Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-22 / 171. szám
1986. július 22. Kelet-Magyarország 3 Kísérlet új bérezésre Forint a pajzson Mindig figyelmet kelt, ha a bérezéssel, vagy vele összefüggésben a munkaszervezéssel történik valami új. Ezúttal a Közúti Gépellátó Vállalat nyíregyházi telepén vezettek be egy nem éppen szokványos javadalmazási rendszert. f------------------Eftim Proevszki: Aktív pihenés I tt a nagy nyaralási szezon. Tíz- és tízezrek utaznak üdülni, veszik igénybe az idegenforgalom szolgáltatásait. Szükségesnek mutatkozik tehát, hogy tanácsot adjunk a nyaralni indulóknak:, hogyan kell helyesen pihenni. Pihenésünk lehet aktív és passzív. Aktív a pihenés a munkahelyen, a közlekedési eszközökön, az' üdülőhelyeken. Passzív a pihenés a temetőben. Az aktív pihenés egyik speciális formája az éves szabadság. Ezt nem azért hívják éves szabadságnak, mert egy teljes évig tart (mint az aktív pihenés a munkahelyen), hanem mert egyszer kapjuk ki egy évben. Hogy világosabb legyen: az éves szabadság az az időszak, amelynek letöltése után a munkatársaink irigykedve ezekkel a szavakkal fordulnak az emberhez: „Hű de lebarnultál! Olyan fe- . kete vagy, mint egy néger!” És még meg is nézegetik, hogy hol mennyire fekete (különösen, ha nő az illető). A szabadságidőre tervezett nyaralás előtt feltétlenül figyelnünk kell a meteorológiai intézet előrejelzését. Az idei nyárra a meteorológusok jó időt jósolnak, ami különösen kedvező az aktív pihenés szempontjából. Jó időben hasznos időtöltés a gyűjtögetés. Strandokon, vízparti és egyéb üdülőhelyeken különböző numizmatikai tárgyakat, csecsebecséket, szemetet stb. lehet összeszedegetni. (Ezeket ugyan meg lehet kapni a turisták számára léI tesített népművészeti boltokban és kioszkokban is, de így egyrészt olcsóbb, másrészt gyűjtögetésünkkel értelmesen telik a nap.) A tudatunktól függetlenül létező objektív időjáráson kívül pihenésünk aktivizálásáról tudatosan idegenforgalmi és vendéglátóipari szerveink gondoskodnak. Idegenforgalmi szerveink elsősorban a külföldi turisták aktív pihenését biztosítják: a hazánkba látogató idegenek naponta nyolc órát töltenek el azzal, hogy megértessék magukat vendéglátóikkal, átlagban nyolc órát fordítanak különböző kérdőívek, szállodai bejelentőlapok kitöltésére, pénzváltásnál való sorban állásra. A vendéglátóipar fontos szolgáltatása a „gyors és figyelmes kiszolgálás”. Ez az aktív pihenést mesz- szemenően biztosító forma rendszerint négy fázisból áll. Az első fázisban szabad asztalra vadászunk (a vadászat igen aktív pihenés: erőt, izmot, szellemet fejlesztő sport!), a másodikban letisztogatjuk az abroszt az asztalunkon, a harmadikban megszabadítjuk a csirkepaprikást a benne főtt tollaktól, vagy felfűrészeljük a bécsi szeletet. A negyedik fázisban szellemi tornára kerül sor, amikor az elénk tett számlából megpróbáljuk kitalálni, hogy a fizetöpincér hol akar villát venni. H ogy én hol nyaralok az idén? Férfiasán be kell vallanom, hogy belőlem mindig hiányzott bármiféle aktivitásra való hajlam. Olyan helyen szeretnék pihenni, ahol nem talál meg még Derrick felügyelő sem, nemhogy a mi idegenforgalmi és vendéglátóipari szakembereink. Zahemszky László fordítása V, — Egy összegű munkautalványozásnak nevezzük ezt a szisztémát — mondta Mazug Ernő telepvezető. — A lényeg az, hogy bizonyos termék elkészítéséért a cég meghatározott összeget ad a gyártásban közvetlenül részt vevő kollektívának. Amit megszabunk, az a határidő és a minőség. NINCS VISSZATARTÄS Köztudott dolog: ahol „teljesítményben” dolgoznak, a normakarbantartástól való félelem teljesítmény-visszatartással jár. Az erővisszatartás megszüntetését, illetve az önkéntes többletmunka elérését célozta meg a budapesti központ, valamint annak szabolcsi telepe — egyelőre kísérleti jelleggel. — A munka ütemezésébe a vezetés nem szól bele — folytatja a nyíregyházi főnök. — Ha valaki csak hat órát tud az egyik napon bent lenni, de a másikon tízet, ám legyen. A határidőt viszont tartani kell, és ha történetesen a minőségben kifogásolni való volna, azt már ingyen, egy fillér munkabér nélkül muszáj kijavítani. — Egyetlen — a júniusi — hónap tapasztalata áll még csak az elemzők rendelkezésére, hiszen ekkortól vezették be az egy összegű munkautalványozást. Annyi mégis megállapítható: a termelékenység 8—10 százalékkal nőtt a korábbiakhoz képest. A bérfizetési könyvekben lapozva pedig feltűnik: a fizikai dolgozók fizetése ezres nagyságrendekkel nagyobb a májusinál, igaz, a munkaórák A közvetlen vonat,, amelyről nem kell át- szállni Mátészalkán, pár perccel hajnali öt óra után indul Nyíregyházáról, így hát már négy előtt fel kell kelni, hogy még az egyetlen korai buszt elérje az ember, amivel kijut az állomásra. De megszoktam már, szívesen csinálom, főleg a nyugodt utazás miatt. Most azonban különös dolgok történtek a „megszokott” úttal, melynek annyira tudtam már az idejeit, hogy nem is kérdezősködtem. Nos, ezúttal kár volt. Mert hiába álltunk utasitársaimmal a nyíregyházi állomáson, a táblamutatón nem jelent meg Zajta neve, és senki nem mondta — még a jegyárus sem —, hogy most valami másképpen lesz a minapi baleset miatt. Vártunk hát, nyugtalanul, míg aztán végre — nem bemondásra, hanem egy utastárstól — megtudtuk, hogy NagykáUóig vonatpótló buszok viszik az utasokat. Volt száma is lényegesen megemelkedett. MEGFELELŐ FELTÉTELEKKEL Feltétlenül meg kell jegyezni: a fenti szisztéma csak olyan termékeknél alkalmazható,« amelyek elkészítéséhez szükséges kiszolgálás mindenkor biztosított. Vagyis nem kell várakozni az alapanyagra, a vasútra, megfelelő szerszámokra. Az üzem esetében is három fő gyártmány közül csak egynél —, a bányászati pajzshát — előállításánál lehetséges az egy összegben való fizetés. A feltételek ugyanis csak ennél engedik meg. Két lakatosbrigádot, ösz- szesen 42 embert érint az újszerű bérezés, ök azonban az üzem kétkezi munkásainak 80 százalékát adják. Mit tart közülük erről a kísérletről Pál János géplakatos? — Nem örülök neki. Amennyivel több órát dolgozunk, amennyivel több erőt kiadunk magunkból, annyival nem viszünk több pénzt haza. Én legalábbis így ítélem meg a helyzetet. Személy szerint: májusban 5500 forintot vettem fel, júniusban 6500-at. CSISZOLNI KELL Bergován János csoportvezető véleménye nem tér el a beosztottjáétól. — Az emberek meg vannak hajtva, ki vannak sajtolva. Különben forintban jobban járnának, ha ugyanezt — mármint a régi szint feletti pluszmunkát — túlvalaiki, aki ismerte a MÁV szokásait és kivezetett az állomás előtti térre, ahonnan — mondta — ő ilyen esetben mindig megtalálja a felszállást a vonatpótló buszra. Elég sokáig vártunk. Ám, mint kiderült, hiába és rossz helyen. Ugyanis a vonatpótló ezúttal nem ezen a helyen Veszi fel az utazni kívánókat — voltunk jó néhányon —, hanem száz méterrel odébb. Rohantunk oda, páran le is maradtak, mert már indult. Gyermekeim és barátaik máris indítottak — már a buszon — egy „utasmozgalmat”, mely szerint vásárolnak néhány nagyalakú rajzlapot, amire piros tintával — és egy nagy nyíllal — rárajzolják, hogy a Mátészalka, Fehérgyarmat és Zajta felé induló vonat nem a sínekről Bányászati pajzshát- alkatrészt gyártanak a Közúti Gépellátő Vállalat nyíregyházi üzemében. A precíz munkát igénylő terméket a veszprémi bányák megrendelésére készítik, ahonnan NSZK-beli exportra szállítják. Képünk a nyerges vontatóra 8 darab egyenként 1874 kilogrammos alkatrészt raknak és szállítják Budapestre. (Elek Emil felvétele) órában, vagy vgmk kerete között csinálnák. Meg aztán nem mindegy, hogy valamit félig-meddig önkéntes alapon végeznek, vagy pedig kötelezően. Mert az egyösszegű utalványozás gyakorlatilag kötelező a két brigád számára. Persze nem szűnt meg a vgmk, sem a túlórázás, csak nem nagyon jut rá idő, és ezek amúgy is időszerű dolgok. A telepen nemcsak bányászati pajzshátat állítanak elő, hanem egyéb termékeket is — például telefonfülkéket, kőzúzalék-szállító egységhez alvázat. Természetes, amikor osztják a forintot, azt is meg kell nézni, ki miért részesült alacsony óraszámmal az „egyösszegű” pajzshát előállításában. Meglehet azért, mert az ugyancsak sürgető párhuzamosan munkákkal foglalkozott. Kísérleti javadalmazásról van tehát szó. A rendszer még csiszolódik, és kell is, hogy csiszolódjon. Az biztos: a fő munkaidő termelékenységének 8—10 százalékos növekedése imponáló. Márpedig ilyen fejlődést támogatni mindnyájunk alapvető érdeke, divatos szóval: népgazdasági érdek. Nem hagyható figyelmen kívül azonban az emberek véleménye sem. Megfontolásra érdemes, vajon egy kicsivel nem lehetne-e nagyobb az egyösszeg? Sztancs János indul, hanem NagykáUóig busaként és innen. Hogy tudja az utas, hol is kell fel- szállnia. És aki nem tud Olvasni, annak is megmondják, meg amúgyis látja az útitársakról, hol gyülekeznek. Nagykállóban végre sikerült megtalálni a vonatot. Most már nyugodtan pihenhettünk volna Penyigéig, ahol a busz szokta várni az utasokat, hiszen belőlük él... Ám ismét különös dolog történt. Mátészalkán annyian leszálltak, hogy néhányon érdeklődni kezdtünk. Kiderült, hogy ezúttal át kell szállni, mert vonatunk megy vissza Nyíregyházára. Majd egy másik vágányon lesz a zajtai, amely Fehérgyarmat érintésével visz Penyigére is, autóbuszunkhoz. De ez se volt kiírva sehová. És hanÚti kalandok Nehéz mesterség Akihez mindennap bekopognak Azokon a településeken, ahol nem működik önálló tanács, a tanácstagok közül választott elöljáró hivatott arra, hogy intézze, képviselje a közösség ügyeit. — Nehéz mesterség ez — csóválja a fejét Szénás Sándor, Szamosbecs elöljárója. — Különösen egy olyan faluban, ahol egyre apad a lélekszám. Ma már félezernél is kevesebben lakunk itt. Egy időben a virágzó települések közé tartozott Szamosbecs. Itt már ’63-ban vezetékes vizet ivott a lakosság. Az 1970-es árvíz után orvosi rendelővel, tűzoltószertárral gyarapodott a község. Azóta kisebb útjavításokon, meg egy 200 méteres csapadékvíz-csatornán kívül semmi sem létesült. Ha üres a kalap... — Megvan ennek a magyarázata. Csengernek olyan lemaradásai voltak, hogy ránk már nem jutott pénz. Az a baj, hogy üres a kalap ... Pedig akár millióknak is helye lenne — például a felújításokra. Szénás Sándor legjobban a művelődési otthont sajnálja, mely évekkel ezelőtt a környék legvonzóbb kultúrháza volt. Mióta a csen- geri tsz kezelésében áll az épület, nem költöttek rá egy fillért sem. Időközben élet- veszélyessé nyilvánították. Még megmenthető, de ettől fontosabb feladatok is vannak. — Naponta megállítanak az emberek, hogy utak, járdák építéséről, vagy a vízrendezésről kérdezzenek. Ezekre szavaztuk meg a település- fejlesztési hozzájárulást. Nagy zuhéban a kövesúton is felfér a csizma. Az esővíz rendszerint megreked: ott poshad az árkokban. Idén csupán járdaépítéshez ígért segítséget a tanács. A munkát mi vállaltuk. Hogy mikor lesz hozzá anyag, arról nem tudunk semmit. Kilincselni kell — Mindig nem mondhatjuk azt a kérdésekre, hogy nincs pénz — hallottuk Lukács Lajostól Szamosangya- loson. Ezt ő tapasztalatból gosbemondó sem közölte. Sok csomagunkkal leszálltunk, de hogy honnan indul a minket vivő vonat, azt senki se tudta, még a vasutasok sem. Majd sok keresés után rátaláltunk. Felcipekedtünk és a vonat elindult. Penyigén sikerült kigyalogolni a buszmegállóhoz, ahová először ilyenkor sosem a Kölesét is érintő busz szokott jönni, hanem a Túristvándi felé menő. M ost ez sem így történt. De élve a gyanúperrel, hál’ istennek figyeltünk és kérdezősködtünk. Nos, először a mienk jött. Megtudtuk, felszálltunk és hazaértünk. De részt fogok venni a gyerekek kezdeményezte utasmozgalomban, amely a MÁV bemondója helyett — minden utassal közölni fogja, mit csináljon, hová menjen átszáll- ni, ha idejében haza akar érni. (geszteiyi) tudja, hiszen lassan négy évtizede. hogy tanácstag, csaknem húsz éve pedig tanácselnökként dolgozott. Aligha véletlen, hogy őt választották elöljáróvá. — Nagyjából ugyanaz a dolgom, mint mikor tanácstagi csoportvezető voltam. Talán annyival több, hogy én bírálom el, ki kaphat rendkívüli segélyt. Erre 23 ezer forintot adott a tanács. Nálunk annyi az idős, meg a hátrányos helyzetű ember, hogy a pénz jó része elfogyott. Szerencsére ígértek utánpótlást. Lukácsék portáján szinte mindennap kopogtat valaki. Jönnek segélyért, igazolásokért vagy csak érdeklődnek: lesz-e vezetékes víz, vagy sem. A faluban hat mélyfúrású kút van. Három eliszaposodott, fertőzött, ezért a fcsz-ből, a szeszfőzdéből vagy az öregek napközi otthonából hordja a falu népe — 670 lakos — az ivóvizet. Évek óta tervezik már a hálózat építését. A munka azért sem várhat, mert 16 ezerről 20 ezerre nőtt a hozzájárulás. Érthetően sokallják az emberek. — Közel 2 millió forint van az építésre, amit az idén el kell kezdeni. Ha nem kilincselnék annyit, talán itt sem tartanánk. A vb-titkár azt mondta, hogy már meghirdették a versenytárgyalást. Nem hagyjuk magunkat! Manapság, mikor a városokban is apró léptekkel mérik a gyarapodást, vajon mire számíthat egy olyan kis település, mint Komlódtót- falu? — A község sorsát az árvíz megpecsételte. Akkor sok ház tönkrement, újak építésére pedig nem adnak ide engedélyt. így a lélekszám 1200-ról lassan százra csökkent. Tíz év múlva talán öt- venen sem lesznek a faluban — sorolja Karasi Pál elöljáró. — Az árvíz után Csengerben építkezett ő is, de csak tavaly ősszel költözött be a házba. — Komlódtótfaluhoz „csak” a munkám, a kertem és a szívem köt. Mindennap ott vagyok, a kavicsüzemben megtalálhat, aki keres. Jönnek is hol ezért, hol azért. Egyébként ami feltétlen szükséges az élethez, az megtalálható nálunk. Jó a buszközlekedés, van hol vásárolni. Itt zömmel idős emberek laknak — a legfiatalabb is elmúlt húszéves —, nincsenek nagy igényeik. Ha valamire mégis szükség van, akkor összefogunk. Idén járdaépítést tervezünk társadalmi munkában. „Nem hagyjuk magunkat!” — fogalmazott az elöljáró, ami igaz is. hiszen komoly tervet dédelget a falu. Nagyobb kompról ábrándoznak, mert a jelenlegi legfeljebb motort képes átvinni a túlsó partra. Ezért a célért a településfejlesztési hozzájárulást is megszavazták. A 300 forintokból ugyan öt év alatt sem gyűlne össze annyi pénz, amennyi kellene, mégis már az idén megkapja az új kompot a falu. Igaz, ez nemcsak az itt élők érdeke, hanem azoké is, akiknek a festői szépségű községben van a kertjük, vagy itt, a folyón át szeretnék lerövidíteni útjukat a határhoz. Házi Zsuzsa
