Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-03 / 155. szám
1986. július 3. Kelet-Magyarország 3 A becsapott számítógép A TERVSZERŰSÉG ÉS A PONTOSSÁG nem holmi divathóbort és nem is maradványa az egykorvolt tervutasításos rendszernek. A munka rendje már az ókorban is megkívánta a számításokat, a lehető legpontosabb kalkulációkat és az erre alapozott anyagbeszerzést, munkaszervezést. Mindez csak előszava annak, amit a malomipari szakember felpanaszolt. Szavainak lényege, hogy milliókat pocsékolunk el, a tervszerűtlenséggel, a tre- hánysággal és a nagyfokú közömbösséggel. Az abraktakarmány a téma. Megyénkben a jószágállomány nagy, következésképpen havonta és évente a hús- és tejtermeléshez töméntelen meny- nyiségű tápot, illetve ezeknek összetevőit etetjük fel. Normája természetesen mindennek van. Az állattenyésztők jól tudják hány kilogramm abrakból lehet egy kilogramm marha-, sertés-, csirke-, vagy juhhúst előállítani. Az egy liter tej termeléséhez szükséges tápmennyiséget is régen kidekázták. Ilyen alapon az is kiszámítható, hogy tonnában kifejezve a különböző tápokból milyen mennyiségre van szükség. És lehet, hogy számolnak, de ezek a számítások, normák sohasem stimmelnek. A tévedés a végeredménynél sajnos többnyire nem az üzemek hasznára, inkább kárára szolgál. Vagy több, vagy kevesebb az abrak. Mi ennek az oka? A már említett malomipari szakember elmondott egy példát. Ahhoz, hogy a gabona és malomipari vállalat kielégítése partnereinek minden igényét, szükség van az időbeni rendelések feladására. Ez az elv. A gyakorlat, hogy soha nem kapják meg időben és pontos adatokkal valamennyi üzemtől a megrendelést. Olyan is előfordult már, hogy egy-egy tizedespont nem jó helyre került és a tonnákból kilogrammok lettek. Ennek korrigálása nem kevés bonyodalmat okozott, hiszen ahhoz, hogy a malomipar keveréktakarmányokat állítson elő, neki is rendelni kell az alapanyagokat, amelyekből nagyon sok külföldi eredetű. EGYSZÓVAL — és ez a végkövetkeztetés — nem kenyerünk a tervszerűség, a pontosság. Emiatt becsapjuk még a számítógépet is. A malomipar már régen számítógéppel programoz, de ha ehhez rossz az adatszolgáltatás, pontatlanok a megrendelések, ugyan mi várható. Egy kritika: nem jó a számítógép. Nem vált be. Ezt azok mondják leginkább, akik a kudarcot, gondot előidézik. S. E. A MINŐSÉGI CIPŐGYÁR Aurora leányvállalat csengeti üzemegységében — napi két műszakban — 2400 pár női és leánykaszandáit készítenek belföldre, (cs) Kisvárdán a Felszabadulás városrészben 136 lakást épített a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. Az első lakások átadására a múlt év tavaszán került sor, az utolsó 35 lakást az idén adta át a vállalat. (Elek Emil felvétele) Kiváló minőségért 9 Szabolcsi többséggoi — vadgazdálkodási vállalat KÁF-«mbléma a tetőszigetelőknek Bőgőkürt tengeri csigából Hazánkban egyre ismertebb a KEMÉV-Taurus rendszerű szigetelés. Elsősorban lakóházak tetejét, víztározók oldalát és alját szigetelik ezzel az újfajta, és immár kiváló fóliával. A Kiváló Áruk Fórumának titkársága a közelmúltban oklevelet adományozott a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnak. Az írás azt tanúsítja, hogy az újfajta szigetelés viselheti a kiváló áru megkülönböztető jelzést. A nyíregyházi építőipari vállalat tavaly a kiváló áru cím viselésére pályázatot adott be az ÉMI-hez. Az intézet azóta vizsgálta, különböző szigorú próbának vetette alá a szigetelést. Nyíregyházán a Nyírfa Áruház, a Márka presszó tetején lévő szigetelésre voltak kíváncsiak a vizsgálódó szakemberek. Debrecenben és Miskolcon középületek, ipari létesítmények, Budapesten lakóházak tetőszigetelését ellenőrizték. A vizsgálatok eredményeiről készült összesítés alapján döntöttek a kiváló cím odaítéléséről. A közismert emblémát a szigetelési tervdokumentációkra ragasztják majd a KEMÉV-esek. Az elkészült munkák után pedig a „minősítési tanúsítás” jegyzőkönyvére kerül az embléma. A kiváló minőségű KEMÉV-Taurus rendszerű szigetelés iránt Csehszlovákiában és Lengyelországban is érdeklődnek. Azzal majd mindenki tisztában van hazánkban hogy a vadgazdálkodásból az ország tisztesnek mondható bevételre tesz szert. Honfiúi keblünket joggal dagasztja az a tény, hogy számolatlanul lövik nálunk az érmes trófeával büszkélkedő szarvasokat, özeket, dómokat, arról