Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
1986. augusztus 2. Kelet-Magyarország 3 M. néni a szerkesztőségben Panasz vagy látlelet Bejön M. néni a szerkesztőségbe, barátnője kíséretében. Bemutatkoznak, majd M. néni megmutatja a visszeres lábát, (ennek a későbbiekben jelentősége lesz), közli, hogy 70-en felül van. Eközben retiküljé- ből előveszi a listát, s mondani kezdi gondjait. „Egy tízemeletes, Etel közben lévő bérházban lakunk. Tudja melyik, egy van belőle. Nos, itt a házmester már hónapok óta táppénzen van, persze, ha nincs, akkor se csinál sokat, de legalább van. így aztán gazdátlan az épület, a lift most is napok óta áll, mit napok, hetek óta. Cürhődünk felfelé, gyalog, már ha valaki bírja. De ha jó a lift, akkor is elég a baj, hiszen gyakorta beragad, hiába nyomjuk a vészcsengőt, van, hogy senki se jön. A házmester nem, mert táppénzen van, a gyorsjavító, ahová mondják, szintén becseng, meg nem tudni, miért. A kis unokámat egy kedves szomszéd próbálta kimenteni csípőfogóval, nem sikerült, végül egy másik ház liftjének kulcsával nyitottuk ki az ajtót. Tudom, ez szabálytalan, de én is félek ott két emelet közt, hát még egy gyerek. Szóval nincsen rend, olyan helyet is tudok magának mutatni, amit kilenc éve, azóta lakunk ott, seprű nem ért. A lakót nincsen, aki re- gulázza, a házirend meg nem ér sokat. Szoktak lenni gyűlések, ott megjelenik mindenki, hivatal, rendőr, mindenki mondja: Tessék, elvtársak! Csak tessék mondani, mi a gond. Mi meg mondjuk, ők írnak, de még eddig sosem történt semmi. Hogy miket mondunk? Hát azt, hogy néha napokig nem ég a villany egy-egy fordulóban. Meg azt, hogy meg lehet őrülni a zajtól. Nappal és éjszaka bömbölnek a rádiók, magnók, még az ablakba is kiteszik. Nincs az az isten, aki megfékezze. Próbáljon meg szólni, ugyan gyorsan elküldik. Én is szeretem a zenét, de hát módjával, olyan erővel, ami még elviselhető. Most tessék mondani : hát csendrendelet nincsen? Tudom, hogy még nappalra is vonatkozik. Meg ott vannak az autósok. Lusták, dudálnak az emeletre, este, reggel. A minap is éjjel 10-ig kalapálta a roncsát egy ember, miközben a suhancok bő- gették a motort. Nekik aztán még szólni sem merek, öreg vagyok, ki tudja, mi eshet meg velem. így van ez a Robinson-dombbal is. Egy este oda készültünk, gondolva, ott frissebb a levegő. De aztán gyorsan vissza is fordultunk. Ott ittak, már részegek voltak, pedig éppen, hogy lemenőben volt a nap. Ja, és hogy ne feledjem. Kertes házban laktam valamikor, nekem is volt kutyám. Szeretem is. De hát olyat, hogy valaki éjszakára a balkonra csukja? Szegény, persze, hogy vonyít. No látja, inkább ne legyen, mint, hogy kínozza az ember. (A lista még tart, M. néni fordít, úgy sorolja.) De kedves nem hiszi, hogy milyenek a kismamák. Nekem is volt négy gyermekem, akiket a világra hoztam, de mellette neveltem is! így hát nemértem, miért hagyják, hogy a kicsi tépje a bokrot, a mi általunk ültetett virágot, a fát törje. Rászólni?! Attól mentsen meg az isten. Csak azt nem értem, hogy mindig mondják: van rendőr, meg parkőr, meg területőr. Na, hát én ezekből ritkán látok egyet is. Tudom, van dolga magának más is, de hát kérem, kinek mondjuk, ha nem az újságnak?” M. néni panaszlistája pontos címmel megtalálható nálunk a szerkesztőségben. Talán mondani sem kell, elmondhatta volna bármely jósavárosi bérház lakója, a különbség alig lenne eltérő, esetleg a tételek száma lenne több. Panasz volt ez? Vagy látlelet egy lakótelepről? Ki gondolná, hogy látszatkomfortunk mögött mennyi napi apró neveletlenség, fegyelmezetlenség rejtezik. Keserítjük egymás életét. Felnőttek, gyerekek egyaránt. Együttélni nem tudunk. Egymást felmorzsolni igen. (bürget) ________________________________________________ Uborkaszezon—Nyírtasson is Uborkaszezon van most a nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezet konzervüzemében is. Folyamatosan érkezik az áfészektől, téeszek- től és kistermelőktől a zöldségnövény, hogy a feldolgozás után a hazai és külföldi fogyasztók asztalára kerülhessen. Az éjszaka is üzemelő szalagon a napokban ötliteres üvegekbe töltik a szovjet vásárlók ízlésének megfelelő savanyúságot, (pd) A megengedett kereteken belül Mennyibe kerül egy lakás? Aki elad, azt szeretné, ha minél többet kapna tulajdonáért, a vevőnek természetesen éppen ellenkező az érdeke. Egyetlen dolog van, amikor mindenkinek rossz a magas ár, ez pedig a lakás. Mert hiába kap érte többet az eladó, mint amennyiért ő vette, semmit nem ér a pénzével, jóval többe kerül neki'az új, hiszen valahol mindenkinek lakni kell. Ezért okozott és okoz folyamatosan gondot a lakások árának emelkedése, ezért beszélünk róla úton-útfélen. Es ezért folyamatos az építőanyagok és az építőipari árak ellenőrzése, hogy ha már az áremelkedési folyamat megállíthatatlannak látszik, legalább a szabályos, a megengedett kereteken belül emelkedhessen. Képünkön: Nyíregyházán, a Szamuely-városban a Makarenko utcai tízemeletes épületek folyóparti oldalán található ez a kis oázis. (Elek Emil felvétele) Mi is van egy lakás árában ? Természetesen az anyag ára, a munkadíj és ennek a díjnak a költségvonzatai, a kifizetett bér pótlékai, a társadalombiztosítási járulék, az építőipari gépek költségei, a központi irányítás (az építőipari vállalatok adminisztratív létszámáról van szó) költségei, az elkülönített költségek, a munkásellátással, a felvonulással kapcsolatos költségek, aztán a nyereség is. És ez csak a nettó ár, hiszen aki lakást vesz megfizeti a telek árát és természetesen a közmű' veket is. Az ár: másfél- szeres Sajnos az utóbbi években az imént felsoroltak mindegyike emelkedett, így fordulhatott elő, hogy míg 84- ben a blokkos technológiával épült lakások négyzetmétere 9241, addig tavaly 10 258 forint volt, az egyéb hagyományos technológiával épült lakások négyzetmétere 8930-ról ugrott 12 127-re, a panel 10 849 helyett 11 640-be került, az egyéb korszerű technológiával építetteké 10 559-ről 11 108-ra módosult, s ezek a számok sejttetni engedik, hogy a VI. ötéves terv 5 éve alatt közel másfélszeresére emelkedett a lakások ára. Ez természetesen országos átlagot jelent. Sajnos, Sza- bolcs-Szatmár megyében az átlagnál magasabb volt a lakások ára, mert az emelkedés is meghaladja az országos átlagot. Vásárosnamény- ban például 14 500 forintért építettek négyzetméterenként lakást, de Fehérgyarmaton is 11 000-be kerül a velox-tech- nológia. Nagykállóban még 1983 januárjában kötöttek szerződést a Korányi Frigyes utcán hat lakásra az építtetők a helyi építőipari szövetkezettel. Akkor úgy tervez- . ték, hogy 3 millió 373 ezer 491 forint lesz az épület ára, aztán amikor majdnem három év múlva befejezték az építkezést, az utókalkuláció 4 millió 694 ezer 829 forintot mutatott ki. Közben többször is módosították a kivitelezési határidőt, mert anyagot nehezen tudtak szerezni. Ebben az időben volt egy olyan gyakorlat, hogy a Tüzép-telepek- nek először a lakosságot kell kiszolgálni, csak aztán adhatnak anyagot például a szövetkezeteknek. Hiába mondták a nagykállóiak, hogy ők is a lakosságnak építenek, mégis egyre mesz- szebbre tolódott ki a határidő. Járulékok, százalékok Voltak persze tervezési ni- bák, a kapacitásuk sem volt elegendő, és rengetegbe került nekik a dolgozók bére is. Csak emlékeztetőül: ebben az időszakban emelkedett 17 százalékról 40-re a társadalombiztosítási járulék, amiről természetesen ők nem tehettek. És persze emelkedett a bér is. Mivel a lakásépítés maximált árformába tartozik, az építőipari költségszámítási norma szerint fizethetnek bért a dolgozóknak. Ha ez a norma például 20 forintos órabért ír elő, hiába fizetnek a dolgozónak harmincat — mert kevesebbért nem kapnak munkaerőt — ezt a pluszköltséget nem háríthatják át az építtetőkre. És akkor még nem szóltunk arról, hogy időközben az anyagok ára is emelkedett, ami a VI. ötéves tervben 55—60 százalék volt. Nőttek, méghozzá alaposan a fuvarköltségek, s ma ott tartunk, hogy Nyékládházától Nyíregyházáig háromszor annyiba kerül a fuvar, mint maga a szállított kavics. A tégla árának növekedése is benne van. Egy köbméter falba 20 évvel ezelőtt is 404 kisméretű tégla kellett, ma is annyi kell, de mekkora különbség van az akkori és a mai ár között! Ha csak az öt évvel ezelőttihez viszonyítunk, akkor is megdöbbentő adatokat kapunk. A kisméretű téglából 1981-ben ezer darab 1620 forint volt, tavaly pedig már 2520, s ez 55,56 százalék áremelkedést jelent. 77,20-ról 96,40-re emelkedett a tízes válaszfaltégla, a B—30-as kézifalazó ára 14 százalékkal lett több, a 40X40-es szabványpala pedig 4,43-ról 6,24-re emelkedett darabonként. A tetőcserépből 2430 forint volt ezer, tavaly 3200-ért adták már. A cement 107,50-ről emelkedett 136.50- re, a mész 89-ről 123.50- re, a fehér csempe da- ' rabja pedig 2,50-ről 3,10-re. Tulajdonképpen ilyen okok miatt került a nagy káliói költségvetési üzem által épített négylakásos társasház 1 millió 845 ezer helyett 2 millió 440 ezerbe, vagyis a 7919 forintra tervezett egy négyzetméter 10 484 forintba. Tény, hogy néhány dolog kimaradt a tervből, néhány részlet feltételezett adatok alapján készült el, az is tény, hogy irányárakkal dolgoztak, s ez is hátrányt jelentett a költségvetési üzemnek, miként az, hogy hiába számították fel az árkockázati mutatókat, a hatósági árváltozásokból eredő többleteket ennek mértéke nem fedezte. Ellenőrzik Ilyen okai vannak annak, hogy a megyei tanács ipari osztályához szervezett árellenőri csoport — az irányításukkal dolgozó árellenőrzési társulásokkal együtt — A trolibusz, amellyel Nyezabudkin munkába ment, úgy vánszorgott, mint egy teknősbéka. Megint el fogok késni — idegeskedett Nyezabudkin —, pedig a főnök már tegnap is felfigyelt rám. Végre ott volt az irodaépület előtt, és az óráján látta, hogy még 10 perc van kilencig. Amikor kifulladva felért a