Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
A kismajtényi fegyverletétel (korabeli rajz) Dr. Csonkaréti Károly „Nagy Bercsényi Miklós sírdogál magában’ Elfogyott szegénynek minden katonája...” — zokogták a tárogatók, töröksípok, mert Rákóczi kurucainak csillaga 1710-ben lehanyatlóban volt. Éhínség, pestis, háború tizedelt immáron nyolcadik esztendeje. (Az 1710. január 22-i romhányi ütközetben ugyan derekasan kitettek magukért, megfutamították a labancot. Sorra estek el a várak, erősségek. 1710. végére a Rákóczinak engedelmeskedő terület öt vármegyére — Szatmárra, Szabolcsra, Ugocsára, Ungra és Máramarosra — zsugorodott. Arra a részre, ahonnan 1703-ban elindult a szabadságharc. A fejedelem belátta, hogy a kimerült, lerongyolódott nemzet külföldi segítség nélkül már nem bírhatja sokáig. Károlyi Sándor kuruc generális A fegyvernyugvás felé az első lépést mégsem Rákóczi, hanem a császári hadak 1710 őszén kinevezett új főparancsnoka, gróf Pálffy János horvát bán és generális tette meg azzal, hogy 1710 november 17-én Pestről levelet írt báró Károlyi Sándornak, II. Rákóczi Ferenc bizalmasának, és a kuruc hadak parancsnokának, amelyben teljes kegyelmet ígért neki, ha visszatér a koronás király hűségére. Károlyi meglepődött, mert tudta, hogy a bécsi udvar, ha közbocsánatot hirdetne, abból Rákóczit, Bercsényit és őt kizárná. A levél vételekor épp a fejedelemhez készült, akinek megmutatta az átcsábító írást. Rákóczival megállapodtak, hogy udvariasan válaszol, de a magyar rendek szövetségének tett esküjére hivatkozva elutasítja az ajánlatot. tett véget. Ez adott Károlyinak erőt, hogy a tárgyalások halogatását követelő Rákóczival szakítson, és a békét j saját felelősségére- valósítsa meg. A hadseregnek és a környező uraknak április utolsó napjaiban Szatmáron tartott értekezlete némi javítások után elfogadta a végleges békeszöveget, amelyet a szövetkezett rendek és a király képviselői április 30-án írtak alá (az okirat április 29-én kelt) Szatmár- ban és Nagykárolyban. A MAJTÉNYI SÍKON A békeszerződés 10 pontból áll, főbb rendelkezései a következők: Rákóczi, ha három héten belül leteszi a hűségesküt, a várak kivételével visszakapja birtokait. Ugyanez vonatkozik híveire. A vallási törvények érvényben maradnak. Rákóczi híveinek özvegyei és árvái is visszakapják birtokaikat. Általános közkegyelem: Magyarország és Erdély szabadságjogait a király megtartja, a jászok, kunok és a hajdúvárosok kiváltságai érvényben maradnak. A rendek a sérelmeket törvényes úton terjesszék a király elé. A külföldi katonák, akik Rákóczi zászlaja alatt harcoltak, szabadon hazatérhetnek, kivéve, akik a császártól, álltak át. Ezeknek vissza kell térniök a császár szolgálatába, de nem lesznek megbüntetve. Ha Rákóczi nem tér haza, vagy nem teszi le a hűségesküt, ez nem lesz akadálya a békeszerződés hatálybalépésének. „A fegyver letételének ígéretét pedig nem kell úgy érteni, mintha valaki nem viselhetne fegyvert, hanem, hogy ne kövessen el ellenségeskedést.” A béke tehát nem volt szégyenletes. A tárgyalások alatt, április 17-én váratlanul meghalt a király, de az alkudozások kimenetelét ez már nem befolyásolta, már csak azért sem, mert a hír csak az okmány aláírása után ért Szatmárra. Másnap, május 1-én Károlyi Sándor a főtisztekkel és az egész sereggel — 12 000 emberrel — kivonult a Kismajtényi mezőre, ahol Pálffy- val találkozott. Lobogó zászlók alatt, talpig fegyverben állt a kurucság, annyi csata megtépázott népe. Ezután Károlyi üdvözlő beszédet intézett Pálffyhoz, azután a tisztikarral együtt letette a hűségesküt. Megszólalt a katonazenekar, leadták a tisztelgő díszlövéseket, majd hálaadó istentiszteletet tartottak. Ezután előléptek a zászlótartók, és a földbe szúrták a sereg 149 zászlóját, a legénység letette a tisztek kezébe a hűségesküt, s mindenki megkapta az elbocsátó levelét. Ezt követően, kardosán, fegyveresen (!) „kiki a maga hazájába vette útját”. ráció — vezetője, hajlandó lesz a békéről tárgyalni, s a fegyverszünetet február 15-ig meghosszabbították, Rákóczi pedig levélben fordul a királyhoz. HAZÁJÁT UTOLJÁRA LÁTTA Csakhogy közben híre kelt annak, hogy az orosz cár, 1. (Nagy) Péter lengyelországi körútra készül, s Rákóczi szívében felizzott a remény: sikerül a cárt megnyernie ügyének, s katonai segítséget kap tőle. Még sincsen tehát szüksége a nemzetnek egy megalázó békére. A salánk- ra sebtében összehívott értekezlet február 12-én — a fejedelem reményeket keltő beszéde után — felhatalmazta Rákóczit, hogy az orosz segítség megszerzésére átmenjen Lengyelhonba. Helyettese és az összes hadak főparancsnoka pedig Károlyi