Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-15 / 192. szám

1986. augusztus 15. Kelc-t-Magyarország 3 Építők mélyponton „A vállalat életéről van szó“ Csak a gyors cselekvés segíthet Az úgynevezett válság - ágazatok közé sorolta leg­újabban a kormány az épí­tőipart is. S ha ezt halljuk, akkor gondolhatunk a me­gye nagy vállalatainak ne­hézségeire is. Ám ilyen kö­rülmények között is bom­baként hatott a hír: a leg­nagyobb, legpatinásabb cég, a Szabolcs megyei Ál­lami Építőipari Vállalat fél­éves mérlegében majdnem 80 millió forintos veszteség szerepel. Felkészületlenül Visszatérve a válságága­zat jellemzőire, érdemes idézni a főbb megállapítá­sokból. Szakértő közgazdá­szok véleménye szerint az építőipar a jelenlegi körül­mények között nem képes saját erejéből működését javítani, önmagát fenntar­taná. Mindez azonban nem lehet mentség sehol sem, hiszen vannak egészen jól működő vállalatok is. Ám az előbbiek fényében érde­mes szólni a SZÁÉV mai helyzetéről, a veszteség ki­alakulásának körülményed­ről — Seres Antal igazgató tájékoztatását segítségül híva. Egy biztos: ilyen nagy­arányú veszteségre még a vállalat berkeiben sem szá­mítottak. Gondoltak ugyan a kisebb jövedelmezőségre, mert jó néhány jelentős beruházásnak a befejező munkálatainál tartanak, azonban mindez nem lehet elég magyarázat. (Az emlí­tett nagyobb munkák a Csernoveiban épülő szállo­da, Nyíregyházán a Város­major úti 210 helyes kol­légium, a húsipari vállalat új üzeme, az autóbusz-pá- lyadvar.) Ezeknél a mun­káknál az is előfordult, hogy az alvállalkozók ma­gasabb árat kértek, jelen­tős többletráfordítás me­rült fel, ami milliókban mérhető. — A vállalat egész szer­vezete nem tudott jelké­szülni a körülmények vál­tozására — ismeri el önkri­tikusan az igazgató.. Több tényező igazolja ezt is. A lakásépítésnél pél­dául az eddigi alacsony jö­vedelmezőség sem maradt meg, jóval nagyobb volt a gépköltség, az anyagfelhasz­nálás, mint amennyit ter­veztek. A szovjet munkák­ra készülve mintegy száz- - zal emelkedett meg a vál­lalati létszám, ugyanakkor ezzel nem tartott lépést a foglalkoztatás szintje. Másutt a korábbi negatív hatások most érződnek. Így azzal, hogy elhaszná­lódtak a saját eszközök, magasabb a javító létszám, többet kell idegen gépet kölcsönözni, ami emeli a költségeket. Bizalmiválság utóhatással Mindenfajta indulat nél­kül' feltétlenül szólni kell az új vállalati irányítási rendszerre való áttérés ked­vezőtlen kihatásairól is. Már egy éve kialakult a veze­ss________________________________ tésben a bizalmi válság, az akkori igazgatóval egyre többen nem tudtak együtt­működni, ami pályázat ki­írásához vezetett. Több hó­napig első számú vezető nélkül volt a vállalat, kö­zépvezetői szinten bizony többet foglalkoztak a „he­lyezkedéssel”, mintsem a termelés szakszerű meg­szervezésével. A szétzilált irányítás a hatékony, gaz­daságos munkavégzés ellen hatott. A veszteség okait ezek­ben a napokban elemzik részletesen a vállalatnál. Annyi biztos, hogy az éves tervet módosítani kell a vállalati tanácsnak, mint legfőbb irányító szervnek. Azonban van jó néhány terület, ahol szintén változ­tatni kell. Erre már koráb­ban kidolgoztak egy intéz­kedési tervet, ennek alap­ján szeretnének továbblép­ni. Többek között felülvizs­gálják a gazdasági munka- közösségek helyzetét, az anyagbeszerzésre, -ellátásra létrehozott közös vállalat, az ÉPÍTEK és a SZÁÉV kapcsolatát, a gépgazdálko­dás, karbantartás és üze­meltetés összevonásával ön­álló gazdálkodási egységet alakítanak ki, az előkészí­tés, mélyépítés és felvonu­lás egységes szervezetének kialakítását fontolgatják. Szigorítják a munkafegyel­met is: aki tartósan nem éri el az előírt teljesít­ményt, rendszeresen igazo­latlanul hiányzik, attól mi­nél előbb megválnak. Az al­kalmazotti létszámnál is sor kerül átcsoportosításra. Radikális lépések — A vállalat életéről van szó — fogalmazza meg Se­res Antal. — Radikálisan rá kell állni azokra a mód­szerekre, amelyek a vállalat élétbenmaradását szolgál­ják. Ha úgy tetszik, ebben kemények leszünk, ezt minden dolgozónak meg kell értenie. A változtatások óhajá­ban egységes a vezetés, él­vezi a párt- és társadalmi szervek bizalmát is. Tud­ják, hogy csak a gyors cse­lekvés segíthet. Az év má­sodik felében a termelési kilátások is kedvezőbbek. A lakásépítésnél újra el lehet érni a minimális jövedel­mezőséget, a feltételek jók, mert egyenletesen haladhat­nak Örökösföldön, az Erdő­soron, Záhonyban. Még az idén Budapesten is munkát vállalnak, akadnak jól szer- 'vezett ipari munkák is, amelyeknél megfelelő haté­konyságot lehet elérni pél­dáid Záhony térségében. A kormányhatározat nyomán fejlesztési hitel igénybevé­telére dolgoznak ki pályá­zatot — vagyis több olyan intézkedés készül, amely már az év végére mérsé­kelheti a veszteséget, né­hány éven belül újra, egye­nesbe hozhatja a SZÁÉV szekerét. Lányi Bolond ________________________) ^ 11 ii i ^ ' i i i _ 1 A megoldás még mindig nem végleges Mentőállomás konténerben Kivonulási idő és a körülmények — A beteg nem várhat Mentők „díszszemléje” a parkírozóban A parkírozóban katonás, fegyelmezett sorokban állnak a mentőautók. Látványuk impozáns, pedig köziéi sem az esztétikai élmény kedvé­ért, sokkal inkább helyhiány miatt költöztek az utcára. Az Országos Mentőszolgálat nyíregyházi állomásán ez év tavaszán kezdődött az átala­kítás, bővítés. Hosszú évek vágya vált valóra. A mentő­szolgálat emberei szinte tart­hatatlan körülmények között dolgoztak — amint erről la­punk is többször írt. — Az épületben harminc ember zsúfolódott össze, öltözőszek­rényekből még az amúgy sem tágas ebédlőbe is jutott. A bővítés, átalakítás meg­rendelője az Országos Men­tőszolgálat, kivitelezője a nyíregyházi, Jég utcai építő­ipari szövekezet. Az átalakítás nyomán az egész épület korszerűsödik. Legnagyobb eredménye, hogy a tetőtér beépítésével 130 négyzetméterrel növekszik meg a hasznos alapterület. Itt kapnak helyet — immár korszerű körülmények között — az öltözők, ideköltözik a mentők városi irodája. Na­gyobbra cserélik az ablako­kat, és megváltozik az épü­let fűtése is. A kórház fűtő- rendszerére csatlakozva fel­szabadul a pince, amelyet ezentúl raktárként, irattár­ként hasznosítanak majd. Az irattárat eddig — megfelelő helyiség hiánya miatt — Vá- sárosnaményban rendezték be. Nemigen szorul részlete­zésre, mennyi pluszmunkát jelentett ez a mentőszolgálat embereinek. Az átalakítás során megfe­lelő szociális helyiségek ki­alakítására is lehetőség nyí­lik. Az éjszakai szolgálatot A mentők épülete tágasabb tás után. teljesítők számára háló ké­szül, ahol 10 ember pihenhet, ha éppen nem szólítja a kö­telesség. A korszerűsítés, átalakítás költségei megközelítik az 5 millió forintot. A tervek sze­rint — és erre ez idő szerint minden remény megvan — szeptemberben már átadják rendeltetésének az épület né­hány részlegét, de legkésőbb októberig valamennyi mun­kát befejezik az építők. Addig is — mint az átala­kítás kezdete óta, a mentő- állomás udvarán — konté­nerben folyik a munka. A