Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-16 / 166. szám

1986. július 16. Kelet-Magyarország 3 Mérséklődő, de még élénk munkahelykínálat Pályázó pályakezdők mérséklődő, de ösz­SZESSÉGÉBEN MÉG ÉLÉNK a munkahelykínálat — jelen­tette nemrégiben az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, s ez most, elsősorban a ta­nulmányaikat befejezett fia­talokat érinti, érdekli. Évről évre megfigyelhető, hogy a pályakezdőknek — különösen bizonyos földrajzi körzetekben és szakmákban — már korántsem olyan egy­szerű az elhelyezkedés, mint volt mondjuk öt-hat évvel ezelőtt. Most két százalékkal kevesebb munkahelyet kí­nálnak a számukra, mint a múlt évben. Ezen beiül — a diplomások 8 százalékkal több, az általános és a közép­iskolát végzettek majdnem 4 százalékkal kevesebb állás- ajánlat közül válogathatnak. Végeredményben száz nem diplomás fiatalra 101 mun­kahely jut, egy diplomásra viszont átlagosan 2,4 pályá­zati kiírás érkezett a mun­káltatóktól. Nem érinti a munkahelykínálat csökkené­se a szakmunkásokat sem: a most végzettek számánál — és a tavalyinál is — jóval több munkahely várja őket. SOKAT VÁR AZ IPAR. Legtöbb állást — aránytala­nul sokat — az ipar kínálja, s viszonylag élénk a kínálat az épitőiparban, a közleke­dési és a hírközlési ágazatok­ban is. A mezőgazdaság vi­szont az idén sem érdeklődik különösebben a pályakezdők iránt. Az ipari munkahelyek majdnem 60 százalékára ki­zárólag szakmunkásokat vár­nak, s az alacsonyabb isko­lai végzettségűeknek is azzal kell számolniuk, hogy első­sorban az ipari üzemekben, illetve a közlekedési ágazat­ban helyezkedhetnek el. Ki­ugróan magas a szakmun­kásigény az építőiparban (82 százalék), míg a közlekedési és a hírközlési vállalatok in­kább a szakképzetleneket keresik. A munkahelykínálat szer­kezeti összetételét vizsgálva új vonás, hogy az alkalma­zotti munkavállalók iránti kereslet korábban jellemző csökkenése megállt, sőt né­mi élénkülés tapasztalható. Egyébként az összes alkalma­zotti-szellemi munkakör majdnem 70 százalékára csakis diplomásokat keres­nek. Talán azért is, mert a fizikai és a nem fizikai bér­arányok változatlanul torzak, a diplomás pályakezdők bé­rei meglepően — és nem csak relative — alacsonyak. FŐKÉNT SZAKMUNKÁ­SOK. Ha már a bérről esett szó: az idei kínálat szerint az elmúlt évhez képest vala­melyest emelkedtek az alsó bérhatárok és mérséklődtek a felső határok. Ez már önma­gában is a nivellációs törek­vések erősödését jelzi, a gya­korlatban pedig úgy fest, hogy például ugyanaz a vál­lalat havi 4200-ért keres se­gédmunkásokat és 4600-ért diplomás közgazdászokat... A korábbi években meg­szokott — ám sokak által vi­tatott — tendencia változat­lan: a fiatalok számára föl­ajánlott munkakörök három­negyed része fizikai munka és elsősorban szakmunkás­képesítést követel. Tehát egy- _ szer s mindenkorra meg kell' barátkozni a gondolattal, hogy az általános gimnáziu­mot végzett, ám szakképzet- len fiatalok — ha nem sike­rül bejutniuk a főiskolákra, az egyetemekre — akkor bi­zony csak a szűkös betaní­tott, illetve segédmunka kí­nálatból válogathatnak. Ami a kínálat területi meg­oszlását illeti: a városokban nagyobb a szakmunkások iránti igény, a falvakban, községekben inkább a segéd- és a betanított munkásokat keresik. Elsősorban — ele­gendő foglalkoztatási lehető­ség híján —• az ország észak­keleti részében kell számíta­ni elhelyezkedési nehézsé­gekre. Szabolcsban is, mint már évek óta, s annak elle­nére, hogy a megyében az idén élénkült a munkaerő iránti kereslet. TOVÁBBRA IS: INGÁZÁS. A pályakezdők egyharmada azonban az idén sem talál­hat magának helyben mun­kahelyet, emiatt a megyei szakemberek azzal számol­nak, hogy körülbelül ezren — s főleg a szakképzetlenek — a háztartásokban marad­nak, további 1300 fiatalnak pedig ingáznia kell. (Nem lenne ez különösebb gond, ha az ingázás, s általában a családtól való különélés fel­tételei, körülményei nem lennének olyanok, amilye­nek; s ha a területi mobili­tás manapság természetes és megszokott életforma lenne, lehetne. . .) A gyors vonásokkal fölvá­zolt helyzetkép azt is jelzi, hogy valamelyest talán nor­malizálódnak a munkaerő­piaci viszonyok; némileg mérséklődik a korábban csil­lapíthatatlan munkaerőéhség, s ez egyúttal a munkáltatók megfontoltabb munkaerő­gazdálkodására is utal. A fo­lyamat természetes velejáró­ja, hogy lesznek, akiket mindez kellemetlenül érint, mert nem találhatnak rá könnyen a korábban megál­modott — vagy inkább csak véletlenül kiválasztott — munkakörre, munkahelyre. Nos, ez eggyel több ok arra, hogy mindenki — az ‘isko­lákban, a családokban és másutt — sokkal komolyab­ban vegye a pályaválasztást, á pályaorientációt, a tovább­tanulással kapcsolatos, s most már egyre felelősség­teljesebb döntést. V. Cs. A hagyományos lapos tetőktől eltérően tetőtér-beépítéssel készül az új egészségügyi szakközépiskola Nyíregyházán. (Farkas Zoltán felvétele) N agy a rigók nemzet­sége. Léprigó, fe­nyőrigó, énekes ri­gó, szőlőrigó, feketerigó, kerti rozsdafarkú, házi rozsdafarkú, de a rigófé­lékhez tartozik a szépen szóló fülemüle, a vörösbegy is. Mert nem vagyok orni­tológus, madarász, fogal­mam sincs arról, mit csi­nál a léprigó, mit eszik a fenyőrigó és végképp néni tudom, hol fészkel a vörös­begy. Mesém kizárólag a feke­terigóról szól. Üdülök azon a helyen, ahol az én ke­cses madaram végtelenül nagy pusztítást végez a bo­garakban. Figyelem a ko­mát. Szólok is hozzá, kér­dezem is. — Annyit eszel — mon­dom —, mint egy bélpok- los és nem látszik meg raj­tad. Van az asztaltársasá­gunkban egy hölgy, a napi étkezésből már kihagyta a reggelit, a vacsorát, mégis hízik. Kétségbe van esve. Mondd rigó, hogyan csiná­lod? A rigó nem magyaráz. Mutatja, mi a lényeg. Ci­kázik afrissen nyírt gye­pen, itt bekap egy szöcs­két, amott egy csigát, az­tán nyakon csíp egy földi gilisztát. Húzza, tépi, való­sággal kibányássza a feke­te főidből. — Értem — szólok a ri­góhoz —, a jó kondíció titka az örök mozgás. Ö- nagyságának sem kellene birodalomban nem boga­rászhat. Ez a harc. a szuverenitá­sért, a területi sérthetetlen­ségért — mondom — fá­rasztó szolgálat. De hát félnie a felesleges kilóktól, ha futtában reggelizne, ebédelne, vacsorázna. A rigó természetesen rám se figyel. Van dolga elég. Birodalma a kert, vagy négyszáz négyzetméter, nagy része gyep, ezen be­lül két ezüstfenyő, tujabok- rok, rezgőnyár a telekhatá­ron. Viszont a hársfa ár- nyékadóan terebélyes. A gyepszélen úthatáfoló a ró- zsaágyás és van ásott föld­je a tulipánnak, paprikavi­rágnak, de virít ott kék ne­felejcs, árvácska is. Az uta­kat gyöngykaviccsal szórták meg, a hárs alatt kerti bú­tor. Mindezeket — az uta­kat is — a rigó százszor is bejárja. És jaj az idegen­nek. Idegen rigó ott nem tartózkodhat. A gerlét, cin­két, verebet úgy ahogy el­tűri a rigó, de más rigó a nem csak a rigóéknál van így. Az ember is hajlamos a birtokháborításra. Sőt! Nézd csak rigó, ott az ágyúsokban a lábnyomo­kat! Rózsát loptak az éjsza­ka sötétjében, letörték a tulipánokat. Barbárok, van­dálok. Mit szólsz ehhez, te feketerigó?! Nem szól semmit. Kum- ma véleménye nincs, de kívánja, hogy menjek a fe­nébe, mert fészkére száll­na és, hogy az hol van, ne tudja illetéktelen. Persze én már tudom a fészkét a tű­levelek között, azt is, hogy három tojáson kotlik a tojó és megfigyeltem, a rigópár nagy gonddal ügyel a fé­szek békéjére. A költésvál­tásban semmi ceremónia. A már jóllakott rigóférfi a párja helyére ül és a rigó­asszonyság leszáll a földre. Az is előfordul, hogy a ri­UBORKASZEZON. A vajai Rákóczi Termelőszövetkezet minikonzervüzemében meg­kezdődött az uborkaszezon. Műszakonként 6000 ötliteres és 25 000 egyliteres üveget töl­tenek meg. (jávor) Nemzetközi együttműködés Árvízvédelem—felsőfokon Mindenképpen megnyugta­tóak lazok a hírek, informá­ciók, amelyek arról tanús­kodnak, hogy a vízügyi igaz­gatóság rendkívüli fejleszté­sekkel, beruházásokkal töké­letesítette a jelzőrendszere­ket, s tetemesen javult a szomszédos országokkal ki­épített vízrajzi együttműkö­dés színvonala is. Számítógép, radar Meghatározó jelentőségű, hogy Napkoron üzembe he­lyezték a meteorológiai ra­darállomást. Ez lehetővé te­szi a Felső-Tisza és mellék­folyói vízgyűjtőjének állandó figyelését. Üzembe helyezték a Hydra-rendszerű távjelző berendezéseket a Túr, a Kraszna és a Szamos ország­határi szelvényeiben. Tökéle­tesítették a Telexdat-készü- lékeket Tiszabecsen, Vásáros- naményban. Az idei január­tól egy Commodore—64 szá­mítógép digitalizált formá­ban írja ki a radarképeket. Jelentős volt az a 6,5 milliós beruházás is, amely a víz­rajzi észlelőállomásokat fej­lesztette. Lehet, hogy a laikusnak nem sokat mond ez az impo­náló géppark. Az sem biztos, hogy egyszerűen érthető, amit a vízügyi igazgatóság fiatal szakembere dolgozott ki; „az árvízi előrejelzés többváltozatos regressziós modellje” néven. Annyi azon­ban tény, hogy a sok intéz­kedés csak egy célt szolgál: a biztonságot folyóink mellett. Gyorsan érkezik a víz Induljunk ki abból a tény­ből, hogy az országhatáro­kon át érkező folyók roppant heves vízjárásnak. Ez azt je­lenti, hogy’egry óra alatt akár 20—45 centit is áradhatnak. A határ menti Vízméroék tá­vol vannak az észlelő szolgá­lattól, ezért aztán nagyon is szükséges volt az előrejelzés korszerűsítése, műszerezése, az információk értékelésének módszertani kidolgozása. A vízügy vezetőinek ugyanis percek alatt kell dönteni minden esetben, amikor rendkívüli, vagy annak tűnő jelenségekről érkeznek jelzé­sek. Mindehhez elsősorban a jó hazai vízrajzi szolgálat kell, de ez mit sem érne akkor, ha a környező országokkal — a Szovjetunióval és Romániá­val — nem alakultak volna ki az együttműködés jó gya­korlatai, melyeket államközi megállapodások rögzítenek. A Tisza vízgyűjtő területe Tokaj felett 49 ezer 448 négy­zetkilométer, melyből az or­szághatáron belül csupán 6530 négyzetkilométer van. Ebből következik, hogy a kárpátaljai és romániai in­formációk, a radarmérések együttesen felbecsülhetetle­nek. A szovjet fél naponta ad tájékoztatást a reggel és elő­ző esti vízállásokról, a 24 órás csapadékadatokról, adja a hóvízegyenértéket, a hóvas­tagságot, a reggeli hőmérsék­letet — 90 észlelőállamás adatai alapján. A romániai vízügyiek a reggeli vízálláso­kat, a 24 órás csapadékot, a hóvastagságot ötnaponként közlik 27 állomás adatai alapján. Ezek az észlelések reggel 10 illetve 11 órára már rendelkezésre állnak. Szük­ség esetén telefonkapcsolat is létrejön, s mindez együtt bő­ségesen elegendő ahhoz, hogy megfelelő intézkedéseket ad­hasson az árvízi védelem. Összehangolt munka Nem kell túlságosan nagy képzelőerő ahhoz, hogy meg­fejtsük: hány és hány ember munkája szolgálja a bizton­ságot országhatáron belül és azon kívül. A tökéletes biz­tonságra törekvés érdekében továbbfejlődik az elektroni- ka alkalmazása, hogy ezzel is jelentősen rövidüljön az ész­lelés és döntés közötti idő. A A Feliső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság eddig összesen kilencmillió . forintot fordí­tott arra, hogy a vízrajzi ál­lomáshálózat tökéletesedjék, a mérőműtárgyak, eszközök, távjelzők és a számítástech­nika szolgálatba lépjen az ember, az érték , édelmére. Berget Lajos góférj, ha jó nagy gilisztá­ra lel, azt csőre vágásával feltrancsírozza és viszi a zsákmányt, kedveskedik a párjának. — Az ember az aztán nem ilyen! — mondom. — Az első gyereknél még úgy ahogyan, de figyelmes, örömben, búban osztozko­dó, de ha netán sorozatban jön a gyermekáldás, az már kalamajkákkal jár. Ilyen­kor a férj már ki-kimara- dozik, unja a gyermeksí­rást, kerüli a pelenkamo­sást, cimborázik, kocsmá- ,zik, talán még nőzik is. Be­csülöm bennetek, feketeri­gók, hogy bár évente há­romszor költötök, egymást meg nem unjátok, egymás iránti figyelmességetek nem csökken és nagy a szeretet. Talán még rigószerelem is van... Nyomom a szöveget, de a feketerigó rám se, hederít. Futkos az, mint az eszeve­szett. Néha megáll, rám­néz, de egy mukkot nem ejt arról, miként vélekedik a világpolitikáról, a gazda­sági helyzetünkről, munká­ról, munkálatlanságról, fe­gyelemről és fegyelmezet­lenségről, mindarról, ami emberi. De hát mi köze is hozzá? Ha baja van az em­bernek, önmaga teremti. A rigónak nincs baja, miért is lenne. Igaz, egy szürke kandúr kelt - néha riadal­mat, de ha támad, ki lehet védeni, a fészek környéké­ről el lehet csalni. A töb­bi, ami a világban van, nem érdekes. Lehet égzen­gés és földindulás, még ha mesterséges is, egy a fon­tos csak, a bogárözön és a gilisztatermés megmarad­jon. — Jó dolog rigónak len­ni — mondom és naponta megnézem, felkeresem az én fekete madaram, beszé­lek hozzá, köszönök neki. Sokan, emberek, furcsállják a magatartásom. Bolond­nak hisznek, vagy leg­alábbis kétségbe vonják ép- elméjűségem. Higgyenek, amit akarnak. Most üdü­lök, pihenek, most könnyű vagyok és gondolataimban tiszta. Nem bizonygatom, hogy ez az igazság. Minek is, kinek is bizonygassak: 0 rigó, az tudja. A ri­gó az mindent tud, amit egy feketerigó­nak illik tudnia. És bár csak madár, se címe, se rangja, így madárként és feketén is — valahogy em­beri. Seres Ernő Szabolcs-Szatmár megyében az 1970-es árvíz óta mindenki megkülönböztetett figyelemmel kíséri a fo­lyókat, az azokról szóló jelzéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom