Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-09 / 160. szám
1986. július 9. Kelet-Magyaroiszág 3 /----------------------------------------\ A minősig javára Hírnév külföldön Sokat szidott — és sokszor joggal — a magyar építőipar. Sokat dicsért — és teljes joggal — ugyanez a magyar építőipar — határainkon túl. Nem véletlenül, mert a külföldi munkákat jól szervezik, az átlagos minőségtől jobbat produkálnak, tartják a határidőket. Csak a közelmúltból említhetjük Ungváron a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat által épített nemzetközi szintű Zakarpa- tye-szállót, a hozzá tartozó lakásokat. Huszton kórházat épített, a Testvériség gázvezeték mentén fogadóállomásokat a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat — teljes megelégedésre. Az építő- és szerelővállalat pedig Csehszlovákiában kenyérgyárakat hozott tető alá, amiből többet is szerettek volna a megrendelők. Ám nem fontos a közelmúltat emlegetni, mert a jelenben is folynak hasonló munkák. Közöttük legjelentősebb Szovjet- Moldávia „fővárosában” egy luxus igényű szálloda megépítés^ a SZÁÉV részéről, amelyet ősszel vehetnek birtokukba a vendégek. A KEMÉV-nek az energiagazdálkodási intézettel alakult ki jó kapcsolata, Csehszlovákiában hőhasznosító berendezések építőipari és szak-szerelőipari munkáin vesznek részt. Tavaly a Trencsén melletti Nemsován adtak át egy berendezést, az idén és jövőre a százmilliót is meghaladja az ez irányú munka értéke. Megnőtt az érdeklődés a vállalat tetőszigetelési rendszere iránt is. A pozsonyi repülőtéren készült el a minta, jövőre több tíz milliós nagyságrendű megrendelés várható. Folytatnak tárgyalást lengyel- országi munkákról is, mint ahogy a SZÁÉV is tárgyal újabb szovjet munkákról a tengizi nagy építkezés mellett. A külföldön végzett munkák nagy fegyelmet és szervezettséget követelnek, s megfelelő eredményességgel járnak. Alkalmasak arra is, hogy az itthon kevésbé hasznosított berendezéseket, megoldásokat alkalmazzák, így hozzájárulnak az építőipari vállalatok hatékonyabb működéséhez. L. B. __________V rtólesik néha elcsodál- I kozni. Kizökkenni a hétköznapok néha nagyon is egyhangú ritmusából, a gyakorta semmitmondó találkozások fojtogató udi variaskodásaiból. Így jártam a napokban, mikor is Botpaládra vitt az utam. Csak az érdeklődés hajtott, mi újság is itt, a Cserköz, az Ocska- Túr, a Kerek-Éger táján. Bevallom, amolyan pihenő utazás volt ez, kis gyönyörködé- si céllal, meg talán egy jó kis beszélgetés reményében. A véletlen hozott össze eközben Fábián Bandi bácsival. Ha nem q mondja, nem is hiszem, 7 8 esztendős. Szálfaegyenes ember, szeme huncut most is, orra alatt rövid, de annál kunkoribb bajsza képre kívánkozó. A szürke cajgruha előtt kék sure. Ki hord ma surcot — morfondírozok? Láttam a minap egy öreget Istvándi- ban, Kóród körül egyet. Ügy látszik, itt a Palágyokon is hordják, legalábbis azt bizonyítja Fábián bátyám viseleté. — Szép a szekere, meg a Van-e saját piacpolitika? Kiállítás és vásárs félsiker Parcellázás a tiszateleki parton ■■ Otven telek gazdára vár Az egyszerű embert meglepi, hogy huszonöt vállalat közül mindössze tizenegy képviselteti magát Nyíregyházán, a Tudomány és Technika Házában a Műszaki és Természet- tudományos Egyesületek Szabolcs-Szatmár megyei Szövetsége, és az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat által megrendezett megyei termékek kiállításán és vásárán. Érthetetlen például, hogy hiányzik a Budapesti Finom- kötöttáru-gyár mátészalkai gyára, a Kisvárdai Ruhaipari Szövetkezet, a Rakamazi és a Nagykállói Cipőipari Szövetkezet. A KÖZPONT INTÉZI — Mi sem örülünk neki, hogy fele sem jött el az invitált cégeknek, mégis azt kell mondani: már ez is siker — mondja Bárdos Katalin, az MTESZ ügyvezető titkára. Régi lemez, öreg hiba. A megyei gyártók jó része arra hivatkozik, hogy a saját piacpolitikájukra nincs befolyásuk, mert azt a központ intézi. E logika szerint haszontalan egy Nyíregyházán rendezett kiállítással vacakolni. Annyiszor és annyi fórumon rosszallották már ezt a kényelmes, felfelé mutogató, elhárító álláspontot, hogy felesleges itt újrázni. — Többet vártam — fejti ki véleményét Madai Lajosáé, egy vásárló, miután végignézte a kiállítást. — Különösen a gyermekholmik érdekeltek volna, de ebből nagyon szegényes a kínálat. Egyébként is azt gondoltam, sokkal nagyobb választékban, és főként divatosabb portékákra találok majd. MESSZE ELMARADNAK... Bár e sorok írója nem járatos a divatvilágban, annyit azért sajnálkozva — és az Vásárlók az alkalmi üzletben Nyilatkoznak a szervezők Szép modellek Gávavencsellőről érdeklődő kismamával egyetértve — maga is megállapított: a mátészalkai, illetve a nyíregyházi népi iparművészeti és háziipari szövetkezetek standjain bemutatott pulóverek, gyermekruházati cikkek a tegnap divatjától is messze elmaradnak — valamikor a 60-as években lehetett találkozni ilyen modellekkel. Tetszett viszont a gávavencsellői Viktória Cipőipari Szövetkezet, a Nyírség Ruházati Szövetkezet, valamint a Divat Ruházati Vállalat standja. Hagyományt szeretnénk teremteni ebből a kezdeményezésből — közli Bodó István, az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese. — Szeretnénk, ha minden évben az őszi BNV-k előtt megismernék a szabolcs-szat- mári emberek milyen áruk készülnek ebben a megyében. Felvetődött például egy élelmiszeripari kiállítás és vásár gondolata. Azok a termek, ahol az árusítás folyik, egy közepes forgalmú bolt képét mutatják. Margitka néni (így nevezte meg magát az egyik vásárló) 330 forintért egy tetszetős nyári ruhát próbált, aztán le se vetette már, úgy fizetett. — Többször kellene ilyen vásárokat csinálni — mondja a hölgy. PIACKUTATÁS LEHETNE... Minthogy hétfőn, a megnyitás napján egyetlen gyártó cég képviselője sem volt jelen, Bácskái Bélánét, az iparcikk-kisker piackutatási Paládi találkozás előadóját kellett megkérdeznem: szerinte üzlet-e vagy sem a vállalatoknak a megyei bemutatkozás? — Semmiképp sem fizetnek rá, hiszen itt egy fillér helypénzt sem kérünk tőlük. Az pedig, -hogy itt közvetlenül találkozhatnának a vevőkkel mindenképpen hasznos, hiszen láthatnák, hogyan értékelik a fogyasztók az egyes portékájukat. Ügy tűnik még sokan nem értik; a piac, legyen az akár megyei is, létkérdés. Sztancs János A szép, erdős környezet, a jó levegő tucatjával csalogatja a kirándulókat Ti- szatelekre, a Tisza partjára. Pár évvel ezelőtt szabad- strand is várta itt a vaká- ciózókat. Igaz, a folyó szeszélye miatt megszüntették a kijelölt fürdőhelyet, de horgászatra, csónakázásra még most is ideális lehetőséget kínál a folyó. Nem érkeznek elhagyatott helyre a vendégek, hiszen közel a parthoz több családi ház sorakozik. Sőt működik itt egy halászcsárda és egy vállalati üdülő is. Az utóbbi néhány évben sokan kilincseltek a tanácson azért, hogyan lehetne telket venni a folyó mellett. Jó hír az érdeklődőknek, hogy már megosztották a területet, s negyvenötven, illetve száz négyszögöles parcellákat alakítottak ki az ártéren. Ezekre hétvégi házak építéséhez adnak majd engedélyt. Több vállalat, intézmény is jelentkezett — például Nagyhalászból, Nyíregyházáról — telekvásárlásra. Nem kell minden kényelemről lemondaniuk azoknak, akik itt vernek tanyát. A villanyvezeték már elkészült egészen a partig, csupán le kell ágaz- tatni. Jövőre pedig nemcsak Tiszatelek belterületén, hanem az ártéren is hozzálátnak az ivóvízhálózat építéséhez. Még ezen a nyáron osztani kezdik az 50 kijelölt telket a területen. Ha lesz elegendő jelentkező, akkor ismét tervezik szabadstrand nyitását a Tiszán. Kép és kommentár A termés becsülete A képen a látszattal ellentétben nem nádat aratnak. Annál is kevésbé, minthogy ama bizonyos vízinövény betakarításához a téli zimankó a legalkalmasabb és nem a Péter-Pálkor szokásos kánikula. Az aratógépek rendeltetésüknek megfelelően az árpát csépelik. Ezzel kezdődött meg az idén is a nagy nyári kampánymunka. Hogy mégis azt a pillanatot örökíthettük meg ehhez a jegyzethez, annak két nagyon fontos oka van. Ékesen bizonyítja, hogy eddig legalábbis, a talajviszonyok sehol sem akadályozzák a gépek mozgását. De ez csak az egyik dolog. A másik az, hogy a megyében a több mint százezer hektár kalászos vetésekor is megfelelő időjárás volt és sziptén nem volt „mély a pálya”. Különben nem lehetett volna a mocsaras foltok pereméig felszántani, bevetni a földet, és most learatni a termést. A felvétel a múlt hét közepén a Rétköz egyik gazdaságában készült, de elkattanhatott volna a fényképezőgép zárszerkezete nagyon sok szatmári, beregi termelőszövetkezetben is. Mifelénk sajnos kicsik a táblák, szabdalt a határ, többször kell fordulni a kombájnnak. Éppen ezért van nagyon nagy szerepe az okszerű munkaszervezésnek. Igaz ugyan, hogy korábban kezdődött az aratás, mint általában, de így is jól felkészített gépek kezdtek bele a szemestermény betakarításába. Megóvni minden szemet, és rendet hagyni a határban. Erre is jó példa a mellékelt kép. Szép ugyan a csokor alakban összeomlott nádkúp, de egyben arra is bizonyíték, hogy levágta ugyan valaki idejében, be is kévézte, rendbe is rakta, de még mindig ott avul a tábla szélén. A nádat maszekok vágják le és — mint esetünkben — hagyják ebek harmincadján. A közös kalászost — mindannyiunk kenyerét — bízunk benne, nagyobb gonddal vigyázza, akinek feladata. (ésik) járom — dicsérem a szérűs- kertben álldogáló járművet. Ott áll, gondosan a helyére húzatva, a kis csutkakúp mellett. Most már bátrabban szemlélem, az öreg kutyája, látván, hogy a gazda szóba- állt velem, lecsendesedett. Okos, szép, fajtatiszta fehér puli. Csak rangos juhásznak volt ilyen — gondolom, s ki is mondom. — Az voltam én pulyako- rom óta — hagyja rám. Majd hozzáteszi: — Kende úrnál kezdtem a szolgálatot. Hetvenévesen mentem nyugdíjba, akkor is csak azért, mert kiment a barázdában a bokám. A kutya az kell, meg a munka is. Szó szót követ. Elmondja, hogy jót nevetett, amikor a tévések egyszer erre járva meglátták, hogy a sáron szánnal húzatja a házhoz a takarmányt a két tehénnel. Meg is álltak, filmezték. Más műsórban is szerepelt már. Hogy miért olyan népszerű? Talán, mert úgy lakik az út kanyarulatában, hogy ott mindenki lassít, s ha valaki meglátja Fábián Bandi bácsit, máris kapja elő a fényképezőgépet, hogy kattintson. Alig érti, mi az, ami a városinak érdekes. M.ert neki az mindennapi, hogy befogja teheneit, az is természetes, hogy portája szép és rendezett. Meg aztán ismét a kutya. Ebben sincsen semmi különleges, hiszen nem is juhász, akinek nincsen. Van valami nagy bölcsesség abban, ahogyan a világot nézi. A nyolc évtized nemcsak ráncot, okosságot is rakott rá, nem is keveset. Szó esik még a Bajnokról, a tsz-ről, az igazgató néniről (ez Vargáné, a népművész), még a néhai Dávidovics Adolf is szóba kerül, a kispaláén zsidó, aki félig mez- téláb jött haza valahonnan Németországból a háború után, mert szerinte élni csak a Páládokon lehet. Telt az idő a szóval, előjött Fábián néni is. Ilyenkor várják haza a legelőről a gulyát. Nyitják a kapukat mindenfelé. Nem is tudom, hogy az Amsós f elől vagy a Kis-gorondról érkeznek-e majd a jószágok, de hát ez mindegy. Sietősre fogja az öreg is, aki talicskán tolja haza a csálamádét, s nagyot köszön Bandi bácsinak, tisztelete jeléül. Így búcsúzunk aztán mi is. M it tagadjam, kicsit fá- radt-unottan utaztam eddig. Most megjött a jókedvem. Jó ismerőssel lettem gazdag. Kínált barátsággal, jó szóval, emberséggel. Istenem — gondolom magamban —, csak eltanulhatnám tőle, miként lehet sok bajon, gondon, viharos történelmen át megmaradni ily fiatalnak, dacára a hetvennyolcnak! Nem irigykedtem. Csak csodáltam. „ Bärget Lajos
