk tulajdonképpen régi, de -többet tud, mint ülj korában. Csattogó — csak mutatóba A vállalat az olasz Arimo gépfelűjító társasággal kötött szerződést. Mindazt a technológiai újítást, szabadalmat felhasználták, amit a gép 'megépítése óta bevezettek a világon. Így jelentősen nőtt a hatásfoka, a már említett minőség mellett sokat számít, hogy szinte automatikusain működik, lényegesen javultak a 'munkakörülmények. Legjobban a géptisztítási idő mutatja a változást: korábban négy embernek 6—8 óra kemény munka kellett hozzá, most a beépített elszívóberendezéssel két ember 2—4 óra alatt végez ugyanazzal a munkával, hogy át tudjanak állni más színű fonal gyártására. — Többet várnak az üzemtől, de többet is tudunk, főleg minőségben — állítja Kása József üzemvezető. — Az előbb említett fonógépnél például úgy is fogalmazhatunk, hogy kitüntetés rajta dolgozni, a legjobbak kapják meg. S persze a gépesítés szintjének emelése nagyobb követelményt támasztott (a dolgozókkal szemben is. Jóval nagyobb szakértelemre, s kevesebb flizikai erőkifejtésre van szükség. — Az sem mindegy, hogy az utolsó csavarig ismerjük a felújított gépeket — jegyzi meg a főmérnök. — Ugyanis az olaszok csak vezető szerelőt adtak, mellette a mi karbantartóink végeztek minden munkát. Hasonló változás van a szövődében is, ahol a régi, csattogó, zajos gépekből már csak 12 maradt, de 1988-ig valamennyit lecserélik a korszerűbbnek számító SZTB-szö- vőgépekre. Betanító tanfolyamat szerveznek ennek érdekében a munkásnőknek, hiszen ezekkel a gépekkel szintén a minőség javítását célozták meg. Nem kérdezi a vevő Az intenzív termelés erősítésére intézkedési tervet dolgoztak ki a nagyikátlói gyárban, amelyet a helyi pártvezetőség elfogadott. Ebben nemcsak a célokat határozták meg, hanem kijelölték a határidőiket, a felelősöket is. Félidőiben úgy látják, szépen alakulnak az eredmények. — Mert a vevő nem kérdezi, milyen gépen, milyen módszerrel termelünk, hanem milyen minőségű az áru, amit ©1 akarunk adni — mondja Simon Mihály. — Márpedig a rekonstrukcióval lényegesen termelékenyebben, gazdaságosabban és főleg jobb minőségben termelünk. Ügy számoltuk, hogy az a húszmillió fontolt, amit erre költünk, egy-másfél év alatt megtérül. Lányi Botond Gömbölyödik, telik az alma — állapították meg a szakemberek megyeszer te a kertekben. Megkapta a harmatos hajnalokat, utána kánikulai meleg fürdette, fürdeti. Kivételesen szép minőségű — már ahol a jég el nem verte. Mert sajnos ilyen is van. Szerencsére nem több, mint egy átlagos esztendőben. S két héttel korábban érett, mint máskor, ami csak biológiai és meteorológiai kuriózum lenne, ha ... Ha nem tehetnénk hozzá: megfelelően kihasználták a gazdaságok az előnyt, és lépést tartanak az ajándékba kapott napokkal. Különösen a vagonbőséget lovagolták meg az almatermelők, és nagyon sok export teljesült. Vannak olyan gazdaságok, akik már annyit elszállítottak, amennyit tavaly csak október közepén tudhattak maguk mögött. Kerekedik a jövedelem is, hiszen a szép almáért szép pénz jár. Nyolcvan százalék fölött van nagyon sok helyen az exporthányad — a fán. És most minden remény megvan rá, hogy sok meg is marad ilyen minőségűnek, mert minden eddiginél több szedő kerül ki a tulajdonosok köréből. Nem is baj, mert ez a jövedelem nagyon sok gazdaságnak utolsó szalmaszál, de akik jobb helyzetben vannak, azoknál is helye van a plusz forintoknak. Csak meg ne álljon a lendület és a találékonyság, ami eddig a szüretet jellemezte. Ésik Sándor Ä égés-régi történet jutott eszembe a napokban ... A közös élet elején tartott még az ifjú menyecske és a férje, összeszoktak már, hangos szó is alig esett köztük. Csak a konyha, csak az ne lett volna! Főzhetett bármilyen finomságot az asszonyka, férjuram elégedetlenkedett: — Nem azt mondom, hogy nem jó, de az én drága jó anyám sokkal jobban csinálta. Próbálkozott a feleség ilyen fortéllyal, olyan fűszerekkel, de mindig csak ugyanazt kapta meg. Sokat sírdogált emiatt, ha senki se látta; már félve vette kezébe a fakanalat. Hát még akkor mekkora volt az elkeseredés, mikor egyszer későn kapta le a lábost a tűzről, s bizony odakozmált az étel. Nem volt mit tenni, azt kellett feltálalnia. Ha csak rágondolt, mit szól majd a férje, már emelgette szeme sarkához a kötény alját. Embere letelepedett az asztalhoz, jó nagyot merített az edényből. Hozzálátott, s az első kanál után felderült az arca: — Ez az! Végre pont olyan, mintha az én drága jó anyám főzte volna! Eddig a régi história, most következzék az, amelyik felidézte. Cvekedlit, azaz káposztás kockát főzött a nagymama. Valahogy úgy alakult, hogy jó ideje nem került már az asztalra, kíváncsi volt, mit szólnak hozzá az unokák. Hogy a két kicsi csak ránézett, s ennyivel jóllakott, nem volt meglepő; ismerte a válogatós természetüket. Igenám, de a mindenevő kamaszlány sem lelkesedett különösebben. — Nem ízük, kislányom? | — érdeklődött a nagyi. — De, csak a napköziben jobban csinálják — vála- I szólta. És felsorolta a kifogáso- , kát. Egy: ez itt meleg. Két-1 tő: ott olyan klasszul ősz-1 szeáll a tészta, van mit rág-> , ni rajta. Három: a nagyi [ káposztás kockáján túl sok 1 a káposzta. Papp Dénesi
