Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
HÉTVÉGI Ml ILÉKteV Vaskályhák a múzeumban lí * I . „ _ * F rmrm-mmm.itFFPíFl iá 11 FIAT,11 Ifi r*JS , iMM0 Ungon-berken túl... a mondás szerint: nagyon messze. Ung egy megye neve volt, aminthogy a berek szót őrizte a hajdani Bereg megyenév. E megye legnyugatibb csücskén serdült a mai várossá Vásárosnamény. nem messze onnan, ahol a Tiszába ömlik a Szamos, hozva a közelben fölvett Kraszna vizét az egykori Ecsedi-láp tájairól. Ez a szép ligetes-berkes táj nincs is olyan messze ma már — Un- gon, Beregen innen van. Namény őrzi Bereg emlékeit — ennek szentelte múzeumát, mely immár 23 éve működik Beregi Múzeum néven. Alapítója, s évtizedekig vezetője, Csiszár Árpád, gonddal gyűjtötte a föld rejtette régiségeket csakúgy, mint a régi népélet emlékeit, munkaeszközöket, használati és viseleti tárgyakat. S megvolt, s megvan ma is az a tehetsége, hogy a pátria múltját becsülő buzgalmat felélesztette földijeiben is. Eleven gyakorlat a honi múzeumra gondoló földre tekintés — magunk is tanúi lehettünk ottjártunkkor, amint egy erdész pártoló leletmentőként gondosan becsomagolt edénytöredékkel, szerszámmaradvánnyal állított be a múzeumba egy vízvezetékásástól. így gyarapodott látványos gyűjteménnyé — s bár kevésbé látható, de még gazdagabb raktárkinccsé — a múzeum anyaga. Elégedett lehet életművével a létre hívó, s csak büszke lehet rá munkájának folytatója, a múzeumot vezető leánya — a remek beregi textilművészet kutatója. Csiszár Árpád figyelme és gyűjtőkedve révén a Beregi Múzeum sajátos érdekessége, kuriózuma a vaskályhagyűjtemény. Valaha több ki- sebb-nagyobb öntöde működött Beregben. Főleg az egykori megyeszékhely, Munkács környékén virágzott ez az ipar az elmúlt századokban. S egy évszázada i művészi díszű munkák kerültek ki egy-egy kiemelkedő képességű mester keze nyomán. Különösen Schlossel András mintázó készített igen szép, szobrászi igényű, gyakran történelmi tárgyú, máskor mitológiai vagy állatalakos díszítéseket — immár önálló használati és díszítő tárgyakat is, amint ennek a tudós muzeológus utánajárt. Egyik-másik kis méretével és kidolgozásával a finom ötvösmunkákkal felveszi a versenyt. Díszítményei láthatók a múzeumban valósággal csatasorban álló kályhatömeg némelyikén. De hadd mutassuk itt be azt, ami kevésbé látható — csináljon kedvet a beregi város fölkeresésére! Érmek, kisplasztikák Tóth Sándor gyűjteményes tárlatáról Ritka művészi élményben van része a látogatónak a nyírbátori Báthori István Múzeum -földszinti kiállítótermeiben, ahol a múzeum újbóli megnyitása időpontjában Tóth Sándor szobrász- művész 588 éremművészeti és kisplasztikái munkájából nyílt gyűjteményes tárlat. A művész huszonöt éves munkásságának javét felsorakoztató kiállítás szinte teljes áttekintést ad Tóth Sándor élet- és világszemléletéről, művészetének legfontosabb jegyeiről, művészi érlel édeséről. Együtt vannak a főiskolai hallgatóként alkotott művek és a legújabbak, melyek megformálásban, művészi megjelenésben alig vagy egyáltalán nem mutatnak jelentős eltéréseket. Ez a megjegyzés természetesen kettős értelmű is lehet, s amikor a művésszel a kiállítás anyagáról néhány szót váltottunk, ő sem fukarkodott az öniróniával, mondván, vagy már a korai években rátalált a saját útra, vagy még most sem, ha alkotásaiban (tényleg alig vagy elhanyagolható mértékben fedezhetők fel értékbeli szintkülönbségek. Közelebb járunk az igazsághoz talán, ha azt gondoljuk, Tóth Sándor nagyon tudatosan készült művészi hivatására és már főiskolás korában sikerült olyan magasra állítani a mércét, amely később komoly erőfeszítésekre, állandó önmegújulásra, még nagyobb igényességre ösztönözte. Ennek elismerése aligha függetleníthető a Munkácsy-díjtól, melyet éppen szabolcsi munkálkodása alatt kapott meg. Egyik elindítója, kezdeményezője volt a ma már országosan, sőt nemzetközileg is jegyzett sóstói éremművészeti alkotótelepnek, ahol számos alkotása született. A nyírbátori múzeumban látható gyűjteményes tárlatán az 1953 és 1986 közötti művek szerepelnek, némelyeket kölcsönkért különböző intézményektől, hogy azok is gazdagítsák a tárlatot. A több mint félezer alkotás különleges hatást gyakorol a nézőre, még ha azok közül jó néhányat már láthatott a különböző kiállításokon, vagy épületeken, köztereken. Tóth Sándor alkotásainak többségét megyei — és megyén kívüli — megbízások alapján közintézményeknek készítette, így a magyar történelem, irodalom, művészetek számos kiválóságát örökítette meg művészi érmeken, plaketteken, ikisplasztikákban. „Megrendelőinek” kívánsága és saját érdeklődése jól megfért együtt, hisz alkotásaiban az ember, a családba humanizmus szelleme munkál. Érthető, hogy szám szerint több az olyan alák, aki megyénkkel valamilyen kapcsolatban volt, — Kölcsey, Bessenyei, Jósa András, Krúdy, Móricz, sitfo. — ezek az alkotások a gyűjtemény értékes részét alkotják. „Ha a kiállításon látható műveken végigtekintek — mondta az alkotó — talán elmondhatom, nem éltem hiába. Ilyen méretű és összegező kiállításom még nem volt eddig.” Tegyük hozzá: a művész születésének 50. évfordulóját is idéző reprezentáló kiállítás méltó helyen fogadja a látogatót az újjászületett nyírbátori múzeumban. Az éremművészet, amelyet sokan intim művészeti ágnak neveznek, sokáig szinte ismeretlen volt megyénkben, nem voltak előzményei, hagyományai. Tóth Sándor munkássága — majd az újabb nemzedék jelentkezése — alapozta meg megyénkben e művészetet, örülnénk, ha közkinccsé válna a gyűjtemény — együtt maradna, — vagy a mostani helyén, vagy a megyeszékhely egy erre alkalmas kiállítóhelyiségé- ben. Páll Géza Képeinken ízelítőt adunk a tárlat anyagából, Tóth Sándor munkáiból. V. Benke László: Pólya Tibor: Mosónő. Testvértelen páróskésünk, anyám lassú hörpöléseitől elkopott alumínium kanalunk, anyám életét, anyám élete eltűnt idejét, a ragaszkodó, szegénység rekvizitumait naponta megérintem — s leng leng és ragyog valami csillogó ezüstgomb szívdobbanásom égő tűjére szúrva, s hallom: nád, az idő nádasa hajlong panelmagányomban, s bolyong a vissza már soha, vissza soha nem hozható, de áll a lopva itthagyott tükör falamon, anyám tükre, a kegyetlenség tükre, hogy naponta lássam magamat, lássam: készül a fekete kendő, s fiamból az árnyék a szót csak elgurítja hogy: apa, ugye, sokára lesztek öregek? Bolond egy helyze szakács van, de legal zenöt kukta, és mondj mit a szakács, a tizen ta leszavazza. Zavar lassan a tűz is, mert c egyik fele éltetni ak másik fele csendesíte retné. A legtürelme birka, amely élete szolgálataként engedt rotyog az üstben. Ne mindegy, hogy hány t adó. hány a bojtár. „Megláthatja bárki, kíváncsi, hogy...” Persze, hogy nem Bajnokságot nyert a v gyürei labdarúgócsap. osztállyal fentebb, á első osztályban ]átsza után. Az összetolt aszi edzői engedéllyel, sö gek, de vannak, aki is a kólát választják, viteti szakosztályér a gergelyiugornyai pa Csendesedik a m Szombati galéria