Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

2 K*let-Magjrarország 1986. augusztus 16. Az egyik tsz szerelőjét a szö­vetkezet hibájából üzemi baleset érte, és olyan súlyos, maradan­dó lábsérülést szenvedett, hogy a társadalombiztosító negyven- százalékos munkaképesség­csökkenést állapított meg. En­nek alapján a III. fokozat sze­rinti baleseti járadékot folyósí­tanak részére. A szerelő vagyo­ni és nem vagyoni kár fizetésé­ért a tsz ellen pert indított, A munkaügyi bíróság dologi kár címén 22 ezer. nem vagyoni kár­térítés címén 25 ezer »forintot ítélt meg neki. Fellebbezésre a megyei bíróság a szövetkezetei csak dologi kár fizetésére kö­telezte. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a nem vagyo­ni kártérítést is megítélte. A nem vagyoni kárért való fe­lelősség csak súlyos, nem vagyo­ni hátrányt okozása esetén ál­lapítható meg — mondta ki a határozat. Annak elbírálásánál, hogy a kár á sérültnek társa­dalmi életben való részvételét, vagy az életét tartósan, esetleg súlyosan megnehezítette-e álta­lában a társadalmi életben való. részvétel lehetőségét, a fizikai és a pszichikai létet, a minden­napos élettevékenységet gátoló, vagy súlyosbító körülményeket, továbbá az ebből a szempontból jelentős egyéb körülményeket összességében kell mérlegelni. Körültekintően kell vizsgálni, hogy a sérülés következményei milyen súlyos megterhelést je­lentenek, egészségi állapotában várható-e és milyen mérvű ja­vulás. Egyebek között annak is nagy jelentősége van, hogy tár­sadalmi kapcsolatok létesítésé­nek lehetőségei mennyire szű­kültek be. Ebben a vonatkozás­ban figyelemmel kell lenni a sérült korára, egyéniségére, in­dokoltnak tekinthető igényeire, hajlamaira és korábbi életvite­lére. Az orvosszakértői vélemény­ből- megállapítható — hangzik tovább a határozat —. hogy a szerelő egészségi állapotában ja­vulás nem várható, sőt a rosz- szabbodás sem kizárt. Eddigi életvitele nagymértékben kor­látozott lett, kulturális, szórako­zási és sportolási lehetőségei csökkentek. Mindezekre tekin­tettel a munkaügyi bíróság in­dokoltan állapította meg a nem vagyoni kártérítésre való jogo­sultságát. Ezért a megyei bíró­ság ítéletét megváltoztatva, a Legfelsőbb Bíróság a munka­ügyi bíróság döntését hagyta helyben. Hangol a zenekar. (A szerző felvételei) A Könyvértékesitö és Könyvtárellátó Vállalat fejlesztési prog­ramjának részeként elkészült az a korszerű számítógépes raktár­bázis, amely utánrendelési raktárt, expedíciót és számítóközpon­tot foglal magában. Az új létesítmény alapterülete mintegy 8000 négyzetméter, s itt 150 millió forintos készlettel dolgoznak. A húszezres címanyag nyilvántartása, feldolgozása számítógéppel történik. Straub Dazső vakációja Napszállta. A nyírmihály- di ékszerdoboz-templom fa­lát a lebukó korong rőtarany színűre festi. A kapu mel­lett Vincze István kürtmű­vész vezetésével a nyírbáto­ri zenei tábor rezesei terem­tenek ünnepi hangulatot. Messze száll a nyírbátori to­ronyzene, a Tinódi szerzetté melódiákra írott Farkas Fe- renc-mű csodálatos dallama. Hangversenyre gyülekeznek. Ünnepi valóban a szerda es­te Nvírmihálydiban. A temp­lom felé vezető utat jelzik az ünneplőbe öltözött, siető helyiek, az érkező autók. Már hagyománya van an­nak. hogy itt, e csöppnyi nyíri faluban, a műemlék­nek számító templomban, au­gusztusban koncertet adnak a zenei tábor ifjú muzsiku­sai. Húsz esztendővel ezelőtt az is hatalmas esemény volt. hogy a nyírbátori templom­ban megkezdődött a Tiszán­túl legrangosabb zenei ese­ménysorozata, a zenei na­pok koncertfüzére. És ma. húsz esztendő után már el­mondhatjuk: az itt született szellem és gondolat létre­hozta a nemzetközi vonósze­nekari tábort, teret adott a fúvósoknak, hogy mesteris­kolázzanak, s ami talán' még fontosabb: a zene messze ki­lépett a nyírbátori városi keretekből. Hagyomány szü­letett. s ilyenkor augusztus­ban egyre-másra hallhatók a nagyszerű templomi hang­versenyek Nyírbélteken, Tá- koson. Máriapócson, Nyír- mihálydiban, Nagykállóban. Ki tagadhatja: kellett hit ahhoz, hogy valaki arra vál­lalkozzék, hogy olyan he­lyekre vigye el a klasszikus vagy a barokk muzsika re­mekeit. ahol alig volt hihető, hogy megrohamozzák a kon­certteremmé alakuló templo­mot. Hogy ez mégis megtör­tént? Nos, annak is van ma­gyarázata. Nem tudományos. El kell menni egy koncertre, s azonnal kiderül: a szépet szerető, a szépre áhító falusi és városi közönség miért tet­te ünneppé ezeket az alkal­makat. Pontban nyolc órakor, Török Géza vezényletével felcsendült Nyírmihálydiban Händel Concertója, egy a ti­zenkettő közül. A hely, a pillanat varázsa leírhatatlan. A csupa tiszta szemű, lelkes, fiatal muzsikus — talán egy- egy leendő művész — hang­szerén száll, úszik, kúszik, hömpölyög, sodrón száguld, majd csendessé válik a mu­zsika. Aztán Ádám Károly, a debreceni művésztanár is a zenekarba ül, hogy gordon­kájával világra csalja Vi­valdi gordonkaversenyének nagyszerű melódiáját. Aztán következik Haydn közismert búcsúszimfóniája, melynek végén gyertyáikat eloltva sorra kivonulnak a zenészek, valóságosan is búcsút véve a közönségtől. Vajh ki volt az a tudalma- tos falusi templomépítő, aki ilyen nagyszerű akkusztiká- jú épületet emel? Mert ekis templom minden zugában egyformán tisztán és erősen hallatszott minden hang. Itt, ült légyen a karzaton vagy a padsorokban, mindenki a tökéletes zenei élményben részesült. Élményben — mondom — s eszemben sincs műelemzést adni. Még arra sem vállalkozom, hogy a ze­nekar teljesítményét minő­sítsem. Itt valami egészen másról volt szó. Csodáról, ar­ról a meghitt pillanatról, amit zseni zeneszerző és hi­vatott előadó tud teremteni. Zúgott a taps, a közönség szűnni nem akaró lelkese­déssel kqszönte meg a nagy­szerű estet. Jól sikerült az ünnep Nyírmihálydiban. Ezt talán még a templomot zsú­folásig megtöltő publikumnál is jobban példázták a sze­mek. A fiatal zenészek csil­logó, örömszerző szemei. Kár, hogy egy esztendőben csak egyszer lehetünk ilyen él­mény részesei. De ne legyünk elégedetlenek. Inkább vár^ juk már most szeretettel, az alkalomhoz illő izgalommal azt, amit a következő évek­ben kínálnak. Remélhetően mind több helyen, minél töb­bek örömére. Hazafelé tart­va Nyírmihálydiból azon gon­dolkodtam: de gyönyörű is lenne a világ, ha hétköznap­jainkat minél többször tud­nánk ragyogóvá tenni a mu­zsika, az embert, a népeket egymáshoz közelhozó zene csodája révén! (bürget) Véletlen kikötés Tivadarban A plázs, vagy ahogy erre­felé hívják: porond, varázs­latos. A Tisza errefelé még nagy szemű, bársonyos fö­venyt hordoz. Feljebb va­gyunk még Tivadarnál is. az országhatár csak néhány száz méter lehet. A vízparton két sátor, körülötte gyere­kek hancuroznak. sült hal il­latát hozza a vízről kelő friss szellő. A- házigazda Straub Dezső, a tv-ből ismert nép­szerű színművész. — Hogy „szúrták ki" ezt az istenhátamögötti helyei? — Nem tudtuk, hogy itt kötünk ki. Elindultunk Bu­dapestről a feleségem és a két gyerek, és egy másik há­zaspár.. Csak minél távolabb, ez volt a jelszavunk. Ennél messzebb nem mehettünk, de kár is lett volna. Elállt a sza­Mindenkinek ezt mondtam: van másik. És közben már csomagoltunk. Nyolc éve nem voltunk nyaralni. Most viszont nem megyynk haza csak a tűzijátékra. — Sok munkát mondott... — Csákányi Laci bácsival befejeztünk egy tv-filmet, amelyet ősszel mutatnak be. Nagyon izgalmas már az ele­je is: a főcím alatt egy autó zaja hallatszik, majd egy nagy pűkkanás. A kocsi betör egy szobába, ahol egy mérges parasztembért ébreszt fel. Ebben új oldalamról ismer­het meg a közönség. Lehet, hogy pályafordító darab lesz. — Űj figurákra vágyik? — Nézze: 180 tévédarab­ban játszottam eddig, ebből nem volt több, mint 15. ami operett. Mégis arról ismernek meg. ■— Erre mondja a szakma, hogy beskatulyázzák az em­bert? — Én boldogan vállalom a skatulyát, és hozzáteszem, nagyon sokan szeretnének valamilyen skatulyában len­ni, de nem sikerül nekik. En­nek ellenére szeretnék mást is megmutatni, mint a csillo­gó, villogó „ugri-bugrit". Űjabb szerepeimben erre mó­dom van. Rendezéseimben úgyszintén. Mert újabban rendezek is. Esik Sándor Az áldozat: parkr telefon Rongálok Miért van az, hogy ami nem a sajátunk, arra kevés­bé vigyázunk? Sőt, a közös tulajdont sem becsüljük elég­gé. Pedig azok rongálásával nemcsak magunkat, hanem másokat is megkárosítunk. Vegyük például a városi par­kokat. — Az emberek nem be­csülik meg a szép környeze­tet — mondja Soltész József, a közterület-fenntartó válla­lat igazgatója. — A virágokat letapossák, a padokat televé­sik minősíthetetlen feliratok­kal, a szeméttárolókat fel­borítják, behorpasztják az oldalukat, a szemetelésről már nem is szólva. örökét nem állíthatunk minden pad és szeméttároló mellé. Az emberek pedig — sajnos — közönyösek ezekkel a dol­gokkal szemben. Szűk kör­nyezetét mindenki rendben tartja, ápolja, de a mások által is használt területek megóvásával keveset törőd­nek. Ugyanez a helyzet- a nyil­vános telefonokkal is. — A városban 98 fülke áll a lakosság rendelkezésére kezdi Juszku Sándor, a Sza- bolcs-Szatmár megyei táv­közlési üzem vezetője. — Ezek egy része időnként használhatatlanná válik. Egyesek kiszerelik a mikro­font, lecsavarják a telefon tárcsáját vagy egyszerűen le­szakítják a kézibeszélöt. De gyakran találkozunk üres perselyekkel is. Kulccsal vagy anélkül felnyitják-fel- feszítik azokat, tartalmukat pedig kiürítik. Olyan is elő­fordul, hogy nem a hivata­los pénznemmel akarnak te­lefonálni. A tavalyihoz képest nőtt a rongálások száma. Az esetek 90"o-ban a tettes is­meretlen marad, s csak né­hány százalékban sikerül azt tettenérnünk. Ilyenkor ter­mészetesen a javítás költsé­gei is a rongálóra hárulnak. V. J. Hatiné a múzeumfaluban „Jólesik a népszerűség, mi­ért tagadjam.” vünk a csodálkozástól. Vizet látni eddig a Dunakanyarba jártunk, a Felső-Tisza azon­ban vetekszik vele. — Tudja, hogy itt vaddisz­nók a társbérlők? — Igen. lefelé jövet láttuk a nyomaikat, de ide nem jönnek. Mi pedig a parttól nem távolodunk el. Fürdünk. pecázunk. Nézze meg a ke- csegéimet, a harcsa már da­rabokban van, közel volt a tíz kilóhoz. — A faluban hírük van. Mikor ,,buktak le"? — Ahogy megálltunk ér­deklődni, Jiol van a lejáró. Jólesik a népszerűség, mi­ért tagadjam. — Mit hagyott Pesten? — Iszonyú sok munkát. Véletlen az is, hogy egyálta­lán elszabadultam. Lemond­tak egy kéthetes munkát, és én akkor tudtam: itt a soha vissza nem térő alkalom. Augusztus 20-án, alkalom­hoz illőn az új kenyér ünne­pét rendezik meg a Sóstói Múzeumfaluban. A 10 órakor kezdődő rendezvényen házi- kenyér-sütés és -kóstolás is lesz. Az érdeklődőket nép- művészeti . és szőttesvásár várja. Az ifjak népi táncokat tanulhatnak, a legifjabbak pedig a játszóudvaron szóra­kozhatnak. Egész nap idegen- vezetés lesz. Embrióátültetés juhoknál Fúvósok köszöntik az érke­zőket. A Legfelsőbb Bíróság döntéseiből Vagyoni kártérítés — üzemi baleset után Húshasznú suffolkok a Tisza- löki Állami Gazdaságban Másfél évtizede, hogy a Ti- szalöki Állami Gazdaság Angliá­ból suffolkjuhokat importált. Ez a juhfajta kiváló hústerme­lő,' ezért is a behozatallal az elsődeleges cél a honosítás, a suffolkok elszaporítása volt. Az ehhez fűzött remény nem vált be. Aklimatizálódási, szaporo­dásbiológiai gondok keletkeztek. Az állomány nem hogy növeke­dett volna, de napjainkra a tisz- tavérü, importált juhok száma egyharmadára csökkent. A suffolkjuhokról nem lehet lemondani. Jelenlétüket a te­nyésztésben igényli és indokolja a juhászat húsirányú -szakosodá­sa. A frissítésnek k-ét módja le­hetséges, vagy importkosokat hoznak be ismét, vagy megold­ják a szaporodással kapcsolatos gondokat. Az importot, a nép­gazdaság jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé, marad az egye­düli járható útnak a még meg­lévő juhoknál az ellési, szapo­rodási mutatók javítása. A megoldást úgy tűnik az embrióátültetés adja. A Tisza- löki Állami Gazdaság és a Deb­receni Állattenyésztő Vállalat olyan együttműködési szerződést kötött, amelynek lényege az embrióátültetés. Az első kísér­leteket 1984 novemberében vé­gezték az Üllői Embrió Állomás szakemberei. Az akció eredmé­nyét, a kilenc vehemből szüle­tett 13 bárányt tavaly a 70. or­szágos mezőgazdasági és élelmi- szeripari kiállításon is bemutat­ták. A bemutatónak szakembe­rek körében nagy sikere volt. Az embriós programot az el­múlt év őszén már úgy folytat­ták, hogy a költségek csökken­téséért átültetésre az állami gazdaságban rendezkedtek be. Az üllői állomás szakemberei két alkalommal szeptemberben és novemberben összesen 35 anyába ültettek embriót. A vemhesülés 52,2. illetve 58,3 szá­zalékos volt. A szakemberek végkövetkeztetése: az eredmény kielégítő. az embrióátültetést üzemi körülmények között foly­tatják. Az eddig született bárá- ny<?k egészségesek, toVábbte- nyésztére alkalmasak, így még­is csak remény van arra. hogy a húshasznú suffolkjuhok szá­ma erőteljesebben gyarapodjon. (S)

Next

/
Oldalképek
Tartalom