viszont már kevesen tudnak, hogy okos menedzseléssel, talpraesettebb piaci munkával a vadgazdálkodásból eredő haszon is a többszörösére emelhető. Tudatosan, tervszerűen E nem kis feladatra vállalkozott a nemrég megalakult VADCOOP Vadgazdálkodási Fejlesztő Közös Vállalat, melynek ugyan székhelye a fővárosban található, de tagjainak többsége szabolcs- szatmári illetőségű. A huszonnyolc alapító taggazdaság között találhatjuk a szabolcsbákai, jármi, méh teleki, botpaládi, tiszabecsi, fehérgyarmati, nagyszeke- resi, tisztabereki, barabási, eperjeskei, mándoki, nábrádi, szatmárcsekei és vajai termelőszövetkezet, valamint a Szabolcs megyei Vendéglátóipari Vállalatot is, melyek munkájának összehangolásában nem kis szerepet vállalt a megyei szövetkezetek területi szövetsége. De mire is vállalkozott a VADCOOP? A tudatosabb és tervszerűbb vadgazdálkodás továbbvitelére, a vadkárelhárítás új módszereinek kifejlesztésére, a vadászati és turisztikai igények alaposabb felmérésére, azok kielégítésére, az exportárualap bővítésére, az értékesítési lehetőségek növelésére. A vállalat korábban gazdasági társaságként működött — napjainkra teremtődtek meg a feltételek a közös vállalat megalakítására — s már tavalyi eredményei is igazolják létjogosultságát, életképességét. Több külföldi vadász A vállalat vezetői abból indultak ki, hogy világszerte növekszik az érdeklődés a természet kínálta javak iránt. A nyugati országokban például mintegy húszmillió vadászt számlálnak, közülük hozzánk évente viszont legfeljebb tizenöt-húszezren látogatnak el. Jelentősen lehetne növelni a pénzes, külföldi vadászok arányát, ám ehhez természetesen a korábbiaknál is eredményesebb, ha úgy tetszik intenzívebb, nagyüzemi módszerekkel folyó vadgazdálkodásra van szükség. Ehhez ad tanácsot, technológiát a vállalat. Ficamgyógyítás A Kelet-Magyarország június 23-i számában Érdekficam címmel megjelent írással kapcsolatban a cikkben meg nem nevezett NYÍRBER vállalat igazgatója szükségesnek tartotta közölni: az inkriminált egészségkor műszaki ellenőrzését nem a vállalat, hanem annak VGMK-ja végezte, bár a cégbélyegző fejlécén a vállalat neve is szerepel. A munkát nem százalékért, hanem 12 ezer forint fix összegért bonyolították. A földkitermelés költségét nem méterben. hanem köbméterben számolták, 123 forintjával, amihez természetesen a szállításig más költségek is járultak. Az épület költségei nem haladták meg az egymilliót, ez az összeg csak az egészségkört is ellátó gázvezetékkel és fűtésberendezéssel éri el az említett nagyságrendet. Miután a közöltek a cikk alap-mondanivalóját aligha befolyásolják, az újságíró levont következtetéseit fenntartja. (bürget) M enjen csak egyenesen — mondja egy járókelő Mátészalkán, mikor a sokadik eligazítást követve rákérdezek, hogy jófelé megyek-e Farkasékhoz. — Itt van már nem messze a házuk, ott is van rajta a cégtábla, nem lehet eltéveszteni. Nem tudom, melyiket keresi, ott lakik mind a kettő. Idősebb férfi nyit ajtót. — A fiam elment a gyerekért a bölcsődébe, de kerüljön csak beljebb, jön ő nemsokára — mondja, s betessékel a konyhába, ahol a felesége tesz-vesz. — Már ötéves korában úgy hajtotta a korongot, hogy egy első éves inas a nyomába sem léphetett — ömlik a szó az asszony ajkáról, mikor megtudja, mi járatban vagyok. — De majdhogynem hiába tanulta meg minden csínját-bínját a szakmának, itt Szálkán nem sokra megy vele. Egyszerűen nem érdekli itt az embereket az ilyesmi. Mindenütt az országban megbecsülnék a munkáját, élhetne a fazekasságnak, nem kellene kályhás mesterségével keresni a kenyeret, de nem akarja itt hagyni a szülővárosát. Azt mondja, idenőtt, megszerette ezt a tájat. A felesége is hiába unszolja, hajthatatlan. Pedig lenne még lehetősége bárhol újrakezdeni, nincs még huszonhat éves ... — Ej, édesanyám, megbeszéltük azt már — lép be ifj. Farkas Sándor, karján egy kétéves forma gyerekkel. — Lehet, hogy van abban valami, amit anyu mond — hajol közel hozzám, mikor átmegyünk a ház hátsó részére kialakított műhelyébe. — Itt nagyon messze vagyok mindentől. Hogy mást ne vetkezeti népművészeti kiállításon bemutatott fazekas munkáiért I. díjat kapta, 1984.” — Ez pedig családunk mesterségének jelképe, s fazekas őseim munkájának tanúja sok száz éven át — emel ki egy rozzant fazekas korongot, a sarokba dobált limlője, egyedülálló az országban. Ennek ellenére nem ismert, hiszen a néprajzi könyvekben nem szerepel, s még a néprajzi múzeum munkatársai is, vagy húsz éve gyűjtöttek erre utoljára. Pedig nézd csak meg ezeket a munkákat, — kap a kezébe egy lyukacsos tálat —, ez például egy tésztaszűrő. Gyönyörű, ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo § A korong szerelmese § ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo mondjak, én nem értesülök a kiállításokról, vásárokról, úgy élek itt, mintha a világ végén laknék. Ami pedig a hozzáállást illeti, ehhez a szakmához, arra csak egy példa: szakkört akartam indítani, gyerekeknek. Lett volna is rá számos jelentkező, de az illetékesek addig húzták, halasztották az ügyet, hogy elvesztettem a kedvemet. Pedig még a műhelyemet is felajánlottam ... A műhely. Most nézek csak körül alaposabban. Már kiégetett, s még kiégetésre váró, szemet gyönyörködtető tálak, csuprok, korsók. Az egyik sarokban behemót elektromos kemence, egy asztalon festékek, mellette a helyiség fő kelléke: a korong. A falon oklevél: „ifj. Farkas Sándor a IV. országos szölomok közül. — Én az apámtól kaptam, apámra a nagyapámtól maradt, és így tovább, körülbelül 450 éves lehet ez az eszköz. Látod — húzza végig a kezét az alsó korong felületén lévő körkörös, mély vályúban —, ezt mezítláb koptatták ilyenre ... — Ezek szerint komoly családi hagyományai vannak nálatok a fazekas mesterségnek. — Bizony vannak, de ha ez így megy tovább, én már nem nagy meggyőződéssel adom tovább a gyermekeimnek, hiszen maholnap én is pusztán a kályhásságból élek, ugyanis az a másik szakmám. Pedig ez a fazekas kultúra — a szatmári — amit már csak néhányan képviselünk, s melynek tudtommal én vagyok a legfiatalabb képvisekecses darab, és funkciója van. De itt van a többi is: lekvárosfazekak, csecses- korsók, zsírosbödönök. Aztán van még itt szilke, persely, ceruzatartó is. Ez utóbbi az én „találmányom”. Képzeld el ezt, egy íróasztalon, mégis csak más, mint egy konzervesdoboz, amély- ben manapság tartják az írószereket... A szatmári fazekasságra egyébként az egyszerűség, a cikornyanél- küliség jellemző. Hiszen erre az időre jutott el legkésőbb a porcelán, itt a mesterek napi szükségletet elégítettek ki, nem díszeket készítettek a falra ... Tiszavi- den például láttam egy olajoskorsót, melynek vastag, peremes szája volt. Sok szakember leminősítette, mert csúnyának tartották, nem tudták, hogy a nem tetsző kiképzésnek szerepe volt: használói dugót kötöttek a korsóra, és hogy ne csússzon le a spárga, azért volt pereme, a vastagságát pedig annak köszönhette, hogy miután bedugták, rá is ütöttek egy jókorát. — Van példaképed? — Az apám. Ö tanított meg a szakma minden fogására, az agyagbányászástól a mázolásig, a festésig. S még mindig van mit tanulnom, most akarom például ellesni a mécseskészítés fortélyait. — Mik a legközelebbi ter- veidT— Megpályázom a népművészet ifjú mestere címet, már megvan az öt munka, amit elküldök. Abban reménykedem, hogy ha sikerül elnyernem ezt a címet, akkor jobban idefigyelnek rám. Mert nem akarom elhinni, hogy amikor a boltok és az emberek lakásai tele vannak giccsel, egy több száz éves kultúra hordozói nem tudnak megélni. Nem lehet igaz, hogy az embereknek nincs igényük a szépre, az egyedire. Ha pedig most nem sikerül, jövőre újra megpróbálom, addig pedig felgyűjtöm a beregi fazekasság anyagát. Azzal is gazdagabb leszek. . Czine Gáspár Az önálló exportjoggal rendelkező VADCOOP azonban nemcsak kimondottan a vad- gazdálkodással foglalkozik, olyan termékek előállítására és külföldi értékesítésére is készül, melyek csak érintik a vadászat témakörét. Különféle szőrből, bőrből, csontból, fából készült dísztárgyakat, de kitömött vadakat, hordozható magasleseket, diófából faragott fegyveragyakat is exportál majd, nem beszélve az olyan kuriózumokról, mint a déltengeri csigából készített bőgőkürt, mely a szarvasbikákat csalja lépre. Részesedés alaptőke után A szabolcsi gazdaságok is természetesen az alaptőkéjük szerint részesednek a vállalat javaiból, ám van ennek a tagságnak egy másik haszna is. Pontosan az ő környékükön okoz a legtöbb gondot a munkaerő-fölösleg. Ha e roppant kézimunka-igényes termékek előállítása megkezdődik, spk család találhat majd új kereseti forrásra megyénkben. Balogh Géza