lett, akinek meghagyta a fejedelem, hogy folytassa a tárgyalásokat. Rákóczi tehát útra kelt. 1711. február 21-én, a Vereckei-szorosból kelt levelében „kedves hazám boldogulásának munkáját” ismét Károlyira bízta, maga meg azzal a reménnyel indult tovább: aratáskor többed magammal térek vissza, mint amennyivel most kimegyek, sőt hamarabb is ... ” 11. Rákóczi Ferenc ekkor látta utoljára hazáját. Bízott a külföldi segítségben. Az otthon maradt Károlyi viszont reálisabban mérte fel a helyzetet. Belátta, hogy a harcot folytatni lehetetlen, s csak a békés kiegyezés mentheti meg a magyarságot a végpusztulástól. Hajlott a megegyezésre, mert rákény- szerítették a viszonyok. Itt maradt egyedül az elégedetlenkedő, megfogyatkozott hadakkal, amelyeknek a zsoldjáról, élelmezéséről semmiféle intézkedés sem történt. S a katonák már nem akartak tovább harcolni. A kapcsolat fonalát azonban Rákóczi tanácsosnak tartotta tovább szőni, ezért elküldte Komáromy György debreceni bírót és bihari alispánt Pálffyhoz. Részletes utasításának az volt a lényege, hogy készítsen elő egy ünnepélyesen megkötendő békét. Komáromy kétszer tárgyalt Pálffyval, aki azt tanácsolta, hogy a fejedelem és Károlyi forduljanak a királyhoz, 1. Józsefhez, akitől teljes kegyelmet kaphatnának. A király időközben — 1710. december 22-én — formálisan is felhatalmazta Pálffyt, hogy Károlyival megalkudjon, s biztosítsa számára birtokait és rangját. Károlyi, amikor kézhez vette Pálffy meghívását, azonnal Munkácsra sietett, hogy fejedelmével megtanácskozza a dolgot. Rákóczi épp Lengyelországban volt, • s csak báró Sennyey Istvánt, és báró Vay Adámot találta ott, akik bíztatták, hogy menjen, hiszen fel van ha- i talmazva a tárgyalásra. Biz- ! tatásukra tehát felkereste Pálffyt Debrecenben. Itt azon fáradozott, hogy kieszközölje Rákóczi és Pálffy személyes találkozását, amit ; sikerült is elérnie. Az emlékezetes találkozás j Vay Adám vajai kastélyá- í ban, 1711. január 31-én tör- l tént. Pálffy tábornagyot, aki \ közben teljhatalmat kapott a j tárgyalásra, egy tábornok, I egy ezredes és 200 dragonyos j kísérte. A fejedelem, Károlyi, [ Vay Adám udvari marsai, és | ugyancsak 200 svéd drago- I nyos kíséretében érkezett a I ma is álló várkastélyba. Rá- I kóczi is, Pálffy is a kastély- 1 ban laktak, és sokáig érte- I keztek egymással négyszem- I közt. Pálffyék a fejedelem- [ nél ebédeltek, aki poharat | emelt az uralkodó egészségé- I re. Ezután Rákóczi ismét | visszavonult Pálffyval, s éj- | félig tárgyaltak. Másnap ! folytatták az eszmecserét. | Megállapodták abban, hogy í a fejedelem, mint a szövet- I kezett rendek — a konfödeKárolyi ebben a környezetben másként ítélte meg a helyzetet, mint a lengyel földön levő Rákóczi. De ekkor is vele, általa kívánta a békekötést. Pálffy ismételten hívta értekezletre, de a fejedelem tudta nélkül Károlyi még márciusban sem akart vele tárgyalni. Végül is Sennyey és Vay ismételt unszolására találkozott újból Pálffyval, aki nagyon megrökönyödött azon, hogy Rákóczi, aki eddig hajlott a béketárgyalások folytatására, külföldön van, s ott a harc folytatásához gyűjt támogatást. Mindkét^ főparancsnok visszás helyzetbe került. Pálffy azért, mert ő bíztatta fel a királyt az alkudozásra, Károlyi pedig azért, mert időközben Rákóczi — az orosz segítségben vakon bízva — a harc továbbfolytatását akarta. Pálffy tehát közölte Károlyival, hogy nem hagyja magát tovább bolondítani, a kurucok csak az időt húzzák, ezért teljes erővel folytatni fogja a háborút, hacsak Károlyi legalább saját személyére nézve nem vállal kötelezettséget arra, hogy visz- szatér a király hűségére. Károlyi Sándor tehát március 14-én — titokban — hűséget fogadott 1. Józsefnek, hogy őszinte kibékülési szándékáról így adjon biztosítékot, s további 12 napi fegyverszünetet kapjon, hogy ez alatt visszahozhassa Rákóczit. Azonnal kiutazott érte, ám Rákóczi nem tért vissza, s Károlyit több levélben is eltiltotta a béketárgyalások folytatásáról. Károlyi azonban ekkor róár nem állt meg. A katona reálisan fölmérte a helyzetet. Pálffy 52 000 emberével mindössze 7—8000 kurucot tudott szembeállítani, továbbá még talán 25—30 000 katonát a különböző várakból. Nyolc esztendő dicső felkelésének végül is az általános kimerültség és békevágy veKILENCVEN Bródy Sándor: a Tanítónő című darabjában lépett fel 1908- ban Varsányi Irén, a színház üdvöskéje Vedres Márk: Emberpár (1903) ÁGH ISTVÁN Aram 0 A boldogság c és szemérmes, meghallja az t Könnyű öltöz< nő, leül háttal előtt, ajka sz lecsukott szén: a vékony-eres halványsárga térdeiről. Kér, KM HÉTVÉGI MELLÉKLET C ? 1 r Ilyen ma a Vígszínház. kv&jJ.I.MUdi
