Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
Hétvégi interjú Görömbei József hivatalvezetővel a IramM Görömbei József 51 éves, Tiszabercelen született. Közgazdasági technikumban érettségizett Nyíregyházán. Nyírtéten, Vencsellőn volt gépállomási brigádelszámoló, traktoros brigádvezető. 1957-től okleveles mezőgazda, 1962-től mezőgazdasági mérnök, 1968-tól szakmérnök. 1978-ban politikai főiskolai diploma tulajdonosa. 1957-től 1959-ig a ti- szabői Petőfi Tsz (Szolnok megye) főállattenyésztője és főagronómusa. 1959-től a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának munkatársa, 1960-tól járási mezőgazdasági osztályvezető, 1963-tól ismét a megyei tanács mezőgazdasági osztály dolgozója. 1967-től osztályvezető-helyettes, majd 1976-tól a megyei földhivatal vezetője, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület Szabolcs-Szatmár megyei csoportjának elnöke. Szabad ideje az utóbbi években kevés volt, mert családi házát saját maga építi. Igazságügyi szakértői tevékenységgel, kertészkedéssel is foglalkozik. Kedvenc „olvasmánya" az Impulzus és a Mezőgazdasági Világirodalom és természetesen a munkájával összefüggő szaklapok. Amerre csak járok a mezőgazdasági nagyüzemekben, vagy tanácskozásokon, többet hallom szidni, vagy legalábbis elégedetlen szavakkal illetni a megye földhivatalait, mint dicsérni. Néhol ki is mondják: gáncsoskodás. hátramozdí- tás, amit tesznek. — Akinek a földhöz köze van valamilyen formában, legyen bár tulajdonos, bérlő, vagy akárcsak használó is, arra törvény vonatkozik, a művelési kötelezettség törvénye. Ezzel van a legtöbb vitánk, pedig ezen nincs is mit vitázni. Minden talpalatnyi földből ki kell hozni, ami benne van, akármilyen minőségű is az. Nem élünk olyan nagy országban, hogy nagyvonalúak lehetnénk. A jogszabály részletesen előírja hivatalunknak, milyen módon kell utánajárnunk ezen előírás megtartásának. Évente határszemle formájában ellenőrizzük szinte a megye egész területét, hogy felszántották, bevetették-e? Vannak persze helyek, ahol előre tudjuk, nem lehet baj. A húsz-huszonöt aranykoronás Tisza-vidéki földeket biztosan megművelik. a penészleki, nyírlugosi, nyírbátori homokdombokon viszont minden dűlőúton végigmegyünk. Érdemes egyáltalán hozzányúlni a mai költségtakarékos világban ezekhez a szélfútta buckákhoz? — Ha pusztán annyit tesznek, hogy megtárcsázzák és valamilyen igénytelen fűvel betelepítik és utána legeltetik, már az is haszon. Ebből kell kiindulni. A helynek megfelelő művelési móddal és hozamarányos költséggel megtalálni a művelés módját. Nem mi találtuk ki a formát. A régi encsencsi tsz-elnök, Mester Ferenc az összes parlagot felfogta magának, amit részére felajánlottunk. Élt a parlagföldeket használatba vevő üzemeket megillető kedvezményekkel. De még az is belátja kellemes voltát, aki nem szakember. Egy főkönyvelő a megmondhatója, milyen jó dolog több hektárra elosztani a tsz általános költségeit és mennyire kellemetlen, ha éppen e területek művelésből való kivonása után több költség jut az egyébként jövedelmező többi földre és némelyik éppen ezáltal válik veszteségessé. Mekkora az a terület a megyében, amelyet — hogy is mondjuk — vonakodnak megművelni? — A már említett nyíri táj mellett nagyobb összefüggő földek vannak a Kraszna túloldali részén, Tyúkod, Porcsalma felé. Ha óvatosan becsülök, akkor lehet úgy öt-hat ezer hektár, de ha el akarom kerülni a tévedés lehetőségét, akkor talán tízezer sem túlzás. Ezek nagy része vízállásos, legalábbis időszakosan, homokdomb, vagy olyan táblazárvány, ami valamilyen okból megközelíthetetlen. Ezek döntő többsége tsz-ek tulajdonában vagy használatában van. De egyik sem zárja ki a művelési kötelezettséget. Itt említeném meg közelmúlt éveink kortünetét, a rengeteg almáskihúzást. Nekiugrottak sok helyen a negyven, hatvan, vagy még több hektáros kerteknek, de a kihúzott fákat nem takarították el a tábláról. Helyenként arra számítottak, hogy a tagság majd hazahordja. Sajnos ennek a tüzelési formának már nincs akkora becsülete, hogy sor került volna tényleg a gyors területmegtisztításra. Ezzel kapcsolatban még olyan kellemetlenségünk is volt, hogy túlságosan engedékenynek bizonyultunk. Aki a Mátészalkára bevezető úton járt, évekig láthatta a kihúzgált gyümölcsös utáni csatateret. Adtunk rá egy év haladékot, emiatt viszont az ügyészségtől „kaptunk” ki. Hatóság vagyunk, az a kötelességünk, hogy számon kérjük a törvény betartását. Ki, ha mi nem? Lépjünk tovább! Elég pusztán minden tavasszal beleakasztani az ekét a földbe és ezzel már minden rendben? — A földet rendeltetésszerűen kell használni. Egyes tsz-elnökök úgy vannak a földdel, mint a rossz futballisták a labdával. Ezeket a játékban zavarja, azokat meg a gazdálkodásban. Van olyan közös gazdaság, ahol kiszámolták: 10—15 millió forint tiszta jövedelmet hozna, ha az egész területet kiadnák haszonbérbe. És hogy ez nem puszta „hangos gondolkodás”, arra kirívó példák akadnak. És nemcsak a bérbeadásban. Az erdőtelepítésben még inkább. Igen sok a rosz- szul beállt telepítés. De kizárólag ott, ahol nem az erdő a cél, hanem az állami támogatás megszerzése és „átcsoportosítása”, bár erre tudnék egy csúnyább szót is. Nevén is nevezhetnénk például néhány Nyírbogát, vagy Nyírtura környéki foghíjas erdőt. A föld elveszett a mezőgazdaságnak és erdő sem lett belőle. És hova lett a támogatás? — Ez már egy másik hatóságra tartozik. ^ Ennyire sötét a kép? — Azt túlzás lenne állítani, viszont nem hagyhattam szó nélkül a dolgot. Nem tartozik ugyan a szakmámhoz, de mivel kipróbált tapasztalatom, elmondom. Az embereken múlik minden. Figyelje meg: ahol kertészből lesz a tsz-elnök, a jó földeken előbb- utóbb feltűnnek a gyümölcsösök. Ahol agrármérnökből, ott a szántóföldi növénytermesztés lendül fel. Innen kezdve következtethet az állattenyésztőre és a többiekre. A gépészt ne kérdezze, erdőmérnökről meg még nem hallottam, hogy elnöknek választották volna. Egy azonban egyikből sem hiányozhat: a föld szeretete. Ha nincs meg, az csak az üzlet tárgyának tekinti a földet, és -bármire képes vele. Ha bemegyek Máriapócson a tsz-be, az elnök nem mulasztja el megkérdezni — mint a már említett encsencsi is —: „van parlagotok”? És tudjuk, hogy a kezükben nem sokáig lesz megműveletlen a föld. Kicsit szubjektív vallomásnak is tekinthetők ezék a szavak. Görömbei Józsefnek tehát fáj minden művelésből kivont néwzetméter? — így, ahogy mondja. Meg is gondoljuk kétszer, mielőtt ilyesmire engedélyt adunk. Mint ahogy államunk is kétszeresen gondoskodik az elhamarkodott intézkedés megelőzéséről. Az egytől nyolcig terjedő minőségi osztályozás négyes grádusa fölött már a Földügyi és Térképészeti Hivatal hozzájárulása is szükséges a nagyobb területű szántó művelési ágának megváltoztatásához, legyen akármilyen fontos érdekről szó. Nem baj, hogy így van, bár lehetséges: bizalmatlanságnak tűnik. Ebben a kérdésben ne is bízzanak senkiben. ^ Nyíregyháza mellett a nagycserkeszi út jobb oldalán jó 40 hektár földet a Ság- vári műveléséből építés céljára a következő időszakban belterületbe vonnak. Nem a legzsírosabb tábla ugyan, de mégis egy szép darab. — Körültekintő előkészítése volt ennek a döntésnek. Való igaz, hogy lehetett volna kevésbé értékes földet is kihasítani Nyíregyháza környékéből. Ott van például a Kisteleki szőlő. Gyengébb homok, de házak találhatók rajta. Ahelyett pedig másikat kell adni, ha lebontódik. Meg aztán erre terjeszkedik a város. A terülétfejlesztés logikája is úgy diktált: itt a legalkalmasabb. Lassan körülnőtték volna a házak. Behozható-e valahol ez a veszteség? A rekultivációra gondolok, amelynek köszönhetően — és ez országos adat — megállt a termőföld területének csökkenése. — Megyénkben hasonló a tendencia. Hála a jól eltalált állami támogatásnak, népszerű a termelő gazdaságok körében a művelésbe való visszakozás. Évente 20—30 millió forintot használnak fel az erre vállalkozók. Egy hektárra átlagosan 19 ezer forintot kapnak a költségvetésből, így kiszámolható, hogy 1600 hektár körüli földet adnak vissza ismét a művelésnek. Kiemelkedő munkát végeznek a rekultivációban például Kállósemjénben, a már említett encsencsi tsz-ben. de ide sorolhatom a tarpaiakat és a kálmánháziakat is. Még egy hely, amelyet talán többen láttak: Rakamazon a megszűnt és az új vasúti sín közötti területet a tímári tsz hozta rendbe, azóta már meg sem lehet különböztetni a többi szántóföldtől. A föld értéke növekszik és ezáltal a jövedelme is. Az értékről jut eszembe — hogy ismét témát váltsunk — szidják ám az aranykorona-határokat. Nemrég jártam a tisztabereki Petőfi Tsz-ben, ahol egy tizeden múlik, hogy 17 helyett 20 százalék árkiegészítést kapjanak tér- mplvpnvpik után. — Gaesályban 2, Nagyecseden meg 5 századon. De ez már így van, megváltoztathatatlanul. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy régebben más értékeknél húzódtak ezek a határok. Persze akkor sem voltak mindig teljesen igazságosak. De hát amikor átrendezték őket, ismét újabb cégek kerültek ilyen „tizedes”, hajszálnyi különbségek csapdájába. A jelenlegi besorolások a már korábban lezárt 1984. május 31-i adatok alapján történtek, melyeket minden üzemmel egyeztettünk. A besorolás után reklamációk persze azonnal keletkeztek és méltányosságból születtek is kiigazítások. Nagyon kevés helyen. Az országban mindössze tízről tudok és ha hozzáteszem, hogy ebből egy nálunk volt, mégpedig a gávavencsellői Szabadságban, akkor akár azt is mondhatnám: nem is rossz arány a javunkra. A De hát Tisztaberekén például elegendő lenne néhány száz négyszögöl gyenge legelőt feltörni és máris eltűnne az a tized. — Az aranykorona egyelőre szent és megváltoztathatatlan visszamenőleges hatállyal. Ha precedens teremne — mondjuk Tisztaberekén — ha már kétszer is említette —, biztos vagyok benne, hogy számos más gazdaságnak is lennének „ötletei’’. Így aztán van egy aranyszabály az aranykoronához: bármilyen gyenge földet tör fel az illető gazdaság a már meglévőhöz, az az 1984. évi átlagos aranykoronáját már nem változtatja meg. Amíg el nem készül az új földértéke- lési rendszer, ezt kell elfogadni. Az új földértékeléstől nagyon sokat várnak és már nagyon sok ideje. Azt kapérti a minrlon trrt amit. — Attól függ, mit vár tőle. Lényeg az, hogy ennek az ötéves tervnek a közepén életbe fog lépni. Amit objektív módon el ~ lehetett dönteni, tehát a műszerekkel mérhető tulajdonságok alapján való minősítést, abban nem lehet hiba, mert tévedni csak az ember tévedhet. Nézetem szerint sokkal több múlik azon, miként veszik számításba azokat a közgazdasági tényezőket, amelyek a különbözeti földjáradék képződésére, vagy elmaradására hatással vannak. Vagyis közelséget a vasúthoz, a Tisza-hídhoz, a piachoz és számos más tényezőt, amely az országban elfoglalt helyünkből egyenesen adódik, a hozadókot nagy arányban befolyásolja. Ez a munka napjaink feladata, tudomásom szerint egy országos bizottság megfelelő ütemben dolgozik a közgazdasági tényezők felmérésén, amelyek ráépülnek a már elkészült termőhelyi értékszámokra. Bízom benne, hogy nem születik ránk nézve igazságtalan döntés. Hogy egyenként minden termelő gazdaságnak igazságos lesz-e, azt majd eldönti az idő. Egy bizonyos: megyénk területének hetven százaléka a kedvezőtlen termőhelyi adottsági kategóriában van, és emiatt ezeken a földeken csak támogatással lehet jövedelmező a gazdálkodás. Ha már az értékelés jövőjéről beszélünk, mit lehet mondani a földhasználat jövőjéről? Az anyaföld nagyon állandó. Mint fogalom és mint matéria egyaránt. Mégis annyi változás éri és környékezi, hogy alig van hozzá hasonlítható. — Erősödni fognak azok a vonások, amelyek a racionális földhasználatot segítik elő. * Nem lehet ez másként, már csak azért sem, mert a termelés jövedelmezősége is csak ezen a módon növelhető. Ideig-óráig lehet erőszakot tenni rajta. Oda nem illő növényt termelni, vagy idegen talajművelési technológiát alkalmazni, de az visszaüt, mégpedig nagyon súlyosan. Elegendő a tervelőírásos rendszer „különleges” növényeire gondolni. Hogyan segíti elő ezt a földhivatal? — Igyekszünk a lehetőségekhez képest rugalmasan elősegíteni a folyamatot. Szervezzük például a gyorsabb rekultivációt. Sürgetjük a megszűnő létesítmények helyeinek visszaadását. Ha tűntünk is valaha rugalmatlannak, igyekszünk ellenkező képet kialakítani magunkról. Gazdászok dolgoznak nálunk, akik értik a gazdálkodó ember szándékát. Ma már létezik például gyep—gabona váltós talajművelési rendszer, ami egyúttal művelésiág-változást is jelent termelési ciklusonként. Gond nélkül teremtjük meg a váltás lehetőségét, elősegítjük a nagyüzemi művelésre kevésbé alkalmas területek zártkertté alakítását és itt a háztáji területek állandósítását. Ha zártkert nem alakítható ki, az ilyen területeket a mezőgazdasági üzemek haszonbérbe adhatják. Rajtunk nem múlhat semmilyen jobb gazdálkodási lehetőség bevezetése. ^ Köszönöm a beszélgetést. Esik Sándor rünk azon részeinek ösz- szessége, ami felett rendelkezünk, amelyen az elhatározásunktól, szokásainktól stb. függően van rend, vagy rendetlenség, uralkodik pontosság, vagy túlsúlyban vannak a mulasztások, a hibák. Azt is mondhatnám, hogy a saját házunk tája mindazok a gyakorlati és szellemi helyek, terek, tájak, amelyek ránkbízattak — akár ha születés révén is — amelyekért felelünk vagy felelnünk kellene. Valljuk meg: ez a „háztáj” jelentős terület, akár négyzetméterrel, akár szellemi mértékkel mérjük is. E térség kiterjedése és jelentősége alapján minden ember Valaki, tehát el nem hanyagolható. A magunk háza tájára is vonatkozik azonban, hogy mindig előbb és jobban tudjuk, mi a tennivaló a szomV________________________________________________________________----------------------------------------------------------------------------------------------------------■ —----------------'s széd, a mások telkén. Ügy látszik, hogy a mások felelőssége alá tartozó tájak felett nagyobb és jobb az áttekintésünk. Bizonyára azért, mert látásunkat, megítéléseinket nem zavarja önszeretet, kényelmesség, hiúság, félelem ködje. Mindig van valamilyen belső serkentés is arra, hogy „jó” tanácsokat adjunk a kívánatos változtatásokra, a rendtartásra vagy rendteremtésre. Gyakran tudjuk, mit kellene tennünk a magunk háza táján, mert mondták, javasolták, elvárják, előírják, követelik és mégsem cselekszünk. Minden vállalatigazgató, téeszelnök, hivatalvezető hallja naponta, olvassa velünk együtt, hogy miért és miként kell rendet teremteni a maga háza táján — és mégsem cselek- szi mind. így aztán gondigaza van annak a kedves nőolvasónknak, aki az elmúlt napokban felhívott telefonon és elmondta, hogy lapunk ötödik-oldalán Megér egy mosolyt cím alatt másodszor volt „szerencséje” olvasni ugyanazt a viccet. Kétszer jelentettük meg valóban. — Minden apróságot szó- - vá tesznek, de a saját házuk táján önök sem tudnak rendet tartani — mondta egyszerre kérdező és kijelentő hangsúllyal. — Ez önöknek is nehéz? Bizony nehéz! Nagyon nehéz! Az ember saját háza táján megszokások, begyakorlottságok és a figyelem évek alatt bevált és tapasztalattá merevedett szintjén cselekszik vagy gondolkodik. Ezért gépies, rugalmatlan, és ha változnak azok a körülmények, amelyekre eljárásait beállította — beüt a baj! Ezt nem védekezésnek szánom, csupán csak magyarázatnak, feleletnek a kérdésre. Nem is azért, hogy elnézésre hangoljam a Kedves Olvasót, hanem elgondolkodásra serkentsem önmagunkat és mindazokat, akiknek tennivalója van a maguk háza táján. Mit jelent az, hogy „magunk háza tája"? Lehet nagyon kicsinyke „porta" — mondjuk egyetlen polc a család polcai közt, lehet az ember egész otthoni működési köre. Még tágabb értelemben: élettejaink, bajaink, nehézségeink makacsul maradandók. Szerintem azért, mert csupán csak tudjuk azt, mit kell tenni. Ésszel régen felfogtuk és elfogadtuk, de érzelmeinkkel, indulatainkkal még nem hangolódtunk cselekvésre. Ugyanis közismert hibáinkat úgy megszoktuk. mint a szemölcsöt, vagy a lúdtalpat. Némelyiket kikiálthatjuk arcunk, formánk, járásunk díszének, kellemének, mert megléte — a köztudatban is — sikk! És mert a megszokottal járó veszélyeket már ismerjük, kivédésüket begyakoroltuk, velük együtt élni sokkal kényelmesebb, mint változtatni, a változtatással új veszélyeket kelteni. Nem szaporítom tovább a szót, a Kedves Olvasó bizonyára egyetért velem abban, hogy az újságírás, az újságszerkesztés és újságnyomás sincsen kőfallal elzárva a világtól, tehát nem mentes hibától. Annyit ennek ellenére elvárhatni tőle, hogy ha előbb veszi észre (hiszen figyelni kötelessége), előbb teszi szóvá a hibát (mert ez a hivatása) és tanácsolja annak kiküszöbölését (ezzel bízták meg), mint mások, ne felejtse el, amit a szólásbeli pap mondott: haragszom, mert épp abban a bűnben találtattok, miben én, és épp olyan lassan javultok, mint én! KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. augusztus 2.