Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. július 1. Mihail Gorbacsov felszólalása A Lengyel Egyesült Mun­káspárt X. kongresszusának második munkanapján szólalt fel Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a kong­resszuson részt vevő szovjet pártküldöttség vezetője. A LEMP X. kongresszusá­ra az ország történelmének felelősségteljes szakaszában került sor. Ez a tanácskozás összegezi egy olyan periódus­nak a tapasztalatait, amelyet az éles eszmei-politikai ösz- szetűzések, a helyzet norma­lizálásáért folytatott nehéz harc, a kibontakozás pers­pektíváinak feltárása jellem­zett — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A továbbiakban részletesen elemezte azt a válságot, amely a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején megrázta az egész lengyel társadalmat. Rámutatott, hogy ez a válság ugyanakkor nemcsak a belső ellentmon­dásokat tükrözte, hanem ma­gában foglalta a két rendszer mai harcának minden bonyo­lultságát, kiélezett formában vetette fel mindazokat a problémákat, amelyekkel a szocializmus fejlődésének mostani nagyon összetett, döntő szakaszában szembe kerül. „A lengyelországi vál­ság tanulságai éppen ezért nemcsak a lengyel kommu­nisták számára fontosak" — hangsúlyozta Mihail Gorba­csov. „Pártjaink előtt az a tör­ténelmi feladat áll, hogy a szocializmus természetéből fakadó társadalmi igazságos­ságot összekapcsoljuk a leg­nagyobb fokú gazdasági ha­tékonysággal. A szocializmust erősebbé, dinamikusabban fejlődővé, a kapitalista tár­sadalommal minden mutató tekintetében sikeresen vetél­kedővé kell tennünk’’ — mondta a továbbiakban Mi­hail Gorbacsov. Ehhez a tu­dományos-műszaki forrada­lom lehetőségeinek teljes és ■hatékony kihasználására van szükség. A Szovjetunió a párbeszéd híve. Ennek a párbeszédnek azonban olyannak kell len­nie. amelyben mindkét fél reális eredmények elérésére törekszik. Nem szabad meg­engedni, hogy a tárgyalások a fegyverkezési hajsza álcá­zását szolgálják. A Szovjet­unió nem működik-együtt az Egyésült Államokkal abban, hogy ilyen módon félrevezes­sék a világot. „A békét csak valamennyi ország és nép közös erőfeszí­téseinek eredményeként le­Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, lengyel ál­lamfő (jobbról) és Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára a LEMP kongresszu­sán. (K-M'telefotó) hét megóvni. Arra van szük­ség, hogy Nyugaton minden­ki megértse: nukleáris töltet­tel felszerelt rakéta indítása lényegében nem csupán gyil­kosság. hanem öngyilkos ak­ció is egyidejűleg". Újabb témára áttérve az SZKP KB főtitkára kijelen­tette: oz emberi civilizáció nem "Csupán a háború és béke kérdésében érkezett válasz­úihoz. Az emberiség fejlődé­sének olyan századába lépett, amikor egyre élesebben lát­szik az élethez való jog szo­ros összefüggése a fejlődés­hez való joggal. „A mi álláspontunk ezzel kapcsolatban ismert. Minden nép joga, hogy maga hatá­rozza meg sorsát. E nélkül nem lehetséges normális nemzetközi kapcsolatok ki­alakítása sem. A múlthoz ha­sonlóan a jövőben is töreked­ni fogunk a nemzetközi poli­tikai és gazdasági kapcsola­tok átalakítására észszerű, igazságos alapokon, s társa­dalmi orientációjától függet­lenül támogatni fogunk min­den antiimperialista mozgal­mat és szervezetet". Beszéde befejező részében a főtitkár