Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. július 1. Mihail Gorbacsov felszólalása A Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második munkanapján szólalt fel Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a kongresszuson részt vevő szovjet pártküldöttség vezetője. A LEMP X. kongresszusára az ország történelmének felelősségteljes szakaszában került sor. Ez a tanácskozás összegezi egy olyan periódusnak a tapasztalatait, amelyet az éles eszmei-politikai ösz- szetűzések, a helyzet normalizálásáért folytatott nehéz harc, a kibontakozás perspektíváinak feltárása jellemzett — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A továbbiakban részletesen elemezte azt a válságot, amely a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején megrázta az egész lengyel társadalmat. Rámutatott, hogy ez a válság ugyanakkor nemcsak a belső ellentmondásokat tükrözte, hanem magában foglalta a két rendszer mai harcának minden bonyolultságát, kiélezett formában vetette fel mindazokat a problémákat, amelyekkel a szocializmus fejlődésének mostani nagyon összetett, döntő szakaszában szembe kerül. „A lengyelországi válság tanulságai éppen ezért nemcsak a lengyel kommunisták számára fontosak" — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. „Pártjaink előtt az a történelmi feladat áll, hogy a szocializmus természetéből fakadó társadalmi igazságosságot összekapcsoljuk a legnagyobb fokú gazdasági hatékonysággal. A szocializmust erősebbé, dinamikusabban fejlődővé, a kapitalista társadalommal minden mutató tekintetében sikeresen vetélkedővé kell tennünk’’ — mondta a továbbiakban Mihail Gorbacsov. Ehhez a tudományos-műszaki forradalom lehetőségeinek teljes és ■hatékony kihasználására van szükség. A Szovjetunió a párbeszéd híve. Ennek a párbeszédnek azonban olyannak kell lennie. amelyben mindkét fél reális eredmények elérésére törekszik. Nem szabad megengedni, hogy a tárgyalások a fegyverkezési hajsza álcázását szolgálják. A Szovjetunió nem működik-együtt az Egyésült Államokkal abban, hogy ilyen módon félrevezessék a világot. „A békét csak valamennyi ország és nép közös erőfeszítéseinek eredményeként leWojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, lengyel államfő (jobbról) és Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a LEMP kongresszusán. (K-M'telefotó) hét megóvni. Arra van szükség, hogy Nyugaton mindenki megértse: nukleáris töltettel felszerelt rakéta indítása lényegében nem csupán gyilkosság. hanem öngyilkos akció is egyidejűleg". Újabb témára áttérve az SZKP KB főtitkára kijelentette: oz emberi civilizáció nem "Csupán a háború és béke kérdésében érkezett válaszúihoz. Az emberiség fejlődésének olyan századába lépett, amikor egyre élesebben látszik az élethez való jog szoros összefüggése a fejlődéshez való joggal. „A mi álláspontunk ezzel kapcsolatban ismert. Minden nép joga, hogy maga határozza meg sorsát. E nélkül nem lehetséges normális nemzetközi kapcsolatok kialakítása sem. A múlthoz hasonlóan a jövőben is törekedni fogunk a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok átalakítására észszerű, igazságos alapokon, s társadalmi orientációjától függetlenül támogatni fogunk minden antiimperialista mozgalmat és szervezetet". Beszéde befejező részében a főtitkár megállapította, hogy olyan korban élünk, amikor globális méretekben fonódtak össze az ellentmondásos tendenciák. A történelmi fejlődés jelenlegi felelősségteljes szakaszában pártjaink jelszavává vált az útkereső gondolat és annak ellenőrzése a társadalmi-politikai gyakorlatban. „Támogatunk mindent, ami a népek tényleges érdekeit, a békét és társadalmi igazságot, az emberi haladást szolgálja. Elutasítjuk viszont mindazt, ami ellentétes ezekkel a célokkal." Forradalmi tanításunk a megismerés nagyszerű eszköze. Lehetővé teszi, hogy a maguk egészében és összefüggéseiben értékeljük a korszak ellentmondásait, feltárjuk okait, s megleljük az igaz választ a legfontosabb problémákra. Azonban á forradalmi tanítási is állandóan fejleszteni kell. Ma kijelenthetjük, hogy a kommunisták teljes mértékben tisztában vannak a legfontosabb tanulsággal: bátran kell fejleszteni elméletünket, s állandóan előre kell haladni — mondotta befejezésül Mihail Gorbacsov. Ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) sével egyidejűleg szükséges a dolgozók vezetésbe való bevonásának szélesítése. A feladatok elhatárolásában, az ellenőrzésben érvényesüljön a felelősség, az érdekeltség, amihez megfelelő belső, decentralizált irányítási, szervezeti rendszert kell alkalmazni. A kivitelező munka minőségének javítása megköveteli a szerződéses fegyelem megtartását, a fokozott szervezettséget, a technológiai előírások betartását. Meg kell teremteni az előkészítő munka megfelelő tárgyi és személyi feltételeit. A jól képzett munkásgárda feltételezi a differenciált, a teljesítménynyel összhangban álló anyagi ösztönzést. A vállalatoknak és szövetkezeteknek nagyobb szerepet kell vállalniuk a szakmunkásképzésben. A tervező- és lebonyolító szervezetek aktívabb részvétele szükséges a beruházás folyamatában. A tanácsi szervek feladatai közé tartozik a szakemberellátás minden szintű javítása, a hatósági eszközök következetes alkalmazása a minőség érdekében, az engedélyezésnél, az árak ellenőrzésénél, a vállalkozás élénkítésénél. A lakásellátás fejlesztésének célja, hogy az I99l)-es évek elejére a települések többségében kialakuljon az egyensúly, a lakásállomány minősége, összetétele jobban feleljen meg a társadalom növekvő igényeinek, és a társadalom minden rétegének lakáshoz jutási esélyei váljanak kiegyenlítettebbé. Ennek érdekében kell szorgalmazni a szükségleteknek jobban megfelelő lakásépítést, korszerűsíteni a lakásgazdálkodást, javítani a lakáshelyzetet. A karbantartás színvonalának javításával szükséges a lakásállomány megóvása. A lakásépítésnek, felújításnak és korszerűsítésnek hozzá kell járulnia a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladataihoz, az életkörüményekben meglévő indokolatlan területi különbségek mérsékléséhez. A leginkább rászoruló rétegeknél — fiatal házasok, többgyerekes családok — kedvezőbbé kell válni a lakáshoz jutásnak. A rendezési tervek felülvizsgálatával a korszerűbb lakókörnyezet megvalósítása a feladat. Gondolni kell a tovább bővíthető lakásépítésre a fiataloknál, érdemes ösztönözni az állami és szövetkezeti építőipart a magánlakás-építés szervezésében, lebonyolításában. A kivitelezők a technológiai fegyelem szigorításával érjék el a mennyiségi és minőségi hiányok csökkentését. Szükséges komplex tanácsadó hálózatot kialakítani, amely kiterjed az előkészítés, tervezés, építés és fenntartás teljes folyamatára, a lakásvásárlásra és lakásgazdálkodásra. A kivitelezők közötti verseny kibontakoztatása kell, hogy mérsékeljék az árak és költségek növekedését. Korszerűbb ajánlott és típustervekkel, az energia- takarékos megoldásokkal érdemes segíteni az építészeti kultúra elterjesztését. Az építési és korszerűsítési engedélyezési eljárás, a pénzintézeti ügyintézés egyszerűsítése és gyorsítása javítja a közérzetet. A tanácsi szerveknél a tudatosabb telekgazdálkodás, más szervek bevonása javítja a kínálatot. Az építési kedv növelése érdekében fejleszteni kell az anyagellátási szerződések rendszerét. A városoknak fokozottabb figyelmet érdemes fordítani a vonzáskörzetbe tartozó községek lakásépítésbe való bevonásába, a szorosabb együttműködésre. Az építőipar helyzetét a további feladatokat meg kell tárgyalniuk az egyes pártbizottságoknak, az építőiparral foglalkozó vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézményeknek, s meg kell határozniuk az állásfoglalásból adódó helyi feladatokat. RÓMA Francesco Cossiga olasz államfő hétfőn megkezdte kormányalakítási tanácskozásait a közélet vezető személyiségeivel. Így a volt köztársasági elnökökkel, így Sandro Pertinivel is. Rómában a három legnagyobb párt, a kereszténydemokrata, a kommunista és a szocialista párt vezetősége hétfőn rendkívüli tanácskozáson vitatta meg az országban kialakult súlyos politikai helyzetet. PEKING Pekingben hétfőn megkezdődött a Macao jövőjéről szóló kínai—portugál tárgyalások első fordulója. Megfigyelők idézik a kínai küldöttségvezetőt, aki' kijelentette: nagyon jók a kapcsolatok Kína és Portugália között, s bízik benne, hogy a tárgyalásokon, amelyek harmonikusnak és simának ígérkeznek, megoldják Macao „történelemből visszamaradt" problémáját. Elhunyt Papp István Megrendültén tudatjuk, hogy Papp István állami díjas, a Videoton Elektronikai Vállalat vezérigazgatója június 29-én, 66 éves korában közúti baleset következtében meghalt. Temetéséről később intézkednek. A Nyírségben az Ibrany környéki tanyavilágban született. Gyerekkora tulajdonképpen az urasági cseléd édesapjával való vándorlással telt el: bejárta Gyulatanya, Bashalom, az Üjfehértó melletti Kisszeg- egyháza és a tiszadadai Verebestanya uradalmi birtokait. Korán megismerte a munkát, patkolókovácsinasként és a cséplőgépek mellett. Negyvenhét éve került el megyénkből. A diósgyőri gyárba kovácssegédnek, majd a felszabadulást követően — mint annyian — őt is tanulni küldik. Szak- érettségi után megszerzi a gépészmérnöki diplomát, majd minisztériumi osztályvezető, és 34 évig, a gyár bölcsőjétől igazgatta a Videotont, és tette óriássá. Méltán kapta meg az Állami Díjat, az Eötvös- díjat, a SZOT-díjat, megismerték Kelet és Nyugat szakmai köreiben, szerették, tisztelték mindenütt. Amikor legutóbb lapunk felkereste, így vallott a szűkebb szülőhazáról: „Ma is mindenre pontosan emlékszem, a Tiszára, a bal- sai hídra, a tanyák világára. Mindenhez szoros kötelék fűz. Ezt az erőt a Nyírségből hoztam magammal, az kovácsolt engem azzá, amivé lettem...” Ritka vallomás ez, szép emberi hitvallás. A szülőföld is ezért tartja számon hűséges fiaként, gyászolja öt és őrzi meg emlékét kegyelettel. Hemingway „deheroizálása” Július 2-án lesz 23 éve. hogy Ernest Hemingway, századunk egyik legnagyobb amerikai írója, belehalt saját puskája okozta sebébe. A mai napig nem tisztázott, hogy öngyilkos vagy baleset áldozata lett-e az a művész, aki leírta: „Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni." Halálának évfordulóján újra az érdeklődés középpontjába került a nagy író. Az idén két korai, kiadatlan regényét jelentették meg, „Veszélyes nyár" és „Edénkért" címmel. (Az utóbbi eredetiségét többen megkérdőjelezték ...) A bostoni John F. Kennedy könyvtárban összegyűjtötték könyveit, kéziratait és leveleit. A műveknél is nagyobb érdeklődést váltottak ki azonban azok a tanulmányok, életrajzok, amelyek megpróbálják „deheroizál- ni" a rendkívül férfias, nőfaló, az italt és a veszélyeket nem megvető Hemingway-t, aki a tengeri halászat kínjait éppúgy saját bőrén próbálta ki, mint a bokszot, a bikaviadalt, a háborúkról nem is beszélve. Jack Hemingway, az író fia. aki az egyik életrajzot írta, igy vélekedik: a 60-as években, apja halála után felemelkedőben volt a feminizmus, és akkor „divat" volt a „macho"-kat rossz színben feltüntetni, holott Hemingway-t csupán legendájával azonosították. Hemingway férfialakjai érzékeny emberek, tele gyengédséggel, akiket a háború- és az ital sebzett meg. Ugyancsak Hemingway figuráinak „sebezhetőségét" hangsúlyozza Tom Jenks, a posztumusz regények kiadója, és ha visz- szaemlékezünk az öreg halászra, az „Akiért a harang szól” haditudósítójára, vagy Francis Macomberre, igazat kell adnunk neki. Visszaemlékeznek az íróra az Idaho állambeli Ketchum város lakói is. Hemingway itt töltötte életének utolsó 30 évét, és sok barátja maradt itt. Clara Spiegel szerint, akinek férje együtt szolgált He- mingway-vel az l. világháború idején az olasz fronton, a durvának, erőszakosnak és gőgösnek tartott szakállas óriás meleg, kedves ember volt, akit a sors remek humorérzékkel áldott meg. Bar kitűnő vadász volt, sosem kérkedett cimborái előtt, és a vadorzó szerepében sem tetszelgett a róla terjesztett legendával ellentétben. „Mindenekelőtt a vadon szerelmese volt” — mondja Ruth Purdy, aki Hemingway-ék szomszédja volt. Szerinte nem igaz, högy a „Papa" ahogyan barátai nevezték, nőfaló volt, de kétségtelen, hogy „rendkívüli hatást gyakorolt a nőkre". NDK, Berlin Zöld oázis a nagyváros mellett • Folytatjuk a múlt héten kezdett sorozatunkat, amelyben a Magyar Távirati Iroda külföldön dolgozó tudósítói adnak ismertetőt állomáshelyükről, azzal a céllal, hogy segítsék a külföldre látogatókat programjaik összeállításában. Előző írásainkban Bulgária, Ausztria, görögországi beszámolók szerepeltek. E tudósítás címzettjei azok a kedves olvasók, akik nyári szabadságukat az NDK-ban szándékoznak eltölteni, s Berlinbe is ellátogatnák. A levél feladója szeretne figyelmükbe ajánlani egy idilli vidéket, melyet a magyar turisták nem fedeztek még föl igazán. A turista, ha belefáradt a nagyváros zajába, a múzeumi galoppba vagy az áruházak fülledt forgatagába, és nyugalomra, csöndes el- mélázásra vágyik, a Berlin délkeleti részén húzódó tóvidéknél alkalmasabb helyet keresve sem talál. A Köpenick felé vezető úton autóval félóra alatt elérhetjük ezt a zöldövezetet, Berlin tüdejét, mely 62 négyzetkilométernyi erdőségből és 20 négyzetkilométernyi víztükörből áll. A tóvidék legnagyobb tava a 7,5 négyzet- kilométer kiterjedésű Müggelsee. Ez széliében is, hosz- szában is kiterjedt, szemben a többi, hosszan elnyúló, keskeny tóval. Az egész tórendszert szűk vízi átjárók és ki- sebb-nagyobb kiöblösödések váltakozása jellemzi. Repülőről nézve olyan a rajzolata, mintha egy laboratórium lombikrendszerét látnánk öblös edényeivel és az azokba torkolló hajszálcsövekkel. Az autós turistáknak azt javasolja e sorok írója, hogy a Köpenicken át Müggelheim felé vezető főútról az utóbbi község előtt pór száz méterrel balra letérve Müggelhort felé hajtsanak. Keskeny betonszalag vezet itt az erdő sűrűjén át bennünket a Grosser- és a Kleiner-Müg- gelsee találkozásához. Innen egy barátságos és viszonylag olcsó erdei vendéglő teraszáról jól beláthatjuk a Nagy- Müggel-tavat, melynek tükrét hétvégeken vitorlások százai barázdálják. Müggel- hortban vízibuszra szállhatunk, és azzal néhány pfennigért bejárhatjuk a szövevényes vízi utakat. Válasszuk a Woltersdorf felé tartó járatot, mert ennek útja igen változatos és kies tájékon vezet! Az út leghosszabb szakasza a Müggelspreenek nevezett, Rába-szélességű vízi átjáróra jut, mely a Kis-Müggel-tavat a Dámmeritz-tóval köti össze. Itt végig zöld alagútban haladunk. A part menti öreg fák terebélyes koronái hűvösséget terítenek az utazóra. A kikötők sűrűn követik egymást. Zömükben hangulatos kisvendéglők vannak a part mentén, oly közel a vízhez, hogy a sétahajó utasai akár kezet is rázhatnának az árnyas vendéglő teraszán kávéjukat, sörüket kortyolgató vendégekkel. A keskeny Müggelspreeből még szűkebb kis leágazások vezetnek a part belseje felé. Végződésüket elrejtik a sűrűn föléjük boruló ágak. A gondosan kiépített part olyan egyenes, mintha késsel vágták volna le. A földet a be- omlástól sűrűn egymás mellé vert cölöpökkel védik. Egymást érik az ápolt kiskertek. Valóságos kertszépségverseny ez itt: megannyi sziklakért és füvészkert. Csak alacsony sövény választja el őket egymástól, végüket pedig a víz keríti el. A kertek közepén meseviskók, valóságos mézeskalácsházikók. Ámbár, ha mesei hasonlatot keresünk, inkább a hét törpe, sőt a hetedhét törpe házainak nevezhetnénk őket: a kertecskék zömében ugyanis ott áll Tudor, Vidor és társaik gipszből készült szoborcsoportja, ércnél is maradandóbban őrizve a nagy német meseírók, a Grimm testvérek emlékét. A Müggelspreet — alsó szakaszán — mindkét parton sűrű erdő szegélyezi. Ez itt a tökéletes csönd és nyugalom birodalma. Nagy néha elmegy mellettünk egy-egy motorcsónak, de az is szinte lopakodva, oly lassan, hogy a vízen ringatózó vadkacsák is fej fej mellett haladnak vele. A kirándulás lezárásaként visszaúton érdemes megtekinteni a köpenicki barokk kastélyt, és felmenni a Müg- gel-hegyen magasló kilátótoronyba, ahonnan madártávlatból búcsúpillantást vethetünk a tóvidékre. Ha forró napon látogatnak ide, keressék fel a szép fekvésű strandok valamelyikét. Azoknak, akik Délegyházához szoktak, a friedrichshageni fkk-stran- dot, az itteni naturisták fürdőhelyét javasolja e sorok írója. Bartha György Berlin