Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-04 / 130. szám
o Kelet-Magyarország 1986. június 4. A városért U arminc éve él Nyirbá- 3 I torban Oláh János, | akit nem csaik a városban. a város környékién is so'kaTi ismernek. A nemzeti bank nyírbátori fiókjának igazgatója naponta kerül kapcsolatba a gyárak. üzemek, környező faltak, termelőszövetkezetek vezetőivel. Ha egészen leegyszerűsíteném a dolgokat, akár azt is mondhatnám, a felsoroltak tőle kapják a pénzt. Ha meg kitágítom a gondolatot. joggal állíthatom: minden'újhoz köze van, minden kezdeményezésnek részese. Fiatalon a sátoraljaújhelyi népi 'kollégiumban tanult. — Ott a közösségi szellem magától értetődő, természetes dolog volt — mondja emlékezve. — Akkor és ott vált életeim részévé a másokért végzett munka. a közösségi tevékenység. Harminchét éve bankos. Soha inem dolgozott más területen. Három évtizede dolgozik vezető beosztásiban, kétszer lett kiváló pénzügyi dolgozó. Nem oktalan hát megkérdezni: miben változott a pénzszakma az eltelt idő alatt? — Igen sóikban. A korábbi években hatósági feladatokat is elláttunk, mostanra megmaradtunk az üzleti tevékenységeknél. Banktfiókunk- nak igen jó kapcsolata van a partnerekkel. Ennék köszönhető, hogy a különféle hiteligényeket közös megbeszélés után alakítjuk ki. Hogy kicsit viccesen' mondjam, nálunk lehet adkudrti. Ha kölcsönösen ismertjük egymás elképzeléseit, gondjait, nem is Olyan nehéz ez a dolog. Oláh János életének azonban csak egy része a munkahely. A diákkorban elsajátított szelnem a szabadidejét is alaposan meghatározza. Társadalmi megbízatásait még felsorolni is nehéz. Sportkörtől a tanácsig, áf észtől a vízmű társulásig terjed a skála. Egy valami közös azért van ebben a sokrétűségben. A különféle bizottságok tagjaként a számokkal való törődés a dolga. Immár a második ciklusban tanácstag. Sok öröm és gyakori csalódás is érte ez alatt a tíz év alatt. Mint mondja, szívesen néz a Kossuth utca fáira, melyeket az itt élőkkel közösen ültetett, de szomorú, amikor arra gondol: évek óta hiáiba reklamál: a város fiatafljai számára egyetlen kultunáil-t hely nincs, ahoi tisztességes körülmények között szórakozhatnak, tölthetnék el a sza-^ bad idejűiket. — Én ezt mindig elmondom, bár liehet, hogy van már, aki unja — teszi hozzá mosolyogva. Ha a sokrétű tennivalók után marad pár óra szabad ideje, szívesen/ dolgozik a hobbikertben. Ott igazán kikapcsolódhat. bár ahogy ismerem. szőlőimetszés, din.nye- kapáilás közben sem csak magánember. Akkor is töri a fejét valamin, amivel másokon segíthet. Mi kötött ide hanminihc éven át? — tűnődik el a kérdésen. — Aktív életem' döntő részét itt töltöttem el. Ide születtek és itt nőtték, fel a gyermekeim. Ügy érzem, mostanra már úgy egymáshoz nőttünk — én meg a város —. hogy az tenne boldoggá, ha a gyermekeim is itt telepednének le, s folytatnák, amit mi elkezdtünk. Oláh János a közelmúltban lett a Pro Űrbe kitüntetés tuiiaijdonosa. Program, bolt, étterem Vendégeket várunk A református műemlék templom és a fatorony minden bátori vendég kedves úticélja. .(k. é.) Sokat hallhattunk, olvashattunk már arról, milyen hírességek, nevezetes emberek érkeznek nyaranként városunkba. Most fordítunk a dolgon. Azt vizsgáljuk, hogyan készül a vendéglátásra, milyen házigazda Nyírbátor? A turista — legyen átutazó vagy hosszabb ideig itt tartózkodó — nemcsak a zenei élményt, a műemlékek hangulatát keresi. Időnként szívesen beül egy kávéra, hűsíti magát egy pohár sörrel vagy fagylalttal, s hazautazás előtt arra is gondol: mit vigyen tőlünk emlékbe, mi legyen az, amiről majd otthonában eszébe jut városunk. — A kereskedelemben — az áfész elnökének, Kákái Istvánnak véleménye szerint — nincs szükség nagy előkészületekre. A boltok teljesíteni tudják a vevők kívánságait, győzik a forgalmat. Az emléktárgyakkal már más a helyzet. Képeslapot, kulcstartót, nyírbátori térképet, több helyen is vásárolhatnak a turisták. Nem csak a könyvesboltban, az ABC- ben is kapható várostérkép, képeslap. Az illatszer- és porcelánboltban apróbb ajándéktárgyak kaphatók, melyeket az Amfora Kereskedelmi Vállalat útján rendel az áfész. A vendéglátásban az utóbbi időben szerencsésen javult az ellátás színvonala. A Kakukk étteremnek adományozott védnöki tábla vonzza az idegeneket. Nemcsak a finom ételek, a kulturált környezet is vendégcsalogató. Ha minden a tervek szerint halad, rövidesen elkészül az az újabb vendéglátó- hely, melynek összköltsége húszmillió forint. A leendő épület üzemeltetője és tulajdonosa a helyi áfész, bár megépítéséhez a tanácson kívül a város üzemei is hozzájárultak. A tanácsi 6 millión és a telken kívül a Csepel Fúrógépgyár 4, a növényolajgyár 1 millió 400 ezer forinttal segített. A konyhában 800 személy Hasonlóság a múltban és a jelenben. Röviden így jellemezhető a két város, Láncút és Nyírbátor. A két éve tartó baráti kapcsolat legutóbbi eseménye: városunk képviselői a napokban tértek haza lengyelországi látogatásukról. Nagy István az öttagú delegáció vezetője, az MSZMP városi bizottságának első titkára mondja: A tizenhatezer lakosú Láncút nagyon sok dologban hasonlít a mi városunkra. Nem csak történelmi múltunkban fedeztünk fel számos azonosságot, jelenünkben is sok az egyező vonás. Gondjaink, terveink sem állnak távol egymástól. Első találkozásunkkor az együttműködés lehetőségeit kutattuk, mostanra már konkrét megállapodásról is beszélhetünk. — Mi az, amiben e két távoli város közösen tevékenykedhet? — Nem is egy dologban. számára készül majd naponta ebéd, amelyet elsősorban a város üzemeinek dolgozói fogyasztanak el. Helyet kap az épületben egy harmadosztályú gyorsbüfé, ahol reggel fél héttől este 8-ig fogyaszthatnak majd mindenféle finomságokat a városlakók és átutazók. A leendő süteményesboltban kulturált körülmények között a helyi cukrászüzem termékeit kóstolhatják a leendő vendégek. A nyolcvan személy befogadására alkalmas másodosztályú presz- szónak a fiatalok fognak Láncút, akárcsak Nyírbátor, nagy figyelmet szentel a kulturális értékek megőrzésének. Ott a Potocki-kastély, az évenként megrendezett zenei fesztivál számít kiemelkedő eseménynek, hasonlóan a mienkhez. Persze a zenén kívül más is méltó a megismerésre városunkban. A napokban átadott, megszépült múzeum, a a fővárosi kiállításokon sikerrel bemutatott tűzzománcok, az egyre szaporodó kép- gyűjtemény mind-mind jó hírnevet szerezhetnek Nyírbátornak. Jövőre Nyírbátor fogadja a lancutiakat, s a tervek szerint további konkrét megállapodásokra kerül majd sor. Az igazi akkor lenne, ha nemcsak a delegációk tagjai, hanem egymás életének minél szélesebb, kölcsönös bemutatásával — a két város lakói is megismerkedhetnének. örülni a legjobban, hiszen nemcsak üldögélni, táncolni is lehet majd itt. Az új épület átadása után megváltoznak a Kakukk szolgáltatásai. A legigényesebb vendégekre gondolva első osztályú presszót alakítanak ki, s a tervek szerint még éjszakai bár is szórakoztatja majd a nyírbátoriakat. A Kazinczy- díjas Ha sikerül a felvételi, akkor nyaralok, ha nem, munkát keresek. — Olyat szeretnék, ahol folytathatom a verselést — mondja mosolyogva Jóbi Ilona, a Bátho- ri István Gimnázium IV. b. osztályos tanulója. — Nagyon szeretek verselni — mondja. Az encsencsi kislány fokozatosan jutott mindig előbbre a versenyeken, s az utolsóban már az országos döntőbe jutott. Ez év júniusában a Győrben megrendezett Kazinczy-versenyen ott állhatott a díjazottak között. A siker persze nemcsak az övé. Fő részeseiként tanárait említi. Paragné Horváth Ilonát és Lázár Miklóst, akitől a nevezés ötlete is származott, s aki a felkészítés cseppet sem könnyű munkáját magára vállalta. Az érettségi után a tanárképző főiskola magyar-történelem szakára felvételizik. Akik tőle tanulják majd a szép magyar kiejtést, bizonyára méltóképpen beszélik majd Kazinczy nyelvét. Az oldalt összeállította: KOVÁCS ÉVA Láncút — Nyírbátor Városok barátsága Ösztönzik a fészekrakást Tovább javulnak a