megállapította, hogy olyan korban élünk, amikor globális méretekben fonódtak össze az ellentmon­dásos tendenciák. A történel­mi fejlődés jelenlegi felelős­ségteljes szakaszában párt­jaink jelszavává vált az út­kereső gondolat és annak el­lenőrzése a társadalmi-poli­tikai gyakorlatban. „Támo­gatunk mindent, ami a népek tényleges érdekeit, a békét és társadalmi igazságot, az em­beri haladást szolgálja. El­utasítjuk viszont mindazt, ami ellentétes ezekkel a cé­lokkal." Forradalmi tanításunk a megismerés nagyszerű eszkö­ze. Lehetővé teszi, hogy a maguk egészében és össze­függéseiben értékeljük a korszak ellentmondásait, fel­tárjuk okait, s megleljük az igaz választ a legfontosabb problémákra. Azonban á forradalmi tanítási is állan­dóan fejleszteni kell. Ma ki­jelenthetjük, hogy a kommu­nisták teljes mértékben tisz­tában vannak a legfontosabb tanulsággal: bátran kell fej­leszteni elméletünket, s állandóan előre kell haladni — mondotta befejezésül Mi­hail Gorbacsov. Ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) sével egyidejűleg szükséges a dolgozók vezetésbe való be­vonásának szélesítése. A fel­adatok elhatárolásában, az ellenőrzésben érvényesüljön a felelősség, az érdekeltség, amihez megfelelő belső, de­centralizált irányítási, szer­vezeti rendszert kell alkal­mazni. A kivitelező munka minőségének javítása meg­követeli a szerződéses fegye­lem megtartását, a fokozott szervezettséget, a technológiai előírások betartását. Meg kell teremteni az előkészítő mun­ka megfelelő tárgyi és sze­mélyi feltételeit. A jól kép­zett munkásgárda feltételezi a differenciált, a teljesítmény­nyel összhangban álló anya­gi ösztönzést. A vállalatok­nak és szövetkezeteknek na­gyobb szerepet kell vállalniuk a szakmunkásképzésben. A tervező- és lebonyolító szer­vezetek aktívabb részvétele szükséges a beruházás folya­matában. A tanácsi szervek feladatai közé tartozik a szakemberellátás minden szintű javítása, a hatósági eszközök következetes alkal­mazása a minőség érdeké­ben, az engedélyezésnél, az árak ellenőrzésénél, a vállal­kozás élénkítésénél. A lakásellátás fejlesztésé­nek célja, hogy az I99l)-es évek elejére a települések többségében kialakuljon az egyensúly, a lakásállomány minősége, összetétele jobban feleljen meg a társadalom növekvő igényeinek, és a társadalom minden rétegének lakáshoz jutási esélyei vál­janak kiegyenlítettebbé. Ennek érdekében kell szorgalmazni a szükségletek­nek jobban megfelelő lakás­építést, korszerűsíteni a la­kásgazdálkodást, javítani a lakáshelyzetet. A karbantar­tás színvonalának javításával szükséges a lakásállomány megóvása. A lakásépítésnek, felújításnak és korszerűsí­tésnek hozzá kell járulnia a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladataihoz, az életkörüményekben meglévő indokolatlan területi különb­ségek mérsékléséhez. A leginkább rászoruló ré­tegeknél — fiatal házasok, többgyerekes családok — kedvezőbbé kell válni a la­káshoz jutásnak. A rendezési tervek felülvizsgálatával a korszerűbb lakókörnyezet megvalósítása a feladat. Gondolni kell a tovább bő­víthető lakásépítésre a fiata­loknál, érdemes ösztönözni az állami és szövetkezeti építő­ipart a magánlakás-építés szervezésében, lebonyolításá­ban. A kivitelezők a technoló­giai fegyelem szigorításával érjék el a mennyiségi és mi­nőségi hiányok