Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

1986. augusztus 12. Kelet-Magyvonság 3 r Nem üzleti fogás P ulykák fényképezé­se közben csúsz­tam meg, s hup­pantam bele egy tehén valóságos nyomába. így vetett be a sors tisz­tálkodni Filep nénihez Tákoson. Később kül­földi. vendégekkel men­tünk hozzá, mert kíván­csiak voltak, hogyan szü­letik keze alatt a csodás kézimunka. Filep néni magyarázott, mutatta az anyag elejét és hátulját, a sarkokon fordulás mester­ségét. A vendégek a láto­gatást követően nem is annyira a kézimunkát di­csérték, hanem azt: ho­gyan lehet, hogy itt eny- nyire szívesek az embe­rek. Nem sokkal később, ez Szatmárban történt, egy lovas kocsit akartak fény­képezni. Mert hogy Nyu- gat-Európában ez olyan ritkaság, hogy érdemes előkapni a masinát, s megörökíteni. A kocsin ülő, látva, hogy fényképe­zik, késszégesen kérdezte: jó helyen áll-e, fordul- jon-é meg, ha kell, meg is hajtja a lovakat? Újabb csodálkozás. Ho­gyan lehet, hogy itt ilyen készségesek az emberek? De nem jártunk másként akkor sem, amikor virá­gos udvarokat csodáltak, vagy éppen a kéményen fészkelő gólya miatt jár­ták be az utat-udvart. Valóban — gondoltam milyen szívesek is mife­lénk az emberek. Nyitot­tak a szivek, a porták. Az is furcsa volt nekik, ami­kor panyolai ismerősöm észrevevén, hogy a házuk előtt menő kocsiban ülök, jó hangosan kiabált: az­tán legközelebb el ne ke­rüljön! A szívesség, a jó szó nem a külföldinek szólt. Nem valamiféle csodabogárnak, aki olyat fotóz, ami nekik termé­szetes. A kedvesség az embernek szólt. Annak, aki megtiszteli a portát, a falut, a tájat. Az itt élők kis hazáját. A mi embe­reink nem IBUSZ-ruhába bújt idegenforgalmi att­rakciók, nem pénztermelő okokból kedvesek, hanem egyszerűen ilyenek. Hogy mindez fontos-e? Úgy érzem, igen. Mert aki idelátogat, legyen az magyar vagy külföldi, a fénykép mellé mindig odateheti azt az élményt, amit az emberrel való ta­lálkozás jelentett. A jó szót, a szívességet, a nyi­tottságot. És mindez szin­tén egy kis darab Ma­gyarország. Sokat beszé­lünk arról, mitől lehet jó az idegenforgalom. Gya­korta beszélünk arról, hogy város- és falulakó legyen házigazda. Mind­ezt tanulni nehéz. FI ó volt tehát tctten- I érni ott, ahol ez nem póz, nem üz­leti fogás, hanem a min­dennapok velejárója. Ha jó hírünket keltik vala­hol messze tőlünk, ebben ott lesz eredeti természe­tük, az itt élők nyitottsá­ga és vendégszeretete. Ez is profit. Még ha dollár­ban nem is mérhető. (bürget) Rajtunk is múlik a holnapután Sokoldalúan, reálisan a cigányokról Egy mátészalkai népfront­Mátészalkáról, ahogy távolodunk a várostól, egyre többen azt tartják, mondják, hogy „cigányváros”. Több oka is van ennek, valós a töredéke, ostoba előítélet a többi. Ezek­nek az előítéleteknek gyakran adott az irodalom, a rádió, a televízió, a budapesti flaszteren megtermett „népi” ka­baré, humor. Hogyan is állunk valójában? A napokban ülést tartott a Hazafias Népfront városi bi­zottságának elnöksége. Az egyik, legrangosabb napiren­di pont a mátészalkai ci-. gányság helyzetéről készített felmérés és az ebből adódó feladatok megbeszélése volt. A jelentést Kárpáti Tibor, a tanács elnökhelyettese ter­jesztette elő. Érdemes né­hány percet szentelni a va­lóságnak. Á lakosság 4 százaléka Megállapítható, hogy a ci­gánylakosság számszerű nö­vekedése a korábbi, évi 45— 50 főről évi 30—35-re csök­kent. Jelenleg a város lakó- népességének 4 százaléka ci­gány. Ugyanakkor a születé­si arányszámuk az összes születések 10—12 százalékát teszik ki. Magyarázatként ehhez: az egy családra jutó átlagos lélekszám 4,4-ről 3,9- re csökkent. A cigányság ré- tegeződése egyre több csa­ládnál a nem cigánysághoz való tartozáshoz vezetett. Végezetül: a születendő gyer­mekek jelentős része még mindig állami gondozásba kerül, és ők nem szerepelnek ebben a statisztikában, csak a születések adatai között. Munkábaállásuk, munka- körülményeik, kereseti vi­szonyaik kedvezőtlenek. Ala­csony a dolgozó nők száma, de a munkát kereső cigá­nyok több mint fele nem vé­gezte el az általános iskola 8 osztályát, előfordul az írás- tudatlanság is. Éppen ezért sokan még betanított mun­kásként sem alkalmazható­ak. A városban a költségve­tési üzem, a Volán Vállalat mátészalkai telepe és az Ér­dért Vállalat foglalkoztat na­gyobb számban cigány dol­gozókat. Vegyes brigádokban dolgoznak, sokan jól, de a szervezett oktatásuk, felzár­kóztatásuk a lemorzsolódás miatt nagyon nehéz. A ci­gány dolgozók táppénzes napjainak száma, igazolatlan hiányzása jelentősen maga­sabb az átlagosnál. Ez ter­mészetesen előítéletek forrá­sa is. Telek és hitel legalapvetőbb háztartási fel­szerelések is hiányoznak. A város területén a VI. ötéves terv időszakában 25 lakás építését tervezték, ebből ed­dig megépült 18. A lakásokat — általában — rendeltetésüknek megfe­lelően használják. Vezetékes víz, szervezett szemétszállítás mindenütt van. A tanács rendelkezik tartaléktelkek- kel, az építési hitelfeltételek kedvezőek. Az állami bérla­kást igénylők 5—7 százaléka cigány. Szembetűnő, hogy a lakáshoz juttatottak 13,4 szá­zaléka az. A holnapután rajtunk, raj­tuk is múlik. A cigány gye­rekek többsége óvodákba, egy részük cigány óvodába jár. Felkészülhet az iskolára. 98 százalékuk be is iratko­zik, de a 8 osztályt, a külön­böző segítségek ellenére is, csak mintegy 30 százalékuk végzi el, és ez egyfajta élet­forma újratermelésével fe­nyeget. A környezeti ártal­mak miatt elmaradott gyere­kek korrekciós osztályokba, az értelmileg fogyatékosak kisegítő iskolába járnak. Le­morzsolódásuk feltűnően nagyarányú, különösen 11— 12 éves kortól kezdődően. A felzárkózás grádicsa A közművelődési intézmé­nyeknek külön cigány réteg­politikai programja nincs. A művelődési központ kétéven­ként szervez ugyan számuk­ra, nem túl népszerű alapis­mereti tanfolyamokat, van egészségnevelési program. Megkülönböztetett gonddal foglalkozik tehetséges olva­sóival a városi könyvtár, megtalálni a cigány gyereke­ket a művészeti csoportok­ban, ahol tehetségükért sze­retik is őket, de feltehetően ugyanazok járnak könyvtár­ba, akik az előadásokra, a művészeti csoportok foglal­kozásaira. Van tehát a tár­sadalom kínálta „grádics” a felzárkózáshoz, de sokan nem indulnak el ezen. Sokat tett a cigány lakos­ságért az MHSZ, elsősorban oktatással, a közművelődési bizottság, megtervezett prog­ramokkal, de mindez csak akkor, azoknak válik igazzá, akik a kínálatot elfogadják. Szociális helyzet, táplálko­zás, az összezártság miatt ko­rán kezdett szexuális élet, gyerekként szülő kismamák, fizikailag gyenge, értelmileg elmaradott gyerekek. Sagély — néha kérdőjellel A társadalom jó szándékú erőfeszítései aligha kérdője- lezhetők meg. Más dolog, hogy míg a szociális gondo­zásra alig-alig, a szociális segélyekre sokan tartanak igényt. Számarányukat rnesz- sze meghaladóan részesülnek a különböző szociálpolitikai kedvezményekből, segélyek­ből, és sajnos ezeknek a fel- használása ellenőrizhetetlen, hasznossága gyakran meg­kérdőjelezhető. Felvetődött ez a vitában is. Nem ellenük, de gondok­kal terhes világunkban szük­ségszerűen. Az ő holnapjuk, a közös holnapunk ugyanis nemcsak rajtunk, ahogyan azt néhányan hiszik, hanem egyre inkább rajtuk is, min­dünkön múlik. Bartha Gábor HIDROSET GT: Vízvisszaforgató Csernovciban Magas még mindig a la­kással nem rendelkező ci­gánycsaládok száma. Súlyos­bít a helyzeten, hogy az egy család részére is szűkös 1— 2 szobás lakásokban gyakran két-három család, 10—15 fel­nőtt és gyerek él együtt. El­képzelhető, hogyan. A ci­gány háztartásokban is egyre gyakoribb a korszerű háztar­tási gép, de sok helyütt a Vízvisszaforgató berende­zést helyez üzembe a Cser- novciiban épülő 612 ágyas szállodában a Szabolcs-Szat- már megyei Víz- és Csator­namű Vállalat. A berende­zést a Hidroset nevű Gazda­sági Társaság a Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Válla­lat alvállalkozójaként léte­sítette. A terveit az Optimál készítette, a gyártás a