saját emeletére, a folyosón az ablaknál megpillantotta kollégáit, Cvirkint és Pihalát, akik lustán dohányoztak. Ez azt jelentette, 'hogy a munka már elkezdődött, és Nyezabudkin elkésett. Meggyorsította a futását, de sajnos a főnök ajtaja nyitva volt, és ő észrevette hősünket. — Mit somfordálsz, mint a macska, gyere ide — mondta a főnök. — Jó napot, elnézést, de az a helyzet, hogy ... — Mennyit késtél? — folyamatosan ellenőrzi a vállalatokat, szövetkezeteket, vállalati gazdasági munka- közösségeket és a kisiparosokat. Amint azt Gömöri At- tiláné, a csoport főelőadója elmondta: erre az évre 912 ellenőrzést terveztek, s az elmúlt két hónap alatt sok szabálytalanságot fedeztek fel. Húsz esetben visszafizettettek összegeket azoknak, akik az indokoltnál nagyobb számlát kaptak, ez 856 ezer forintot tett ki, 92 esetben pénzbírságot, jutalom-, vagy prémiumelvonást javasoltak, melyek pénzügyi kihatása 722 ezer forint volt. Figyelmeztetéssel 64 esetben úsz- ták meg a kivitelezők, 115 esetben pedig szabálysértési eljárást kezdeményeztek. Egy műszaki ellenőrt fel kellett jelenteniük, mert a tanácsi intézmények felújítási munkáiról a kivitelező vállalat rossz számlát nyújtott be, s ezt a műszaki ellenőr jóváhagyta. Különleges körülmények A szocialista szektorban és a kisszövetkezeteknél 15 szakította félbe a főnök. — Másfél percet — suttogta órájára nézve Nyezabudkin. — Esküszöm, hogy ez volt az utolsó. — Hányszor mindod még ezt? Elegem van a késéseidből. — De én ... V — A késéseid rossz fényi vetnek az egész osztályra, a dolgozókra, akik a lehető legésszerűbben, legtakarékosabban akarnak használni minden percet. Vegyél példát Cvirkinröl és Pihaláról. Pontosan kilenckor mindig ott ülnek az íróasztaluknál. — Igen. vizsgálatot végeztek, de előfordult, hogy egy máriapócsi kisiparos 100 ezer forintnál nagyobb összeggel számlázott többet a tanácsi intézményeknél végzett munkáért. Öt természetesen megbüntették, de a büntetés még nem jogerős, mert a kisiparos megfellebbezte. A Nyíregyházi Építőipari Szövetkezetnél és szakcsoportjainál végzett vizsgálattal, valamint a szövetkezet önvizsgálatával feltárt hibák miatt 820 ezer forint árdrágítást állapítottak meg, mert néhány anyagért többet számoltak, különleges körülményekre hivatkozva többletköltségeket számoltak el, pedig nem voltak ilyen különleges körülmények, vagy ha voltak, akkor azokat nem dokumentálták. Az árellenőrzések természetesen tovább folytatódnak, hiszen az építtetőknek éppen elég megfizetni a szabálytalan, a drágítás nélkül amúgy is folyamatosan emelkedő árakat. Balogh József — Te pedig állandóan megsérted a fegyelmet. Ez rossz fényt vet az osztályunkra. Na, eredj dolgozni. Nyezabudkin bement a szobájába, táskáját az íróasztalra hajította, majd kiment a folyosóra, és odament az ablakhoz. — Megmosta a fejedet? — kérdezte Pihala. Másfél percet késtél. Na itt van, gyújts rá. — A főnök nem tűri a késést — modta Cvirkin, és tüzet adott. N yezabudkin leszívta a füstöt, és megjegyezte, hogy az idő pénz, és takarékoskodni kell vele. —. Igen — mondták egyetértőén Cvirkin és Pihala. És mind a hárman békésen szívták cigarettájukat, miközben unott arccal néztek ki az ablakon. Lipcseyné Bánfalvi Júlia fordítása Valincina Suszt: Ki kell használni a munkaidőt
