Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-28 / 176. szám
1986. július 28. Kelet-Magyarország 7 Nemzetközi Tisza-túra Utón a színes karaván Két napig a Szamos hátán. C senger. Az ország keleti csücske. Csöndes a reggel, a tótfalusi partról nézve csodálatosan szép az ébredő tábor panorámája. A gátak között a szokásosnál magasabb a víz, a parti füzesek mentén azonban lázasan készülő embertömeg, színes karaván csomagol. Már hagyomány, hogy a túra résztvevői, az indulás előtti éjszakán a jonatánok tövében táboroznak. Vasárnap van, belopództunk a túrázók közé. ínycsiklandó illat terjengett az almafák felől. Napbarnára sült fiúk tojásrántottát készítettek. — A Honvéd Bottyán SE sportolói vagyunk, Turcsán, Pányiczki, Radványi... — mutatkoztak be a srácok. — Amolyan edzőtábor lesz számunkra a vízi út, hamarosan magasabb csúcsok megmászására indulunk. — Meddig eveztek? — Egyelőre Tokajig tervezzük az utazást, de ha jó idő lesz, megtoldjuk egykét nappal a túrát. A partközeiben egy lengyel autóbusz, körülötte fiatalok hangosan készülődtek. — Krakkóból jöttünk, harmincán vagyunk — tájékoztatott Turyna Olgirda, a csapat vezetője. — Tervek szerint a Tisza felső szakaszának bejárására vállalkozunk, de lehet, hogy tovább tart az út. Sátorbontás, sürgés-forgás mindenütt. A résztvevők között voltak olyanok, akik először vállalkoztak a két szülő jól megfért a sok úticsomag között. A kellemes, langyos vízben állva „hétpróbás” túrázó a bárkával foglalatoskodott. — Először járok ezen • a vidéken, Szegedig megyek — magyarázta érdeklődésünkre Hans Peter Gübel, Hanauból, ahol külkereskedelmi osztályvezető. — Beállók a többiek közé, aztán csurgók a következő, állomásig. Közben persze többször kikötök, élményeket gyűjtök, gyönyörködöm a tájban, a Tisza szépségében. Felszerelés, bogrács ke— Hogyan érzik magukat ilyen hosszú víziót előtt? — Köszönjük, egyelőre jól. Ádámszki Ferenc, Ádámsz- kiné Budapestről — nyújtották a kezüket. — Meddig tart az út? — Elhatároztuk, hogy augusztus 15-ig leszünk vízen, Szegedig megyünk. — Nem lesz kissé megerőltető ? — Szó sincs róla, hiszen alig múltunk hatvanévesek — tiltakozott a férfi. — Boltvezető koromban eleget tartózkodtam egy helyen, jólesik egy kis természet- járás. Háromnegyed itíz. A parton két lány, amolyan ráérősen csomagol. Kiderül, mindketten Nyíregyházáról vannak. — Iván Zsuzsa, Szabó Ági — mutatkoztak be. — Ráérünk — mondták, — kajakkal vagyunk, Rápoltig úgyis beérjük ia többieket. — Mit nyújt önöknek a Tisza-túra ? — Kellemes kikapcsolódást, s azt, hogy szemünk előtt változik a táj, mindvégig természeti pompában gyönyörködhetünk. A túra „főhadiszállása” akár egy méhkas, olyan sokan vannak körülötte. Dr. Egri Kiss Tibor orvosalezredes, túravezető, a végső összegezést készítette. — Háromszázharminchárom résztvevő köztük hetven külföldi — 176 hajó — kaptuk a pontos tájékoztatást. — A Csenger—Tokaj szakaszra 227-en, Szolnokig 36-an, Szegedig 68-an mennek. A szabolcsiak száma pontosan 68 fő. — További program? — Két napot a Szamoson evezünk, 28-án Vásárosna- ményinál elérjük a Tiszát — mondta. — Augusztus 1- én Tokajnál köt ki a társaság, augusztus 9-én Szolnokra, 15-én pedig Szegedre érkezünk. A túra teljes távja: 560 kilométer. Délelőtt 10 óra, a búcsú percei. Zászlók, jelvények cserélnek gazdát. A nemzetközi mezőnyt Kiss Gyula, a Szabolcs-Szatmár megyei Természetbarát Szövetség elnöke és Apáti György, Csenger nagyközség tanácselnöke búcsúztatta. Az első hajó vízre szállt, majd követte a többi: lengyelek, NDK- és NSZK-be- liek, magyarok. A