lakáshoz jutás feltételei Nyírbátorban. Az eddig érvényben lévő szabályok módosításának tervezetét a tegnapi vb- ülés tárgyalta. A módosítás szükségességét több tényező indokolja. Ezek között legfontosabb, hogy a tanács ily módon is alkalmazkodni kíván a megváltozott körülményekhez. Az utóbbi időben megemelkedtek az építőanyagok árai. s telekhez jutni sem lehet már annyi pénzért mint korábban. A módosítás ezért lényegesen megnöveli a jövedelemhatárokat. Az eddigi 2200 forint helyett 2700, a 2700 forint helyett pedig 3500 forint az egy főre jutó jövedelmi határ, amelynél szociális bérlakás igényelhető. Az OTP-s lakást igénylőknél 8 ezer forint lehet az egy főre jutó jövedelem. Lényeges változás lesz, hogy az eddigiektől eltérően beépítették a tervbe az állami telekhez juttatás alapelveit. Előnyben többek között azok részesülnek, akik tanácsi bérlakásukat visszaadják a tanácsnak, vagy akik lakásigényükről lemondanak. A korábbinál markánsabban és remélhetőleg eredményesebben ösztönzik ezentúl előtakarékosságra a fiatalokat. A tervezet megfogalmazza: azok a fiatalok, akik öt éven át havi ezer forint elő- takarékosságot vállalnak, joggal számíthatnak a tanács segítségére, ugyanis az előtakarékoskodás idejére átmenetileg a tanács gondoskodik számukra lakásról. A tanácsi támogatás kiemelt figyelmet fordít a gyermeküket egyedül nevelőkre, a pályakezdő szakemberekre. Kedvezményben elsősorban azok részesülnek, akik tanácsi vagy OTP-lakásra jogosultak. A támogatást akkor is megkapják, ha egy főre jutó jövedelmük meghaladja a 4500 forintot. Nemcsak a lakáshoz jutás támogatásának megváltoztatását tervezi a tanács. Módosulnak a lakás-használatbavétel szabályai is. Mivel a kívánatosnál kevesebb lakás épül, a használatba vételi díj módosítása vált szükségessé. Akik vállalják a lakásépítést, valamint az OTP-től úgynevezett szabadforgalmú, licites lakást vásárolnak, akár négyszeres használatba vételi térítést is kaphatnak, ha legalább 3 évig laktak a leadni kívánt lakásban. Százesztendős a dohánybeváltó üzem Száz esztendő. Ennyi telt el azóta, hogy megalakult a dohánybeváltó hivatal, öt szabványraktár — némelyike fából —, egy nagyméretű anyagtároló, — amelyet csak közönségesen tranzitnak hívtak — ennyi volt az üzem, amely a Magyar Királyi Dohányjövedék tulajdonában egy évszázada megkezdte a munkát. Csúcsidőben nyolcszáz embernek is adott kenyeret az üzem, ahol a környékről felvásárolt dohányt fermentált ták. Az asztagolás, fermentálás, végválogatás rendkívül nehéz munkáját zömmel nők végezték. A raktárak között kézicsörőlvel mozgatták az árut, gyakran balesetveszélynek téve ki magukat. De az idénymunka jól jött az asz- szonyoknak. A biztos keresetért vállalták a sokszor alig elviselhető körülményeket. A „havi fix” a végzett munka minőségétől függött. A raktári dolgozóknál például öt pengő ötventől tizenegy negyvenig nőhetett a fizetés, amelyért reggel hattól este hatig kellett dolgozni. Villanyáram nem lévén, a raktárakban egyáltalán nem volt sem fűtés,, sem világítás. Az udvaron meg egyetlen vaslemezes, kanócos petróleumlámpa ■ adott némi fényt. 1945 után aztán fokozatosan változtak a körülmények. Mostanra a nyírbátori dohánybeváltó is korszerű, kulturált kisüzem lett. Az itt fermentált dohány többek között Franciaországba, Belgiumba, Hollandiába is elvitte már városunk hírét. 1965-ben a Nyíregyházi Dohánybeváltó Dohányfermentáló Vállalathoz csatolták az üzemet, melynek fő profilja továbbra is a természetes úton történő fermentálás maradt. A századik születésnapon ünnepséget rendeztek. A tiszta, virágos környezetben újdonság is várta a vendégeket. Múzeumot avattak, amelyben összegyűjtötték és bemutatták mindazt, ami az eltelt száz év alatt a dohányhoz kötődött. Bizonyára lesznek, akik többször is betérnek majd ide. Jönnek és emlékeznek. Néha nem árt visszapillantani. A régi dohány már elfogyott, az újat még csak kapálják. Az asszonyok a holt idényben bérmunkában papírzsákokat készítenek.