nyolc konténerből négyet a nyíregyháziak kedvéért ké­szíttetett <az Országos Mentő- szolgálat Főigazgatósága. Há­rom közülük az építkezés után raktárként továbbra is ittmarad — mert erről ugyan is korszerűbb is lesz, a felújí- (Farkas Zoltán felvételei) még nem esett szó — az új állomás — bár az eddigieknél összehasonlíthatatlanul kor­szerűbb és tágasabb lesz — még mindig nem hoz végle­ges megoldást. Nagyobb sze­relőműhelyre, megfelelő ga­rázsokra továbbra is szükség lenne. A nyíregyházi mentőállo­másra naponta átlagosan 180 hivás fut be. A mentőautók­nak az előírás szerint éjjel kettő, napközben egy percen belül kell kivonulnia.. A ki­vonulási időt a körülmények nem befojásolhatják. E sorok írója a helyszínen látottak alapján felelősséggel állítja: a körülmények a mostaninál rosszabbak már csak nehezen lehetnének. Mégis dolgozni, mégis menni kell. A beteg nem várhat. Kovács Éva Mátészalka: Jó húsellátás Ügy tűnik, egyre messzebb kerülünk attól az időszaktól, amikor egy-egy városban, kisvárosban hétvégeken a húsféleségekért szaladgálni kellett. Mit eszünk szívesen? Mi van, mi nincs, miből van esetleg sok, miből kevés? Mátészalka, az állami gaz­daság húsüzemét reprezentá­ló, városközponti boltja min­dent kínál, amit a húsüzem készít. Nem véletlen járnak a messze környékről vásárolni ide. Ugyanakkor a város min­den boltjába szállít a hús­üzem. Kovács András, az SZTG húsüzemi társulásának áru­forgalmi csoportvezetője a város és a környék ellátásá­ról beszélt: — Idén, az első fél évben levágtunk, feldolgoztunk 22 500 sertést. Ez 111 millió fo­rint termelési értéket Jelent. A tervezett 98 százaléka, de a központi rendelkezések hatá­sa már érzik. Nagyobb a kí­nálat, és nem félünk ettől a második fél évtől sem. — Egy húsüzem munkáját az átlagos vásárló a boltok kínálatából ítéli meg. Milyen ez a kínálat? — Azt hiszem, hogy jó. Nem volt olyan kettős ünnep, hét­vége, hogy kiürültek volna a boltok. A választék nem is lehet teljes, de van olcsó és drágább áru. — A kereslet? — Mint mindenütt, nálunk is az olcsóbb fekvésű áruk irá­nyába tolódott el, de termé­szetesen vannak minőségi igé­nyek is. — Mennyit eszünk? — Nem tudom egy-egy csa­lád mennyit fogyaszt, de azt igen. hogy az első fél évben értékesítettünk, úgynevezett lehúzott fél sertésből 642,2, bő­rös fél sertésből lLd,2 tonnát. Felvágottakból 161,£. vörös árukból 51,1 tonnát. Kiszállí­tottunk 107,5 tonna kolbász­féleséget, 100,5 tonna szalon­nafélét, 50,1 tonna füstölt árut, 36 tonna hurkát, 2 ton­na gépben sült árut, és mind­ehhez értékesítettünk 38,8 tonna belsőséget. Az olcsó termékek aránya az 55 féle termékünkön belül 62,3 szá­zalék. — Választékbővítés? — A vásárló, és ez termé­szetes, szereti az új ízeket. Természetes, hogy kísérlete­zünk, keresünk. Idén, és er­ről a vásárlói véleményeket már ismerjük, négy új ter­mékünk, négyféle házi ízesí­tésű kolbászunk kerül forga­* lomba. Nem feltétlenül olcsó termék, de mindenképpen bővíti a kínálatot és alkal­mazkodik a változó fogyasz­tói igényekhez. A közeljövő­ben befejeződik egy 14 mil­lió forintos beruházásunk. Ez már a holnap, a jobb terme­lési feltételek várhatóan ter­mékskála-bővítést is jelente­nek. (bartha) A tolvaj titán Z eusz elégedettségtől el­telve figyelte miként • tűnik el szeme elöl Szeléné, s hogyan száguld fel az égboltra sebes kocsijával Heliosz. A napisten szárnyas paripái lobogó fénysörénnyel vágtattak a kék mezőn. Lát­ványuktól a földön táncra perdültek a nimfák. Még Poszeidón is'kibukkant a ten­ger mélyéről, hogy elsimítsa az éj leple alatt kelt hullá­mokat. — Gyönyörű a világ — só­hajtott a főisten, s arra gon­dolt, milyen örömteli dolga is van neki, hiszen minden isteni lény engedelmes és kö­telességtudó. Ekkor jelent meg Promé­theusz.' Rosszul öltözött és kócos volt. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogy az Olümposzon megjelenni il­lik, s ez feldühítette Zeuszt. — Mit akarsz? — mordult rá. Hírből ismerte már a ti­tánt. Hallotta, hogy nyugta­lan és önfejű, folyton hóbor­tos ötletekkel áll elő. Kriti­zálja az örök rendet, ame­lyet ő alkotott, sőt olyasmi is eljutott a fülébe, hogy fan­táziátlan aggnak nevezte. — Embert csináltunk Pal­iasz Athénével — mondta Prométheusz csendesen, de büszkén. Zeusznak nem tetszett, hogy tudta és beleegyezése nélkül jött létre valami a földön, s első haragjában el akarta puszítani az embere­ket. Letekintve azonban fel­hőktől ölelt trónjáról, látta, hogy azok gyengébb és tehe­tetlenebb teremtmények az állatoknál is, így dühe egy csapásra elpárolgott. — Úgyis elpusztulnak ézek egyhamar — gondolta, s meg­szidva Prométheuszt köny- nyelmű tettéért, napirendre tért az ügy felett. A főisten jól számított. Az emberek valóban nagyon ki­szolgáltatottnak bizonyultak környezetükkel szemben — nem tudtak védekezni a vadállatok és a fagy ellen. A titán sajgó szívvel néz­te, miként tizedelődnek meg napról napra teremtményei. Szeretett volna segíteni raj­tuk, de nem tudta, hogyan tegye. Aztán mentő ötlete született. — Ellopom nekik a tüzet — határozta el —, remélem saját hasznukra tudják for­dítani. Mikor Zeusz megtudta, hogy a tűz — amely addig csak az olümposzi isteneké •volt — az emberek kezébe került, éktelen haragra .ger­jedt, s megparancsolta Hé- phaisztosznak, verje vasba, és kötözze Prométheuszt egy sziklához. A kovácsisten azonban nem ismerte a bilincskészítés módját, hiszen mindaddig nem volt rá példa, hogy a halhatatlanok világában szükség lett volna erre az eszközre. Hiába csengett-bon- gott a .műhelye naphosszat, csak kecses karkötők és dia- dérnek kerültek ki a keze alól. Egyik reggelen' egy újabb sikertelen próbálkozás után ledobta a szerszámait, és elindult Zeuszhoz, hogy megmondja neki, ítélete vég­rehajthatatlan, a bátor ti­tánnak meg kell kegyelmez­ni. De útközben lepillantott az emberekre, s látta, hogy azok a lángok segítségével megtanulták az anyagok megmunkálását, a fémek fel­dolgozását. Elámult azon, hogy a földi kovácsok nem­csak szerszámokat, vagy ék-. szereket csinálnak, de fegy­vereket és bilincseket is, amivel fogságba ejtik és fog­ságban tartják egymást. Lement hát Héphaisztosz a halandók közé, hogy ellesse tőlük a béklyókészítés csín- ját-bínját. Ahogy ez megtörtént, már nem volt akadálya, hogy be­teljen a főisten bosszúja. Hé­phaisztosz — ha sajnálkozva is — a szkíták földjére hur­colta a titánt, ott megbilin­cselte, és súlyos pörölycsa­pásokkal egy sziklához lán­colta, hogy ott kínlódjon örökre. Mikor Zeusz megtudta, hogy mi módon vált lehető­vé parancsa teljesítése, kár- örvendéstől elragadtatva így szólt a szenvedő Prométhe­uszhoz: — Látod, ha azok a nyo­morult kis lények nincsenek, nem kerülsz erre a sorsra. Megbántad-e, hogy megalkot­tad őket? — Nem! — hörögte a fo­goly, bűnbánat nélkül. Z eusz először ijedt meg életében. Ha csak egy- kettő van köztük, aki hasonlít erre a titánra, még sok bajom lesz az emberek- • kel — gondolta, s a világ rendjét már nem látta olyan tökéletesnek, mint azelőtt. Czine Gáspár

Next

/
Oldalképek
Tartalom