parton bámészkodók színes kendőkkel integettek. A távolban éles kürtszó harsant. Sok száz evevő csobbant, a folyó hátára vet'te vándorait. A karaván útra kelt. A XIX. nemzetközi Tisza- túra elindult. Jó utat! Kép és szöveg: Kovács György Röplabda Szabolcs Kupa Négy válogatott együttes részvételével kedden kezdődik Nyíregyházán a Szabolcs Kupa nemzetközi férfi ifjúsági röplabdatorna, amelyet először rendeznek. A keddtől—csütörtökig tartó versenyen csehszlovák, román, lengyel és magyar csapatok lépnek pályára. Kedden 15 órától a Csehszlovákia—Románia nyitómérkőzéssel kezdődik a torna, majd az ünnepélyes megnyitó után a mieink is bemutatkoznak, Lengyelország lesz az ellenfelük. Szerdai program: Lengyelország—Románia (15 óra), Csehszlovákia— Magyarország (17 óra). Csütörtökön ugyancsak délután három órától kezdődnek az események előbb Lengyelország Csehszlovákiával küzd, majd 17 órátóla magyar—román összecsapást láthatják a nézők. A megnyitó pillanata, zászlók, élmények cserélnek gazdát ... romantikus víziútra. Mint például Botos János műszerész, aki családjával Gödről jött. — Hónapok óta készültünk az útra — mutatott TC—4-es hajójára, amelyen lajstromjel is díszelgett. — Kezdők vagyunk a túrázásban, bár tegnap már kipróbáltuk a családi bárkát. A család rövid ülőpróbát tartott az indulás előtt, a hatéves Lénárt, valamint a rült egymás mellé. A túrázó gondosan elhelyezett mindent a nagy út előtt, majd ment kulacsát megtölteni. Az idő gyorsan haladt, kilenc órától a forgalom kizárólag a víz felé irányult. A komlódtótfalui parton elfogytak a sátrak, mindenki a víz szélére készítette hajóját. Egy házaspár faltboot típusú csónakot cipel. Óvatosan leteszik a szállítmányt, szusszannak egyet. Otban a víz felé a szépen kidekorált hajó. Idézzünk el egy kicsit a Sóstónál, mert érdemes. A Nyíregyházától nem messze elterülő üdülőkörzetnek száznegyven esztendeje már országos híre volt. A száraz, szikes talaj, a gyógyító só- jú, huszonnégy holdas tó oázisa napjainkban is a pi- hennivágyóknak. Olyan _ hírességek keresték fél, mint Erzsébet királyné, Görgey tábornok, s tisztásain készült sok emlékezetes szerepére Blaha Lujza, a „nemzet csalogánya”. Krúdy, aki szerelmese volt a városnak még akkor is, amikor már régen Óbudán lakott, így emlékezik a Sóstóra: „Még alig vágtak benne fát és a száz- esztendős tölgyek templomi ívei alatt keskeny gyalogösvények kanyarogtak, amely ösvényekén legfeljebb a szerelmesek - és nyulak, vagy rókák fordultak meg... Á 'kocsinyom mérföldnyi távolságban haladt, de az alr gút végén, az erdő végén az égboltozat világos kapuja mutatkozott a messziségben, mintha ott kezdődnék a paradicsom. Hiszen paradicsom is volt ez a kapu ...” Természetesen a leírtak azóta Jelentősen megváltoztak. Uj helyre került a meleg vizű strand bejárata, pavilonok épültek a közellátás érdekében, betonjárdákat raktak le és parkosították a fürdő területét. És ami legfontosabb, 1960-ban elkészült az 50 méteres sportmedence, amelyet csak 1966. augusztus 7-én nyitottak meg a nagy- közönség és a sportolók előtt. Az akkor még Spartacus színeiben versenyző úszók az esti órákban kaptak edzéslehetőséget. Amikor beköszöntött a kemény tél, átköltöztek a 12,5x4 méteres fedett uszodába, ahol szinte alig kellett vizet engedni a medencébe, amikor 25—30 úszó edzett benne. Versenylehetőséget a megyei úszószövetség 1959-től biztosított a szabolcsi szakosztályoknak. Az évenként megrendezett viadalon SzaAz úszás megyei történetéből „Mintha ott kezdődnék a paradicsom...1' bölcsből hat szakosztály indult: a Nyíregyházi Munkás (25 versenyzővel), a Nagy- kállói Medosz (50), a Vásá- ■rosnaményi Vörös Meteor (12), a Mátészalkai Medosz (15), a Nyírbátori Dózsa (10) és a Tiszalöki Vörös Meteor (20). Később még a Nyíregyházi Spartacus, a Petneháza, a Tiszadob és az utolsó fot> dulóban, 1975-ben a Nyíregyházi Sportiskola versenyzői is indultak. Egy-egy. versenyen átlagosan 100—150 versenyző lépett rajtkőre. A nevezési csúcsot 1960-ban Mátészalkán jegyezték fel, ahol 214 úszó -versenyzett. A hatvanas évek végére ennek ellenére „megfeneklett” megyénkben az úszó versenysport. A Nyíregyházi Spartacus Sport Egyesület úszószakosztályának például 1969-ben nem terveztek a költségvetésben támogatást, így csak papíron létezett! A siralmas helyzeten Marko- vics Tibor, a Nyíregyházi Városi Testnevelési Sportszövetség akkori elnöke változtatott, aki beindította az úszóiskolát a sóstói medencében. Az újrakezdés következő lépcsőfoka a megyei úszószövetség megalakulása volt, 1972. április 8-án. A szövetség legfontosabb feladatának az iskolai úszásoktatás tömegessé tételét tartotta. Két évvel a szövetség megalakulása után, 1974 nyarán rendezték a megyei úszóbajnokságot, amelyen a Nyíregyházi Spartacus, a Nyíregyházi Sportiskola, a Nagy- kállói SE és a Nyíregyházi ÉVISZ színeiben 280 versenyző állt rajtkőre. A nemzetközi bemutatkozás sem váratott magára sokáig. Zágrábban, 1976-ban, a fiatal úszók korcsoportos versenyének 100 és 200 méteres mellúszószámában Vass Tünde diadalmaskodott. Megyénk úszósportja továbbra is Nyíregyháza-centrikus maradt, bár az említett nagykállói és petneházi uszodán kívül Mátészalkán (1975. VII. 6., 33 1 3-os), Kisvárdán (1975. VIII. 20.. 50 m), Fehérgyarmaton (1982. VII. 1., 25 m), Tiszavasvári- ban (1983. IV. 20., 25 m), Csengerben (1983. VII. 21., 25 m), Vásárosnaményban (1983. VIII. 20., 25 m), Nyírbátorban (1984. VI. 15., 25 m), és Baktalórántházán (1984. VII. 1., 25 m) is elkészült az úszómedence, míg Záhonyban most építik. Viszont ezek közül egyik sem fedett, így téli edzésekre csak a megye- székhelyen van lehetőség. Az időközben fúzióval ■megalakult új klub, az NYVSSC úszószakosztályában Vasváry Zoltán, Szokol Tamás, Ormos Edit bajnoki címekkel, új országos csúcsokká 'örvendeztette meg a szurkok .at. A Dallos Sándor és Gyula Sándor vezette úszószakosztály 1978-ban tizenegy delfinbajnoki címmel büszkélkedhetett, míg két versenyzője — Vass Tünde és Szokni Tamás — állandó tagja volt az utánpótlás-válogatottnak. Nyíregyháza úszósportjának fejlődésében újabb mérföldkövet jelentett a 9. számú általános iskolában, 1978- ban átadott 25x12,5 méteres tanmedence, ahova hat isko- lábór és a Váci Mihály diákotthonból járnak gyerekek úszni. Szokol IBV-sikerei után a nemzetközi eredményeket Ormos Edit szállította. Akkor az NYVSSC úszószakosztályában 238 sportoló versenyzett, hét edző irányításával, az országos rangsorolásban pedig a 13. helyen álltak. Az 1985-ös értékelés alapján sikerült az előrelépés, hiszen az Eger SE úszó- szakosztályával együtt a nyíregyháziak a 8—9. helyet foglalják el. Bizonyára olvasóinknak is feltűnt, annalc ellenére, hogy megyénk valamennyi városában 1975-től folyamatosan épültek uszodák, Szabolcs- Szatmár úszósportja az utóbbi években csak Nyíregyházára korlátozódott. Mennyivel szebb lenne tíz év múlva úgy folytatni ugyanezt a történetet, hog;f, hasonlóan a hatvanas évekhez, a kallóink, a naményiak, a szálkáink, a bátoriak, a tiszadobi- ak, a tiszalökiek újra rajtkőre álltak. Köszönet azoknak, akik az anyag elkészítésében segítettek. Máthé Csaba