csökkentését. Szükséges komplex tanács­adó hálózatot kialakítani, amely kiterjed az előkészí­tés, tervezés, építés és fenn­tartás teljes folyamatára, a lakásvásárlásra és lakásgaz­dálkodásra. A kivitelezők kö­zötti verseny kibontakozta­tása kell, hogy mérsékeljék az árak és költségek növeke­dését. Korszerűbb ajánlott és típustervekkel, az energia- takarékos megoldásokkal ér­demes segíteni az építészeti kultúra elterjesztését. Az építési és korszerűsítési engedélyezési eljárás, a pénz­intézeti ügyintézés egyszerű­sítése és gyorsítása javítja a közérzetet. A tanácsi szer­veknél a tudatosabb telek­gazdálkodás, más szervek be­vonása javítja a kínálatot. Az építési kedv növelése ér­dekében fejleszteni kell az anyagellátási szerződések rendszerét. A városoknak fo­kozottabb figyelmet érdemes fordítani a vonzáskörzetbe tartozó községek lakásépítés­be való bevonásába, a szoro­sabb együttműködésre. Az építőipar helyzetét a további feladatokat meg kell tárgyalniuk az egyes pártbi­zottságoknak, az építőiparral foglalkozó vállalatoknak, szö­vetkezeteknek, intézmények­nek, s meg kell határozniuk az állásfoglalásból adódó he­lyi feladatokat. RÓMA Francesco Cossiga olasz ál­lamfő hétfőn megkezdte kor­mányalakítási tanácskozásait a közélet vezető személyisé­geivel. Így a volt köztársasá­gi elnökökkel, így Sandro Pertinivel is. Rómában a há­rom legnagyobb párt, a ke­reszténydemokrata, a kom­munista és a szocialista párt vezetősége hétfőn rendkívüli tanácskozáson vitatta meg az országban kialakult súlyos politikai helyzetet. PEKING Pekingben hétfőn megkez­dődött a Macao jövőjéről szó­ló kínai—portugál tárgyalá­sok első fordulója. Megfi­gyelők idézik a kínai kül­döttségvezetőt, aki' kijelen­tette: nagyon jók a kapcso­latok Kína és Portugália kö­zött, s bízik benne, hogy a tárgyalásokon, amelyek har­monikusnak és simának ígér­keznek, megoldják Macao „történelemből visszama­radt" problémáját. Elhunyt Papp István Megrendültén tudatjuk, hogy Papp István állami dí­jas, a Videoton Elektronikai Vállalat vezérigazgatója jú­nius 29-én, 66 éves korában közúti baleset következtében meghalt. Temetéséről később intézkednek. A Nyírségben az Ibrany környéki tanyavilágban született. Gyerekkora tu­lajdonképpen az urasági cseléd édesapjával való vándorlással telt el: bejárta Gyulatanya, Bashalom, az Üjfehértó melletti Kisszeg- egyháza és a tiszadadai Ve­rebestanya uradalmi bir­tokait. Korán megismerte a munkát, patkolókovács­inasként és a cséplőgépek mellett. Negyvenhét éve került el megyénkből. A diósgyőri gyárba kovácssegédnek, majd a felszabadulást kö­vetően — mint annyian — őt is tanulni küldik. Szak- érettségi után megszerzi a gépészmérnöki diplomát, majd minisztériumi osz­tályvezető, és 34 évig, a gyár bölcsőjétől igazgatta a Videotont, és tette óri­ássá. Méltán kapta meg az Állami Díjat, az Eötvös- díjat, a SZOT-díjat, meg­ismerték Kelet és Nyugat szakmai köreiben, szerették, tisztelték mindenütt. Amikor legutóbb lapunk felkereste, így vallott a szűkebb szülőhazáról: „Ma is mindenre pontosan em­lékszem, a Tiszára, a bal- sai hídra, a tanyák világá­ra. Mindenhez szoros köte­lék fűz. Ezt az erőt a Nyír­ségből hoztam magammal, az kovácsolt engem azzá, amivé lettem...” Ritka vallomás ez, szép emberi hitvallás. A szülőföld is ezért tartja számon hűséges fiaként, gyászolja öt és őrzi meg emlékét kegyelettel. Hemingway „deheroizálása” Július 2-án lesz 23 éve. hogy Er­nest Hemingway, századunk egyik legnagyobb ame­rikai írója, bele­halt saját puskája okozta sebébe. A mai napig nem tisztázott, hogy ön­gyilkos vagy bal­eset áldozata lett-e az a művész, aki leírta: „Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet le­győzni." Halálá­nak évfordulóján újra az érdeklődés középpontjába ke­rült a nagy író. Az idén két ko­rai, kiadatlan re­gényét jelentették meg, „Veszélyes nyár" és „Edén­kért" címmel. (Az utóbbi eredetisé­gét többen meg­kérdőjelezték ...) A bostoni John F. Kennedy könyv­tárban összegyűj­tötték könyveit, kéziratait és leve­leit. A műveknél is nagyobb érdek­lődést váltottak ki azonban azok a tanulmányok, életrajzok, ame­lyek megpróbál­ják „deheroizál- ni" a rendkívül férfias, nőfaló, az italt és a veszélye­ket nem megvető Hemingway-t, aki a tengeri halászat kínjait éppúgy sa­ját bőrén próbálta ki, mint a bokszot, a bikaviadalt, a háborúkról nem is beszélve. Jack Heming­way, az író fia. aki az egyik élet­rajzot írta, igy vé­lekedik: a 60-as években, apja ha­lála után felemel­kedőben volt a feminizmus, és akkor „divat" volt a „macho"-kat rossz színben fel­tüntetni, holott Hemingway-t csu­pán legendájával azonosították. He­mingway férfi­alakjai érzékeny emberek, tele gyengédséggel, aki­ket a háború- és az ital sebzett meg. Ugyancsak Hemingway fi­guráinak „sebez­hetőségét" hang­súlyozza Tom Jenks, a posztu­musz regények ki­adója, és ha visz- szaemlékezünk az öreg halászra, az „Akiért a harang szól” haditudósí­tójára, vagy Fran­cis Macomberre, igazat kell ad­nunk neki. Visszaemlékez­nek az íróra az Idaho állambeli Ketchum város la­kói is. Hemingway itt töltötte életé­nek utolsó 30 évét, és sok barátja ma­radt itt. Clara Spiegel szerint, akinek férje együtt szolgált He- mingway-vel az l. világháború ide­jén az olasz fron­ton, a durvának, erőszakosnak és gőgösnek tartott szakállas óriás meleg, kedves em­ber volt, akit a sors remek humor­érzékkel áldott meg. Bar kitűnő vadász volt, sosem kérkedett cimbo­rái előtt, és a vad­orzó szerepében sem tetszelgett a róla terjesztett le­gendával ellentét­ben. „Mindenekelőtt a vadon szerelme­se volt” — mond­ja Ruth Purdy, aki Hemingway-ék szomszédja volt. Szerinte nem igaz, högy a „Papa" ahogyan barátai nevezték, nőfaló volt, de kétségte­len, hogy „rend­kívüli hatást gya­korolt a nőkre". NDK, Berlin Zöld oázis a nagyváros mellett • Folytatjuk a múlt héten kez­dett sorozatunkat, amelyben a Magyar Távirati Iroda külföl­dön dolgozó tudósítói adnak is­mertetőt állomáshelyükről, az­zal a céllal, hogy segítsék a külföldre látogatókat program­jaik összeállításában. Előző írásainkban Bulgária, Ausztria, görögországi beszámolók sze­repeltek. E tudósítás címzettjei azok a kedves olvasók, akik nyári szabadságukat az NDK-ban szándékoznak eltölteni, s Berlinbe is ellátogatnák. A levél feladója szeretne figyel­mükbe ajánlani egy idilli vidéket, melyet a magyar tu­risták nem fedeztek még föl igazán. A turista, ha belefá­radt a nagyváros zajába, a múzeumi galoppba vagy az áruházak fülledt forgatagába, és nyugalomra, csöndes el- mélázásra vágyik, a Berlin délkeleti részén húzódó tó­vidéknél alkalmasabb helyet keresve sem talál. A Köpenick felé vezető úton autóval félóra alatt el­érhetjük ezt a zöldövezetet, Berlin tüdejét, mely 62 négy­zetkilométernyi erdőségből és 20 négyzetkilométernyi víz­tükörből áll. A tóvidék leg­nagyobb tava a 7,5 négyzet- kilométer kiterjedésű Müg­gelsee. Ez széliében is, hosz- szában is kiterjedt, szemben a többi, hosszan elnyúló, kes­keny tóval. Az egész tórend­szert szűk vízi átjárók és ki- sebb-nagyobb kiöblösödések váltakozása jellemzi. Repülő­ről nézve olyan a rajzolata, mintha egy laboratórium lombikrendszerét látnánk öb­lös edényeivel és az azokba torkolló hajszálcsövekkel. Az autós turistáknak azt javasolja e sorok írója, hogy a Köpenicken át Müggel­heim felé vezető főútról az utóbbi község előtt pór száz méterrel balra letérve Müg­gelhort felé hajtsanak. Kes­keny betonszalag vezet itt az erdő sűrűjén át bennünket a Grosser- és a Kleiner-Müg- gelsee találkozásához. Innen egy barátságos és viszonylag olcsó erdei vendéglő teraszá­ról jól beláthatjuk a Nagy- Müggel-tavat, melynek tük­rét hétvégeken vitorlások százai barázdálják. Müggel- hortban vízibuszra szállha­tunk, és azzal néhány pfen­nigért bejárhatjuk a szöve­vényes vízi utakat. Válasszuk a Woltersdorf felé tartó já­ratot, mert ennek útja igen változatos és kies tájékon ve­zet! Az út leghosszabb szakasza a Müggelspreenek nevezett, Rába-szélességű vízi átjáróra jut, mely a Kis-Müggel-tavat a Dámmeritz-tóval köti össze. Itt végig zöld alagútban ha­ladunk. A part menti öreg fák terebélyes koronái hűvös­séget terítenek az utazóra. A kikötők sűrűn követik egy­mást. Zömükben hangulatos kisvendéglők vannak a part mentén, oly közel a vízhez, hogy a sétahajó utasai akár kezet is rázhatnának az ár­nyas vendéglő teraszán ká­véjukat, sörüket kortyolgató vendégekkel. A keskeny Müggelspreeből még szűkebb kis leágazások vezetnek a part belseje felé. Végződésüket elrejtik a sű­rűn föléjük boruló ágak. A gondosan kiépített part olyan egyenes, mintha késsel vág­ták volna le. A földet a be- omlástól sűrűn egymás mellé vert cölöpökkel védik. Egy­mást érik az ápolt kiskertek. Valóságos kertszépségverseny ez itt: megannyi sziklakért és füvészkert. Csak alacsony sö­vény választja el őket egy­mástól, végüket pedig a víz keríti el. A kertek közepén meseviskók, valóságos mé­zeskalácsházikók. Ámbár, ha mesei hasonlatot keresünk, inkább a hét törpe, sőt a he­tedhét törpe házainak nevez­hetnénk őket: a kertecskék zömében ugyanis ott áll Tu­dor, Vidor és társaik gipszből készült szoborcsoportja, érc­nél is maradandóbban őrizve a nagy német meseírók, a Grimm testvérek emlékét. A Müggelspreet — alsó sza­kaszán — mindkét parton sű­rű erdő szegélyezi. Ez itt a tökéletes csönd és nyugalom birodalma. Nagy néha el­megy mellettünk egy-egy mo­torcsónak, de az is szinte lo­pakodva, oly lassan, hogy a vízen ringatózó vadkacsák is fej fej mellett haladnak vele. A kirándulás lezárásaként visszaúton érdemes megte­kinteni a köpenicki barokk kastélyt, és felmenni a Müg- gel-hegyen magasló kilátóto­ronyba, ahonnan madártáv­latból búcsúpillantást vethe­tünk a tóvidékre. Ha forró napon látogatnak ide, keres­sék fel a szép fekvésű stran­dok valamelyikét. Azoknak, akik Délegyházához szoktak, a friedrichshageni fkk-stran- dot, az itteni naturisták für­dőhelyét javasolja e sorok írója. Bartha György Berlin

Next

/
Oldalképek
Tartalom