Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-02 / 206. szám

1936. szeptember 2. Kelet-Magyarország 7 A helyzet változatlan # Építők mélyponton Alacsony hatékonyságú­nak mondják azt a vállala­tot, amelynél a jövedelme­zőség az ágazat átlagához képest jelentősen elmarad, nem éri el annak a felét sem. Ha ez a tendencia több éven keresztül ismétlődik, akkor tartósan az alacsony hatékonyságú kategóriába sorolják a vállalatot. Az okok vizsgálatánál pedig kitérnek a belső irányítási rendszer színvonalára, az önelszámolás helyzetére, a készlet- és költséggazdál­kodásra. Ezek előrebocsá­tása szükséges Salamon La­jos tanulmányához, aki a közgazdasági társaság pá­lyázatán a megye építőipa­ri szervezeteinél az ala­csony hatékonyságú gazdál­kodás okait és a megszünte­tésükre tehető intézkedése­ket vizsgálta. Bár a pályá­zatra készült anyag óta el­telt jó néhány hónap, azon­ban a téma továbbra is ak­tuális, mert lényeges válto­zás azóta sem történt a vál­lalatoknál, sőt egyeseknél további kedvezőtlen jelek mutatkoztak meg. Néhány adat — amely azért hasonlít az országos irányzatokhoz —, ami jel­lemezte a VI. ötéves terv idején a megye építőiparát: a tervezett 16 milliárd fo­rintos termelési értéket meg­valósították ugyan, azonban összehasonlító áron az 1980. évi termelési színvonalat nem érték el. Az 1980-as 13 400 fős létszám pedig 10 700-ra csökkent, az egy dolgozóra jutó saját terme­lés értéke változatlan áron 1984-ben az 1980-asnak a 90 százalékát sem érte el, ami a hatékonyság jelentős visszaesését mutatja. Az eredményesség elmaradt a tervezettől. Az egyes vállalatok lehe­tőségeit és tevékenységét elemezve a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat­nál az okok közé tartozik a változott gazdasági kör­nyezet, a piac beszűkülése, a vállalatirányítás külső és belső körülményei. Jellem­ző, hogy a hagyományos technológia — ami jóval több munkáskezet igényel — növekedett, a vázszerke­zetes és ipari építmények kivitelezett értéke pedig csökkent. A termelési haté­konyságot tovább rontotta a külföldi munkavégzés nem kielégítő eredményessége. Rontotta a helyzetet, hogy az eszközök állaga romlott, egyes térségeikben — Nyír­bátor, Mátészalka, Sátor­aljaújhely — kihasználatla­nok maradtak. A vállalat nem tudta a fővállalkozási rendszerben rejlő lehetősé­geket kihasználni. A Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat az V. ötéves terv idején fo­lyamatosan növekedett. Ám az exporttevékenység (oren- burgi gázvezeték építése) befejezése után, valamint az építési igények változá­sával termelési volumene visszaesett, ezzel együtt erő­forrásainak kihasználása jelentősen romlott, ennek következtében eredményes­sége is csökkent. Ezek a ne­gatívumok felszínre hozták — állapítja meg a tanul­mány — a vállalatvezetés, a vállalatirányítási, terme­lésirányítási rendszer hiá­nyosságait. Az elvállalható munkák változtak, a köz­mű- és mélyépítési munkák hiánya miatt több lakás- és kommunális építést vállal­tak, a munkák elaprózód­tak. területileg is szétszó­ródtak. Amíg 1901-ben még elfo­gadható volt a Szabolcs- Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat jövedel­mezősége, a következő évek­ben erőteljesen romlott. A különböző hatások a válla­latot a kapacitások szűkíté­sére ösztönözték, de a vál­lalkozási felkészültség sem volt elegendő az alkalmaz­kodáshoz. Ugyancsak ron­totta a helyzetet, hogy el­öregedett a vállalat állóesz­köz-állománya, leromlott a gépesítettség színvonala. A megfelelő anyagi ösztönzés hiányában egyre csökkent az élőmunka hatékonysága. A vállalatok a tartósan alacsony hatékonyság okai­nak elemzése mellett intéz­kedési tervet készítettek a kibontakozásra. Többek kö­zött a piackutatás szerepét értékelték fel, a vállalko­zási munkára fektettek na­gyobb súlyt, a termelésirá­nyítási rendszer finomítá­sát tűzték ki célul. Nem ma­radhatott ki a korszerűbb anyag- és készletgazdálko­dás sem. Eredményeket ho­zott a leányvállalatok ala­pítása. Ha ma mégis a korábbi gondokkal találják magukat szemben a vállalatok, az az ágazat általános válságá­nak is köszönhető. A leg­nagyobb gondot ma is az eszközhatékonyság nem ki­elégítő volta jelenti. Szük­ség van a_ magasabb szintű vállalatvezetési munkára, a szervezettebb irányításra is. L. B. Modellmánia Vándorgyűlés után (2.) A hatékonyság tartalékai A szocialista gazdaságok eddig követett szerződési el­véből — az árugazdaság jel­legének tagadása vagy hibás értelmezése miatt — ia tőke- megtérülés elvének érvé­nyesítése egyszerűen kima­radt. Gyakorlati bizonyítás­ként és csupán honi vizeken maradva: az eszközhaté­konyság évtizedek óta rom­lik; a gazdaság rugalmassága elégtelen; a világgazdaság­ban felerősödő modernizációs folyamattól sok ponton lesza­kadtunk; ia világgazdaságii ciklusokkal néha ellenfázis­ba kerü:l'ünik(tünk). Ma pe­dig már világos, hogy a tár­sadalmi tőke leghatékonyabb működtetése minden társa­dalomnak alapvető érdeke. Eddigi és mai eszköztárunk egy ilyen optimumnak a megközelítésére sem képes, a folyamatok többsége a haté­konysági követelményekkel ellentétes pályán mozog. Az optimális viszonyok közelíté­séhez, sok .más egyebek — részben itt is érintett kérdé­sek — pl. a tőkeallokációs mechanizmus intézményesü­lése — melle bt, működőképes tőkepiacra is szükség lenne. A létező szocializmus AchUles-sarka, hogy a haté­konysági kényszert és érde­keltséget nem (volt) képes a gazdálkodás belső értékrend­jévé tenni, illetve, hogy mindmáig nem képes annak csoport-egyéni szintekig való le vitelére. Erre a mi 1968 utáni mechanizmusunk is — és nem véletlenül — csak fe­lemásan, részlegesen képes. A hatékonysági kényszer és érdekeltség egyéni szintekre való levitele már sokkal ne­hezebb kérdés. Érdekes mó­don erre a kisvállalkozások, grnk-k, vgmk-k és a szak­csoportok tudtak jobban kö­zelítő választ adni. A lecke: nem kellene tőlük szégyellni tanulni, s amit lehet és érde­mes nagyüzemi viszonyokra adaptálni. Természetesen to­vábbi kutatásokra, kísérle­tekre is szükség van, a reper­toár ma eléggé szegényes. Másfelől az olyan vádaskodá­sok aló! is csak ezen az úton járva lehetne ia talajt kihúz­ni, miszerint az említett kis­vállalkozások eredményei egyúttal azt is jelzik, hogy a hatékony pályán való hala­dás a szocializmusból kifelé mutat. A megoldás keresése ezen -a ponton azonban már a vállalati belső mechaníz­A termésmennyiség éven­kénti jelentős ingadozásának hátrányai közismertek. Az utóbbi időben — a gyümölcs­minőségi problémák és a tá­rolhatóság előtérbe kerülésé­vel — a kis termésű évek még fokozottabban gondot okozók, mert az alulterhelt fák gyümölcse nem, vagy csak rövid ideig tárolható. A termésmennyiség növe­lésének egyik hatékony esz­köze a virágrügyképződés fo­kozása vegyszeres kezelések­kel. Virágrügyképződést fo­kozó (a kezelést követő év­ben termésmennyiséget nö­velő) vegyszeres kezelést al­kalmazhatunk, amikor — az aktuális gyümölcsterhelés ki­meríti. vagy meghaladja a fák teherbíróképességét és ezáltal veszélyeztetett a kö­vetkező évi megfelelő meny- n.yiségű terméshez szükséges mértékű virágrügyképződés (ekkor a kezelés közvetlen célja a kis termésű, ún. ki­hagyó év elkerülése). — al- ternanciától függetlenül, a következő évi optimális (jó Kísérletek az almával Nagyobb termés minden évben gyümölcsminőséget biztosító, megfelelően nagy) termés- mennyiség érdekében ser­kentenünk kell a virágrügy­képződést. Termő korú ültetvények­ben ethephon hatóanyagú készítményeket permeteztünk a növényvédelemben haszná­latos gépekkel, biztosítva a „cseppenésig" bőséges lé­mennyiséget. A kezelési idő­pontok többnyire a virágzás utáni 4—6. hét végén voltak. Négy év tapasztalatai sze­rint a kezelést követő évben (valamennyi kezelés átlagá­ban) a terméstöbblet 37,7 kg fa. További megállapítá­sunk lehet, hogy a virágrügy­képződést fokozó kezelések csak a valóban nagy termé­sű évben elvégezve biztosít­ják az egymást követő évek közötti különbség egaiizáló- dását. A virágrügyképződést fo­kozó vegyszeres kezelés haté­kony eszköze a következő évi nagyobb (jobb minőségű) ter­més biztosítására. Az ismer­tetett eljárás anyagköltsége nem jelentős, a kezelések gazdaságossága egyértelmű. Hangsúlyoznunk kell. hogy ez a kezelési lehetőség csak egyike a technológia egészét alkotó eljárásoknak, tehát durván ellentétes hatású be­avatkozásokat csak részben kompenzál és nem helyette­síthet más, szükséges ter­mesztéstechnológiai elemeket. Dr. Bubán Tamás Gyümölcs- és Dísznövény- termesztési Fejlesztő Vállalat állomása, Üjfehértó mus kérdéskörébe vezet át. Kiinduló tétel: a vállala­tok belső szervezeti struktú­rája 1968 ellenére alig válto­zott, lényegét tekintve hie­rarchikus, azaz a központi irányítás Idején kialakult for­májában merevedett meg. A szocialista vállalatok ezzel — a gyakorlati tapasztala tok szerint — messze potenciális lehetőslégeik alatt működnek. Tágaibiban közelítve is, ma már ia polgári közgazdaság­tanon belüli vállalatelméle­tek is elvetik a szervezetek és a vezető szerep klasszikus felfogását, kimutatják a fe­lülről strukturált és irányí­tott hierarchikus szervezetek fejlődését akadályozó sajá­tosságát. A mára tehát min­denképpen túlhaladott felfo­gáson alapuló struktúra en­nélfogva. a vállalati önálló­ságnál alkotmányosan is ga­rantált, minőségileg más. fej­lettebb autonómia kialakulá­sának, a kollektívák és egyé­ni képességek, a tulajdonosi jogosultság szélesítésének és a vagyonérdekeltség kibonta­koztatásának is gátja. Nap­jainkban viszont ez (ezek) a gazdasági fejlődés igazi kor­látja, amihez képest a moz­gástér hangoztatott formájú bővítése fontos, de mégis csak másodlagos kérdés. A vállalaton belüli hierar­chikus viszonyok mérséklésé­vel párhuzamosan — ami, s ismételten hangsúlyozva csak exfenzív növekedésre képes és erőforrás-pazarló — az alulról építkező, önszerveződ­ni képes, belső kapcsolatai­ban is vállalkozáson és ér­dekeltségen. alapuló struktú­ra (viszonyok) kiépítésére kellene irányt venni. A ma­gyar szövetkezeti mozgalom eredményein, s néhány vál­lalati' kísérleten kívül ennek az útnak az életképességére példaként hozható fel az USA szénbányászata, ahol az idevonatkozó értékelések sze­rint a nyugat-európai 4 to műszak teljesítménnyel szemben elért 10 to/műszak teljesítmény egyik forrása az alulról szerveződő vállalati struktúra fölényéből szárma­zik. Végül az irányítás vállala­ti gazdálkodás fettételrend­szerét, környezetét, mozgás­terét alakító szerepével szem­beni követelményként az előbbiek minél következete­sebb teljesülés bevitele fo­galmazható meg. Ennek egyébként a társadalmi fe­szültségek oldásában játszott szerepe miatti politikai jelen­tőségét is hangsúlyozni kell. Dr. Barta Imre a közgazdaságtudományok kandidátusa Nehéz testi munka és a szivinlarktus Az a mítosz hogy a nehéz fi­zikai munka védelmez, a szív és érrendszeri megbetegedésektől, szertefoszlott. Azokban a foglal­kozási ágakban, amelyekben ne­héz fizikai munkát végeznek, gyakoribb a szívhalál, mint a fi­zikai erőkifejtést nem kívánó foglalkozási ágakban — dort- mundi kutatók számoltak be er­ről egy nyugatnémet orvosi fo­lyóiratban. Vizsgálataik szerint a legnagyobb energiafelhaszná­lással járó erdészeti munkának a legnagyobb a halálozási ará­nya. Ugyanakkor például az egy­házi szolgálatban állók jóval ke­vésbé infarktusveszélyeztetet­tek. Finnországban is megállapí­tották az orvosok, hogy a ne­héz fizikai munkát végző, de nem sportoló férfiak kevésbé leljesítőképesek, mini a köny- nyebb munkát végző, de szabad idejükben rendszeresen sportoló emberek. Ez a látszólag ellent­mondó eredmény azt bizonyítja, hogy a testi megterhelés, igény­bevétel nem mindig megfelelően edző hatású. Néhány évtizeddel ezelőtt többnyire csalk. gyerekek fog­lalkoztak a modellezéssel, és legfeljebb néhány hóbortos felnőtt. Ma viszont a model­lezés már nem a gyerekek já­téka, hanem tömeghobbi. A modellezők világa külön biro­dalom, a maga törvényeivel, szabályaival, konfliktusai­val. Szakzsargonjukat a kí­vülálló alig érti. Belülről azonban már közel sem olyan nagy az egyetértés: még a modellezés pontos definíció­jában sem tudnak megegyez­ni. A legszigorúbb szekta tag­jai például csak azt tartják igazi modellezőnek, aki min­dent saját maga fabrikál, még a legkisebb alkatrésze­ket is. Szerintük nem méltó a modellező névre, aki a ké­szen kapható alkatrészkész­letekből építi modelljeit, vagy kész modellt alakít át vala­mi mássá. Háború dúl a di­namikus modellek és a sta­tikus modellek kedvelői kö­zött is. Az előbbiek mániáku­soknak tartják az utóbbia­kat. ők viszont a mozgó jár­műveket játékszereknek te­kintik. Valamennyi szekta közös jellemzője azonban, hogy hívei között a gyerekek mellett egyre inkább túlsúly­ba kerülnek a felnőttek. A mindennapi rutinmunka és a családi élet egyhangúsága ar­ra késztet sok felnőttet, hogy játszadozásban keressen fel­üdülést, kikapcsolódást. Külön kategóriát képeznek a szabadon száguldó vagy távirányítható versenymodel- lek, amelyek elkészítéséhez már egy sor eméleti — ma­tematikai és fizikai — alap­ismeret is nélkülözhetetlen, no meg műszakirajz-ismeret. Képünkön: egy rádióirá­nyítású repülőmodell hang­tompítóval eLlátott — 11x8x4 cm méretű — egyhengeres motorját láthatjuk, mely 10 köbcentiméter hengerűrtar­talmú, kétütemű. Az üzem­anyaga ricinus és metil-al- kohoi keveréke (az előbbi kenőanyagul is szolgál). Ten­gelyének fordulatszáma 3— 15 ezer percenként, és ez fo­kozatok nélkül szabályoz­ható. HárommiMárd kilométer nyolc óv után Találkozás az Uránusszal Több mint kétszáz esztendeje, 1781-ben William Herschel brit amatőr csillagász sa­ját készítésű telesz­kópján vándorló fényfoltot észlelt. Üs­tökösnek vélte. Eu­rópai csillagászok nem sokkal később felfedezték a boly­gót, amelyet Urá- nusznak keresztel­tek el. Ez volt a naprendszer külső bolygói közül az el­ső, amit megismert az emberiség. Az Uránusz, a tá­voli Plútóhoz hason­lóan, abban külön­bözik a többi boly­gótól, hogy míg azok az egyenlítővel for­dulnak a Nap felé, ezek a sarkokkal. Az Uránusznak feke­te gyűrűi vannak, s csillog a felülete, mintha gyémántok­kal lenne borítva. Nos, az Uránusz titkai most leleple­ződnek, tv-kamerák sugározzák a földre a képeket a több mint 8 éve úton lévő ame­rikai űrszonda, a VOYAGER—2 fedélzetéről. A kozmikus sebes­séggel száguldó árszerkezet ja­nuár 24-én közelíti meg a boly­gót és annak Öt holdját. A hat­órás randevú alatt ..csak” 107 ezer km távolságra lesz az Urá- nusztól. A Voyager—2 70 ezer km órán­kénti sebességgel, (70-szerese a hangsebességnek) halad majd el a bolygó előtt. A pasadenai meg­figyelő állomáson már novem­ber eleje óta figyelik az űrszon­dától érkező jelentéseket. A tu­dósok legnagyobb csodálkozásá­ra már akkor — 84 millió km távolságból — megjelentek a jelzések a bolygó kilenc gyűrű­jéről. A várakozásokkal ellen­tétben azonban az űrszonda nem észlelt rádiósugárzást, amire pe­dig bizton számítottak. Az óriás szúnyoghoz hasonlító Voyager tava r hárommilliárd kilométerre távolodott el a Föld­től. Útja során eddig kél bolygó előtt haladt el: előbb a legna­gyobbat, a Jupitert szondázta, majd a második legnagyobbat, a Szaturnuszt. 1.977-ben, nem sokkal a Voya­ger—1 után lőtték ki a 17 má­zsa súlyú 2. számú űrszondát a világűrbe. Pályáját.' úgy válasz­tották meg. hogy az egyaránt Mini óriás szúnyog — A Voyager találkozása az Uránusszal érintse a négy (az említetteken kívül a Neptun) égitestet. A bolygók ilyetén kedvező állásá­ra csak minden 175. évben ke­rül sor. 1980 novemberében haladt el — 2 milliárd km-es utazás után — a Szaturnusz előtt a Voyager—1. 1981 augusztusában pedig a Vo­yager—2. A Szaturnusz után el­váltak az ürikrek. A Voyager—1 elhagyta a bolygóteret, és elin­dult a csillagtérbe. A Voyager—2 pedig folytatta útját a bolygó fe­lé. Az Uránusz után 1989 augusz­tusában éri majd el a Neptunuszt. Ezt követő leg pedig ugyancsak elhagyja majd a naprendszert, és folytatja vándorútját a világ­mindenségben. A tudományos világ feszülten várja az Uránuszról érkező je­leket. Az 51 ezer km átmérőjű, földünknél négyszer nagyobb bolygót — az eddigi feltételezé­sek szerint — széngázból, nitro­génből és héliumból álló, hatal­mas légkör veszi körül, s a je­ges partok között metánból, am­móniákból és vízből álló óceán iterüi el. Már csak rövid idő van a ta­lálkozásra. 1987. január 24-én .fe­délzeti idő szerint 10. közép­európai idő szerint l órakor a Voyager megkezdi útját a titok- bolygo körzetéhen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom