Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-22 / 197. szám
1986. augusztus 22. Kelet-Magyarország 3 Kenyérsütés a múzeumfaluban A szocializmus jegyében mondta a vásárosnaményi tehető teljessé a demokrácia *"*** Pozs9ay lmre Munkás-paraszt találkozók Délelőtt sokan ellátogattak a Sóstói Múzeumfaluba is, ahol az új kenyér ünnepét tartották. A legnagyobb tetszést a háza kenyér sütése aratta, amit stílusosan a nagyhódosi kisnemesi ház boglyakemencéjében végeztek. Sok csillogó szemű kisgyereknek bizonyára már régen nem esett olyan jól a mindennapi kenyér, mint a kovásszal készített ünnepi. Ez látszott rajtuk, falatozás közben. Aki akarta, annak még házi zsírral is megkenték a kenyerét, nem csoda hát, hogy egy morzsa sem maradt. Elégedett volt a kis koszto- sokkal Mócsán Petemé is, aki a finom kenyeret sütötte. Nem csalatkoztak azok sem, akik délután látogattak el a múzeumfalu játszóházába, ahol népi táncokat is lehetett tanulni. Aki emléket akart magával vinni, az a népművészeti vásár sokféle portékája között válogathatott. Jól érezték magukat a munkás-paraszt találkozó résztvevői is az ifjúsági továbbképző intézetben. A konzervgyár és a Ságvári Tsz dolgozói egy kellemes napot töltöttek együtt. Sóstón még egy esemény volt délelőtt, a mozgékonyabb vállalkozó kedvűek számára. Mintegy 30—40 fürge lábú ifjú és még ifjabb futotta körül a tavat. Köztük a legfiatalabb a hároméves Fábián Dénes volt, aki édesapja kezét fogva futott. Elrettentette viszont az időjárás a távúszásra jelentkezőiket. Erre csak tizenket- ten vállalkoztak, pedig a tó vize 24 fokos volt. A városi televízió 11 órás nonstop adása — ami 4 város: Nyíregyháza, Debrecen, Miskolc, Le- ninváros tévéseivel együttműködésben készült — az bizony alaposan elkényeztette a nézőket. Szinte mindenhol ott volt, minden eseményről tájékoztatott, sőt még a korábbi rendezvényekről is játszott be filmet, így a jósavárosi napok esemény- sorozatának üresjáratait jól hidalta át, s a kitartó nézőket sok meglepetésben részesítette. Kisült az új kenyér a múzeumfaluban. Látványos műsorral szerepelt Jósavárosban a Napsütötte kárpátontúli együttes. Tv-adás Jósavárosból..-'l'WÉ.VUl* Az éjszakai főszerep után az időjárás szerencsére csak epizódszerepet vállalt 20-án Nyíregyházán. Hűvös, szeles reggel fogadta a városlakókat, s talán ezért csak kevesen voltak ott a jósavárosi napok szerdai programjának kezdetekor. Persze az is lehet, hogy mivel a városi televízió monstrevállalkozása házhoz vitte a műsort, sokan inkább a kényelmes karosszékből figyelték, mi is történik Jósavárosban. Pintér Miklós, a Hazafias Népfront városi titkára mondott ünnepi beszédet. Többek között a társadalmi közmegegyezésről beszélt. Elmondta, hogy e folyamatban a jósavárosi napok gazdag programkínálatával segíti közelebb hozni egymáshoz Nyíregyháza lakosságát, erősítve a városhoz kötődés érzését, a várostudat fejlődését. A beszéd után népi táncot láthatott a gyülekező közönség, majd a jókedvű Rodeo és Sziporka együttes következett. Ebéd után folytatódott a műsor. Sokan tapsolták meg a Bessenyei Színkör Kutyaszorító című komédiája előadását is. A továbbiakban a Szojva kerületi „Napsütötte” együttes és egy lengyel néptánccsoport lépett fel. Az operett- és sanzonesten a debreceni Csokonai Színház néhány tagja szerepelt. A jósavárosi napok programja diszkóval ért véget. Nagyszabású színes rendezvénysorozat köszöntötte alkotmányunk születésnapját Vá- sárosnaményban, az ugornyai Tisza-parton, ahol a megyei ünnepséget tartották. Már kilenc óra körül gyülekezni kezdtek a vendégek, és a tízkor kezdődő nagygyűlésig sem unatkozott senki. Kinyitottak a vásári hangulatot idéző árussátrak, sokan megcsodálhatták a hatalmas hőlégballont a folyó partján, hallgathatták a szabadtéri népzenét, majd a nyíregyházi Ifjú Gárdazenekart. Tíz órakor a Himnusz eléneklésével kezdődött az ünnepi megemlékezés, majd Sol- tészné Pádár Ilona, a Hazafias Népfront megyei titkára üdvözölte a megjelenteket, közöttük Varga Gyulát, a megyei pártbizottság első titkárát, Bánóczi Gyulát, a megyei tanács elnökét, a párt- és tömegszervezetek, a fegyveres testületek képviselőit. Külön köszöntötte Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát, a nagygyűlés szónokát. Pozsgay Imre ünnepi beszédét mondja. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Barátaim! — kezdte beszédét Pozsgay Imre. — Nemzeti ünnepeink sorában augusztus húszadika az a nap, mely a legfőbb alkalom visszatekinteni a magyar történelemre. E nap István királyunk, 1949 óta pedig a Magyar Népköztársaság alkotmányának ünnepe, s ekkor adatik meg először a földművelő népnek a lehetőség, hogy mérlegre tegye: érdemes volt-e dolgoznia, betakarította-e az ország kenyerét. Az ünnep — folytatta a szónok — a hétköznapok ösz- szegzésére ad alkalmat — önvizsgálatra és vizsgálódásra. Volt olyan időszak, amikor a sors úgy kívánta: a legújabb kori történelmünket vizsgáljuk, közvetlen céljainkra függesszük tekintetünket. Hazánk 1945 után eljutott a sorsdöntő jelentőségű alkotmány megszületéséhez — e dokumentumban testesül meg a magyar néphatalom. Akkoriban megfeledkeztünk az elmúlt ezer esztendő kincseiről, nemzeti múltunk nagyságairól — újjöngtunk a passzuson: „Minden hatalom a dolgozó népé ..Aztán jöttek, sajnos, olyan évek is, amikor nem sok okunk volt az újjongásra. Ám milliók meghasonlása után elkövetkeztek azok az idők, amikor konszolidálódtak viszonyaink — s elkezdhettünk gondolkodni. Gondolkodni azon is: népünk hatalma úgy teljes, ha számba vesszük ezer évünket is, amikor a honfoglalás, az államalapítás, az önálló királyság, majd az elnyomatás éveiben is megőrizte népünk a méltóságát. Az új alkotmány ezeréves államiságból, alkotmányosságból nőtt ki. Augusztus húszadikán István királyra, a legnagyobb Árpád-házi királyunkra is emlékezünk, ám — ez az élet követelménye — a mai hétköznapokra, feladatainkra összpontosítunk. És föltesz- szük a kérdést: milyen helyzetben, milyen kondícióban van ma Magyarország? Jól tudjuk: az az ország jogosult a jövőre, mely múltját meg tudta őrizni. Ha tehát azt kérdezzük, hogy hol tartunk ma, azt kell mondanunk: a mögöttünk hagyott években, főképp az utóbbi három évtizedben nagy teljesítményekre váltunk képessé, emberhez méltó körülményeket teremtettünk saját kezünk és eszünk munkájával. Ám tudnunk kell azt is: a világ soha nem volt kegyes hozzánk, ajándékba soha semmit nem kaptunk. Most sem könnyű a helyzet: érezzük a világban folyó küzdelmet, a válságokat, a kiélezett helyzetet. Ajándékot nem kapunk — nem is várhatunk. Az ünnepen is szólni kell erről, mert tudni kell: feladatok itt csak ránk várnak. Máshonnan akkor kaphatunk segítséget, ha mi megtettük a dolgunkat! Kis ország vagyunk — de nem kis nép. A világ dolgaira csak a saját ügyeinkkel gyakorolhatunk befolyást — a mi igazi külpolitikánk: a Vásári hangulat a naményi Tisza-parton. belpolitika. Ha idehaza megoldjuk gondjainkat, tesszük a dolgunkat, akkor a világ megbecsüléssel tekint ránk. Magyarországnak az utóbbi évtizedekben a világ színe előtt is volt oka felemelni a fejét — és megvan a lehetőség arra, hogy megőrizzük ezt a megbecsülést, figyelmet. Az ezer év nem volt köny- nyű e tekintetben, s nem könnyű ma sem. Én Bartók Bélának adok igazat, aki azt mondotta: népek, nemzetek, nemzetiségek között mindig megvolt az egymásrautaltság -— és ezzel együtt az együttélés készsége is. Kívánom: olyan világ legyen Európának ezen a részén, ahol maradéktalanul megvalósul a nemzetek és a kisebbségek tisztességes együttélése. Hogy ehhez mi kell? A Magyar Népköztársaság tanúsíthatja: a legfőbb feltétel a demokrácia kiteljesítése, a demokratizmus fejlődése. Az utóbbi években sokat beszéltünk a demokráciáról — okkal, mert tettünk is érte. Politikai intézményeink megújításával, új választási törvényünkkel, az önkormányzat kiteljesítésével. Hisszük: a leghaladóbb társadalom, a szocializmus jegyében tehető teljessé a demokrácia! Kedves Barátaim! Augusztus húszadikán számba vesszük a termést, és tulajdonképpen az esztendő jó felének teljesítményét. Azt mondhatjuk a mai napon: sajnos, 1986 nem kápráztatott el bennünket. Okait jól ismerjük, beszéltünk-beszé- lünk ezekről, teszünk is a helyzet javításáért. Egy valamit azonban el kell mondani: akik az ország kenyeréért, annak előteremtéséért fáradoztak, teljesítették feladatukat — nyugodtan nézhetünk a tél elébe. Tisztelt Nagygyűlés! Amikor nemzeti tulajdonságainkat mérlegeljük, gyakorta eszünkbe jut: a bajok előtt a múlt megpróbáltatásai során gyakorta megadtuk magunkat. A jövő ígérete azonban bennünk van! Bennünk, de csak úgy, ha tudjuk: nem összeomlani, hanem küzdeni, felemelkedni kell! Hazánkban a szövetségben együttműködő osztályok, rétegek a népfrontpolitika jegyében a megérdemelt jólétért dolgoznak, s az emögött meghúzódó sok-sok gondunk ellenére is a felemelkedés útján járunk. Tudják, érzik ezt e táj, Be- reg és egész Szabolcs-Szat- már lakói is. S itt azt is különösen érzik: ajándékot soha nem kaptak, saját munkájuk, véres áldozataik hozták az eredményéket. Azért küzdöttek, amiért mindenki e kis hazában: otthont teremtő viszonyok létrehozásáért. Kívánom: olyan világ jöjjön Vásárosnamény, Sza- bolcs-Szatmár népére, ahol a megye minden lakója valóban otthon érzi magát! Pozsgay Imre ünnepi beszédét követően Szűcs Ká- rolyné tarpai háziasszony nemzetiszínű szalaggal átkötött, saját sütésű friss kenyérrel kedveskedett a vendégnek. Utána a Hazafias Népfront Országos Tanácsának kitüntető plakettjét nyújtotta át a főtitkár két település — Vásárosnamény és Nagy- kálló — tanácselnökének. Áz elismerést a város és a nagyközség lakóinak kiemelkedő társadalmi munkájáért adományozták. Az ünnepség a Szózat hangjaival zárult, ám a program távolról sem fejeződött be. Ejtőernyősugrás, sárkányrepülők bemutatója, kulturális műsor, modellbemutató, sportversenyek következtek, délután diszkó, este pedig fürdőbál várta a szórakozni vágyó ezreket. A műsorban fellépett a Vásárosnaményi vegyes kar is. A Szabolcs-Volán néptáncegyüttes műsorából.