Nyír­egyházi Vasipari Szövetkezet szakembereinek munkáját di­cséri. A csemovoi szállodá­ban szauna és egy fürdőme­dence is épült. A Hidroset gépe óránként 16 köbméter vizet képes megtisztítani, és azt újbóli felhasználásra al­kalmassá tenni, illetve visz- szaforgartni. A HCNNIACOOP kisvárdai üzemében műszakonként 46—56 ezer baromfi dolgoznak fel konyhakészre. (Császár Csaba felvétele) Többféle nagyméretű alkatrész készül a Csepel Művek nyír­bátori szerszámgépgyárában. Képünkön: Kovács Mihály sík­esztergályos 20 millió forintos YBM-megmunkálóközponthos készít alkatrészt. (Farkas Zoltán felv.) Bérbirtokosok Kellemes látvány fogadja azt, aki Nyíregyházát Nyírszőlős irányába hagyja el. A Szavicsav-telep után mind a két oldalon feltűnnek az út mellett a szép, gondozott, barátságosan hívogató hétvégi tel­kek. Ha pedig betévedünk jobbra egy-egy mellékut­cába, amely kő helyett homokban folytatódik, még több birtok válik láthatóvá. Mind több ember válik errefelé birtokossá a vá­ros panelházainak lakói közül. Birtokossá és nem tulajdonossá, ugyanis nagy részük a sóstóhegyi Vö­rös Csillag Termelőszövetkezettől vesz ki 15 eszten­dőre bérbe földet. Vajda Józseffel a Sikló utcán találkoztunk, an­nak is a vége felé, úgyhogy ez a darab már jócskán a sóstói üdülőterület mögött van. — 2600 négyzetmétert béreltem, mégpedig ta­valy. A Műanyagipari Szövetkezet a munkahelyem és a városban élek. Kikapcsolódás céljából határoz­tuk el a föld kivételét. Kijövünk a családdal ide a gyönyörű vidékre, és eldolgozgatunk. Remélem, hogy még vissza is jön valami abból a sok ötven fillér­ből, amit négyzetméterenként egy esztendőben kér a Vörös Csillag. Ebben az esztendőben paprikát és karfiolt palántáztam. Az utóbbi elég hiányos, de még lehet hogy helyrejön. Vajdáék földjén még nincs ház, de a telkek többségén igen. Némelyik szabályos kis alpesi üdülő­nek tetszik. — Eddig 250 hektár ilyen területet adtunk bérbe — ad felvilágosítást Gerda György főagronómus. — Ezenkívül 50 hektár gyümölcsöst is, elsősorban a hetes-nyolcas minőségű földekből, vagyis a nagyon gyengékből. Túlnyomórészt rozsot termő homokok ezek, de abból sem adtak többet 6—8 mázsánál hek­táronként. Ez az ágazat hétszázezer forint vesztesé­get okozott korábban, most már félmillióval csök­kent az összeg. Nemigen lehetne hasznosítani a sóstóhegyi tsz errefelé levő földjeit mással, mint erdővel, attól azonban tartózkodnak, mert lehet hogy keresztezné a későbbi városfejlesztési elképzeléseket. Valaho­gyan azonban meg kellett oldani a hasznosítást, és így jöttek kapóra a bérbirtokosok. Befizetéseikből évi másfél millió forint bevétele van a gazdaságnak. A lassacskán félezerre bővülő bérlősereg gond­jának nagy része Grencsó József földügyi előadóra hárul. — Legtöbb bajunk azzal van, hogy a művelésiág- változást is nekünk kell intézni, hiszen mi vagyunk a tulajdonosok. A bérlők nagy része pedig szeretne gyümölcsöst telepíteni a földjén. De azért győzzük. Az új igénylő előadja, milyen területet képzelt el magának, én pedig nagyjából már sejtem is, hogy hová viszem el. Nagyon hamar megegyezünk. Az­után sem válnak el az útjaink. Minden tavasszal ellenőrzőm, hagy gondját viseli-e a földnek. Minket ugyanis a földhivatal ellenőriz, és a megműveletlen földért a mi nyakunkba sózza büntetését. Bizony akadt rá példa, hogy az új bérlő csak birtokolta a területet, de a művelésétől elment a kedve. Hiába a 15 éves, vagy most már a még ennél is hosszabb bérlet, rövid úton véget vetünk a barátságnak. Ha ilyenre akadunk, felmondjuk a jogviszonyt. A homokföldek így találtak gazdára Nyíregyhá­za határának ezen a részén. A nagyüzem semmi­képpen sem bírt a szétszabdalt táblákkal és csak a veszteséget hozta minden esztendőben. Jobban járt, hogy megszabadult tőle, aki pedig birtokba vette, boldog vele, mert elszabadulhat a kőrengetegből. Ráadásnak pedig még termel is rajta. Magának, csa­ládjának, sőt még eladásra is. Esik Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom