Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. augusztus 30. 1946—1949 Népi kollégium Nyíregyházán Dokumentumok az iskolatörténet szabolcsi eseményeiről A nyíregyházi Bessenyei György Középiskolai Kollégium egyike azoknak a bentlakásos oktatási intézményeknek, amely negyven éve, mint kollégium működik. Jellegét és épületét tekintve sokat változott: rövid időre meg is szűnt, majd újraszerveződött, mert szükség volt rá. A tehetséges, a megye székhelyére bejárni nem tudó fiatalok tanulását a kollégiumi intézmények sora biztosíthatta. Az értelmiségiek hiányát, a frissítés igényét megyénk és Nyíregyháza akkori vezetői felismerték. Dr. Rácz Géza kultúrtanácsnok. Fazekas János polgármester. Juhász Ferenc első igazgató, Vajda Márton kommunista újságíró, Porzsolt István tanítóképző intézeti tanár fáradozott a Bessenyei György Népi Kollégium megalakításáért. A belügyminiszter, Rajk László rendelete 1946 júliusában megérkezett az alispánhoz. miszerint a Nemzeti Bizottsággal, a baloldali pártok támogatásával szervezni kell Szabolcs megyében is a népi kollégiumokat. E pártok teljes támogatásról biztosították a mozgalmat, így a szervezés már a következő hónapban megkezdődött. Demokratikus elvű nevelés 1946. augusztus 2-án elvi döntés születik a kollégium megalakításáról. A kollégium működési szabályzatát már egy következő értekezlet elé terjesztik, ahol képviselve vannak a pártok, a pedagógus-szakszervezet, a fiú középiskolák küldöttei, az alispán és Bársony Sándor tanár úr. A működési szabályzatot dr. Rácz Géza kultúrtanács- nok terjeszti elő, fontosabb pontjait ismerteti az értekezlet résztvevőivel. Elmondja, hogy az új intézmény célja: „Szabolcs vármegyéből, középiskolai tanulmányaikat Nyíregyházán végző kiváló előmenetelő, szegényparaszt és munkás származású középiskolai tanulók ingyenes elhelyezése, étkeztetése és demokratikus elvű nevelése.” A kollégium város tulajdonát képező Vay Ádám út 13. alatti (a mai Dózsa György utca és Véső utca sarkán) lévő épületben kap otthont. A kollégium a budapesti Győr- ffy Kollégium szabályzatának és önkormányzati rendszerének megfelelően szerveződött. A dokumentumok és a ma is élő tanúk bizonyítják, hogy a Bessenyei György Népi Kollégium csak a következő, 1947/48. tanévben indult be, nem a Vay Ádám utcán, hanem a Béla utcán, az 1. szám alatti épületben. Itt ekkor 27 vidéki gyermek kapott helyet. A kollégium négy tagú, vezetőséggel dolgozott (Juhász Ferenc igazgató, Huszár Imre kollégiumi titkár, Ádám Miklós tanuló és a gondnok.) Gyűjtés, adakozás Megszervezték a kollégisták naposi szolgálatát, a szobaszövetkezeteket. Minden szobaszövetkezet faliújságot indított. A közösségek egymás között versenyeket hirdettek, elsősorban a tanulás támogatására. A kollégisták úgyszólván teljes ellátást kaptak, voltak, akik ruhát, cipőt is. Az élelmiszert gyűjtéssel, adakozással teremtették elő. A kollégiumi élet, az ott folyó eredményes munka hatásának is köszönhető, hogy még hat népi kollégium szerveződött a megyében. A NÉ- KOSZ-szellem magával ragadta a kollégium lakóit, akik bekapcsolódtak a város, a megye politikai életébe, a népi demokrácia erősítésének lelkes támogatói voltak. A kollégiumi életre a demokratizmus, a széles körű önkormányzat volt jellemző. A közösség tagjainak igazságérzete kifinomult, az újra, a haladásra fogékonyak voltak. A sajtófélórákat éjszakákba nyúló viták követték, megbeszélték a nemzetközi eseményeket, az ország belső helyzetét, a népi demokratikus mozgalom szerepét az ország átalakulásában. Ugyanakkor a népi kollégiumi mozgalom erősödését gyűlölettel figyelte a reakció. Bizalmatlanság, feloszlatás 1948 tavaszáig az MKP teljes támogatását élvezte a NÉKOSZ, majd egyre inkább a bizalmatlansággal találta szembe magát a mozgalom. Rákosi és támogatói „Rajk segédcsapata”-ként emlegette a népi kollégiumokat. 1949. július 24-én politikai okokból feloszlatták az országban, így a megyénkben is jól működő kollégiumokat és megkezdődött átszervezésük diákotthonokká. A Béla utca 1. szám alatt működő Bessenyei György Népi Kollégium a Petőfi Sándor Diákotthon nevet vette fel. Bessenyei György diákotthonként 1952-ben szerveződött újra, a Bessenyei tér 7. szám alatti, református egyház tulajdonát képező épületben. A diákotthont már nem adományokból, gyűjtésből tartották fenn, hanem az állam által biztosított költségvetési összegből. Belső szervezete sokban eltért a népi kollégiumokétól: nem volt vezetősége, csak vezetője, diákönkormányzati szerv, mint diáktanács működött. A Bessenyei György Diákotthon is hamar népszerűvé vált. a rossz körülmények ellenére. Híre túljutott a megye határain. Az ellenforradalom után megalakult ifjúsági szervezet, a KISZ Központi Bizottsága, a Művelődésügyi Minisztérium által meghirdetett kollégiumi mozgalomba bekapcsolódott intézményünk is. Az előző évek jó oktatónevelő munkája, a versenymozgalom által előírt feltételek teljesítése alapján már az első évben újra kollégiummá nyilvánították 1959 júniusában. Negyven év — kétezer gyermek Jelenleg a Bessenyei György Középiskolai Kollégium három részlegből áll. ahol 210 közép- és szakmunkástanuló ellátásáról, neveléséről gondoskodunk. A kollégistákon kívül több mint 1000 tanulószobás, menzáé étkezését látjuk még el saját, illetve vendéglátói konyha igénybevételével. A kollégiumunk jelenleg is jó eredményekkel büszkélkedhet: a kollégiumi versenymozgalom keretében az oktató-nevelő munka alapján a kollégium bronz, majd ezüst, többször arany okleveles minősítésben részesült. A negyven év során közel kétezer gyermeknek tette lehetővé az érettségi megszerzését. Kiss János kollégiumi igazgató A Béla utcai kollégium mai képe: itt volt az első 27 népi kollégista otthona is. LÁTOGATÓBAN Lakatos Istvánnál Lakatos Istvánról, az egykori nyíregyházi színészről akaratlanul is az egyik találós kérdés néhány sora jut az ember eszébe. Mintha csak róla szólna ez a vers, hogy szárnya nincs és mégis repül, a föld körül, körös-körül. Néha lenn száll, néha fönt jár... Röpköd ő is ide-oda. Sok helyhez kötődik, de eddig egy városban sem találta meg mindazt, amit szeretett volna, vagy remélni vélt. Otthona Pesten van, felesége is ott él, ő viszont a Miskolci Nemzeti Színház tagja. Gyakran látni Nyíregyházán, mivel változatlanul sok minden ide köti. Többek között az, hogy ő a megyei művelődési központhoz tartozó Bessenyei Színkör vezetője, szolgálómestere, rendezője, mindenese. Az ilyen ember életéről mondják azt, hogy két végén égeti a gyertyát. Megszállott, fanatikus ember hírében áll. Túlfűtött egyéniség. Röpke másfél órás beszélgetésünk alatt is két kávét és négy cigarettát fogyaszt. Kendőzetlenül beszél mindenről, de talán megfontoltabban, mint néhány évvel ezelőtt. Nehéz pálya az övé. Hiszen a színészt a sikerek mellett olykor megalázó kudarcok is érhetik. Ráadásul olyanok is, amelyek nem is a szereplésével, hanem a színházi élet hullámveréseivel, vagy esetleg egy elhibázott döntéssel függnek össze. — Fáj a szívem több dolog miatt is — kesereg. Nyíregyházán végre gyökeret vertem, verhettem volna, ha úgy alakul az életem. Megszerettem ezt a várost, mélyek és erősek a szálak, amelyek még most is ide kötnek. Nagyon sok barátom, ismerősöm van itt. Talán a közönség is megszeretett annak idején, és most is emlékszik rám. Akkor kerültem Nyíregyházára, amikor a színház újjászületett. Az új igazgató, Bozóky hívott ide és én örömmel jöttem. Bölcsőnél bábáskodni, bölcsőben ringani mindig jó. Egy új színház mindig reflektorfénybe kerül, s talán a színészei is. A szereposztásom miatt sem panaszkodhattam, az évadnyitó előadáson mindjárt egy nagyon hálás szerepet kaptam. A Csongor és Tündében én játszhattam el Balgát. Bozóky olyan labdát adott, amit nem lehetett elrontani. Fantasztikus volt. ahogyan fogadták eleinte a szabolcsiak az itt bemutatott darabokat, amelyek legtöbbjében én is szerepeltem. Az itt töltött két év alatt is több hálás szerepet kaptam. Ügy érzem, talán nem játszottam túl rosszul, hiszen az elsők között voltam, akik a megyei tanács által alapított Színházi emlékplakel- tet megkaptam. Lakatos István aztán a szerepbeli Balgához hasonlóan maga is 'balga volt. Ma már ő is így látja elhibázott döntését. Történt pedig az 1983—84-es évad előtt, amikor is a kecskeméti Katona József Színházhoz, a Hernádi—Jancsó—Gyurkó mesterhármas került. Hívták őt is. némi gondolkodási idő után igent mondott. Aztán pillanatok alatt kiderült, hogy nem ebbe — a színházi életünk homoksivatagában nagy port felkavaró — társulatba vágyott. Akkor megtért gyermekként kopogtatott a nyíregyházi színháznál, hogy visszajönne. Itt kezdődött a kan ossza járása. Nem fogadták tárt karokkal, Bozóky már nem volt itt, az új vezetés kikerülte a választ. Miskolcon viszont Csiszár Imre főrendező örömmel fogadta. Elfogadható szerepeket kapott, sikerült az új közegbe beépülnie. Felesége viszont Nyíregyházán lakott, ő is innen járt át Miskolcra. Később Miskolcról Pestre és Nyíregyházára. Vagy fordítva? Ö maga sem tudja, hogy honnan hová járt valójában. Spk minden változatlanul Nyíregyházához kötötte, úgy érezte, itt minden tekintetben beilleszkedett. Vagy beilleszkedett volna? Akkor már a Bessenyei Színkör is szépen dolgozott, egyre sikeresebbek lettek. Beérett a több éves munka. — Kimondhatatlanul sokat jelent nekem ez a színkör. Az első színpadi élményeim az amatőr mozgalomhoz kötődnek, s nagyon örültem, hogy a művelődési központ felvállalt minket. Bár nagy áldozat, különösen, hogy most Miskolcról járok át rendezni, de csodálatos élmény. Hasonlít az egész a ván- dorszínészséghez, a színház őskorához. Mi csinálunk mindent, kellékeket, díszleteket festünk. Technikusok vagyunk. Előfordul, hogy szerepelünk tanyákon, alkalmi színpadokon, eldugott kis helyeken. Szívet szorongató az a szeretet, ahogy a legtöbb helyen fogadnak minket. Tavaly például a Zempléni-hegyek kis falvaiban szerepeltünk. Fizetségül sonkát és tojást kaptunk. Mindenütt úgy köszöntek el tőlünk, hogy ugye jövőre visszajönnek? Hát lehet ennél szebb fizetség? Tudom, a színkör alkalmi színészei nagy áldozatot vállalnak, hiszen munka vagy tanulás mellett kell keményen próbálniuk. Hihetetlen mégis az a fanatikus hit, ahogy dolgoznak, s vállalják az áldozatos kemény munkát. Azt hiszem, őket is a játék öröme tartja össze. De más miatt is sokat jelent Lakatos Istvánnak a Bessenyei Színkör. Nyilvánvalóan egyfajta bizonyítást is, másrészt a kifejezés új lehetőségét, az önmegvalósítás teljesebt formáját. A legtöbb darabban maga is szerepet vállal, és valamennyi szerepet elő- játssza a többieknek. Ahogy ő mondja: — kiteljesedés ez, de egyben próbatétel. A szín házban kevés színésznek adatik meg, hog; rendezzen. Kevés színész láthatja egyben a: egészet, éli át az összes figurát. Töprengek vajon a színkör tagjai szeretik-e LakatO' Istvánt. Hiszen maximalista, igényes rende zőnek tűnik. Elvárásai vannak, amitől ne hezen tágít. Ráadásul túlfűtöttsége miat idegállapota többnyire fölfokozott lehet. A viszont biztos, hogy maradéktalanul végre hajtják instrukcióit, hiszen a sikerük kulcs: is ebben rejlik. — Egyre inkább úgy éreztem, ez a társa ság képes arra, hogy többet adjon, mint műkedvelők. Mind nagyobb az igény a tö kötetesebb produkciók iránt. Ügy gondolon úgy kell szerepelnünk, hogy bárhol, bármi lyen szintű színjátszásban megálljuk a he lyünket. Eddig hat bemutatónk volt, de en nél jóval többet dolgoztunk. Volt olyan b nem mutatott darabunk, amit jól megtanul tunk, de úgy döntöttünk, mégsem állunk k vele. Magas mércét állítottunk magunk éli Persze van itt Nyíregyházán színház, ner is akármilyen. Nem is próbálunk vetekedn vele, naiv dolog volna. De árnyékában eg; ilyen kis színkör is megtalálhatja a helyéi hiszen a nagy színház sem vállalhat fel min dent Nyilvánvaló, hogy olyan kis helyekre ahová nem fér be a díszlet, oda ők nen mehetnek. A /kísérletezés is kockázatosabl dolog számukra. Aztán a nyári fellépések Ügy érzem, hogy a Nyíregyházi Városi Ta nács udvarán a már hagyományos nyár produkcióinkat a megyei kulturális élet szá mon tartja. A bemutatott hat darabunk kö zott van olyan, amelyik már lassan elér a századik előadást. Ez az év sikeres volt Többek között kétszer is szerepeltünk Szent endrén, sőt a visegrádi Palotajátékok f< programjában önálló produkciót is bemu tathattunk. Ezek aztán újabb meghívásoka eredményeztek. Nem titkolt tervünk, hog; ifjúsági és gyermekszínház legyünk. Sajno ez egyelőre nem lehetséges. Mindenesetre a igényességünkről nem mondhatunk le. Ta Ián többek vagyunk, vagy leszünk, mint eg. műkedvelő csoport. Lakatos István kifogyhatatlanul beszé Üjra és újra visszatér arra, hogy szerein végleg Nyíregyházán tanyát verni. Nem ar ra vár, hogy hívják, hanem csak arra, hog; fogadják. Tud hálás is lenni... Befejezése is erről beszél. — Ezt a sok hányódást, gyökértelensége nehéz lenne elviselni, ha nem állna mögöt tem olyan hátország, mint a feleségem. Se gítő társ, aki olyan sok áldozatot vállal é el tud viselni. Színészi munkámban is min dig számíthattam rá. Ha kellett, próbált ve lem, súgott vagy kellékesem volt. Szüksé gem van a szeretetre, anélkül nem tudói dolgozni. Tudom, olykor önző és hiú va gyök. De aki nem csak a középszerűségbei akar evickélni, és nem csak lapozgatni akar ja az élete lapjait, annak izzadnia kell. Bodnár Istvá MM
